Nagyapám megjárta a lágereket, és azon kevés szerencsések közé tartozott, akik visszatértek: Auschwitzban nem a gázkamrába küldték, hanem tovább, egy másik lágerbe, dolgozni. Aztán megint egy másikba. Erőltetett menet. Munkaképes volt, bírta a hideget, csak a legvégén betegedett le; aztán az amerikai tábori kórházban halt meg -- majdnem.

90 évet élt. Papíripari szakember volt a háború előtt és után is. A Holokauszt Emlékközpontban két éve ünnepeltük születésének 100. évfordulóját.

Társadalomkutatóként tudom: az előítéletesség az emberi természet része. Biztonságot ad, áttekinthetővé teszi a világot. De ha mást nem, a "Ne ölj!" bibliai parancsát megfogadhatná a világ...

A Holokauszt 70. évfordulóján is emlékezzünk az áldozatokra, az elkövetőkre -- és az embermentőkre!