Mihez kezdjen magával az ellenzék a most kezdődő ciklusban? Tiltakozni, tüntetni, sőt, lázadni: kell. De nem elég. Tervezni, programot írni: kell. De ki olvassa?

…Hát akkor?!?

Az előző ciklusban a Fidesz-KDNP elvette az önkormányzatoktól az iskolákat. Ahhoz képest, hogy Hoffmann Rózsa valóságos szuper-mumussá nőtte ki magát, ezt a példátlan államosítási hadműveletet, illetve konkrétan a helyi közösségek kifosztását különösebb tiltakozás nélkül hajthatta végre (a KLIK-et sokan támadják, szinte mindig jogosan, de az önkormányzati fenntartást kevesen sírják vissza). Vajon miért?

Egyebek mellett azért, mert a ’zelmúlt húsz évben – számos fontos részsiker ellenére – az önkormányzati fenntartású intézményekre épülő, korai szelekciót megvalósító magyar iskolarendszer a világ egyik legigazságtalanabb, legegyenlőtlenebb oktatási rendszerévé vált. Így aztán sokan, akik kutatóként (is) foglalkoztunk vele, nem is hittük volna, hogy van még lejjebb. Pedig van, a Fidesz bebizonyította: a tankötelezettség 16 évre csökkentése, a kompetencia-alapú oktatás visszafejlesztése, a tankönyvmizéria és a többi csak tovább ront a helyzeten.

Akkor írjunk egy jó kis oktatási reformot? Már mi is írtunk, mások is írtak! Valami más kell. Cselekvés. A gyerekek nem érnek rá 4 évig. És mi sem.

Az önkormányzati választások tétje és célja legyen ez: szerezzük vissza az iskolát! Rohamozzuk meg a KLIK-et? Az is egy lehetőség, de én tudok jobbat. A megoldás: az ellenzék, illetve az ellenzéki önkormányzatok iskolatámogató hálózata. Ez a következő elemekből állhat össze (figyelem, az ötletek nagy része így vagy úgy már megvalósult! – csak nem rendszerbe szervezve):

-  beavatkozás-figyelő „őrkutyák”: ha gond van, és tudunk, segítünk; ha nem tudunk segíteni, megkongatjuk a vészharangot;

-  korrepetálást, lemorzsolódás-elhárítást, felvételi előkészítést végző önkénteseket szervezünk, közvetítünk; tanodákat működtetünk;

-  tudás-bázist hozunk létre pedagógusoknak: a korszerű, gyerekközpontú, kooperációs és inklúziós pedagógiai módszereket és jó gyakorlatokat gyűjtjük és népszerűsítjük;

-  párbeszédet kezdünk a szülőkkel, segítünk az iskolaválasztásban, segítünk, hogy a Szülői Munkaközösségek hatékonyan tudjanak élni véleményezési jogukkal;

-  az iskoláknak segítünk pályázni, támogatjuk a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot célzó civil kezdeményezéseket;

-  jogorvoslattal élünk, ha sérül az egyenlő bánásmód elve;

-  az óvodákban (melyeket elmulasztott felfalni a KLIK) közvetlenül is megvalósítjuk a fentieket,

-  a nem-állami fenntartású intézményeket, általános és középiskolákat (a gimnáziumoknál az egyházi fenntartásúak aránya lassan megközelíti az 50%-ot…) érzékenyítjük ezekre a problémákra; leülünk velük beszélgetni, s ha nyitottak, bevonjuk őket; stb. stb.

(a kép forrása)

Mindezt egy önkormányzati többség könnyebben és sikeresebben tudja csinálni, de már 1-1 ellenzéki képviselő, vagy akár 1-1 önkormányzati „árnyékképviselő” is sokat tehet.

A baloldal szakítson az elmúlt 25 évvel! A Fidesz hazug szobrokat és üres stadionokat épít, mi tudás- és szolidaritásalapú ellen-társadalmat. Hajrá, mutassuk meg, hogy a Fidesz nem mindenható, s hogy nekünk pedig nem csak a szánk jár!

„Mérnökök, szerkesszetek időgépeket, és nyissátok föl a munka és nyomorúság barlangjait! (…) Politikusok, sajátítsátok ki nekünk az élet lehetőségeit!” (Kassák Lajos: Vissza a kaptafához, 1923).

Hogy személy szerint Simon Gábor, Molnár Zsolt és Mesterházy Attila ismeri-e Kassák Lajos, Bálint Endre, netán Tábor Béla életművét, azt nem tudhatjuk. De azt azért tapasztaljuk, hogy a létező magyar "baloldal" kulturális emlékezete igencsak lyukacsos. Erről beszélt K. Horváth Zsolt társadalomtörténész pénteken a DiplóKlub rendezvényén.

A jobboldali kulturális hagyományt „feltalálták” a jobboldali történészek, értelmiségiek, miközben a baloldali hagyomány „feltalálásával” a baloldaliak mintha jórészt adósaink maradtak volna. Természetesen nagy tisztelet az elszigetelt kivételeknek, Tamás Gáspár Miklóstól Konok Péterig!

Ha majd a Munka-kör ugyanúgy részévé válik a baloldali hagyománynak, mint Márai/Wass Albert a jobboldalinak, akkor nem csak tagadásokra fog épülni a baloldal identitása.

Ha majd nem hisszük minden, a két világháború közötti baloldali gondolkodóra, művészre, szocdemre, hogy „komcsi” volt…, s ha majd nem szégyelljük, azokat, akik netán tényleg azok voltak (abban a világban!), akkor végre nem saját démonaink ellen fogunk küzdeni.

Ha majd a Capa-kiállításokon nem hiányzik az az életrajzi adalék, hogy ő maga is kommunista volt, akkor érteni fogjuk, mit keresett a spanyol polgárháborúban.

Ha majd megismerjük Weisshaus Aladár szocialista népmozgalmát (Rákosiék őt már 1945-ben letartóztatták, éppúgy mint Demény Pált), Hartstein Ivánt, Justus Pált, Fürth Barnabást, Tábor Bélát, Szabó Lajost, Partos Pált, Lux Lászlót, vagy – hogy női neveket is említsünk – Szalmás Piroskát, Nagy Etelt, akkor gazdagabb lesz a hagyományunk.

Ha rádöbbenünk, hogy a Horthy-korszakban százezres tömeg vett részt a legális baloldal körüli politikai-kulturális mozgalmakban, egyletekben és szervezetekben, és az illegális csoportokban is ezrek, akkor majd nem hisszük hogy „marginális csoportocskákról” volt szó csupán.

(Kassák: "Én éhes vagyok". 18. képvers)

Egyszóval: ha majd a társadalomkritikus, intézményellenes, elkötelezett művészet (van ilyen ma is!) inspirálja a baloldalt, ha a baloldali rendszerkritika erőre kap, ha „népi filmklubok” alakulnak, ha 100 AVM lesz, és ha újra szóra bírjuk a néma hagyományt: a múlt rendszer hivatalos munkásmozgalom-története alól kiássuk a valóságos munkásmozgalmat, sztrájkostul, dalárdástul… No és ha majd a munkástanácsok is eszünkbe jutnak ’56-ról, akkor talán megtalálja a baloldal az utat a néphez. Addig hatalmas munka vár ránk.

10 évvel ezelőtt, amikor beléptünk az EU-ba, egy francia folyóiratnak úgy jellemeztem a magyarok Európához való viszonyát, hogy nincsenek „se mellette, se ellene”. Szerintem ez azóta sem változott. Vagy mégis? Nagy port vert fel a közelmúltban az a közvélemény-kutatás, amely szerint a magyarok euroszkeptikussá váltak, eltávolodtak Európától; sokan tudni vélték: ez a Fidesz (és a Jobbik) EU-ellenes retorikájának, a "szabadságharcnak" a hatása; mások biztosak voltak benne, hogy az összefüggés fordított: a Fidesz a közvélemény változását követi a retorikájával, ügyesen. Aztán kiderült: tévesek voltak az eredmények, a magyarok többsége még mindig EU-párti, az arányok nem változtak az elmúlt években (sokan semlegesek). A kutatók elszámolták magukat, elnézést kértek. Előfordul. A Fidesz tehát annak ellenére hepciáskodik, hogy a magyarok 2/3-a nem EU-ellenes.

A magyarok teljes természetességgel lakták be a közös európai házat, anélkül hogy euromániássá váltak volna. Csak a politikai osztály hozzáállása változott. Leginkább a jobboldalé. „Tiszteletet a magyaroknak” – ezt üzeni „Brüsszelbe” Orbán Viktor a legújabb óriásplakátján. Mert ismét saját magát azonosítja „a magyarokkal”. Pedig „Brüsszel” csak a korrupt és autoriter kormányokat nem tiszteli.

A Fidesz EU-ellenességét, amellett, hogy persze cinikus politikai számítás szülte (kellett egy ellenség, egy bűnbak), Orbán személyiségtorzulásából is le lehet vezetni. Hiszen itthon lassan mindenkit hűbéresévé tesz, hatalma hovatovább határtalan, de Hegyeshalomnál megáll a tudománya. Toporzékol, hogy Brüsszelnek nem parancsolhat: nem helyezheti át Szájer József felesége az egyes pereket kénye-kedve szerint a neki tetsző bíróságra, és nem maradhat adómentes a májkárosítás.

Pedig Brüsszel nem valamiféle Gonosz Hatalom. Európa mi vagyunk! Pl. ott ül egy rakás fideszes EP-képviselő kezdettől fogva az Európai Parlamentben. Éspedig nem is akárhol: az Európai Néppárt sorait erősítik. S ebben a ciklusban bizony ők (is) vannak kormányon Brüsszelben; Barroso is az ő emberük. A Fidesz brüsszeli kormánypártként (!) követel „Brüsszeltől” tiszteletet? Tudathasadás. Abszurd.

Az EU csökkentette, és most el is törli a roaming-díjat. Mi ez, ha nem rezsicsökkentés? Aztán iskolát, utat, vasutat épít. Nálunk is, országszerte. Európa jobban teljesít. Csak nem kéne lenyúlni a támogatásokat. Az EU nem tiszteli a maffiát, ez igaz. Amit az EU rosszul csinál, ilyen is van bőven, arról nem beszél Orbán: rosszul kezelték a görög válságot, sehogyan sem birkóznak meg a regionális egyenlőtlenségekkel, és nem tudnak hatékonyan gátat szabni az EU-s pénzek lenyúlásának. Vajon miért nem ez ellen tiltakozik Orbán? Költői kérdés! Pedig van miért küzdeni Brüsszelben bőven – de nem Brüsszel ellen: a munkahelyekért, a szociális Európáért, a zöld fordulatért, a pénzügyi szektor szabályozásáért, a részvételi demokráciáért, a klímaváltozás ellen, az EU-s támogatások hatékonyabb és korrupciómentes felhasználásáért…

(kép: varanus.blog.hu)

Ehelyett Putyin felcsúti lobbistája tiszteletet követel. Magának. Mit neki munkahelyteremtés, mit neki élelmiszer-biztonság, mit neki szociális Európa, mit neki demokrácia! A miniszterelnökünk infantilisan viselkedik.

Elég a hisztiből! Küldjünk felnőtteket az Európai Parlamentbe!

Mindenki a vereség okait keresi. Ki a népet hibáztatja, ki a rivális/irigyelt/gyűlölt értelmiségiekben találta meg a bűnbakot. Ez mind butaság.

Amikor mi PM-esek eljöttünk az LMP-ből, abból indultunk ki, hogy kiélezett versenyt hoz majd a választás: egyfelől a Fidesz, annak harcos hívei és hűséges hűbéresei, másfelől a becsapottak, megalázottak, kiszolgáltatottak, megtakarításaiktól és szabadságuktól megfosztottak tömegei. Egy ilyen helyzetben az LMP-ben többséget kapott semleges pozíció hazug, a párt „átmentésének” vágya pedig narcisztikus eltévelyedés. Ezt most is ugyanígy gondolom. De a prognózisunk hibás volt. (Habár: az LMP-vel lehetett volna kétpólusú az Összefogás…)

Ha el tudta volna hitetni az Összefogás (melynek listáján 103. helyen én is szerepeltem), hogy (a) le tudja győzni a Fideszt, (b) meg tudja változtatni a világot: véget vet a hazugságok, az elnyomás ördögi rendszerének, (c) nem a Közgép-Strabag koalíciót akarja Strabag-Közgép koalícióra visszacserélni – akkor bizalmat kapott volna a választóktól. Személyesen „végigkopogtattam” az országot Mosonmagyaróvártól Vecsésig, Kelenföldtől Rákosszentmihályig, Várpalotától Érdig. Ez alapján állítom: ez a megnyomorított nép – a rokkantnyugdíjuktól megfosztottak, a külföldre távozott gyerekük után sóvárgók, az „eltrafikozott és elpénztárgépezett” boltosok, a megfélemlített közalkalmazottak, a megalázott munkanélküliek, az alulfizetett ápolónők és bérmunkások… – csak arra vártak, hogy valaki kiutat mutasson nekik. Hitelesen és hihetően. De nem mutattunk, így a korábban várt kiélezett verseny is elmaradt.

Akik a fideszes választási rendszert, s különösen akik a korlátozott nyilvánosságot, a fideszes médiauralmat hibáztatják, azoknak nagyon is igazuk van. De ezzel az igazsággal nem jutunk előbbre. „Komoly szakértők” kiszámolták, hogy ilyen szavazati arányok mellett bármilyen szisztémában győzött volna Fidesz. Pedig ebben a rendszerben nem a gerrymandering (a Fidesz javára átszabott körzetek) vagy a „győztes-töredékszavazat” volt az igazi trükk. Hanem az, hogy egyfordulóssá tették. Ezzel állították feloldhatatlan dilemma elé az LMP-t, ami a szakadáshoz vezetett, és ezzel kényszerítették rá a demokratikus ellenzéket, hogy már a választások előtt szövetséget kössön mindenki mindenkivel, a valós erőviszonyok ismerete nélkül… Ezúton üzenem tehát Török Zsoltnak: nem Konrád György hozta létre az egyfordulós választási rendszert, ami az Összefogást kikényszerítette, hanem Kubatov és Orbán. Hogy mi lett volna, ha kétfordulós marad a rendszer, azt egyszerűen nem tudhatjuk! De azt igen, hogy 2018-ban is egyfordulós lesz.

A napokban Gyöngyösön jártam. Ott mesélték barátaim, hogy április 6-án nem volt szavazófülke, csak egy „szavazópult” - miközben össze-vissza járkált boldog-boldogtalan a szavazóhelyiségben, és láthatta, ki hogyan szavaz. Magyarán nem volt titkos a választás! Ez ügyben panaszt is tettek az ellenzéki bizottsági tagok, de persze a szankció elmaradt. Gyöngyösön, Heves megyében, amely nyolc éve még az MSZP legerősebb bástyája volt, a fideszes jelölt 37%-kal győzött, második Vona Gábor Jobbik-elnök 36%-kal (!) (össz. 73%).

...Harmadik az MSZP-s márnemdoktor Sós Tamás 22%-kal – ő az, akitől épp most vették el a doktori címét, mert plagizált. Pedig én Sós Tamást az oktatási bizottságból személyesen is ismerem, és igazán rokonszenves embernek ismertem meg. A narancsuralmat így nem lehet megdönteni! …Lehet másra mutogatni, a plágium-ügybe keveredett Semjén Zsolt például a mai napig miniszterelnök-helyettes, ami világbotrány, és 100 évre hitelteleníti a magyar kereszténydemokráciát. De ez legyen az ő bajuk! Nekünk megvan a magunké…

Egyszer, néhány hónapja már túszmentés címen írtam egy blogbejegyzést, a választások óta pedig kimondott konjunktúrája van a Stockholm-szindrómának: a közmunkások „megszerették” a túszejtőt, aki nemcsak „ütlegel”, néha koncot is dob. Másképp tényleg nehéz megmagyarázni (a láncszavazást leszámítva), hogy Magyarország legszegényebb térségeiben, amellett, hogy a Jobbik is erős, a Fidesz 10%-kal az országos átlag fölött teljesít (HVG).

Közben a Jobbik is kiépítette a maga ellentársadalmát, és egyre erősödik: „igazi” nemzeti programot ígér (a Dunántúlon és a nagyvárosokban), és kijelöli bűnbaknak a romákat (mindenütt). A választás előtt eluralkodó közérzület, miszerint a Fideszt úgyse győzheti le az ellenzék, önbeteljesítő jóslatként működött: otthon tartotta az ellenzéki szavazók jelentős részét, továbbá teret nyitott a kis- és középpártoknak, köztük mindenekelőtt épp a Jobbiknak.

(A gyöngyösi toronyház /saját felvétel/)

A feladat tehát nem lehet más mint a túszmentés, a 10 millió túsz kiszabadítása, a kettős elnyomás – a fideszes uralmi rend és a jobbikos ideológiai rend -- alóli felszabadítás. Nem sorolom el a már-már közhelyszámba menő (de attól még fontos!) megoldásokat: a baloldalnak, ha labdába akar rúgni, közösségeket kell szerveznie, mozgalma(ka)t, ellenállást, szabad szakszervezeteket, filmklubokat, közösségi kerteket és bevállalós akciókat (nem kizárólag, de szimbolikus ügyekben is!)… Ám mindez nem lesz elég, ha nem elemezzük azt a társadalmi-gazdasági-politikai struktúrát, amely létrejött az elmúlt 4-12-24, avagy 1000 évben, s ha azt hisszük, a feladat pusztán a mobilizálás, a mozgósítás. Hiszen akkor az éhségmenet, a közmunkás-szakszervezet, a sok petíciózás, flash-mobozás, s maga az ötpárti összefogás sikeres lett volna; de nem volt az. Jó jelöltekkel, jó mozgósítással néhány plusz-százalékot lehet szerezni – ami nagyon nem mindegy, de messze nem elég.

A baloldalnak le kell ásnia a bajok gyökeréig: pontosan meg kell vizsgálni, az egyes társadalmi csoportok hogyan tagozódnak be az elnyomás rendszerébe: pontosan hogyan-mivel nyeri meg a Fidesz – számunkra, ellenzékiek számára elsőre érthetetlen módon – a közmunkások, a „bérből és fizetésből élők”, a nyugdíjasok, vagy a külön-külön agyon-alázott egészségügyi dolgozók, rendvédelmiek, fiatalok szavazatait; kit-hogyan-mivel kapcsol be a hűbéri láncba. Szükség van kérdőíves felmérésekre, mélyinterjúkra, fókusz-csoportokra stb., stb. Pontos és részletes diagnózis nélkül nincs terápia. Nem hagyatkozhatunk a megérzéseinkre – azok most is csúnyán cserbenhagytak bennünket. Programnak pedig az kevés lesz 2018-ban is, hogy „hello, velünk jobban jártok!”, még akkor is, ha sikerül hiteles arcokat felvonultatni. Különben a NAV-botrányt kirobbantó Horváth András, vagy a kishantosi Ács Sándorné megnyerte volna a körzetét. Csak akkor ígérhetünk felszabadítást, ha a helyzetértékelés helyes, az alternatíva hiteles ÉS tényleg kiutat mutatunk az elnyomásból – miközben levágjuk a polip fejét is!

Felszabadítást! Ennél kevesebbel nem érhetjük be. És a nép sem fogja. Populistának, vagyis néppártinak kell lennünk, a szó legnemesebb értelmében.

Április 6. nemcsak a választás miatt nevezetes nap. Akkor jár le a hivatalos határideje annak, hogy a Kormány nyilvánosságra hozza a felsőoktatásba jelentkezettek számát, eloszlását.

A PM, illetve Karácsony Gergely az adatokat firtatva írásbeli kérdéssel fordult az illetékes Miniszterhez, és ő (illetve az illetékes államtitkár) válaszában megírta: 50 napja van válaszolni – tehát nem válaszol. Egyelőre. Majd a választások után.

A Putyin-Közgép-Rogánlakás Koalíció ebben a kérdésben is pont az ellenkezőjét képviseli, mint hajdan ellenzékben. A Fidesz képviselője, Pánczél Károly 2008-ban március 3-án (tehát már március elején!) interpellálta az oktatási minisztert, és követelte az adatok nyilvánosságra hozatalát: "Az embereknek joguk van a felelős, körültekintő döntéshez szükséges információkhoz. Önnek viszont nincs joga ahhoz, hogy ezt megtagadja tőlük. A jelentkezési határidő lezárult, az adatok összegzése bizonyosan előrehaladott állapotban van. Kérem, adjon pontos választ az embereknek arra, hogyan alakult a felsőoktatási jelentkezések száma 2008-ban."

Ráadásul, mivel a jelentkezések zömmel elektronikus úton történnek, az adat, amit kértünk nyilvánvalóan rendelkezésre állt már kb. február 16-án. Nyilvánvalóan, de nem nyilvánosan.

(a kép forrása)

Vajon miért? Költői kérdés! Mert az adatok ismét lesújtóak. Magyarországon 2 év alatt harmadával (kb. 45 ezerrel) zuhant a Hoffmann-féle felsőoktatásba jelentkezők száma. És idén még tovább csökkent. A Fidesz-KDNP a megszorításokkal, a röghöz kötéssel, a tandíj bevezetésének tervével, a 16 egyetemi szak diszkriminálásával és tandíjasításával, a diplomások megbélyegzésével és az értelmiség-ellenességgel, a felsőoktatás egy részének militarizálásával, az egyetemi tanárok kényszernyugdíjaztatásával és csoportos elbocsátásával, a fizikai munka kommunista kultuszával, a felsőoktatás körül uralkodó teljes kiszámíthatatlansággal elérte, hogy a magyar fiatalok érettségi után már nem is próbálkoznak azzal, hogy diplomát szerezzenek; illetve, ha igen, akkor meredeken növekvő számban külföldön kezdik el a főiskolát, egyetemet.

Csak 2011 és 2012-között 128,7 milliárddal csökkent az oktatásra szánt költségvetési keret (a zárszámadás szerint), és 2013-ban 26 ezerrel kevesebb diák jutott be a felsőoktatásba, mint 2010-ben. Újabb 4 év alatt további 100 ezer magyar fiataltól vennék el így a felemelkedés esélyét - ha csak azzal számolunk, hogy a mostani rekord-alacsony szinten maradnak a számok. De a stadion-kormány mindent elkövet, hogy tovább romoljon a statisztika.

Az Együtt-PM, illetve immár a Kormányváltók ötpárti szövetsége ezért radikális fordulatot ajánl: ingyenes alapképzést mindenkinek, garantáltan tandíjmentes első diplomát! Karácsony Gergellyel közös blogbejegyzésünkben tíz szakpolitikai indokot soroltunk fel, amik emellett szólnak. Meg kell nyitnunk a felsőoktatás kapuit: ez kiemelt nemzeti érdek; enélkül nincs társadalmi felemelkedés, de még tartós GDP-növekedés se.

A vasárnapi választás arról is szól: akarunk-e olyan országban élni, amely eltanácsolja, elüldözi, kitaszítja, megveti a tanulni vágyó fiatalokat? Az a fiatal, aki 18-19 évesen külföldön kezdi meg a tanulmányait, hátralévő életében már nagy valószínűséggel csak látogatóba fog hazajárni. Aminek az a vége, hogy a szülők „már csak Skype-on látják az unokáikat”. Ennyit a családbarát kormányról.

...Vasárnap visszakérjük a gyerekeinket, unokáinkat!

Kedves honfitársaim! Akik feliratkoztak a nemzetiségi listákra: iratkozzanak le! - ahogyan azt Kaltenbach Jenő is javasolja: "rendkívül kevés ember, mindössze a jogosultak tíz százaléka regisztrált a nemzetiségi listákra. A képviselő arra biztatta ezeket a választókat, hogy iratkozzanak le a nemzetiségi listákról, hogy élhessenek választójogukkal és szavazhassanak a pártokra. Máskülönben elvész a voksuk".

Az új választási törvénybe foglalt példátlanul cinikus és aljas eljárás a hazai kisebbségekkel szemben egyébként súlyosan árthat a határon túli magyaroknak is. Erről a kérdésről már írtam egy hosszabb bejegyzést, azóta csak annyi változott, hogy a regisztrációs adatok alapján immár biztos: egyetlen nemzetiség sem fog tudni képviselőt választani a következő Parlamentbe, a hazai németek és romák sem, hiába iratkoztak fel több tízezren. (Az is biztos ugyanakkor, hogy mindegyik nemzetiségnek lesz egy-egy, szavazati joggal nem rendelkező ún. szószólója, akkor is, ha mindenki leiratkozik, aki eddig regisztrált).

Aki nem iratkozik le (határidő: április 3!), az -- persze a Fidesz-kétharmad aktív közreműködésével -- megfosztja saját magát a listás szavazati jogától! Egyébként a leiratkozás már elkezdődött -- a regisztráltak száma immár nem nő, hanem csökken. Csak éppen sokakhoz nem jut el a hír. ...Adjátok hát tovább!

Mindazok, akik fel sem iratkoztak, vagy holnaputánig sikeresen leiratkoznak, és nem szeretnének egy olyan országban élni, amit Putyin és Simicska irányít, és ahol a nemzetiségiek jogfosztott, másodrendű állampolgárok, azok vasárnap... váltsák le a Fideszt!

(az eredeti kép forrása)

Iratkozz le! Add tovább! Negyvenezer honfitársunk szavazati joga és a magyar demokrácia a tét.

>>> PRAKTIKUS INFÓK A LEIRATKOZÁSRÓL (lehet online is!) <<<

...kérheti korábban kért nemzetiségi névjegyzékbe történő felvételének, illetve kiterjesztésének törlését;

Tegnapelőtt arról írtam, miért nem is annyira képtelenség, hogy a választások után a Fidesz akár a középiskolát (az érettségit) is fizetőssé tenné. Most a Facebookon közzétett „titkos Fidesz-program” 10+1 pontjáról írok, hogy melyiket mi támasztja alá, melyik mennyire valószínű.

A bevezető „nulladik” pont egy egymondatos helyzetértékelés. De vajon valóban ilyen rossz a helyzet?

0)      „Idén februárban történelmi rekordot döntött az államadósság, és 2 hónap alatt 6-hónapnyi államháztartási hiány keletkezett, ezért április 6. után, ha megnyerné a választásokat, Orbán…”

Igen, a gazdasági helyzet nagyon rossz. Sőt! Magyarország most tényleg sereghajtó lett a közép-európai régión belül is. Növekedés helyett recesszió, a hiány és az adósság pedig elszállt. Ilyenkor a Fidesz mindig megszorít, és a gyengéket üti. Szörnyű lesz a választások másnapján az ébredés!

…De lássuk a tényeket, és az azokból levonható valószínűségi következtetéseket! Pontról pontra végigmegyek a néhány napja a világhálón talált 10+1 ponton, hogy melyiknek a bekövetkezése mennyire reális:

1)      „ahogyan 2012-ben, úgy most is brutálisan megemelné az ÁFÁ-t, minden termék és szolgáltatás megdrágulna;”

--  A mostani Orbán-kormány ÁFA-emelésekor, 2012 végén, az költségvetés benyújtásakor 150 milliárdos plusz bevétellel számolt Matolcsy György. Tehát már 2%-os ÁFA-emelés is ennyit vesz ki az emberek pénztárcájából, miközben az emberek a boltokra haragszanak az áremelés miatt, a kormány helyett. Vagyis nagy bevételre lehet szert tenni (nem számítva a közvetett károkat: növekedés megtorpanása, életszínvonal esése stb.), viszonylag kis népszerűség-csökkenéssel; egy 30%-ra emelt ÁFA 200 milliárd feletti bevételt garantálna az Orbán-Simicska rezsimnek.

--  Az elhíresült Wiedermann-könyvben ez szerepel: „Ebből a szempontból tehát egyértelmű, hogy a személyi jövedelemadóhoz képest a forgalmi adó sokkal igazságosabb tehervállalást testesít meg.” Márpedig Wiedermann, Matolcsy György magyar hangja, Matolcsy pedig Orbán nagy vizionáriusa. Ha a könyvben fontosnak tartották, hogy megideologizálják az áfa-emelést, és azt hazudják, hogy az igazságos, akkor az jelezhet valamit.

--  A Fidesz-közeli Napi Gazdaság (más lapokkal együtt) a következő címmel jelentett meg cikket a napokban: „Emelkedik az áfa Európában”. Ezzel is megágyaznak az emelésnek, hiszen „ez a nemzetközi trend”.

VALÓSZÍNŰSÉG: 70%

2)      „ugyanúgy, ahogy a 2010-es ciklusban, brutális megszorítással sújtaná az oktatást és az egészségügyet, tömeges pedagógus-elbocsátást, nővér- és orvos-elvándorlást gerjesztve, valamint a szociális ágazatot, tovább fokozva az elszegényedést és a középosztály lecsúszását;”

• 2012-ben is az oktatás és az egészségügy volt a megszorítások két legnagyobb vesztese: „A kiigazítás egyik legnagyobb vesztese az oktatás. Az ágazat finanszírozása (csak 2012-ben!) reálértéken több mint 200 milliárd forinttal csökkent, amelyből szinte egyenlő arányban részesült az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú oktatás. Hasonlóan érzékenyen érintette a megszorítás az állami egészségügyet (…)”
• A „nem-megszorítások” első két évéről vont mérleget a ténytár, az eredmény, csak az Orbán-ciklus ciklus első felében kétezer-hatszázötvenhárom milliárd nyolcszázmillió forint, és ebből az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra erőn felül „teljesített”: ezeket ütötte a kormány a legjobban, beleértve ebbe pl. a tranzakciós illetéket is, ami szintén a kisemberek hátán csattant.
• Az Orbán-kormány „Követte és keményítette az addig is folytatott költségvetési megszorító politikát. Orbán Viktor azonban másoktól eltérően ott szorított, ahol az a legsúlyosabb károkat okozta, és ott volt bőkezű, ahol arra semmi szükség nem volt. Ezért is folytatódott az ország szétszakadása. Másutt megpróbálták igazságosabbá tenni az adózást, kihasználva a progresszív adó előnyeit. Mi a legrosszabb pillanatban követtük az egykulcsos adóval Európa keleti térfelét. 2011-től úgy 500 milliárdot adományozott a kormány a felső 10-20 százaléknak, és ennyivel terhelte meg az ország szegényebb felét, különösen a legvédtelenebbeket. Még Kelet-Európában is mi vagyunk szinte az egyetlenek, ahol a válság mélypontján csökkentették a munkanélküli-segélyt (9-ről 3 hónapra), ahol a közmunkásbérrel a minimumbér alá mentek, ahol a családi segélyt teljesen megszüntették, és az egyéni segélyeket a létminimum fele alá csökkentették, és ahol a legkisebb keresetűek, a közmunkások is, a legelső fillértől keresetük 35 százalékát adóban és járulékban az államnak adományozzák.” (Ferge Zsuzsa, itt)

VALÓSZÍNŰSÉG: 95%

3)      „2012-es tervét megvalósítva bevezetné az általános főiskolai, egyetemi tandíjat”

• Ezt – miután Orbán meghirdette az „önfenntartó felsőoktatás” programját -- 2012-ben gyakorlatilag már megtette, csak aztán a diáktüntetések hatására és a közelgő választásra való tekintettel, 2013 elején némileg és valószínűleg csak átmenetileg visszakozott.
• Egyetlen év alatt akarták harmadára (nem harmadával!) csökkenteni az ösztöndíjas helyeket, ami már nem lett volna messze a nullától.
• Önkényesen kiválogatott 16 szakon -- ezekre jelentkezik az érettségizők nagyjából fele! – jelenleg is az a rendszer, hogy a hallgatók mintegy 90%-a tandíjat fizet (amit költségtérítésnek neveznek), és csak kb. 10%-a számára van államilag finanszírozott képzés. Az Orbán-féle felsőoktatásnak a tandíj már most is kulcseleme.

VALÓSZÍNŰSÉG: 90%

4)      „ahogyan 2011-ben a magán-nyugdíjpénztári megtakarításainkat elvették, úgy most esetleg zárolná a bankbetéteket (2012 elején ezt már eltervezték);”

• Lehet véletlen is, de mégis úgy tűnik, a Fidesz-közeli Magyar Nemzet már megkezdte a lakosság felkészítését, és egyben a felelősséghárítást is: „Az uniós politikusok már most arra célozgatnak, hogy a bankbetétek zárolása és kőkemény megadóztatása lehetséges megoldásnak tűnik az egész eurózóna számára”. Igaz, mi nem vagyunk eurozóna-tagok.
• Egyszer már elterjedt ez a hír, és akkor a kormány vehemensen tagadta, és – persze minden jogalap nélkül – retorziót is kilátásba helyezett azokkal szemben, akik ezt híresztelik.
• 2012 januárjában az MSZP „szerette volna összehívatni az Országgyűlés rendkívüli ülését, és a kezdeményezéshez az LMP is csatlakozott, a kormánytöbbség nem támogatta, hogy rendkívüli ülésen mondják ki: a törvény erejével garantálják a bankbetétek biztonságát.” A Fidesz tehát 2012 elején nem támogatta, hogy a Parlament kimondja: az állam garantálja a bankbetétek biztonságát.

VALÓSZÍNŰSÉG: 25%

5)      „az új Alaptörvény megszüntette a nyugdíjjogosultságot, ezért, „kompromisszumos megoldásként” megadóztatná a nyugdíjakat.”

• Már most is van nyugdíjadó egyeseknek, csak nem annak hívják. „A nyugdíjadó ötletét mondhatni épp a második Orbán-kormány karolta fel. Azt a célt tűzték ki, hogy Magyarországon öregségi nyugdíjkorhatár alatt (jelenleg 62 év) ne lehessen nyugdíjat kapni. 2011-ben a korhatár előtti nyugdíjat ezért korhatár előtti ellátásra nevezték át, hogy arra már lehessen adót kivetni, és alkotmányossági korlátokba se ütközzön. (…) Így jártak a rendvédelmi szervek dolgozói, a bányászok, a művészek (…). A rendvédelmi dolgozók tiltakoztak is a kormány intézkedései ellen ("bohócforradalom"), sikertelenül. 2012. január elseje óta ennek megfelelően több tízezer érintettnek ki kell fizetnie a 16 százalékos szja-t a korhatár előtti ellátás esetében – vagyis ők ennyivel kevesebbet kapnak kézhez. (…) A kabinet itt megállt. Vannak ugyanis még a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak. Ők olyan munkavállalók, akik olyan munkakörökben dolgoznak, amelyek a szervezetet fokozottan igénybe veszi, illetve az egészségre különösen ártalmasak. (…) A korkedvezményes nyugdíjról a kormány úgy nyilatkozott, hogy annak rendezése már a következő ciklus feladata lehet.”
• A nyugellátás az új Alaptörvény alapján már nem alkotmányos jog: „a Fidesz tudatos koncepciója, hogy kihagyta az Alaptörvényből a társadalombiztosítást. Így elhárult az alkotmányos akadálya annak, hogy például lenyúlhassák a magán nyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintos vagyonát. (…) De az új Alaptörvény alapján volt végrehajtható 400 ezer rokkant eddigi járandóságainak a megvonása, valamint az is, hogy visszamenőleges hatállyal megszüntették a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíját.”
• A munkaadói nyugdíjjárulék megszűnt (ebből lett – Selmeczi Gabriella szavaival – a nyugdíjadó!), a munkavállalói megmaradt. A nem öregségi nyugellátásokat már százezrektől elvették, így, ha nem is reális az öregségi nyugdíjak elvétele, az elképzelhető, hogy – persze Brüsszelre hivatkozva -- „kompromisszum”-os megoldásként majd megadóztatják a nyugdíjakat, vagy más módon csökkentik a vásárlóértéküket. Az új adót persze nem adónak fogják hívni, hanem mondjuk Nemzeti Nemzedéki Hozzájárulásnak.
• Kórozs Lajos, az MSZP elnökségi tagja keddi budapesti sajtótájékoztatóján közölte: „Tiba István fideszes képviselő egy februári sajtótájékoztatón kijelentette, a Fidesz azt tervezi, hogy a jövőben csak annyi pénzt fordítanak nyugdíjkifizetésekre, amennyit nyugdíjjárulékból beszednek. "A kormány célja az, hogy mind az egészségbiztosítási, mind a nyugdíjkassza a saját területének kiadásait fedezze" - idézte a fideszes politikusnak a haon.hu Hajdú-Bihar megyei hírportálon megjelent szavait.  Korózs Lajos szerint ebből az következik, hogy a Fidesz egy forinttal sem tervezi kipótolni a nyugdíjkasszát, és mivel a befizetett járulékokból már jövőre 43, két év múlva pedig 75 milliárd forinttal kevesebb folyik be, mint amennyit nyugdíjakra kellene kifizetni, a kormánypárt hatalmon maradva ennyivel csökkentené a nyugdíjakat vagy növelné a nyugdíjjárulékot. Hozzátette: elképzelhető, hogy a Fidesz elvenné az özvegyi nyugdíjat vagy az árvaellátást, illetve tovább csökkentené a rokkantaknak járó juttatásokat, hiszen erre a jogi lehetőséget már megteremtették.”

VALÓSZÍNŰSÉG: 60%

6)      „az Orbán-Putyin paktum alapján, a paksi hitel és önrész miatt duplájára emelné az áramárat;”

• Az önrész már idén is sokba fog kerülni: „Az építkezés költségeinek ötödét az első kapavágástól a magyar félnek kell állnia. Az eddig is tudott volt, hogy az oroszok a beruházás 80 százalékára adnak hitelt, 20 százaléknak pedig önrésznek kell lennie. Most azonban kiderült, hogy az önrészt kezdettől bele kell tenni.”
• Az Energiaklub részletesen kiszámolta, amennyire az információhoz való hozzáférést akadályozó Fidesz engedte, hogy mennyibe fog kerülni a Paks2-ben termelt áram – ha lesz. Nagyon sokba!
• A Corvinus Egyetemen működő Regionális Energetikai Kutatóközpont számításai szerint is nagyjából duplájára fog nőni az áramár.

VALÓSZÍNŰSÉG: 90%

7) „a trafikok mintájára, „nemzeti italboltokat” hozna létre a Fidesz-haveroknak;”

• Sajtóhírek szerint „Nemzeti italboltok jöhetnek a választások után, és az élelmiszerboltokban csak a sör és a bor maradhat – a piacon sokan erre számítanak, és kormányzati körökből is ezzel egybecsengő információk érkeznek, ami alapján az ötlet nem tűnik légből kapottnak.” Ezt persze kormányzati illetékesek cáfolták. Dehát a „nemzeti dohányboltokat” is eltitkoltak a kampányban. Az elképzelhető, hogy nem külön italboltok lesznek, hanem a trafikok termékköre bővül, de ez csak egy „alesete” az alaphírnek.
• Bajnai Gordon blogbejegyzése is foglalkozik ezzel a hírrel, és bemutatja, hogy ez a lépés tökéletesen illeszkedne a Fidesz államosítási lépéseinek sorába: „Orbán Viktor Magyarországán (…) így államosították a dohánytermékeket árusító trafikokat, élükre pedig – tisztelet a kivételnek – megbízható fideszeseket állítottak. (Szó szerint elosztották egymás között a dohányt.) Ha esélyt kapnak a folytatásra, állítólag sorra kerülhetnek a patikák és az italboltok is. Akkor négy év múlva már az államosítások 70. évfordulóját ünnepelheti a rezsim.”

VALÓSZÍNŰSÉG: 85%

8) „a maradék földeket is a Fidesz-haveroknak játszaná át, kisemmizve a helyi gazdákat;”

• A földrablást Ángyán József – volt fideszes képviselő és államtitkár – sokszáz oldalon dokumentálta, most csak két kiragadott idézet, két megyéből: Fejérben „A nyertesek rangsorát Felcsút vezeti, amelynek pályázói – Mészáros Lőrinc polgármester, családtagjai és cége, a Búzakalász 66 Kft. (1327 hektár)…”, Baranyában „A legnagyobb nyertes Prettl Jánosnak, a Baranya megyei közgyűlés Fidesz–KDNP által delegált tagjának a családja. Ő maga földbérleti pályázatot nem adott be, de közvetlen családtagjai valamennyi beadott pályázatukkal nyertek.”
• Természetesen itt is Simicska Lajos és baráti köre a fő kedvezményezett, a területalapú agrártámogatásokból pedig 2013-ban is a Mezort-, a Bonafarm- és a Forrás-csoport (azaz Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, Csányi Sándor és Leisztinger Tamás érdekeltségei) taroltak a legtöbbet.

VALÓSZÍNŰSÉG: 99%

9)      a „Nemzeti Pedagógus Kar” mintájára bevezetné a kötelező kamarai tagságot minden foglalkozási ágban, és etikai kódexszel korlátozná a tagok szabad véleménynyilvánítását;

• A korporatista szemlélet közel áll a Fideszhez. Ez biztosítja az egyes társadalmi csoportok, foglalkozási csoportok fölötti közvetett, ám annál hatékonyabb ellenőrzést, szabadságjogaik közvetett, ám annál súlyosabb korlátozását.
• Ebben a ciklusban lett kötelező az az iparkamarai tagság, az agrárkamarai tagság, és lezajlott az agrárkamara orbánista köztestületté való átalakulása; továbbá ebben a ciklusban hozták létre a Nemzeti Pedagógus Kart, amely a korporatista modellkísérlet zászlóshajója, a fegyelmező állam mintaprojektje lesz. Amennyiben jól működik mint az ideológiai-hatalmi kontroll eszköze, akkor, ha nem is minden foglalkozási ágban, de várhatóan minél több hivatásnál bevezetik a kötelező kamarát/ „kart”, hivatásrendet.

VALÓSZÍNŰSÉG: 70%

10)   Pósán László fideszes képviselő 2011-es nyilatkozatának megfelelően újra bevezetné a sorkatonaságot.

• Pósán László, fideszes bizottsági alelnök „gondolkozott el” ezen nyilvánosan 2011 márciusában: „Pósán úgy értelmezi az alkotmánytervezetben szereplő honvédelmi kötelezettséget, hogy annak ellátásához "minimális kiképzést vagy valamit muszáj lenne visszahozni".
• Ezt a hírt azóta sokszor cáfolták, pedig a Fidesz 2004-ben is csak nagy-nehezen ment bele, hogy a sorkatonaság lehetősége kikerüljön az akkori alkotmányból, elsőre nem is szavazták meg, csak másodjára, a botrány hatására.
• Ez illeszkedne a Fidesz hazafiaskodó, rendpárti elképzeléseihez, és ahhoz, hogy szerintük amúgy is megregulázásra szorulnak a „romkocsmák mélyén merengő” fiatalok.
• A Fidesz tudatosan erősíti az erő kultuszát (élsport támogatása, mindennapos testnevelés, harcias, agresszív retorika), és minden bokorban összeesküvőket sejt, ezért is elképzelhető, hogy a hadsereg ilyen vagy olyan megerősítése szerepel a titkos programjában.
• Ennél a lépésnél valószínűleg a Jobbik is partnere lenne a Fidesz-KDNP-nek.

VALÓSZÍNŰSÉG: 30%

„+ 1 Ha pedig mindezt az EU nem hagyná, akkor Orbán kiléptetné az országot az Európai Unióból…”

Bár Orbán elhíresült 2002-es beszéde óta ez is benne van a pakliban, itt most még nem tartunk. Orbánék szívesen veszik az EU-tól érkező bőkezű támogatásokat, amikből a maffia-állam komoly hasznot húz, de ha netán az EU a sarkára állna, és tiltakozna akár a közösségi pénzének elpocsékolása, lenyúlása, akár a magyar demokrácia leépítése ellen, akkor a Fidesz megfontolhatja, hogy kilépteti az országot az Unióból – ennek ideológiai előkészítése már 4 éve zajlik, „szabadságharc” címen, heveny brüsszelezéssel.

VALÓSZÍNŰSÉG: 15%

Összességében tehát a 10+1 pontból 8 esetében 50%-ot meghaladja annak a valószínűsége, hogy legszörnyűbb rémálmaink is valóra válnak, amennyiben a Fidesz-KDNP marad hatalmon.

…Tessék választani!

Meg kell nyitnunk a társadalmi mobilitás, a felemelkedés csatornáit. A felsőoktatásban is. Karácsony Gergellyel közös írásunk arról szól, hogy miért kínál tandíj- és költségtérítésmentes alapképzést (BA-diplomát) minden hallgatónak a kormányváltó ellenzéki összefogás:

Az Együtt-PM szövetség választási programjában már korábban is szerepelt a felsőoktatási alapképzés (BA) ingyenessége. Tegnap a kormányváltó erők sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az új Mesterházy-kormány 2014-től ingyenessé teszi az alapképzést a felsőoktatásban. Tudjuk, hogy sokan örülnek ennek a vállalásnak. De tudjuk azt is, hogy vannak, akik nem támogatják a felsőoktatás ingyenességét még az alapképzés esetében sem. Köztük olyan honfitársaink is, akik egyébként velünk együtt hisznek a tudás fontosságában és fontos számukra a társadalmi szolidaritás. Az alábbiakban tíz pontban foglaljuk össze az alapképzés ingyenessége melletti érveket.

1. Ma Magyarországon két világkép áll egymással szemben. Orbánországé a kiszolgáltatottságon és az olcsó bérmunkán alapuló világkép, ezzel szemben a kormányváltó erők összefogása szerint Magyarország jövője a tudástársadalom – a magas hozzáadott értékű, értelmes, kreatív munka. Nem kérdés, hogy a világ is ebbe az irányba megy, az empirikus tanulmányok szoros pozitív kapcsolatot találnak a felsőoktatás mennyisége és a gazdasági növekedés között. Magyarország is vállalta azt az EU-s ajánlást, hogy az adott korosztályon belül 40 százalékig emeli a diplomások arányát. Ettől most még messze vagyunk, az Orbán-kormány rombolása miatt egyre messzebb. A politikában mindig meg kell különböztetni a célokat és az eszközöket. Ha komolyan vesszük a célt, hogy növeljük a felsőoktatásban részt vevők arányát, akkor olyan eszközöket kell keresnünk, amelyek ezt valóban szolgálni tudják. Mi nem látunk más eszközt, mint a felsőoktatáshoz való hozzáférés radikális javítását célzó ingyenes alapképzést.
2. Sokan azzal érvelnek a tandíj mellett, hogy a felsőoktatási képzésben részt vevő egyén egyéni haszna nagyobb, mint az a haszon, amit a társadalom szerez az illető képzésével – ezért az egyénnek hozzá kell járulni a képzés költségeihez. Magyarországon az a helyzet, hogy míg a diploma munkaerő-piaci haszna az egyén szempontjából nagyjából megfelel az OECD-átlagnak, a társadalom szempontjából OECD-rekorderek vagyunk – vagyis ha az életút során befizetett adótöbbletet, járuléktöbbletet stb. összeadjuk, akkor az jön ki, hogy a magyar állam számára kiemelkedően jó befektetés a diplomások számának növelése. A diplomások, minden ellenkező híresztelés dacára, könnyebben, gyorsabban és jobban fizető állásokat találnak, mint a diplomával nem rendelkezők. Közkeletű, de teljesen megalapozatlan tévedés, hogy diplomás-túltermelés van. Ennek az ellenkezője igaz: „Hazánkban a diplomások több mint kétszer annyit keresnek, mint a nem diplomások, miközben a diplomás-munkanélküliségi ráta kb. ötször alacsonyabb. Aki a gyerekeknek azt mondja, hogy nem érdemes továbbtanulni és diplomát szerezni, az ember-, sőt nemzetellenes bűnt követ el. Empirikus tény, hogy a diplomások gazdagabbak, boldogabbak és tovább élnek, mint a nem diplomások; és az a csodálatos, hogy ez akkor is így marad, ha nő a diplomások részaránya.” A részben a jobb iskolai végzettségnek köszönhető magasabb jövedelmet pedig egy igazságos adórendszerben az alacsonyabb jövedelműekénél nagyobb adóterhelés illet.
3. A jelenlegi rendszer a lehető legigazságtalanabb: jellemzően azok tanulnak ingyen (államilag finanszírozott képzésen), akik magas státusú családból származnak, miközben az alsó középosztálybeliek költségtérítést fizetnek. A hátrányos helyzetűek pedig jórészt kimaradnak – számukra a programunk közoktatási esélyegyenlőséget és ingyenes egyetemi előkészítőket ígér.
4. A továbbtanulási döntés pillanatában nem annyira a tandíj (költségtérítés) mértéke, megfizethetősége a döntő, hanem a puszta ténye, s ezzel összefüggésben a felsőoktatás körüli légkör. Ezt mutatja a 2013. évi jelentkezések alakulása: ekkor, a diáktüntetések hatására a kormány meghátrált, megnövelte a keretszámokat, és a „Diákhitel 2” is rendelkezésre állt, áll, de hiába: rekordmélységbe zuhant a jelentkezések száma. A Diákhitel 2 viszonylagos kudarca (kevesen vették fel) és a főiskolai-egyetemi jelentkezések számának zuhanása együttesen azt mutatja: a tandíjat nem „kompenzálni” kell, hanem eltörölni. Egyrészt a hátrányos helyzetűek, a munkások gyerekei osztályhabitusukból adódóan eleve nem is jelentkeznek, ha tandíj van, hiába a tandíjhitel, így a társadalmi mobilitás elmarad. Éppen ezért nem megoldás önmagában az sem, ha csak a felsőoktatásba való belépést tesszük ingyenessé – ahogy az korábban az MSZP és a DK programjában szerepelt. Ez ugyanis nem jelent kiszámítható pályát a diákok és családjaik számára, az alsó osztályból jövő gyerekek és szüleik egy része feltehetően nem vállalja azt a kockázatot, hogy később mégis csak kell fizetni.
5. A Diákhitel 2, amennyiben a rászorulók többsége igénybe venné, az állami kamattámogatás miatt hosszú távon hatalmas, a tandíjmentességnél nagyságrendekkel nagyobb költségvetési terhet jelentene az ország számára.
6. Tanulmányi és szociális ösztöndíjjal, illetve diákhitel-felvételi lehetőséggel kompenzálni a tandíjat az alapképzésen kevésbé hatékony, és jóval költségesebb, mint eltörölni azt. Másrészt az ösztöndíj drágán és/vagy rosszul céloz: a bevallott és a tényleges jövedelem között nagy a különbség, a HÖK-ök legitimitása esetenként megkérdőjelezhető, egy erre a célra létesítendő újabb állami szerv létrehozása költséges és kétséges vállalkozás volna stb. Egyrészt mert hatalmas adminisztrációs teherrel jár, másrészt mert a tanulmányi ösztöndíj, valamint a diákhitel állami kamattámogatása a nem-rászorulónak is jár. Amennyiben költségvetési plusz-források állnak rendelkezésre, akkor a felsőoktatásba járók körének szélesítését szolgáló összegek „elköltésének” egyik leghatékonyabb módja a költségtérítés, a tandíj eltörlése a BA-n.
7. Az eredendő társadalmi egyenlőtlenségeket egy jól működő iskolarendszer fokozatosan kiegyenlíti. A magyar nem ilyen (korábban sem volt az!). De még ha ilyen is volna, akkor is megvolnának még az „otthonról hozott hátrányok” 18 éves korban. A felsőoktatásnak nem lehet célja, hogy akik messzebbről indulnak (társadalmi vagy akár földrajzi értelemben), azok előtt bezárja a kapukat, még mielőtt odaérnének, mert akkor nem csak a hozzáférés szűkül, de a tehetségek felemelkedésének útját is elzárjuk. Más szóval: hogy ki jó tanuló, az még 18-19 évesen is nagyrészt társadalmilag meghatározott, s csak kisebb részben „tehetség” vagy „szorgalom” kérdése.
8. A felsőoktatás egyre inkább egy európai, sőt: globális piac, ahol a magyar diákokat tandíjmentességgel csábítja egyre több versenytárs: Bécstől Koppenhágáig ingyenes és magas színvonalú angol és német nyelvű tanulmányokra nyílik lehetőség. Már a dánok is az ingyenes angol nyelvű egyetemi tanulmányokat hirdetik Budapesten. Az agyelszívás áldozatává válni talán a legrosszabb dolog, ami egy nemzettel ma történhet. A magyar diplomát, mint „árut” ezen a nemzetközi piacon árkedvezménnyel kell vonzóvá tenni, legalább a hazai diákok számára, hogy megállítsuk a jelentkezések drámai zuhanását. A tandíj az EU-n belül az oktatási rendszerek kisebbségében létezik, s egyébként is visszaszorulóban van. Németországban az elmúlt évtizedben több tartomány is bevezette, de ezek érdemi bevétellel nem, csak politikai kárral és az esélyegyenlőség romlásával jártak. Ezért az érintett tartományok a tandíjat egymás után törölték, illetve törlik el újra.
9. A felsőfokú tanulmányok végzése semmiképpen nincs „ingyen”, mert még ha „államilag finanszírozott” formában történik is, akkor is idő- és pénzbefektetés a hallgatók részéről (kollégium, albérlet, tankönyvek, munkába lépés késleltetése stb.). Így a motiváció, hogy sikeresen és gyorsan elvégezze valaki a főiskolát, egyetemet, a költségtérítés (tandíj) eltörlésével sem szűnne meg.
10. Tévhit, hogy a hozzáférés szűkítésével lehet javítani a minőséget. A minőséget tandíj helyett más eszközökkel kell biztosítani: (1) színvonalas közoktatással, (2) kiterjedt minőségbiztosítással (lásd: MAB) és (3) a megszorítások, elbocsátások leállításával. A jelenlegi rendszerben sem ott a legmagasabb a színvonal, ahol fizetős a képzés, hanem ott, ahol a többség számára ingyenes.

Ezek tehát az érveink. Szerintünk nyomós érvek. Bízunk benne, hogy április 6-tól tényleg új korszakot nyithatunk a magyar felsőoktatásban is.

dr. Erőss Gábor – Karácsony Gergely

(a kép forrása)

Terjednek a mémek a világhálón: vicces képekben osztják meg az emberek a tippjeiket egymással, hogy mit várhatunk a Fidesz-Közgéptől, ha -- ne adj Isten – megnyerné a következő választást is. Azóta van ez így, mióta Orbán Viktor kijelentette: a Fidesznek tényleg nincs programja, illetve van, de az csak egy szó: „folytatjuk!”. Majd a rá jellemző szerénységgel pontosított: „folytatni szeretnénk”.

Csoda hogy mindenkinek eszébe jutott az a sok disznóság, amit a Fidesz-KDNP az elmúlt négy évben tett – és 2010-ben, a választások előtt, szintén titokban tartott!? Az egyoldalú alkotmányozástól, az önkormányzatoktól elvett iskolákon keresztül a minimálbér alatt fizetett közmunkáig és a megbízható áldoktorok pozícióba helyezéséig!? A bőség zavarával küzd, aki megpróbálja megtippelni, mire készülhet a Fidesz április 6. után: hol mekkora megszorítást tervez, melyik színházigazgatót rúgja ki, hány száz és ezermilliárdot utal át a Közgépnek a paksi bővítés ürügyén stb.

Pedig egyáltalán nem olyan viccesek ezek, és többségük nagyon is reális, még ha elsőre abszurdnak is hat. Az  egyik, világhálón terjedő kép alapján például a Fideszt ezt ígéri:

(A kép forrása)

Hogy fizetőssé tennék a középiskolát, az egyáltalán nem légből kapott elképzelés, bármennyire is abszurdnak tűnik. Két jele is van, hogy esetleg erre készülhetnek. Az egyik, hogy leszállították 16 évre a tankötelezettséget. Innentől kezdve nyugodtan mondhatják, hogy 16 éves kor fölött már nem kötelező, és ha a tanulás ingyenes is: az érettségiért már fizetni kell! A Te érdeked -- hát fizess! Majd bevezetik az "érettségi diákhitelt"…

A Kerényi-Szájer féle Alaptörvény szerint „(2) Magyarország ezt a jogot (…) az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú (…) oktatással (…) biztosítja.” Tehát a tanulás igen, de maga az érettségi nem feltétlenül ingyenes.

A másik jel még egyértelműbb: a Fidesz-KDNP deklarálta, a szakképzési koncepcióban és a Széll Kálmán tervben is jelezte, hogy csökkenteni akarja a gimnáziumba, szakközépiskolába kerülő, tehát érettségit szerző diákok arányát egy-egy korosztályon belül. Elitképzéssé akarja visszaváltoztatni a gimnáziumi képzést, és szakiskolákba akarja áttolni a szakközépiskolásokat, fittyet hányva minden szakmai ellenérvre: „Az érettségit adó iskolák lebombázása mindenekelőtt a szakközépiskolák, Magyarország legsikeresebb oktatási intézményének a lebombázását jelenti”. Ez a folyamat, a gimnáziumok megritkításával már ebben a ciklusban elkezdődött, mint arra már figyelmeztettünk.

De ha az érettségi fizetőssé tételét nem is merik most még meglépni, van pár durva lépés, amit simán kinézek belőlük – pusztán az alapján, amit ebben a ciklusban már megtettek. Épp most találtam a világhálón egy tízpontos listát, ami elsőre teljes képtelenségnek hat, annyira brutális, pedig legalább 7-8 pontja sajnos teljesen reális. Ezt a listát holnap a Facebook-oldalamon teszem először közzé: https://www.facebook.com/dr.eross.gabor?ref=hl – egy kommentárral, hogy melyik pontnak mekkora a valószínűsége - a Fidesz eddig tettei és nyilatkozatai alapján.

A Fidesz több tízezer magyar választópolgárt foszt meg választójogától. Igaz, csak félig, s persze törvényesen. Aki feliratkozik nemzetiségi választónak, az nem szavazhat az országos pártlistákra! Márpedig "A Nemzeti Választási Iroda péntek hajnali összesítése szerint a legtöbben a roma (16 941), illetve a német (12 641) nemzetiségi nyilvántartásban szerepelnek, de egy kedvezményes mandátum megszerzéséhez 20-25 ezer szavazatra lenne szükség az áprilisi választáson. A névjegyzékbe vételi határidő péntek délután négykor jár le." (Index) Ha maradnak ezek az adatok, a 13 hazai nemzetiség sok tízezer tagjának szavazata megy veszendőbe! S ezt a legtöbb nemzetiségnél, amelyek kis létszámúak, előre is lehetett tudni!

A romák még lehet, hogy átlépik a küszöböt, a Kubatov-lista alapján a Fidesz várhatóan szerintem pont annyi feliratkozót és szavazót fog szállítani, hogy azt az egy kedvezményes mandátumot megkapja a Lungo Dromos listavezető, de a többiek?!

Néhány évtizeddel a svábok kitelepítése után tízenikszezer svábot (németet) fosztanak meg Magyarországon a szavazati jogától?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor az egyik vajdasági magyar párt épp a szerb kormányba igyekszik, ... főnyi magyarországi szerbet fosztanak meg a választójogától?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor az RMDSZ is éppen a román kormányba lép be, ... főnyi magyarországi románt fosztanak meg a választójogától?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor a -- nemzetiségi nyelvhasználatot biztosító -- ukrán nyelvtörvény eltörlése miatt tiltakozunk, ... főnyi magyarországi ukránt és ruszint fosztanak meg szavazati jogától?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor a magyar honvédség már a horvát légtér ellenőrzését is át szeretné venni (igaz, a horvátok nem tudnak róla), ... főnyi magyarországi horvátot fosztanak meg szavazati jogától? Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor a szlovákiai magyar elnökjelölt eredményes választási szereplését ünnepeljük, ... főnyi magyarországi szlovák választójogát korlátozzuk?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

Most, amikor Lengyelország maradt hazánk utolsó barátja (Azerbajdzsánt és Putyint leszámítva), ... főnyi magyarországi lengyel választójogát korlátozzuk?! Igaz, csak félig, s persze törvényesen.

A hazai örmények választójogának de facto korlátozásával legalább Azerbajdzsánnál szerzünk jó pontokat.

A törvény szerint, az a nemzetiség, amelynek listája nem éri el az országgyűlésben szavazati jogot biztosító szükséges szavazatszámot, de nemzetiségi listát állított, szószólót küldhet a parlamentbe, aki szavazati joggal nem, de egyéb felszólalási stb. jogokkal rendelkezik. Ehhez már egyetlen (8 millióból egy, az egy darab) szavazat is elég. De akkor minek a nemzetiségi listák, amelyekre feliratkozva magyar választópolgárok tízezrei veszítik el úgy a listás szavazati jogukat, hogy cserébe garantáltan nem kapnak semmit?!

Nem lett volna egyszerűbb biztosítani a hazai nemzetiségeknek, hogy automatikusan delegálhassanak egy-egy szószólót?! Az igaz, hogy az alkotmánybíróság kimondta a mulasztásos alkotmánysértést ez ügyben (t.i. a rendszerváltás óta megoldatlan volt a hazai nemzetiségek parlamenti képviselete), de ezzel a megoldással a helyzetet a Fidesz-többség csak súlyosbította, eleve kizárva a 13 nemzetiség közül 11-et (vagy 12-őt), pusztán csak azért, hogy annál az egynél, ahol biztosra mehettek, meglegyen az az egy fideszes plusz-szavazat a következő Országgyűlésben?!

A probléma fordítva is felmerül: a hazai kisebbségekhez tartózónak valló honfitársaink tízezrei nem iratkozhattak fel a nemzetiségi listára, amit szívük szerint megtettek volna, mert, ismerve a törvényben rejlő csapdát, nem akartak úgy járni, hogy elveszítik listás szavazati jogukat, de cserébe' nem kapnak nemzetiségi mandátumot se.

(a kép forrása)

Ez egy példátlanul cinikus és aljas eljárás a hazai kisebbségekkel szemben, és súlyosan árthat a határon túli magyaroknak is. Ahogy Kaltenbach Jenő fogalmazott erről szóló cikkében: "a kisebbségi polgárt arra kényszeríteni, hogy válasszon honpolgári vagy nemzetiségi identitása között, olyan abszurd gondolat, amely csak az aktuális hatalom képviselőinek fordulhat meg a fejében. Ez ugyanis olyan, mintha a határontúliaknak előírnánk, hogy csak akkor szavazhatnak nálunk, ha lemondanak az ottani szavazati jogukról. Ráadásul még ezt is pancser módon, a szakma szabályait megsértve teszik. Ha ugyanis a kisebbségi lista egy mandátum erejéig „versenyez” a pártlistákkal, akkor mi a csudának kell regisztráció?"

Tehát egyetlen fideszes plusz-mandátumért alázták meg az összes hazai kisebbséget, és hozták kínos, politikailag káros helyzetbe a határon túli magyar közösségeket. ...Ennek az alávaló és kártékony rezsimnek mennie kell!

Amikor tegnap este értesültem róla, hogy az Azori-botrányról elhíresült Szűcs Lajos, fideszes képviselőjelölt (Pest megye 7-es választókörzet) Bayer Zsoltot látja vendégül a kampányban Vecsésen, feltettem neki néhány udvarias kérdést a politikusi Facebook-oldalán. Nem szidtam, nem anyáztam, nem fasisztáztam, csak kérdeztem.

A "Tisztelt Szűcs Lajos", ill. a "Kedves Szűcs Lajos" megszólítással indítva megkérdeztem tőle, hogy ő egyetért-e Bayer azon kijelentéseivel, amik miatt a Kúria jogerősen is kimondta: "okszerűen következtethetünk" rá, hogy Bayer egy (?!) cikkében uszított. Vagy egyetért-e Bayer másik cikkével, amely miatt még az Fidesz-alkotta médiaalkotmány alapján eljáró állami hatóság, a NMHH is a "gyűlöletkeltés és kirekesztés tilalmára vonatkozó paragrafusának vélhető megsértése miatt indított vizsgálatot Bayer Zsoltnak a Magyar Hírlapban, Ki ne legyen? címmel megjelent írásával kapcsolatban." Illetve hogy mit szól ahhoz, hogy utóbbi miatt még Navracsiscs Tibor miniszter is kijelentette, hogy Bayernak nincs helye a Fideszben.

De válasz helyett cenzúrázták az oldalt, kitörölték a kérdéseimet. Bár mégis maradt nyomuk: az oldalon most is olvasható egy komment (lásd: a képen), ami azokra reagál.

(Forrás: Szűcs Lajos Facebook-oldala)

Persze bármit kitörölhetnek, de a kínzó kérdések akkor is megmaradnak: ha Szűcs Lajos a szélsőjobboldal jelöltje, akkor méltó-e arra, hogy a vecsési, gyáli, gyömrői polgárokat képviselje az Országgyűlésben?

Mint arról maga a képviselőjelölt számol be a Facebookon, Szűcs és Bayer "Sok nevetéssel, érdekes történetekkel" szórakoztatta magát és a publikumot ma este. Biztos jól szórakoztak, amikor szóba került, hogy "Hiába nem volt több Pest megyei iskolában fűtés, mert a megyei önkormányzat nem tudja fizetni a számlát, Szűcs Lajos fideszes közgyűlési elnök mégis elutazott a kellemes klímájú szigetcsoportra". Mármint az Azori-szigetekre, sok más fideszes megyei elnökkel, és kísérővel, közpénzből.

(Forrás: Szűcs Lajos Facebook-oldala)

Egyébként az ötpárti kormányváltó összefogás jelöltje ebben a választókörzetben párttársam, a PM-es Szabó Rebeka, aki Bayer Zsolttal kapcsolatos felháborodását szintén egy blogbejegyzésben írta meg: http://szaborebeka.blog.hu/2014/03/12/embert_baratjarol_szucs_lajost_bayer_zsoltrol

Nem ez az első eset, hogy a magát „nemzetinek” nevező Fidesz ráront nemzetére, annak nyelvére, irodalmára. Kiforgatja a szavak értelmét, középszerű írókat sztárol, miközben a nagyokat még holtukban sem tiszteli, próbálja bedarálni a bölcsészetet – s vele a magyar szakot, szinte nullára csökkenti a szakiskolások magyar óra számát, miközben titkos Nyelvstratégiai Intézetet hoz létre, melynek vezetőjeként Orbán Viktor magához vonja az igekötők használatának kérdését is, mint annak idején Sztálin "elvtárs".

De ma a logopédia európai napja volt, úgyhogy most arról lesz szó, hogyan bánik el a Fidesz a vidéki pedagógiai szakszolgálatokkal, azon belül is az óvodások, iskolások beszédfejlesztését végző logopédusokkal.

Mint azt egy közleményben már megírtuk, a kormány és a KLIK sok más, hasonlóan sikeres tevékenysége mellett a pedagógiai szakszolgálatokat is lehetetlen helyzetbe hozta, különösen a logopédusokat. A jogszabályi változások következtében a kiszolgáltatottságuk – mint az oktatásban dolgozóknak általában is – megnövekedett. A Hoffmann Rózsa féle oktatásirányítás pedig úgy alakította át a pedagógiai szakszolgálatok működését, hogy a személyi, tárgyi, anyagi feltételeket nem biztosította hozzá. Persze ez jól illeszkedik a közoktatás rombolásának és az esélyegyenlőségi kérdések elhanyagolásának folyamatába is, nem csak a magyar nyelv és irodalom iránti érzéketlenség fideszes hagyományába.

Idén számos megyében hirtelen megnövekedett a logopédusok munkaterhelése. Kötelezővé vált számukra a járások teljes ellátása, függetlenül attól, hogy hányan vannak erre a feladatra az adott szakszolgálatnál. Sok helyütt két-három ember helyett dolgozik egy-egy logopédus, ugyanis létszámbővítést nem vagy alig engedélyeztek. A szakszolgálatok zömének nincs szolgálati autója, így a logopédusok családi gépkocsival járják a településeket, ráadásul a KLIK gyakran csak másfél-kéthónapos késéssel folyósítja nekik a benzinpénzt. Tehát utazó gyógypedagógusként kell dolgozniuk olyanoknak, akik nem ilyen státusban vannak. A dolgozók éves rendes szabadságát viszont lecsökkentették.

A tanulók színvonalas fejlesztése ellehetetlenül a megnövekedett település- és gyerekszám miatt. Mondjuk, heti 2 helyett csak 1 órát tudnak tartani.

(a kép forrása)

De nem csak az egy gyerekre jutó óraszám csökkent: a logopédus loholhat egyik helyről a másikra. Mindezt úgy, hogy a fejlesztést elavult, alkalmatlan eszközökkel kell végeznie, s esetenként az óvoda, iskola folyosóján talál csak helyet.

Jellemző a magát nemzetinek hazudó kormányra, hogy a szép magyar beszéd elsajátításának lehetőségétől is megfosztja a magyar gyerekeket.

u.i.: Még ideillik a hoffmanni, orbáni anyanyelv-gyalázás legújabb, minősített esete: „A példaképek piedesztált érdemelnek, és én magamat az általam csodált személy képére formálom.”, „Drága ízlésem van, amivel gyakran elnyerem mások csodálatát és tiszteletét.” stb. stb.

u.i.2..: ezt a bejegyzés megírása után láttam, további konkrét és elképesztő példák arról, hogy miket művel a pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozókkal a Fidesz-kormány: itt a link.

A fideszes aktivisták tudvalevően a Kubatov-lista alapján járják az országot: Orbán elkötelezett híveihez kopogtatnak be újra meg újra. Így nem csoda, hogy mindenütt lelkes magyarokkal találkoznak, akik támogatják, hogy tanodák vagy orvosok helyett a felcsúti Orbán-stadionra költsük a pénzt. És akik tudják, hogy Eurázsia immár nem ellenségünk (soha nem is volt az!), hanem szövetségesünk.

Az ellenzéki aktivisták máshogy csinálják. Mi mindenkihez becsöngetünk. Ezt tettük szombaton is, Szabó Rebeka, a PM/Együtt-PM/Összefogás jelöltjének hétfői fórumára invitálva a vecsésieket. Így találkoztunk, beszéltünk (ha röviden is), mindenféle emberrel: aki velünk tart, aki inkább nem, aki nem nyilatkozik, aki bizonytalan. Nem írtuk fel, melyik utca hány szám alatt ki mennyire szereti a Fideszt/ az Összefogást, annál sokkal fontosabb dolgot tettünk: megmutattuk mindenkinek, hogy itt vagyunk, és meghallgattuk a választók véleményét, panaszait, valamint ismertettük programunkat, megoldásainkat.

Igen, van sok kormánypárti: „mindig is fideszes voltam” – mondta egyikük. Ő ezek szerint követte Orbán útját az egyházellenességtől az egyház-pártiságig, az orosz-ellenességtől az orosz-pártiságig, a neoliberalizmustól a Közgép-monopol-kapitalizmusig. De a fideszesek voltak kisebbségben. Nekem elhihetik! :-)

Igen népes a bizonytalanok tábora: azon belül is a legnépesebb a „minden politikus gazember”-tábor. Szerencsére egy PM-es jelölttel könnyű dolgunk van, főleg, hogy vele szemben egy Azori-szigeteken dőzsölő narancs-káder indul a mandátumért: „Hiába nem volt több Pest megyei iskolában fűtés, mert a megyei önkormányzat nem tudja fizetni a számlát, Szűcs Lajos fideszes közgyűlési elnök mégis elutazott a kellemes klímájú szigetcsoportra, ahol ilyenkor is 15-20 fok a hőmérséklet. Sőt információink szerint Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökeként ő szervezte az utat kollégáinak.” Szűcs Lajosnak egyhamar azt sem felejtik el a helyiek, hogy korábban miatta is állt le a megyében a közétkeztetés, és hogy nemrég „atomtámadást” indított Vecsés, Gyál, Üllő, Pécel, Ecser, Maglód, Gyömrő, és Felsőpakony ellen (is).

Napos délelőtti-délutáni sétánkon volt még: egy építkező helybéli, akivel az adóhivatal sokat packázott (igen, az az APEH/NAV, amely ezermilliárdokkal adósunk), boltos, aki hiába pályázott trafikra (na vajon, kik nyertek?), és nyugdíjas, aki csak annyit mondott a Fideszre, hogy: „fúj!”, no és: a külföldre költözöttek hűlt helye.

(A szombati aktivista-ebéd Vecsésen. Volt káposzta is)

Nagyot fog csodálkozni a Fidesz április 6-án, amikor – ahogyan 2002-ben is tette – rácáfol az ellenzék a közvélemény-kutatásokra. Csak mi nem fogunk csodálkozni, mert mi mindenkivel szóba állunk. A név kötelez.

Elvetemült ellenzéki létemre Szócska Miklóst mindig örömmel hallgatom a rádióban: érvelése meggyőző, szakmai. A tényekre, adatokra épülő orvoslás és egészségpolitika híve; ez zene füleimnek. Csak az a csúnya valóság, az ne kavarna be: a megszorítások, az orvosok és szakdolgozók elvándorlása, a hiányzó mentőautók, a kétsebességes egészségügy, a rémisztő halálozási adatok – és az a pótolhatatlan veszteség, amit a betegségmegelőzés, a prevenció háttérbe szorulása okoz!...

Az Együtt-PM Szövetség közpolitikai megállapodásában kiemelt szerepet kap a népegészségügy. És megvan rá a remény, hogy az Összefogás – választási győzelme esetén – szintén erre fog összpontosítani, ugyanis az Együtt-PM és az MSZP közötti közpolitikai megállapodásban is szerepel az alapellátás és a prevenció mint prioritás.

Hogy mi is az a népegészségügy, és miben különbözik a stadionépítéstől, arra a Párbeszéd Magyarországért rövid közpolitikai füzet formájában kereste a választ, amit pénteken mutattunk be (szerk.: Erőss Gábor), ahogy arról a sajtó és a szaksajtó is beszámolt.A szöveg elég sokszínű: vannak benne klasszikus szakpolitikai javaslatok, de van némi ismeretterjesztés is, hiszen az egészségmegőrzés, az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás bizony nem csak az állam dolga, az egyéné is!

De van dolguk a kormányoknak is bőven! „A népegészségügy a modern baloldali-zöld egészségpolitikák legfőbb beavatkozási területe. Lényege mindenekelőtt a prevenció, a betegség-megelőzés, valamint a „jól-lét” (nem a jólét helyett, hanem amellett).” A német zöldek is ezzel a címmel tartottak nagyszabású konferenciát: „A megelőzés mint a zöld egészségpolitika főiránya.“ Az életminőség javítását célzó egészségpolitika és a klasszikus zöld-témák között a környezet-egészségügy a kapocs. Pl.: „A nagyvárosok lakóit lassú fulladásos halálra ítéli a városi légszennyezés, és azon belül is a kisméretű szálló por (az ún. PM10).” (Lásd pl. itt, és itt.)

Ha pedig az alapellátásban nemcsak az államtitkár nyilatkozataiban kapna nagyobb szerepet a betegségmegelőzés, azzal mindenki jól járna! Mert a megelőzés jó: tovább maradunk egészségesek, tovább élünk, és: hosszú távon még olcsóbb is! Számos népbetegség esetén (pl. magas vérnyomás, COPD, cukorbetegség stb.) egy átlagos beteg ellátásának költségéből (mentő, kórházi kezelés, műtét, gyógyszerelés, ügyelet, táppénzes napok stb.) sok száz megelőző szűrés kitelne. Ezért kell bővíteni a diagnosztikai eszközparkot, ami lehetővé tenné például a CT-, MRI- várólisták radikális csökkentését. Ez is a megelőzést szolgálja, és végső soron a fekvőbeteg-ellátást tehermentesíti. És ez is életet ment. Menthetne. Néha már egy jól irányzott laborvizsgálat (vérkép) is elég. A betegségek korai felismerését szolgálják a szűrések (például a méhnyak-rák, és a végbél-, vastagbélrák szűrése).

Persze csak akkor, ha – túl a most is futó mintaprogramokon – mindenki élvezheti a szűrés, a korai betegség-felismerés előnyeit. Mert mint arra a bemutatón Komáromi Zoltán felhívta a figyelmet, ez ma messze nincs így! Vagyis a betegségmegelőzés együtt kell, hogy járjon az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit csökkentő politikával.

(A kép forrása)

Az ún. nozokomiális, vagyis kórházi fertőzések témaköre talán még kevésbé ismert. Pedig a megelőzésnek a fekvőbeteg-ellátásban is van helye! Sőt! „Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de 5%-os gyakorisággal számolva évente körülbelül 90 ezer nosokomiális fertőzésről beszélhetünk Magyarországon, (ami) évente 342 ezer (!!!) többlet ápolási napot jelent.” A jelenség az intenzív betegellátó osztályokon, a betegek mintegy 30%-át érinti, és az ezzel összefüggő halálozás meghaladhatja a 40%-ot! Az ezzel kapcsolatos PM-es határozati javaslatot a Parlament persze napirendre sem vette, nem engedte az egészségügyi bizottság fideszes többsége, hogy a plenáris ülésre kerüljön… Pedig már pusztán a jó és hatékony kézmosás is életeket menthet (menthetne!) egy-egy kórházban!

És akkor, akit érdekelnek a részletek, és a be-becsúszó néhány jó tanács, az kattintson kettőt, de előbb csináljon húsz fekvőtámaszt, és egyen -- sütemény helyett -- egy almát!...

Azoknak van igazuk, akik szerint az Orbán-rendszernek vannak ugyan előzményei, de mégis új, sajátos történeti alakzat. Ám azok sem tévednek, akiket a rendszer számos vonása az államszocializmusra emlékeztet. Az új szovjet atomerőmű, a burjánzó állami monopóliumok és az állami agymosás mellett az egyetemekre vezető út eltorlaszolása is ide tartozik.

A mai napon az Országgyűlés Oktatási Bizottsága tárgyalta Karácsony Gergely novemberben (!) benyújtott határozati javaslatát, amely arra irányult, hogy ne térjünk vissza a Kádár-korból ismert elitoktatáshoz, amikor Magyarországon mesterségesen szűkítették a felsőoktatáshoz való hozzáférést, és a pártállam ellenőrizte azt.

Ugyanez Fidesz-változatban: fakivágós állami elitegyetem egyfelől, szűkített keretszámok, 16 diszkriminált szak, tandíj másfelől. Úgy látszik, a Fidesz ragaszkodik ehhez, hiába érveltünk…

„A felsőoktatás szétverésének drámai folyamata, mely az Orbán-kormány regnálásával szinte egy időben kezdődött, a 2012 végén kibontakozott diákmegmozdulások hatására átmenetileg megtorpant.

De kormányzati illetékesek nyíltan bejelentették, hogy céljuk a bejutás megnehezítése, éspedig a minimum ponthatár egyszeri, drasztikus megemelésével. Az emelés hivatkozási alapja a „min őség”. A minőségre való hivatkozás azonban hamis, hiszen azt hosszú távú intézkedésekkel, a közoktatás működési zavarainak orvoslásával, valamint a felsőoktatási minőségbiztosítási rendszerek kiépítésével, a megszorítások leállításával, a diákok — röghöz kötés és perspektívátlanság okozta -- külföldre menekülésének megállításával, nem pedig a ivóiskolák, egyetemek kivéreztetésével, leépítésével, a bejutás megnehezítésével lehet elérni.

Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése nemzeti érdek . Az országnak nem kevesebb, hanem több diplomásra van szüksége . A diplomások körében — minden ezzel ellentétes közhiedelem dacára — jóval alacsonyabb a munkanélküliség; a diplomások több adót fizetnek; a diplomások nagyobb hozzáadott értéket termel ő munkakörökben dolgoznak. Ráadásul az emelés épp azokat a szakokat érintené a legnagyobb arányában, amelyek egyébként a Kormány által előnyben részesített szakok: a természet- és műszaki tudományokat .

Erre a Határozati Javaslatra a Kormány és HÖOK november 13-i megállapodása, valamint Balog Zoltánnak, az Emberi Erőforrások Minisztérium (Emmi) vezetőjének a Magyar Hírlapnak részére adott szeptemberi interjúja miatt van szükség . Balog Zoltán eszerint fontolgatja, hogy 2014-re egyből „megugorják” a 300-as szintet; és ezt azóta sem cáfolta egyetlen kormányzati illetékes sem .

A Kormánynak a HÖOK-kal kötött november 13-i megállapodásában nem rögzítették az általános ponthatárt, csak azt, hogy a Kormány által tavaly önkényesen, mindenfajta szakmai indokot mellőzve kiválasztott, az állami finanszírozású helyek nagy többségétől megfosztott 16 szak 2014-ben is hasonló diszkriminációt fog elszenvedni.

Az általános ponthatár 2014-es emelése, különösen egyszeri drasztikus emelése, amellett hogy szakmailag indokolatlan, fájóan igazságtalan is, hiszen ez épp azokat a diákokat rekesztené ki a felsőoktatásból, akiknek nem adatott meg az a szülői, iskolai háttér, amellyel a „magasabb lécet” is könnyedén átugorják Személyes és szakmai meggyőződésem, hogy számukra is esélyt kell teremteni

a továbbtanulásra. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat szükséges kialakítani a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében. Bűn volna egyik évről a másikra rájuk csapni az egyetemek kapuját, a hozzáférés segítése helyett a hozzáférést akadályozni. Ha nem 300-ra, csak a korábban bejelentett 260-ra emelkedne a ponthatár, szakértői számítások szerint már az is mintegy másfélezer fiatal továbbtanulását akadályozná meg, a 300 pont pedig egyenesen katasztrofális következményekkel járna.”

(a kép forrása)

Maga a Határozati javaslat arra irányult, hogy szűnjön meg a 16 szak teljesen önkényes diszkriminációja, és hogy ne csökkenjen az államilag támogatott (tehát tandíjmentes) férőhelyek száma.

A fideszes többség szerint azonban tárgyalni is kár a javaslatot. Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár szerint egyrészt a 16 szak elkülönített kezelése indokolt (mert úgyis sokan (!) jelentkeznek közgazdásznak, jogásznak, és mert az andragógia /a.m. felnőttoktatás!/ fölösleges...), másrészt a felsőoktatás minőségének javítását célozza a hozzáférés általános szűkítése, amit a ponthatár emelésével érnek el. A bizottsági vitában szót kaptam mint Karácsony Gergely szakértője, és röviden érveltem a javaslat mellett, melyet az ellenzéki képviselők és Ángyán József is támogatott; a Fidesz viszont arra szavazott, hogy a javaslat ne is kerülhessen a plenáris ülés elé.

Az április 6-i népszavazás Paks mellett arról is fog szólni, hogy elveheti-e a Fidesz a társadalmi felemelkedés esélyét a magyar fiataloktól!

Nagyapám megjárta a lágereket, és azon kevés szerencsések közé tartozott, akik visszatértek: Auschwitzban nem a gázkamrába küldték, hanem tovább, egy másik lágerbe, dolgozni. Aztán megint egy másikba. Erőltetett menet. Munkaképes volt, bírta a hideget, csak a legvégén betegedett le; aztán az amerikai tábori kórházban halt meg -- majdnem.

90 évet élt. Papíripari szakember volt a háború előtt és után is. A Holokauszt Emlékközpontban két éve ünnepeltük születésének 100. évfordulóját.

Társadalomkutatóként tudom: az előítéletesség az emberi természet része. Biztonságot ad, áttekinthetővé teszi a világot. De ha mást nem, a "Ne ölj!" bibliai parancsát megfogadhatná a világ...

A Holokauszt 70. évfordulóján is emlékezzünk az áldozatokra, az elkövetőkre -- és az embermentőkre!

Rebecca Harms évtizedek óta küzd az atomlobbi ellen. Jelenleg (Daniel Cohn-Bendit-tel párban) ő az Európai Parlament zöldfrakciójának vezetője. Nemrég járt Pakson, de nem kapott választ a kérdéseire. Most megdöbbenéssel értesült róla, hogy Orbán Viktor titokban Moszkvába készül, hogy ott aláírja a szovjet elvtár ...oroszokkal a paksi bővítésről szóló szerződést, amire nincsen felhatalmazása!

Mellesleg, aki tájékozódik, az tudja, hogy Magyarországon jelenleg nem áramhiány, hanem kapacitástöbblet van, és hogy pillanatnyilag a nukleáris energia az egyetlen olyan forrás, melynek fajlagos költségei folyamatosan nőnek (részben a fukusimai balesettel kapcsolatos szabályozási változások, részben a növekvő biztonsági elvárások miatt), miközben a fosszilis erőműveknél stagnál, a megújulók esetében látványosan csökken a költségszint.

...Ha a Közgép és Lázár János trafikminiszter közbe nem lép.

(Rebecca Harms-szal 2014. január 11-én, Berlinben)

A paksi bővítés fölösleges, drága és veszélyes -- akit érdekelnek a részletek, az 50 oldalon elolvashatja, miért! A szálak persze megint a Közgéphez (is) vezetnek!

Ska Keller a fiatal európai zöldek kelet-német születésű jelöltje... Barroso posztjára. Nem is érti, hogy lehet egy ilyen horderejű döntést titokban meghozni egy "demokratikus" államban. Ő is tiltakozik! Európában ugyanis mindenki tudja, hogy az atomenergiának van alternatívája: az energiahatékonyság és a megújuló energiák. Magyarországon a munkahelyteremtő zöldiparra (a szélkeréktől az épületszigetelésig) óriási fejlődés vár... ha csak nem zárják el az útját egy irtózatosan költséges atomerőművel: "Paks 2 pénzszivattyúként nyel el mindent, amiből egy ambiciózus megújulós és energiahatékonysági programot lehetne támogatni."

(Ska Kellerrel 2014. január 11-én, Berlinben)

...Aki a blogot olvasva labancozni kezdene egyből, annak jelzem, hogy egy közvélemény-kutatás szerint hazánkban "Rendkívül nagy, kétharmados mértékű az orosz részvétellel történő atomerőmű-bővítés elutasítottsága". Orbán elveszítette kétharmados többségét! Sőt: a kétharmad ellene van.

Az emberek okosabbak, mint a Fidesz: tudják, hogy egy 3-6 ezer milliárdos projektet nem úsznának meg brutális rezsiemelés nélkül!

...Április 6-án erről is döntünk!

Birtokomba jutott Orbán Viktor úr bő két hónap múlva elmondandó ünnepi beszédének szövege, melyet a Magyar Krónika narancsbőrkötéses különszáma fog közölni, és amely hamarosan olvasható lesz az önkormányzatoknál felállítandó Magyar Krónika Asztalánál. Megírom.

Íme:

Kedves Ünneplők, Lótenyésztők, Tejcsinálók, Győzedelmes Magyar Csapat!

Március idusán már itt-ott sarjad a fű, nyílik a pitypang, és lekászálódnak az asszonyok a lócáról, hogy odakünn, a dédapjuk-ácsolta fakerítés mellett elvessék a jövő magjait.

Mi is vetni készülünk.

Mert a magyar emberek szeretnek maguk elvégezni minden munkát a földön. Ahogy mifelénk mondják: markukba égett a kapa. Nem lehet kitépni, kicsavarni onnan! Sem erővel, sem hízelgéssel, sem semmiféle ármánnyal.

Négy boldog, de cudar esztendő van mögöttünk, hisz erdő-mező kártevői keserítették az életünket. Se szeri, se száma nem volt a krumplibogárnak, férges gyümölcsnek, gaznak és gyomnak. Pedig szép nagy csapattal jártuk a mezőt! Csak a károgók, a kishitűek és az örök rosszakarók nem csatlakoztak hozzánk. Ha egy-egy kőben elakadt az eke, nosza, ott termett minden magyar legény – s egyre csak szaporodtak a barázdák. Ha Gábor Áron úr ma élne, ezer rézágyút öntenénk neki! Mert mi odapörkölünk a labancnak rendesen. Fut is, mint Jellasics, a gyáva! Mi meg utána hajítjuk a hitelét, azzal fusson!

„Lám, jó az Isten, jót ád!...” A forradalmár Petőfi urat is mélyen megélt hitte tette hős magyarrá! Ezért is igyekeztek a hitet elvenni tőlünk, s ezért oly nagy öröm, hogy a palatáblákról immár az Újtestamentum igéje is sugárzik: magyar gyermekek százezrei számára nyílt meg az Isten országába vezető út.

De még mindig itt ólálkodik a sok Landerer és Heckenast! Kevesen vannak, de ahhoz éppen elegen, hogy ne lankadhasson a figyelmünk! Még mindig abban reménykednek, hogy majd a Lajtán túlról valami császár kicsavarja a kezünkből a kapát, eltöri az ekénket, elorozza a magyar magokat. Próbálkozik is az a császár veszettül, majd belekékül. Hol a handabandázó, hol meg az ájtatoskodó ügynökét uszítja ránk. Eszi a császárt a fene, hogy emezekre rá se hederítünk. Pedig napestig zagyválnak; szó se róla, kitartóak! De nekünk nem ment el a józan eszünk!

Amíg a kétballábas balhátvédek a saját csapatuk ellen játszanak, meg egyre csak reklamálnak, mi sorra rúgjuk a gólokat. Újra Aranycsapat a Magyar Csapat! Ahogy Grosics Gyula bácsi – ő kérte, hogy így szólítsam – szokta mondani: minden labdában egy magyar mosoly van. Kell is az ilyen jó, szép, érvényes gondolat, tanítás, és pozitív energia!

Olcsóbb a tüzelő, magasabb a bér, kevesebb a nyugdíjpénztár, kevesebb pelenka fogy, több a parlamenti őr, és egyre többen tanulnak, dolgoznak külföldön… a magyarok országa jobban teljesít! De hisz’ Önök ezt tudják, hiszen Önökről szól ez a mese, és most különben sem holmi kampánygyűlésen vagyunk, hanem a márciusi ifjakra emlékezünk. S ne feledjük: ha nem tartott volna ki a márciusi ifjak hite, lelkesültsége áprilisig, ma jel nélküli sírban feküdnének mindahányan. Ha nem harcolnak, elbuknak. Ha nem vetnek, nem aratnak. Ha nem eszmélnek, ma nem állnánk mi sem itt.

Talpra magyar! Még 22 nap, és végleg kiverjük hazánkból a barbár hordákat. Minden stadion egy kopjafa, minden tankönyv egy áldás, minden mag egy fegyver.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

(a kép forrása)

--- Hommage à Parti Nagy Lajos ---

Idén lesz 10 éve, hogy pékséget nyitottunk az Európai Unióban.

(Kisújszállás: Fidesz-iroda és Európa Pékség - saját fotó, 2013 december)

...Illetve akkor még cukrászdáról volt szó. Azóta ömlik hozzánk a német, holland, osztrák és svéd adófizetők pénze. És most ez ellen az EU ellen uszít a Fidesz és Orbán. Miközben az ország tele van hatalmas táblákkal: hol állomás épül, hol iskola szépül, uniós forrásból... Itt van például Szolnok új kulturális központja, melyet 92%-ban az EU finanszíroz. Vagy itt vannak az egészségügyi szűrőprogramok, az angol nyelvtanfolyamok... és így tovább.

Az Unió a mindennapok része.

Az eddigi eredmények persze ellentmondásosak, a hátrányos helyzetűek, a leszakadó kistérségek helyzete az EU-s források nélkül még sokkal kilátástalanabb lenne, de persze volt jó pár zsákutcás program is, és az infrastrukturális beruházásokról kiállított számla is egyre jobban elrugaszkodott a valódi költségektől. Az EU becsületére legyen mondva, hogy, ha késve is, de végül feleszmélt, és a Simicska-féle Közgép egyes beruházásai ügyében vizsgálatot indított... (Aki ismeri az eredményt, szóljon!) És van még mit vizsgálni...

Ennek a zavaros hét évnek vet most végleg véget a kormány. Kezdődik az új költségvetési ciklus: 2014-2020. Tovább dől a lé. Bár Orbán rosszul tárgyalt, és ebben a ciklusban jóval kevesebb forráshoz jutunk, ezt mégis sikerként adta el -- mint minden kudarcát. És valóban: a kevesebb is sok.

...Egy biztos: mostantól garantáltan jó helyre jut a pénz, mert január 1-től immár közvetlenül a trafikminiszterhez, Lázár Jánoshoz került a kasszakulcs. És fellendül a reklámipar is, hiszen a megszűnő NFÜ még megszűnésének napján is hárommilliárdos kommunikációs tendert írt ki.

Mostantól csak hasznos dolgokra költünk, nem betegségmegelőzésre meg nyelvtanfolyamokra, netán holmi kisvállalkozásokra, pékségekre!

Ugyanis egy pékségben nem lehet focizni.

Itt az állami tankönyvellátásról szóló törvény, s már meg sem lepődünk…

Amikor az alkotmányt vették el, csak csodálkoztunk,

amikor a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, már dühösek voltunk,

amikor a szolgálati- és rokkantnyugdíjakat, hevesen tiltakoztunk,

amikor az iskolákat, beletörődtünk.

…Így hát most elveszik szépen sorra:

a szavazás lehetőségét a kényszerből külföldre távozóktól,

az emberi méltóságot a közmunkásoktól,

az orvosokat a betegektől,

és a tanszabadság utolsó morzsáit is – gyerekeinktől és tanáraiktól.

Lesz helyette tankönyvellátás, vagyis, magyarul: a sokszínű – de államilag eddig is szabályozott! – tankönyvpiac teljes felszámolása. Az iskolák és a tankönyvterjesztés államosítása után ez már a harmadik lépés az állami gondolatellátás felé vezető úton.

Legegyszerűbb azt mondani, hogy diktatúrát építenek, ahhoz választanak megfelelő propaganda-csatornákat, meg hogy újabb csókosokat akarnak helyzetbe hozni: Simicska tankönyvet ír. Pedig ez az ámokfutás több mint korrupció, viszont nem kerültek elő a szuronyok; amit a Fidesz művel, azt hovatovább már nem is lehet politikai kategóriákkal leírni, csak pszichológiaiakkal.

Két lélektani magyarázat adódik: az egyik a narancsuralmi rendszer vezetőinek neofita hitbuzgalma, beteges túlkompenzálása – hogy „szégyenüket”, liberális múltjukat, kriptába zárják, s annak jól eltorlaszolják az ajtaját. Ezért akarják mindenütt felszámolni a piaci versenyt. Mindenütt. Nem értelmesen szabályozni, hanem egyszer s mindenkorra felszámolni. Nyilván készül is a VI. Alaptörvény-módosítás e tárgyban, s ácsolják… az asztalt hozzá.

A másik, amit angolul úgy hívnak: „control freak” személyiség: aki a belső szorongását úgy igyekszik legyőzni, hogy mindent és mindenkit ellenőriz, s amit ma még nem tud, azt holnap vonja befolyása alá. Hatalmi mámornak is nevezhetnénk, ha nem ilyen ijesztően kiszámított és hidegvérrel végrehajtott lépések sorozatából állna. Így számolnak fel, lehetetlenítenek el, vagy tesznek kiszolgáltatottá minden tőlük független erőt, intézményt, csoportot és egyént, így szüntetik meg sorra minden társadalmi alrendszer autonómiáját (a művészettől a tudományon át az oktatásig), így igáznak le egy egész társadalmat.

(Képaláírás: „Mondom neked, a pasas teljesen control freak”. A kép forrása)

A fenti két kórkép tökéletesen kiolvasható a ma benyújtott törvényjavaslat indoklásának árulkodó soraiból. Elég egyetlen mondatot idézni: „A jelenleg hatályos szabályozást tartalmazó tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény nem az állami felelősségvállalás és az állami közfeladat ellátás elveire építkezik, hanem arra, hogy lehetővé tegye, hogy a különböző piaci szereplők (…) minél nagyobb példányszámot szállítsanak a köznevelés részét képező iskolákba, ezáltal is törekedve a minél magasabb profit megszerzésére.” Vagyis a Fidesz itt nem is csak 1988-1994 (’92? 93’?) közötti önmagával vitázik, de még az első Orbán kormányt (1998-2002!) is bűnösnek mondja, amiért engedett a piac (és profit) csábításának, és különböző (!) szereplőket engedett be a piacra, ami már maga az anarchia. Ennek most lelkesen véget is vetnek.

De sekély e kéj!...

A rendőrök inkább sietve kimenekültek az aluljáróból, amikor megláttak minket; pedig a hajléktalanokkal korántsem ilyen elnézőek, mióta a Fidesz lelkesen törvénybe foglalta a jogfosztást.

Ma én is részt vettem az emberi jogok világnapja alkalmából szervezett akción; órákat töltöttünk a Deák téri aluljáróban a földön, kartonlapokon ülve, nyíltan vállalva, hogy szabálysértést követünk el. Minket nem vegzáltak. De ha nincsenek kamerák, ha nincsenek parlamenti képviselők, akkor a törvényesített önkény az úr. A jogkorlátozó alaptörvény-módosítás nyomán életbe lépett a fővárosi rendelet, illetve az országos rendőrfőkapitány utasítása; mert nyilván nincs jobb dolga a rendőrségnek, mint a hajléktalanok elfogása.

Mert a kiszolgáltatott emberekbe belerúgni, a szegényeket üldözni: ez elégíti ki a fideszes és kereszténydemokrata urakat.

A hatalom néha ugyan elszöszmötöl még azzal, hogy törvénybe, alkotmányba alaptörvénybe foglalja, legalizálja az emberi jogok szűkítését, megsértését (ilyen volt az egyházügyi törvény, a sztrájkjog korlátozása, a felzárkóztatásnak nevezett szegregáció törvényesítése, vagy éppen a Pedagógus Karba való kötelező beléptetés), de van hogy már ezzel se bajlódik (gyülekezési jog korlátozása, választójog korlátozása stb.) Úgy fosztanak meg emberi méltóságodtól, hogy korlátozzák emberi jogaidat -- akár hajléktalan vagy, akár közmunkás, akár pedagógus. A TASZ keserű köszöntőjében benne van minden, ami ebbe a blogba nem fér bele.

Ma a hajléktalanok. De holnap te jössz!

...Örök "ellenérv", a "ne csak tiltakozz, mondd meg azt is, mi a megoldás". E tekintetben szerencsés helyzetben vagyunk, mert az AVM és más civilek révén kezünkben vannak a megoldások a hajléktalan emberek lakhatáshoz juttatására (üresen álló ingatlanok hasznosítása, kísérleti albérleti program stb.). Csak meg kellene valósítani.

Reményre csak az ad okot, hogy milyen sokan jöttek oda hozzánk köszönetet mondva, javaslatokat téve. Hoztak enni is; a hajléktalanoknak adtuk, akik beszélgettek velünk, és a hajléktalanszállókon uralkodó áldatlan állapotokról meséltek...

Ma volt/van a Magyar Közoktatás Napja! Éljenek sokáig a pedagógusok, karbantartók, portások, tanulók (a gyerekeink!), szülők-nagyszülők, tesók, iskolafenntartók, szakszervezetek és mások, akik részesei az iskolák világának -- így vagy úgy.

Az iskolákról, Hoffmann Rózsáról és a NER erkölcseiről írtam itt már eleget, ma csak egy egész friss hírt osztok meg gyorsan, mielőtt belefeledkeznénk a nagy ünneplésbe: épp a mai napot találta alkalmasnak a Kormány, illetve Hoffmann Rózsa Michl József KDNP-s képviselő, hogy újabb köznevelő-szöget verjen a magyar közoktatás koporsójába.

Amit tett, az Orbán-rezsimben már olyan banális, hogy más napokon föl se' tűnne. Beterjesztett ma egy törvényjavaslatot, ami csak látszólag törvényjavaslat, és csak látszólag ő a beterjesztője. Valójában az elfuserált köznevelési törvény módosításáról van szó, 17 paragrafusban. A javaslatok zöme technikai jellegű, és a jogalkalmazás során felmerült problémák kiküszöbölésére irányul. De nem ez a lényeg. Ne menjünk el szó nélkül amellett -- legalább ma ne! -- hogy Michl József idegen tollakkal ékeskedik. A törvényjavaslatot ugyanis nem ő írta, és nem is az ő szakértői. Ebben biztosak lehetünk. Ilyen technikai részleteket kizárólag a minisztériumi szakapparátus lát át. Volt szerencsém Michl úr munkáját "élőben" is követni az Országgyűlés Oktatási Bizottságában -- nos, ott finoman szólva sem aktivitásával tűnik ki.

A benyújtott iromány tehát tipikusan az a kormánypárti önálló indítvány, amit a Kormány (miniszer/államtitkár) kérésére nyújt be egy stróman, hogy ne kelljen róla egyeztetni az érintettekkel, ne kelljen hatástanulmány -- s egyáltalán: hogy a pénteki benyújtás után hétfőn már meg is tárgyalhassa a Parlament.

...Ez volna "szilárd értékrend"?

(Michl József: benyújtott egy papírt. A kép forrása)

Esetünkben az államtitkár párttársa (mármint nem MSZMP-s, hanem KDNP-s párttársa) a stróman. Ő már jól bevált ebben a dicstelen szerepben.

Hát csak ennyi, ezt jegyezzük meg: a magyar közoktatás napjára is jutott egy Fidesz-KDNP-s stikli. Egy hétvégi törvény, amit nem kötöttek az érintettek orrára (mit nekik "nemzeti együttműködés"!), s amely egyébként azzal kezdődik, hogy az egyházi iskolákban nem kell majd mégsem intézményi tanácsot alakítani -- így a fenntartó teljhatalmat kap. A szülők biztosan örülnek.

...Semjén Zsolt pártjában tényleg az a norma, hogy mások szövege alá írjuk a saját nevünket? S hogy úgy döntünk mások sorsáról, hogy meg se kérdezzük őket? ...Minden gyerek tudja, hogy ezt nem szabad!

Mai hír, hogy egy európai vezető Orbán Viktorral tárgyalt, és méltatta a Fidesz-kormány eredményeit. Még mielőtt bedőlnénk az általa vezetett intézmény jól csengő nevének és a Fidesz-propagandának, lássuk ki ő, és mi fán terem az az „Európai Gazdasági és Szociális Bizottság”!

Nos, Orbán Viktornak egy finoman szólva is súlytalan szervezet vezetőjét sikerült fontos államférfiúként eladnia.

De előbb még egy mondat magáról a találkozóról. Orbán Viktor, szokásához híven, hamis sztereotípiákra alapozta a találkozó utáni megszólalást. Azt nyilatkozta például, hogy Franciaországtól „többnyire azt halljuk, hogy miként kell elosztani a már megtermelt javakat". Ezzel szembeállította Magyarország nagyszabású újraiparosítási tervét; persze konkrétumok nélkül.

Nem tudom, hogy nem hallott még róla, vagy a magyar választókat, hírfogyasztókat nézi hülyének – de épp most szeptemberben mutatta be Hollande, a francia Elnök, a nagy francia újraiparosítási tervet, melynek megvalósítása a szocialista-zöld kormány kiemelt programja lesz a következő években. Igaz, ebben nincs se fakivágás, se Simicska, se stadion, se mindenható állam, de szinte minden a zöld fordulat jegyében történik: vasútfejlesztés (TGV), elektromos repülő (Airbus), két liter alatt fogyasztó autók stb. És emellett még a magas hozzáadott értéket termelő ágazatok: informatika, robotika.

Ezzel szemben áll Orbán összeszerelő-Magyarországa: bérrabszolgákkal, az ipari munkásokat (is) sújtó egykulcsos adóval, és természetvédelmi területen történő gyárépítéssel.

És akkor lássuk ki az az Henri Malosse, s mi az az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB)!

Az EGSZB az EU-ban nem sok vizet zavar. Bár az EGSZB munkaadói oldala a vállalatok szószólója, a profi lobbiszervezetek mellett nem rúg labdába. S ugyanez igaz a szervezet egészére: „Az EGSZB egyenetlen minőségű állásfoglalásaira, melyekből fantasztikus termelékenységgel évi 270 darabot ad ki, de csak konzultatív jellegűek, senki sem fordít semennyi figyelmet. 344 tagján kívül kevesen is tudnak a létezéséről, és akik igen, azokat sem nagyon érdekel.” – írja egy mértékadó francia gazdasági hetilap. Viszont évi 200 millió eurós büdzsével gazdálkodnak. Lehet, hogy az Európai Néppárt befolyásos alakjának, Orbánnak is azért hízeleg Malosse, hogy meg ne szüntessék az EGSZB-t, mint az már többször felmerült?

(Orbán és Malosse - a kép forrása)

Malosse-ról azt kell még tudni, hogy ő egy korábban kialakult rotációs rend jegyében került nemrég a szervezet élére, éspedig épp az EGSZB-n belüli munkaadói oldal képviseletében. Ő tehát a „brüsszeli Parragh László” – nem csoda, hogy Orbán Viktorral jól megértik egymást. ...Rettegjetek, egyetemek!

Ez nem politika! Voltam én már majdnem-fotóművész is...

Most ebből az időből két kritika, az egyik a budapesti (2008), a másik a párizsi (2004) kiállításomról. És egy rövid amatőr-videó a budapesti kiállítás némileg formabontó megnyitójáról.

Akiket pedig a képek is érdekelnek, azoknak egy kis ízelítő ki-nem-állított brüsszeli fotóimból. Ja, és ennek a könyvünknek a borítóján is az én fotóm, és ezt is az én képeim illusztrálják -- de ez utóbbi "csak" riport-fotó.

Szóval fotózgatok, ha kifogyok a szóból, vagy ha a (párizsi) metróban meglátok valakit, fején egy labdával... :-)

...vagy esetleg Isztambulban lila sapkával a fején:

...Netán Kolozsváron, színes kelmékkel a feje mögött:

Jónás, a kisebbik fiam bölcsődés. Épp tegnap töltötte be a két és felet. Imádja a bölcsit, és nagy szeretettel, hozzáértéssel foglalkoznak ott vele.

Én szégyellem magam Orbán helyett is, hogy a bölcsődei dolgozók fizetésének emelésére egy garas sem jut, miközben simán elstadionoznak és elsimicskáznak tízmilliárdokat. A bérük pont ugyanannyi, mint amikor Ábel, Jónás bátyja kezdte el a bölcsit a Fonyód utcában, Albertfalván, évekkel ezelőtt.

Pedig felelősségteljes, szó szerint pedagógusi munka, amit a bölcsődei gondozók (értsd: bölcsis nénik) végeznek. És a többiek is. Ica néni, a dajka, aki Jónás szíve csücske, vagy az ezermester István bácsi, aki fáradhatatlanul gereblyézi az avart.

A Fidesz most azt a helyzetet használja ki cinikusan, hogy a bölcsődék hagyományosan a szociális ágazathoz tartoztak, nem az oktatásihoz. Így most az ott dolgozók, a szintén igazságtalanul alulfizetett szociális munkásokkal és más szociális szakmák képviselőivel együtt nem kapnak… még egy ígéretet sem. Pökhendi választ viszont kaptak, a jól bevált Fidesz-recept szerint. Pedig ha valami, a bölcsőde tényleg a köznevelés része.

Nem meglepő: mindeközben a Fidesz lazán felemelte, illetve kiterjesztette a bölcsődei térítési díjakat. De persze nem azért, hogy az ott dolgozók fizetése nőjön. Nem, ez is csak egy sarc, a megemelt áfához, a sárgacsekk-adóhoz és a vasúti pótdíjhoz hasonlóan. Amik megint csak épp a kiskeresetűeket, köztük a bölcsődei dolgozókat sújtják. A kör ezzel bezárult.

Erre az abszurd és megalázó helyzetre három megoldás van. Az egyik a kormányváltás, jövő áprilisban.

A másik, az azonnali béremelés, amit az érdekvédők kérnek, és mi is; de hiába: a Fidesz hajthatatlan.

A harmadik, hogy -- addig is -- hálapénzt fizetnek a szülők.

 Jónás a megoldáson töri a fejét

Tudom, elsőre meghökkentőnek hangzik. De az orvosoknak is ezért fizetünk, általában: hálánk jeléül. Rendszerszinten borzasztó sokat árt az egészségügynek a hálapénz intézménye. De ha nem volna, ennyi orvos sem maradt volna itthon. Ha nem akarjuk, hogy a bölcsis nénik Londonba menjenek bébiszittelni, fejezzük ki nekik hálánkat így is. (Persze csak azok, akik meg tudják tenni, és vannak olyan személyes viszonyban velük.) Kérjük meg őket, hogy maradjanak itthon, és mutassuk meg, kézzelfoghatóan, hogy ez nekünk és a gyerekeinknek fontos! Teremtsük meg a társadalmi szolidaritás új gyakorlatát – hiszen a narancsállamra nem számíthatunk.