Ez részben sikertörténet: addig ütöttem a vasat (Metal-Art Zrt!), míg sikerült elérnem, hogy a józsefvárosi képviselőtestület foglalkozzon a tisztviselőtelepi/ üllői úti környezeteszennyzés ügyével. Határozatot hoztunk arról, hogy a műemlékvédelmi és környezetvédelmi szabályozás átalakításával gátoljuk meg a veszélyeshulladék-feldolgozást a kerületben. Hogy pontosan mit és mikor, az még nem világos. Ahogy az sem, miért nem lépnek a hatóságok?!

Az egész úgy kezdődött, hogy rákérdeztem a testület március eleji ülésén, s azután részletesen dokumentálva nyilvánosságra hoztam az ügyet, mert agyonhallgatták.

Majd akkreditál laborban bevizsgált mintát vettünk.

Ezután közérdekű adatigényléssel kiderítettem, hogy egyes mérgek koncentrációja sokszorosan, a BTEX-vegyületeké pedig 12 000-szeresen (!!!) haladja meg a határértéket!

Elmondtam sokfelé, hogy ne tudják szőnyeg alá söpörni…

Így kerülhetett csütörtökön egyáltalán napirendre a téma. Bár a helyi Fidesz volt annyira kicsinyes, hogy az én előterjesztésem helyett, amely ennél általánosabban, minden törvényileg lehetséges módon gátolta volna az ilyen tevékenységet, az éj leple alatt sürgősséggel betolt egy (az enyémnél szűkebb hatókörű) saját javaslatot. Hogy ne az enyémet kelljen megszavazni. De legalább lépett; nem tette volna, ha én nem verem a tamtamot. Az én határozatomra, amit a sajátjuk utánra sorolt Kocsis Máté, a „tartózkodom” gombot nyomták meg a fideszes képviselők.

A Fideszesek által előterjesztett határozat furcsa pontja, hogy igazságügyi szakértő megbízásáról is rendelkezik, akit az önkormányzat fizet. Holott az ügy, az általam tett büntetőfeljelentés nyomán – elvileg! – immár a nyomozati szakaszban van. Kár a duplán költött közpénzért. De sebaj, legalább elismerték, hogy valami történt.

Ám ahhoz, hogy mindez ne maradjon írott malaszt, illetve ne húzódjon ennek a 3 kerület (Józsefváros, Ferencváros és Kőbánya) lakóit közvetlenül is fenyegető szennyezésnek az ügye a végtelenségig, további lépésekre van szükség.

Először is arra, hogy a Katasztrófavédelem érdemi válaszokat adjon. A közérdekű adatigénylésemre most válaszoltak, nagy nehezen, de elbagatellizálták az ügyet. Azt mondják, az ő méréseik semmit sem mutattak ki. De akkor a csatornázási művek – szintén hivatalos – adatai vajon honnan származnak? Mit jelent ez a két „párhuzamos valóság”!? A Csatornázási Művek – sőt, az államtitkár! – talált ki egy szennyezést, ami nincs is?! Avagy a Katasztrófavédelem nem tudta (esetleg nem akarta) kimutatni azt?!

A valóság az, hogy az üzem területén a talaj nehézfémekkel szennyezett, például korábban 27-szeres kadmiumkoncentrációt mértek, és rendszeresen méreg (alifás szénhidrogének, BTEX, etilén-oxid stb.) kerül a csatornába is (nemrég volt, hogy tizenkétezerszeres dózisban!). A hatóságoknak most már lépniük kell. Például felfüggeszteni a gyár működését. De ennek semmi jele.

Összegezve: egy csatát megnyertem, de a háború folytatódik. Harcolok, harcolunk tovább a tisztviselőtelepiek, a budapestiek egészségének megóvásáért!