Mihez kezdjen magával az ellenzék a most kezdődő ciklusban? Tiltakozni, tüntetni, sőt, lázadni: kell. De nem elég. Tervezni, programot írni: kell. De ki olvassa?

…Hát akkor?!?

Az előző ciklusban a Fidesz-KDNP elvette az önkormányzatoktól az iskolákat. Ahhoz képest, hogy Hoffmann Rózsa valóságos szuper-mumussá nőtte ki magát, ezt a példátlan államosítási hadműveletet, illetve konkrétan a helyi közösségek kifosztását különösebb tiltakozás nélkül hajthatta végre (a KLIK-et sokan támadják, szinte mindig jogosan, de az önkormányzati fenntartást kevesen sírják vissza). Vajon miért?

Egyebek mellett azért, mert a ’zelmúlt húsz évben – számos fontos részsiker ellenére – az önkormányzati fenntartású intézményekre épülő, korai szelekciót megvalósító magyar iskolarendszer a világ egyik legigazságtalanabb, legegyenlőtlenebb oktatási rendszerévé vált. Így aztán sokan, akik kutatóként (is) foglalkoztunk vele, nem is hittük volna, hogy van még lejjebb. Pedig van, a Fidesz bebizonyította: a tankötelezettség 16 évre csökkentése, a kompetencia-alapú oktatás visszafejlesztése, a tankönyvmizéria és a többi csak tovább ront a helyzeten.

Akkor írjunk egy jó kis oktatási reformot? Már mi is írtunk, mások is írtak! Valami más kell. Cselekvés. A gyerekek nem érnek rá 4 évig. És mi sem.

Az önkormányzati választások tétje és célja legyen ez: szerezzük vissza az iskolát! Rohamozzuk meg a KLIK-et? Az is egy lehetőség, de én tudok jobbat. A megoldás: az ellenzék, illetve az ellenzéki önkormányzatok iskolatámogató hálózata. Ez a következő elemekből állhat össze (figyelem, az ötletek nagy része így vagy úgy már megvalósult! – csak nem rendszerbe szervezve):

-  beavatkozás-figyelő „őrkutyák”: ha gond van, és tudunk, segítünk; ha nem tudunk segíteni, megkongatjuk a vészharangot;

-  korrepetálást, lemorzsolódás-elhárítást, felvételi előkészítést végző önkénteseket szervezünk, közvetítünk; tanodákat működtetünk;

-  tudás-bázist hozunk létre pedagógusoknak: a korszerű, gyerekközpontú, kooperációs és inklúziós pedagógiai módszereket és jó gyakorlatokat gyűjtjük és népszerűsítjük;

-  párbeszédet kezdünk a szülőkkel, segítünk az iskolaválasztásban, segítünk, hogy a Szülői Munkaközösségek hatékonyan tudjanak élni véleményezési jogukkal;

-  az iskoláknak segítünk pályázni, támogatjuk a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot célzó civil kezdeményezéseket;

-  jogorvoslattal élünk, ha sérül az egyenlő bánásmód elve;

-  az óvodákban (melyeket elmulasztott felfalni a KLIK) közvetlenül is megvalósítjuk a fentieket,

-  a nem-állami fenntartású intézményeket, általános és középiskolákat (a gimnáziumoknál az egyházi fenntartásúak aránya lassan megközelíti az 50%-ot…) érzékenyítjük ezekre a problémákra; leülünk velük beszélgetni, s ha nyitottak, bevonjuk őket; stb. stb.

(a kép forrása)

Mindezt egy önkormányzati többség könnyebben és sikeresebben tudja csinálni, de már 1-1 ellenzéki képviselő, vagy akár 1-1 önkormányzati „árnyékképviselő” is sokat tehet.

A baloldal szakítson az elmúlt 25 évvel! A Fidesz hazug szobrokat és üres stadionokat épít, mi tudás- és szolidaritásalapú ellen-társadalmat. Hajrá, mutassuk meg, hogy a Fidesz nem mindenható, s hogy nekünk pedig nem csak a szánk jár!