Itt az állami tankönyvellátásról szóló törvény, s már meg sem lepődünk…

Amikor az alkotmányt vették el, csak csodálkoztunk,

amikor a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, már dühösek voltunk,

amikor a szolgálati- és rokkantnyugdíjakat, hevesen tiltakoztunk,

amikor az iskolákat, beletörődtünk.

…Így hát most elveszik szépen sorra:

a szavazás lehetőségét a kényszerből külföldre távozóktól,

az emberi méltóságot a közmunkásoktól,

az orvosokat a betegektől,

és a tanszabadság utolsó morzsáit is – gyerekeinktől és tanáraiktól.

Lesz helyette tankönyvellátás, vagyis, magyarul: a sokszínű – de államilag eddig is szabályozott! – tankönyvpiac teljes felszámolása. Az iskolák és a tankönyvterjesztés államosítása után ez már a harmadik lépés az állami gondolatellátás felé vezető úton.

Legegyszerűbb azt mondani, hogy diktatúrát építenek, ahhoz választanak megfelelő propaganda-csatornákat, meg hogy újabb csókosokat akarnak helyzetbe hozni: Simicska tankönyvet ír. Pedig ez az ámokfutás több mint korrupció, viszont nem kerültek elő a szuronyok; amit a Fidesz művel, azt hovatovább már nem is lehet politikai kategóriákkal leírni, csak pszichológiaiakkal.

Két lélektani magyarázat adódik: az egyik a narancsuralmi rendszer vezetőinek neofita hitbuzgalma, beteges túlkompenzálása – hogy „szégyenüket”, liberális múltjukat, kriptába zárják, s annak jól eltorlaszolják az ajtaját. Ezért akarják mindenütt felszámolni a piaci versenyt. Mindenütt. Nem értelmesen szabályozni, hanem egyszer s mindenkorra felszámolni. Nyilván készül is a VI. Alaptörvény-módosítás e tárgyban, s ácsolják… az asztalt hozzá.

A másik, amit angolul úgy hívnak: „control freak” személyiség: aki a belső szorongását úgy igyekszik legyőzni, hogy mindent és mindenkit ellenőriz, s amit ma még nem tud, azt holnap vonja befolyása alá. Hatalmi mámornak is nevezhetnénk, ha nem ilyen ijesztően kiszámított és hidegvérrel végrehajtott lépések sorozatából állna. Így számolnak fel, lehetetlenítenek el, vagy tesznek kiszolgáltatottá minden tőlük független erőt, intézményt, csoportot és egyént, így szüntetik meg sorra minden társadalmi alrendszer autonómiáját (a művészettől a tudományon át az oktatásig), így igáznak le egy egész társadalmat.

(Képaláírás: „Mondom neked, a pasas teljesen control freak”. A kép forrása)

A fenti két kórkép tökéletesen kiolvasható a ma benyújtott törvényjavaslat indoklásának árulkodó soraiból. Elég egyetlen mondatot idézni: „A jelenleg hatályos szabályozást tartalmazó tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény nem az állami felelősségvállalás és az állami közfeladat ellátás elveire építkezik, hanem arra, hogy lehetővé tegye, hogy a különböző piaci szereplők (…) minél nagyobb példányszámot szállítsanak a köznevelés részét képező iskolákba, ezáltal is törekedve a minél magasabb profit megszerzésére.” Vagyis a Fidesz itt nem is csak 1988-1994 (’92? 93’?) közötti önmagával vitázik, de még az első Orbán kormányt (1998-2002!) is bűnösnek mondja, amiért engedett a piac (és profit) csábításának, és különböző (!) szereplőket engedett be a piacra, ami már maga az anarchia. Ennek most lelkesen véget is vetnek.

De sekély e kéj!...