Győztünk, mert egy jobboldali beállítódású körzetben összesítésben majdnem döntetlenre hoztuk a meccset. Miközben megafonból ordítottak hazugságokat a fülünkbe. De erős a dobhártyánk.

Győztünk, mert a Bíróság jogerősen kimondta, hogy három hete a jobboldal csalt a választáson – ezért kellett ma az egyik szavazókörben ismételni.

Győztünk, mert mára az a helyi választási bizottság is észbe kapott, amelynek a 3 héttel ezelőtti csalás nem szúrta a szemét: ma viszont kimondta a Fidesz legújabb jogsértését! Van út vissza a demokráciába. Pirruszi a mai Fidesz-győzelem, és jogsértő. Ismét az.

Győztünk, mert a szavazókörök többségében még így is a baloldali összefogás végzett az élen.

Győztünk, mert a 3 héttel ezelőttihez képest több mint kétszeresére nőtt az ellenzéki jelölt szavazatszáma. Megmutattuk mozgósítási tartalékainkat.

Győztünk, mert megmutattuk, hogy az összefogás csodákra képes! Rácáfol a közvélemény-kutatási adatokra.

Győztünk, mert olyan jelöltet tudtunk állítani, Teket Melindát, aki személyében is megtestesíti a korszakváltást – s ez láthatóan „bejön” a választóknak.

Győztünk, mert lelepleződött a Fidesz aljas cinizmusa: hogy épp a legkiszolgáltatottabbakat, az  elnyomottakat próbálja rábírni (ajándékokkal, hitegetéssel, fenyegetéssel, fülsiketítő háborús propagandával), hogy szavazatukkal tartsák fent az elnyomás rendszerét. Van fél évünk, hogy elmagyarázzuk a választóknak: amit esetleg ma nyernek a réven, azt azután sokszorosan elveszítik a vámon. Ahogyan az elmúlt három és fél évben is történt. Be kell kopogtatni mindenkihez, emlékeztetni az embereket a Fidesz bűneire, az ÁFA-emeléstől Simicskáig, a sárgacsekk-adótól a földrablásig. A kampány holnap folytatódik.

(a kép forrása)

Győztünk, mert kiderült, hogy van még független igazságszolgáltatás (is).

Győztünk, mert Orbán kijátszotta a legtöbb kártyáját – tudjuk, mire készüljünk 2014 áprilisában. Előre ellőtték a puskaporukat. Most már semmin nem fogunk meglepődni, de mindenre fel leszünk készülve.

Győztünk, mert a Fideszesek megint olyan arrogánsak, mint 2001 őszén voltak. Illetve még olyanabbak. S ez nekik rossz ómen. Úgy el vannak telve maguktól, hogy nem veszik észre a talpuk alatt keletkezett hasadékot, amely rohamosan tágul, s amelybe bele fognak zuhanni.

Megkezdődött a túszmentés. Áprilisban már nem csalhatnak!

Még hogy nincs ellenszere a rezsiharcos dumának, a „zseniális egyszavas programnak”!? Dehogyis nincs: a túszmentés.

Miközben a rezsiről hadoválnak a fideszesek, tucatszám vezetnek be újabb és újabb közterheket, amelyek a szegényeket és az alacsony jövedelműeket sújtják, a sárgacsekk-adótól a vasúti pótjegyig.

De ami legbrutálisabb: közben túszul ejtették az országot – mint afféle terroristák. Ki kell szabadítanunk Magyarországot! Ez az ellenzék dolga.

Mi annak idején az LMP-ből is azért jöttünk el, mert nem akartuk tétlenül végignézni, ahogy tönkreteszik Orbánék a hazánkat, nem akartunk halkan hőbörögve, durcásan dohogva asszisztálni ahhoz, hogy munkásokat és közmunkásokat, rokkantnyugdíjasokat, pedagógusokat, gazdákat, ápolónőket és színházigazgatókat aláz meg és ejt túszul a narancsuralmi gépezet, csupáncsak azért, hogy teljhatalomra tehessen szert, és még többet lophasson.

Hogy miért nevezem ezt túszejtésnek?

Hát mi más volna, amikor erőszakkal fogva tartanak valakit?!

A röghöz kötés metaforája nagyon beszédes. Orbánék ragaszkodtak hozzá, hogy még az alkotmányban is benne legyen. S ez mit is jelent? Lényegében ugyanazt, mint a feudalizmusban: mihaszna, izgága jobbágy (főiskolás, egyetemista), akkor se távozhatsz, ha rosszul megy a sorod! Hiába finomítanak a szabályokon, hiába tolják ki a határidőket, a lényeg változatlan. Ahogyan egykor a földesurak, úgy most a narancsurak sem veszik emberszámba a „jobbágyot”.

Vagy ott az ún. Nemzeti Pedagógus Kar. Még meg sem alakult, de azt már tudni róla, hogy belépni kötelező, kritizálni és kilépni tilos. Az agrárkamarai tagság is ebben a ciklusban vált kötelezővé, hogy egy másik szektorból hozzak példát.

Lehet, hogy csak taktikai megfontolásokból uszítanak az EU ellen, de az is lehet, hogy túszukat – vagyis minket – magával akarják hurcolni az Unión kívülre, Azerbajdzsán irányába, ahol nemzeti hősként ünneplik a baltás gyilkost.

Addig is folytatódik a megfélemlítés. Miután lelepleződött, hogy csaltak Baján, a Fideszesek a megismételt választás előtt hangosbemondóval felszerelt autókkal kezdték terrorizálni a helyieket. Nincs kegyelem! Nincs menekvés!

Ezt az országot tehát mindenre elszánt narancsfegyveresek ejtették túszul. Mi vagyunk a kommandó, amelynek ki kell szabadítania, úgy, hogy közben senkinek egy haja szála se görbüljön. Először a gyerekeket kell megmenteni! Ez a dolgunk! Nem akarjuk sem azt, hogy a gyerekeinket iskolarendőrök és álszent erkölcscsőszök terrorizálják, sem azt, hogy érettségi után röghöz kössék őket, sem azt, hogy egy élhetetlen országban kelljen lakniuk, ha azt választják, hogy velünk maradnak.

(a kép forrása)

Szóval először gyerekmentés. A Pető Intézet ügyében zajlott az egyik akció. A Hívatlanul csoport hétvégi tüntetése volt a másik. És még sok ilyen lesz! …Stadionépítés helyett a gyermekéhezés megszüntetése legyen a cél!

Mi is vagyunk olyan erősek, mint a Fidesz, csak mi nem vagyunk erőszakosak. Ez Baján bebizonyosodott. A túszmentés a magyar nép Fidesz-ellenes szabadságharca.

A magyar sajtó szinte egésze, beleértve az „ellenzéki” hírportálokat is „pluszpénz a kórházaknak” címmel tudósított a héten egy tervezett kormányzati intézkedésről. Aki a cikkeket is elolvassa, és tud a NER propagandaszövegeiben a sorok között olvasni, az egyből rájön, hogy – mint a régi szovjet viccben – nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

A hír ez: „A kormány még októberben 30-32 milliárd forint többlettámogatást oszthat szét a kórházak között, amivel hozzávetőleg harmadával csökkenti az egészségügyi intézmények jelenlegi tartozását…”

Fordítsuk magyarra!

1)      Nem a kórházak kapnak pénzt, hanem a beszállítók. Vegyes csapat: a csőd szélére sodródott gyógyászati segédeszközöket gyártó hazai KKV-től a kormány hivatalos ellenségének számító multikig terjed a sor. Ők kapnak most pénzt.

2)      A kórházak eddig is gyakran visszaéltek ennek a piacnak az aszimmetrikus jellegével, és megesett, hogy akár meg is zsarolták a beszállítókat: ha túl hangosan, túl türelmetlenül követelik a jussukat, a végén semmit sem kapnak. De ennek a fordítottjára is van példa: aki olyan terméket kínál, amit más nem, az előbb jut a pénzéhez. Ezek a vadkeleti viszonyok továbbra is fennmaradnak, a kormány csak tüneti gyógymódot alkalmaz, azt is csak homeopátiás dózisban.

3)      Ha 30 milliárdnyi adósságot talán ki is tudnak fizetni a kórházak, az összadósság a 100 milliárdot közelíti. Az államnak, állami kórházaknak hitelező hazai KKV-k egy része bizony így is csődbe fog menni. Mehetnek az orvosi műszerfejlesztők közmunkásnak, hogy meg ne látszódjon a foglalkoztatási statisztikán a felelőtlen egészségügy-finanszírozás munkahelyromboló hatása.

4)      Három éve folyamatos a pénzkivonás az egészségügyből, melynek csak egyik következménye, hogy a kórházak adósságállománya kezelhetetlen méreteket öltött. A kormány kifosztotta az egészségügyet, hogy a csókosoknak tolhasson át minél több pénzt (mondjuk kamu-stratégiákra) gáztározót vehessen, és stadiont építhessen Orbán Viktor szülőfalujába.

5)      Van pénz az egészségügyre, ha csak alamizsna is, de a Marcali kórház gyermekorvosi ügyeletére, vagy a Pető Intézetre nem jut. Ígéret szép szó, ha megszegik, úgy jó?

6)      Az egészségügyi ellátás zavarai nem szűnnek meg: így a kórházak egy része továbbra is nehezen vagy egyáltalán nem jut hozzá bizonyos gyógyszerekhez, hiszen a pénzinjekció egyszeri, és a tartozások többségét nem fedezi, így a betegek továbbra is szó szerint életveszélyben vannak.

7)      A kormány továbbra sem szán érdemi forrásokat arra, hogy az orvosok magas, és az egészségügyi szakdolgozók növekvő szintű elvándorlását megfékezze.

A fenti hír így folytatódik:

„…Cserháti Péter, a humántárca helyettes államtitkára másfél hete egy szakmai konferencián arról beszélt, hogy az eladósodott intézmények csak feltételekkel kaphatnak pluszpénzt. A szakállamtitkárság becslése szerint 30-40 olyan kórház van, ahol nem elég a számlák egyszeri rendezése, hanem komolyabb, akár strukturális beavatkozásra is szükség lesz a stabil gazdálkodás megteremtéséhez. Ezek között több nagy kórház is van, melynél szóba jöhet a gyógyítási paletta szűkítése is.”

Ezt is fordítsuk le magyarra!

8)      A kórházak államosításának következményeképpen mindennemű autonómiát elvesztettek a fekvőbeteg-ellátó intézményektől. De elvették azt a pluszfinanszírozást is, amit a megyei önkormányzatok mint intézményfenntartók biztosítottak számukra. Maradt állam bácsi, és az ő szuverén joga, hogy ad-e, s ha igen, mennyit.

9)      Feltételekkel kapnak pénzt a kórházak, ami azt jelenti, hogy ők is betagozódnak a nemzeti együttműködés hűbéri rendszerébe. Mint rektortársaik, a kórházigazgatók is egyenként járulnak az államtitkár színe elé, és kapnak is egy kis alamizsnát, ha rendben van a pedigréjük. Normatív kritériumok érvényesítéséről (pl. a kórházi fertőzések számának, a műtét utáni halandóságnak, a várólistáknak, a közbeszerzések árának vagy a betegpanaszok számának csökkentése stb.), nos: ezekről nem szól a fáma. Vagyis szó sincs az egészségügyi ellátás minőségének javításáról.

10)  Viszont újrakezdődik a kapacitásszűkítés (a Fidesz úgy mondaná: kórházrombolás), az EMMI a részleges adósságrendezésért cserében önkényesen, de legalábbis nyilvános és átlátható kritériumrendszer nélkül fog osztályokat bezáratni, kórházi részlegeket felszámolni. Egy olyan országban, ahol a teljesítményvolumen-korlátnak és a megszorításoknak hála a kórházi várólisták amúgy is egyre nőnek…

(a kép forrása)

A kórházak államosításával az új, narancsos pártállam az egészségügyi ellátás zavaraiért viselt teljes és egyetemleges felelősséget is átvállalta. Most omlik a fejükre az eddig rogyadozó, aládúcolt műtő.

…És akkor konklúzió helyett álljon itt az e hétvégi Fidesz-kongresszuson elmondott Orbán-hazugság valóság-közeli cáfolata. Ugyanis két, multival kötött stratégiai megállapodás  között Orbán mindig azt hazudja, hogy a magyarok érdekében, a multik ellen harcol. Pedig a valóság ez: „A megkérdezettek szerint az adósság azzal együtt nagyon romboló hatású, hogy óriási az árverseny. A multik nyilván jobban bírják ezt, de a hazai vállalatok már padlóra kerültek.”

Mindenki vigyázzon az egészségére!

A tegnapi bajor tartományi választáson a Horst Seehofer-vezette jobboldali CSU visszanyerte abszolút többségét. Enyhén erősödtek a szociáldemokraták. A Zöldek és a centrista „Szabad választók” kicsit gyengültek, a liberálisok kiestek. Mi a tanulság a Fidesznek – és az ellenzéknek?

Nem tudni, ki tanult kitől, mindenesetre Orbán és Seehofer is az EU-ellenes populizmus húrjait pengette mostanában: Seehofer például tavaly népszavazást akart az EU-ról. Apró különbség: Németország, és azon belül a gazdag bajor tartomány az egyik legnagyobb befizetője a közösségi büdzsének; a bajoroknál az EU-ellenesség merő jóléti sovinizmus. Ezzel szemben az EU-t ostorozó fideszesek Brüsszelbe kényszerülnek Canossát járni, hogy kikunyerálják a pénzcsapok újranyitását, s közben még mindig nem értik (vagy nagyon is értik?!), mi a különbség az EU által javasolt, pénzügyi spekulációra kivetendő tranzakciós („Tobin”) adó, és az Orbán-kormány által bevezetett, népnyúzó tranzakciós illeték között.

(a képen Orbán és Seehofer, akkor még együtt)

Seehofer klasszikus populista: követi a néphangulatot. Még olyan áron is, hogy, korábbi álláspontját feladva lazán magáévá teszi a baloldal és a zöldek népszerű követeléseit: a kampányban hirtelen ellenezni kezdte a tandíjat és a bajor Duna-part természetes medrének betonba öntését, illetve támogatni kezdte az atomstopot.

Orbán viszont megátalkodottan makacs. Vegyük a fenti témákat! Orbán csak azért is tandíjat fizettet, és ha bármi kétség férne hozzá, hogy csak az elitet akarja hagyni diplomát szerezni, gyorsan be is jelenti, hogy jövőre jól megnehezíti a felsőoktatásba való bejutást. Csak azért is tizenhárommilliárdot költ „Paks 2”, vagyis a paksi bővítés előkészítésére (jut Simicskáéknak is persze), és több ezermilliárdot el akar költeni a felépítésére. Végül: itt a Duna-part ügye. Lásd: római. Igaz, ez nem közvetlenül Orbán, hanem Tarlós. Fák helyett gát, ez a Fidesz-program.

Tovább is van, mondjam még?...

A lényeg, hogy ahogyan egy demokráciában szokás, Seehofer elégedetté akarja tenni a bajor választók többségét, míg Orbán megelégszik a magyar választók kisebbségének és az oligarchák többségének támogatásával. Olyan a választási rendszer, hogy sajnos megteheti; csak akkor veszít, ha nagyon veszít.

Tény, hogy a bajor keresztényszocialisták korábban viszonozták a Fidesz „szerelmét”, de ez ma már nincs így: pártcsalád ide, közös ideológia oda, a demokráciából a CSU nem enged. Ezt Kövér László a saját bőrén is megtapasztalhatta nemrég.

A most diadalt arató, eddig a liberálisokkal együtt kormányzó tartományi kormányfő egyben volt sikeres: a gazdaságban; és a legtöbb elemző szerint leginkább épp ennek köszönheti mostani győzelmét. Magas gazdasági növekedést biztosított tartományának, s e mellé alacsony munkanélküliséget. Nem közmunkával és statisztikai trükkökkel, hanem a valóságban.

Ez az a vonat, amire nem tudott a Fidesz felkapaszkodni.

Ez a vonat nem Münchenből jön Budapestre. Hanem már rég elment. Mi meg itt állunk, az üres peronon, kezünkben egy azeri menetrenddel.

Előző blogbejegyzésemben főleg Bánhegyi Ferenc korábbi botrányaival foglalkoztam, tegnapi sajtótájékoztatónkon pedig a mostanival: az elhíresült erkölcstan-könyvvel. Az elhangzottakat a Minisztérium cáfolni igyekezett, de csak még jobban belegabalyodott: aki látta a tegnapi RTL-híradót, az tudja, miről beszélek (itt, a 11 perctől). Miről van szó? Hogy Bánhegyi Ferenc és szerzőtársa, Olajosné Kádár Ilona írt egy tankönyvet, melyből az illetékesek 1-2 mondatot kihúztak… majd a javítatlan és a javított kiadás egyaránt forgalomba került.

De akkor nézzük a „javított” kiadást („Erkölcstan 5.” Az Oktatási Hivatal TKV/4396-20/2013. határozati számon nyilvánította tankönyvvé), ami a Minisztérium szerint rendben van. …Pedig nem egy-egy mondattal volt-van baj, hanem az egésszel.

Négy koncepcionális hiba határozza meg a "tankönyv" egészét -- amelyek mindegyike már önmagában, külön-külön is méltatlanná teszi a szöveget a tankönyv névre:

1.: MAGÁNVÉLEMÉNY. A laikusként a világról alkotott saját véleményüket, buta közhelyeket és zagyvaságokat összetévesztik a tankönyvvel – pedig a tudásátadás és a gondolkodásra ösztönözés volna a cél:

-- „Ne töltsük el napjainkat olyan dolgokkal, aminek nincs értelme. Mert mi a fontosabb? Ha van egy jó barátunk, segítő társunk, vagy vitában állunk mindenkivel, aki nem a mi álláspontunkat képviseli?” (52.o.)

-- „Az erényekről szóló szöveg Józsa Judit kerámiaszobrász gondolatai alapján íródott” (4.o.)

-- „az érzelem egy hullámvasúthoz hasonlítható. Elmondhatjuk, ahány ember, annyiféleképpen érez a másik iránt”” (44.o.)

-- „A fiatalok érzik, hogy nincs rend és biztonság körülöttük a világban” (55.o.)

-- „A viszály, a veszekedés azonban minden kapcsolatot megmérgez” (56.o.)

-- „Újabb és újabb autócsodák jelennek meg, de ennek köszönhetően egyre több a közúti baleset” (61.o.)

2.: HITTÉRÍTÉS.  A szerzők véleménye szerint a kereszténység a „helyes út”, és ezt sugallja az egész könyv – melynek már a bevezetőjét is egy „Magyar család” imádkozó kislánya illusztrálja. Pedig éppen azok járnak hittan helyett erkölcstanra, akik, illetve akiknek a szülei tudatosan a szekuláris, világi opciót választották (a diákok mintegy fele).

-- „A keresztény (római katolikus) és keresztyén (református) közösségek előnye, hogy részben kizárják a fogyasztói társadalom számos káros hatását” (54.o.)

-- „Bátorság -> Amikor az ember a nehéz helyzetekben a veszéllyel szemben is helyt tud állni. (…) A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság” (4.o.)

-- „Mondd el a tapasztalataidat! Járnak-e a környezetedben templomba az emberek? Tudd meg, hogy milyen templomok vannak a lakóhelyeden!” (55.o.)

-- „Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségeivel viszont kevesen keresik a kapcsolatot” (55.o.)

-- [Egyházi esküvő-fotó, képaláírás:] „A magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást” (55.o.)

3.: ILLEMTAN. A szerzők az etika alapvető kérdéseivel sincsenek tisztában, összetévesztik az erkölcstant az illemtannal, sőt valamiféle ósdi jótanács-gyűjteménnyel. Itt már egyenesen nevetségessé válik a könyv …

-- „Ha a hegyek közé megyünk, vinni kell pulóvert, esőkabátot” (103.o.)

-- „Ha telefonon felhívsz valakit, először neked, (a hívó félnek) kell bemutatkoznod. Még akkor is, ha a mobiltelefon kijelzője értesíti a felhívottat” (103.o.)

--  „…az étel sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vacsorázunk.”  (103.o.)

-- „…mi illik és mi nem illik? Az utcán enni, hangosan beszélgetni... A kapott virágot azonnal vízbe tenni… Tányérból kiinni a levest… Sportcipőben jönni egy ünnepségre…” (102.o.)

-- „Internethasználat: …Soha ne állj szóba idegenekkel!” (104.o.)

4.: BŰNTUDAT-ÉBRESZTÉS. A szöveget áthatja a mai fiatalokkal (a kötetből tanulókkal!) szembeni idegenkedés, életformájuk és szokásaik előítéletes, leegyszerűsítő, téves, rosszalló, elítélő interpretációja. A kötet bűntudatot akar bennük ébreszteni, már a borítóján is a kárhozat, illetve maga az ördög várja a fiatalokat:

-- „Az emberek egy része nagyon elbizakodott. Talán te is gyakran mondogatod – viccesen – »Én vagyok a király, én vagyok az isten«” (60.o.)

-- „a fiatalok élete, életvitele a társadalmi normákat, sokszor csak a divatot követi” (65.o.)

-- [Illusztráció: gyerekek mobiloznak; a képaláírás szövege:] „A tizenéves fiatalok legfőbb szórakozása, időtöltése az audiovizuális eszközök használata” (65.o)

-- „Az ötödik osztályosok életében a tanulmányi előmenetel még nagyon fontos. A hangsúly azonban nem a tudás megszerzésére, hanem a jegyek megszületésének körülményeire, s a kiharcolt osztályzatokra helyeződik” (66.o.)

-- „a nagymama és a nagypapa – különösen, ha megöregszik – számos estben nyűg, teher. Nem illik bele a rohanó életet élő család hétköznapjaiba” (37.o.)

…Ehhez még hozzátehetnénk az intoleranciára nevelést, mint például ezt a sugalló kérdés: „Vitassátok meg, hogy egy népnek vagy az egyénnek javára szolgál-e a végtelen nyitottság, a határtalan tolerancia!”

A tankönyvbotrányban, kezdettől fogva, benne van minden, ami az Orbán-Simicska rezsimet jellemzi:

-- Fideszes haverok: a tankönyvtrafik-központ, a KELLO vezetői, akik gyorsan fel is emeltették maguknak az árrést, pont mint a Lázár János-féle trafikosok,

-- Ész nélküli államosítás: a tankönyvterjesztés állami kézbe vétele, és káoszba fulladása,

-- Megfélemlítés: amikor szabotázzsal vádolták azokat az iskolákat, amelyek időben kiosztották volna a tankönyveket,

-- A hatalom kizárólagos birtoklására való alkotmányellenes (bocs: alaptörvény-ellenes) törekvés: hiszen a tankönyvterjesztés után most már a tankönyvkiadást is államosítani akarják, sőt: az egész napos iskolával (és az ehhez hasonló tankönyvekkel) hovatovább a gyerekeket is államosítják,

-- Következmények nélküli ország: a botrányos erkölcstankönyv szerzője és kiadója már sokadszorra kavar botrányt, sőt, bűncselekmény gyanúja is felmerült korábban az ügyükben. Mégis a Fidesz-KDNP engedélyével újra elárasztották az iskolákat a Bánhegyi-kötetek…

-- A jobboldali agymosás: az erkölcstan-könyv leplezetlen és szemérmetlen propaganda-szövege, hittérítői hevülete és buta közhelyei, az illemtanná silányított etika, az önálló gondolkodásra és kérdésfelvetetésre nevelés helyett.

Az eset külön pikantériája, hogy a vizet prédikáló Bánhegyit már személy szerint is nyíltan hazugságon kapták, hiszen a szintén botrányos korábbi történelemkönyve kapcsán a szakmai lektornak tett ígéretét megszegte: „sajnálattal állapítottam meg, hogy a szerző - ígérete ellenére - az általam bejelölt javítások túlnyomó többségét nem végezte el”. Ígéretszegők, történelemhamisítók és a neofita Fidesz-maffia ne akarja jó erkölcsre tanítani a gyerekeinket!

….Most már csak a pedagógusokban bízhatunk, és abban, hogy – a mindennapos testnevelésnek hála – tavaszig kibírjuk fél lábon állva is.

______________

u.i.: Mások is elemzik a szöveget; az Átlátszó Oktatás blog pl. többek között azt, hogy az irodalmi idézetekkel hogyan csalnak a szerzők...

Sorra jelennek meg cikkek az ötödikes erkölcstan-könyv rémségeiről. A szerző, Bánhegyi Ferenc, gyakorlott történelemhamisító, összeesküvés-elmélet gyártó, lelkes jobboldali. Akkori botránykönyvének kiadóját 2004-ben az Oktatási Ombudsman törvénysértéssel gyanúsította. Történelmi tévedésektől és ferdítésektől hemzsegő, 2000-ben megjelent könyvéről 21-oldalas szaklektori bírálat készült, melyet szerzője feltöltött az internetre – miután javításait Bánhegyi túlnyomórészt figyelmen kívül hagyta.

Bánhegyi az iskolaromboló neofita-kormány idején talán épp azért is válhatott hivatalos erkölcstan-szerzővé, mert erősebb a hite, mint a tudása.

Erről a Bánhegyi Ferencről írja tehát 2000-ben megjelent 8.-os történelemtankönyvnek bírálója:

„Tiszteletben tartom, hogy a szerző - szemmel láthatóan - a mai közéletben jobboldalinak, konzervatívnak nevezett nézeteket vall, (de) a publicisztikai stílusú történelem-értékeléseknek (legyenek bármilyen elfogultságúak) tankönyvek hasábjain nincs helyük”, ráadásul „a szerző több esetben tévesen kapcsolt össze bizonyos adatokat oda nem tartozó, esetenként nagyon is spekulatív következtetésekkel.”

A szerző és kiadója többszörös visszaeső, már 2004-ben olyan botrányt kavart etika-könyvével, és nem csak annak tartalmával, hanem hogy – az oktatási jogok biztosának gyanúja szerint – a kiadó úgy adhatott el belőle több tízezer példányt 2004-ben, annak ellenére, hogy hivatalosan nem minősítették tankönyvvé, hogy „megkerülték a tankönyvpiaci törvényt, ebben az esetben fel is jelenthetik őket... valószínűsíthető, hogy kijátszották a törvényi szabályozást, vagyis komoly gazdasági összejátszások is lehetnek a háttérben.”

A termékeny Bánhegyinek egy harmadik „művét” még 2000-ben, tehát az első Orbán-kormány alatt (!) minősítette a Minisztérium hivatalosan is elfogadhatatlannak: „ugyancsak az Apáczainál megjelent Ember és társadalom című szerzeményét négy évvel ezelőtt annak előítéletes tartalma miatt az oktatási tárca kérelmére vonták ki az iskolákból.”. 2002-ben is ki kellett vonni egy Bánhegyi-könyvet a forgalomból, hasonló okokból.

Visszatérve a Bánhegyi történelemhamisítási módszereire. Még néhány tanulságos idézet a szaklektor bírálatából:

- Általában sokalltam a trianoni béke igazságtalanságát megbélyegző szövegrészeket, melynek súlyos következményeire nem feltétlenül az ennyire gyakori ismételgetés irányítja rá a figyelmet. Sokkal inkább az egyszeri, tényszerű ismertetés (…).

- A 79. oldalon a Bajcsy-Zsilinszkyvel foglalkozó életrajzból kihúzattam volna (mivel nem igaz), hogy örökös ellenzéki magatartásával, tiszta érveléseivel hívta fel magára a figyelmet. Kimaradt viszont a lényeg…

- A bekezdés utolsó mondata, miszerint Horthy kategorikusan elutasította a Csehszlovákia, majd Jugoszlávia elleni hadjáratban való magyar részvételt, egyszerűen nem igaz, kihúzandó.

- A szerzőnek már a kézirat vétele után szóban, lektori véleményemben pedig újra hangsúlyozottan írásban is jeleztem, hogy könyvének egyik leggyengébb, feltétlenül és alaposan javítandó részének a német megszállással és a holocausttal kapcsolatos szövegrészt (85-87. oldal) tartom. Itt a legfájóbb számomra, hogy a szerző semmit (!) nem respektált észrevételeimből, így szövege nemcsak tartalmilag pontatlan, hanem vélhetően kapcsolatba fogják hozni a köznyelvben "szalonzsidózás"-nak nevezett stílussal is (…). Azt hiszem, nem lesz oka csodálkozni azon, ha emiatt újra nem csupán a szakma, hanem a politika részéről is kemény bírálat éri őt illetve a kiadót.

- Kértem, hogy hagyja ki a szerző a teljes 4. bekezdést, a tankönyv tárgyi tévedéseinek egyik legsúlyosabbikát, miszerint Szálasi hajtotta végre a deportálásokat (ekkor már régen megtörténtek) és ő teremtette meg a magyar holocaustot, ez sem igaz.

- (…) szövegrész 2. bekezdésében helytelen arról beszélni, hogy a népességben az elhurcolt zsidóság jelentősebb mozgást (!) okozott, sokkal inkább a jelentős népesség-veszteséget kifejezés a helyes

- Sajnálatos, hogy a következő mondatban megint tárgyi tévedés maradt. Kihúzandó tehát, hogy 1945-ben (a háború után!) került sor a bácskai vérengzésekre, a pontos megfogalmazás: 1944 őszétől

- Őszintén sajnálom, hogy a BÉKÉS ÁTMENET c. szövegrésznél a szerző szintén teljesen figyelmen kívül hagyta pontosan megfogalmazott kéréseimet, szövege így inkább publicisztikai elmélkedés a rendszerváltásról és nem történelem ismertetés.

- A szerző ezt a 46. részt egyébként is úgy fogalmazta meg, mintha nem tankönyvet, hanem valamely konzervatív lap vezércikkét írná

- A 155. lap utolsó mondatát szintén át kellett volna írni. (Mintha örvendezne a szerző a mai jobb- és baloldal közötti mélyülő bizalmatlanságnak, gyűlölködésnek. …stb.

Bánhegyi korunk hőse. Ami az első Orbán-kormánynak még sok volt (lásd fent), az a mostaninak már természetes. Ami még az érseknek, Erdő Péternek is sok, az a neofita Fidesznek keresztényi kötelesség. Aki kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes létére plagizált, az az Orbán-kormány második számú embere maradhatott. Aki uszít, és megbízható történelemhamisító, az erkölcstan-könyvet írhat. És tudjuk, ma már lopni is szabad – egyeseknek. Új idők, új erkölcsök!

A Tízparancsolatot hamarosan betiltják, de helyette rögtön piacra dobják a Nemzeti Tízparancsolatot, valamint az Egységes Nemzeti Tankönyvet.

És a mohácsi csatát is mi nyertük meg, semmi vész! Az esetleges kétkedőkről az iskolarendőrség gondoskodik!

(...íme a nagy mű borítója. Ezer ördög és pokol!)

Három iskolába jelentkeztünk, míg egy negyedikbe végül felvették. Három éve lett volna még hátra az igazgatónőnek a mandátumából, de nyáron hirtelen nyugdíjba küldték (a helyére van külsős pályázó is…). Három nappal a tanévkezdés előtt ezt olvastuk a suli honlapján: „Nem szeretnénk szabotálni az új tankönyvellátási rendet…”. 3000 forint/gyerek volt a tanterem kifestésére – összedobtuk, mert bár háromezer milliárdot nyúlt le a Fidesz a nyugdíjpénztárakból – azt a haverokra költötték, nem a gyerekekre (az államadósság, aminek csökkentésére hivatkoztak, csak nőtt).

…Ja és: háromszor sértették vérig a pedagógusokat különböző fideszes államtitkárok az utóbbi időben.

A NER tényleg Abszurdisztánt építi: ha kiosztják időben a tankönyveket (hogy be lehessen kötni, a család együtt belelapozhasson már vasárnap…), az „szabotázs”, de ha dohányboltok vesznek körbe egyes iskolákat, az természetes. Megszokjuk, ha pártkatonákat neveznek ki az iskolák élére, sőt, azt is, hogy egymással versengő fideszes és még-fideszesebb iskolaigazgató-jelöltek „ölik” egymást. Meg se lepődünk, ha bércsökkenéssel jár a béremelés, ha a túlóráért nem jár fizetség, ha elveszik a cafeteriát és a pótlékok egy részét. Azt pedig nyilván maguk a szülők kérték, hogy már nyáron befizethessék a bukott esztergomi fideszesek-vezette KELLO-nak a tankönyvpénzt (megemelt haszonkulccsal).

"Természetes" továbbá, hogy több mint száz iskolának nincs vezetője, hogy a bölcsőde-óvodákban azonos végzettséggel az egyik pedagógus 73 ezer forinttal kevesebbet keres, mint a másik. Magától értetődik, hogy  a szakképzést is agyagba döngölik, így épül a közmunka- és munkanélküliség-alapú társadalom. Így az is logikus, hogy „közkívánatra” rendőrökre bízzák a pedagógiai problémák megoldását, és a – még csak papíron létező – Nemzeti Pedagógus Kar hamarosan etikai szabályzattal korlátozza a pedagógusok szabad véleménynyilvánítását. A tanszabadság nyomasztó nyűgétől a nyájas Fidesz már megszabadította őket. Azt meg sem említem: óriásstadion épül Orbán szülőfalujában, a belügyi államtitkár városában, és más Fidesz-fellegvárakban, miközben tornatermek százai hiányoznak a mindennapos testneveléshez az országban.

 (a kép forrása)

Azon már csak mosolygunk, hogy a nagy káoszban, határtalan hatalomakarásban mintha saját klientúrájáról is elfeledkezett volna a Fidesz-klikk: az egyházi iskolák finanszírozása is megoldatlan, nem csak az alapítványiaké. Persze e mögött nem kell tudatos szándékot keresni; ez csak azt mutatja, hogy nem csupán kártékony, de inkompetens is a narancsállami oktatásirányítás.

…A nagyfiam tehát iskolába megy. A sulija nem vetemedett "szabotázsra", így tankönyvei még nincsenek. Füzetei, tanszerei összekészítve. Köszönjük a pedagógusoknak, hogy ilyen körülmények között is kitartanak. Giccsesen hangzik, de mégis: ez a hivatástudat. A következő idézet most különösen találó: „A tanítás az optimizmus legnemesebb megnyilvánulása.” (Collen Wilcox)

„Keresztényüldözés!”, „vidékrombolás”... Nagyjából így kommentálná az ellenzékbe szoruló Fidesz 2014 nyarán a nemrég napvilágot látott – 2013-as – felsőoktatási felvételi statisztikát. Most hagyjuk a szokásos ellenzéki szöveget! „Támadás a tudástársadalom ellen”? „A jövő felélése”? …Unalmas! Vizsgáljuk meg, hogy a saját céljait mennyire hatékonyan éri el a Fidesz. Nos, ebben is rosszabbul teljesítenek.

Társadalmi bázisként a második Orbán-kormány, szemben az elsővel, nem a polgárságot, hanem az elitcsoportok közül a keresztény-konzervatív értelmiséget, a társadalmi osztályok valamelyike helyett pedig en bloc a vidéki Magyarországot jelölte meg (emlékszünk még a „falurombolós” szövegükre). Nézzük meg, mit jeleznek a felvételi számok ebből a szempontból! Higgyük el nekik egy gondolatkísérlet erejéig, hogy komolyan gondolták!..

A legfeltűnőbb a vidéki főiskolák kivéreztetése (ezek Nyíregyházától Dunaújvároson át Bajáig a túlélésükért küzdenek, ahogyan már 2012-ben is; idén már a jelentkezők számának megcsappanása is őket érintette a legdrámaibban). A második a vidéki egyetemek sanyarú sorsa: Pécstől Miskolcon át Debrecenig. Igen, kedves Kósa Lajos, Debrecenig! A HVG által (online: itt) közölt adatok szerint Miskolcon két év alatt harmadával, 1107 fővel, míg Debrecenben bő negyedével, 2214 fővel csökkent a („normál eljárásában”) felvett elsőévesek száma. Szeged mintegy ezerötszáz, a Nyugat-Magyarországi Egyetem ezerhétszáz, a Pécs közel háromezer (!) elsőst veszített 2011-hez képest. És rengeteg oktatót. A vidéki Magyarországra mérnek újabb és újabb csapásokat.

De ami a legelképesztőbb, az a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mélyrepülése. Az adatok nem keltettek különösebb feltűnést, pedig a korábbi lassú csökkenés idén zuhanássá gyorsult: több mint 23%-kal esett az elsősök száma egyetlen év leforgása alatt. Az egyetem mindezt az általános csökkenéssel magyarázza. Mégis: mintha a Fidesz és a kereszténydemokraták tönkre akarnák tenni a Pázmányt (is), amelyet közvetve maga Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezet! Hogy fognak ezzel elszámolni?! Orbán a jogászképzés elleni szabadságharcával azt is kivívta, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemre idén egyetlen államilag finanszírozott jogászhallgatót sem tudtak felvenni. Tandíjas („költségtérítéses”) helyek vannak csak. Mi lesz így az egyházi felsőoktatással? Csak nem a „keresztényellenes” Európai Unió mocskos keze van a dologban?! Hát hiába győztük le őket?!

…A másik véglet a Közgáz: Orbán állítólag korábban elhatározta, hogy sóval hinti be a helyét, de bár tavaly megroggyant a Corvinus, idén már növelni tudta az elsős hallgatók számát. Mert népszerű. Mindeközben a fideszes oktatáspolitika vezérhajója, a „prioritásként” kezelt Műszaki Egyetem a 2012-ben megcsappant keretszám körül stagnál, s megszorításról megszorításra vegetál.

Nincs oktatáspolitikai jelentősége, de a kormányzati bénázást, és a kitűzött célok elérésnek kudarcát jól mutatja, hogy, mint azt az idézett HVG-cikk is kiemeli, idén sikerült 150 hallgatónak államilag finanszírozott helyen megkezdenie japán-tanulmányait. S még mielőtt a keleti nyitást látná valaki e mögött, emlékezzünk: japán piacgazdaság és demokrácia, márpedig az ilyeneket Orbánék nem szeretik, jobban vonzódnak az olyan diktatúrákhoz mint a baltás Azerbajdzsán és a kommunista Kína…

Mindezek az ellentmondásos adatok – Balog, Hoffmann, Klinghammer stb. hozzá nem értésén túl – két hatás keveredéséről tanúskodnak. Az egyik az Orbán-rezsim tudásellenes politikája, a másik a diákmozgalmaknak tett taktikai engedmények. Előbbinek köszönhető, hogy rekord-alacsony volt idén a felsőoktatásba jelentkezők száma, utóbbinak, hogy ehhez képest (de csak ehhez képest!) viszonylag sok az államilag finanszírozott hallgató. Előbbinek, hogy szinte csak az elit tudja tandíjmentes jogász- és közgazdász-képzésre járatni a gyerekét, valamint hogy elsorvadnak a vidéki egyetemek, főiskolák, de még a Műegyetem és a Pázmány is, utóbbinak – bár a cél nem ez volt – hogy sokasodnak a közpénzen tanuló japán-szakosok. Jövőre, ha a Fidesz-KDNP győz a választáson, már nem lesz ilyen zűrzavar: nőnek a ponthatárok, és akkor már minden szakon csak az elit járhat államilag finanszírozott képzésre. A többiek mehetnek stadiont építeni…

Munkanélküliség- és közmunka-alapú társadalmat épít a Fidesz. Szándékosan pöckölik ki a közoktatásból a diákok egy részét, és ezt immár maguk is elismerik. Csak egy kérdés maradt: elszólták magukat, vagy tényleg büszkék rá?

Történt ugyanis, hogy sajtótájékoztatót tartottam(az Együtt-PM szakpolitikusaként) a szakképzés válságáról: hogy az alapítványi fenntartású szakiskolákban dolgozó mentorok, gyógypedagógusok, pedagógiai asszisztensek bérét a jelen állás szerint nem is finanszírozzák. És hogy egyetlen alapítványi szakképző intézménnyel, szakközépiskolával sem kötötték meg sem a közoktatási megállapodást, sem a szakképzési megállapodást, köznevelési szerződést (ráadásul a vizsgarendelet sem jelent meg, a komplex vizsgáról semmit nem tudnak az érintettek stb.) Néhány héttel a tanévkezdet előtt 360 intézmény sorsa bizonytalan. De nemcsak az alapítványi intézményekről van szó, sőt: nem is csak a szakképzésről, hanem Orbán fenyegető fantazmagóriájáról, a munkaalapú (magyar fordításban: munkanélküliség- és közmunka-alapú) társadalomról. Ennek szimbóluma és eszköze a 16 évre csökkentett tankötelezettségi korhatár. ...Már szinte szégyellem, annyian írták le, de mégis megteszem újra: minél alacsonyabb valakinek a végzettsége, annál nehezebben talál munkát, ezért az államnak is az volna az érdeke, hogy minél többen szerezzenek minél magasabb végzettséget (s váljanak adófizető polgárrá).

A sajtótájékoztatómon elhangzottakat a Fidesz határozottan utasította vissza, mondván: Bajnai a hibás (ki más?), továbbá „mindössze néhány százzal több olyan fiatal van, aki úgy döntött, már 16 éves kora után dolgozni, és nem továbbtanulni szeretne a tankötelezettségi korhatár csökkentésének hatására.” A többit, amit mondtam, már meg sem próbálták cáfolni.

Namármost: a „néhány száz”, amit a Fidesz is elismer, az, tekintettel arra, hogy a statisztikák alulmérik a munkanélküliséget, és hogy az egész intézkedés felmenő rendszerben lép életbe (így ma még épp csak hogy „súrolja” egy korosztály „szélét”), pár éves időtávlatban bizony több tízezer fiatalt jelent. Már a 2 éve nyilvánosságra került titkos kormányzati hatástanulmány is több tízezer fővel számolt: a szakképzésből középtávon a tanulók közel felének kimaradását prognosztizálták! Ezt ismerték most el, akarva-akaratlanul. Immár tényadatok is vannak arról, ami akkor még csak előrejelzés volt. De vajon miért vitázik saját magával is a Fidesz? (Csak a pedagógusokat számolva, és csak a tankötelezettségi korhatár változása miatt 4904 elbocsátást jeleztek előre!).

Egyébként már februárban kiderült, hogy a fiatalok körében nő a munkanélküliek aránya. S hogy nem lett még rosszabb a helyzet, az kizárólag a közfoglalkoztatásnak köszönhető: így teremt az állam közpénzen olyan munkát, amely rosszul fizet, kiszolgáltatottságban tartja a közmunkásokat, és esélyt sem ad a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésükre. Ráadásul a 331/2012-es kormányrendelet az alacsony iskolai végzettségre épülő szakmákat nem is tartalmazza, ezek a diákok így egyáltalán nem szerezhetnek szakképzettséget. Hiába indít a kormány különböző (koncepciójában egyébként helyes) programokat (Első munkahely garancia program, fiatal vállalkozásokat támogató pályázat), ezektől a helyzet javulása nem várható. Mert (pár autógyárat leszámítva) pang a gazdaság. Egy szakképzetlen munkaerőre és stadionépítésre alapozott gazdaságnak szükségszerűen ez a sorsa. Minden sikeres ország a tudásba fektet be. Csak Orbán nem akar sikeres országot.

(a kép forrása)

„De ha egyszer nem akarnak tanulni!” – Hangzik az össznépi sóhaj, amit meghall a populista Fidesz. …Hát talán kedvet kéne csinálni nekik a tanuláshoz! Például azzal, hogy szakmunkásként már számíthatnak rá, hogy lesz munkahelyük. Például azzal, hogy a képzés során nem az oligarcha-haveroknak biztosítják a szakmunkás-tanulókat afféle rabszolgaként, hanem sokoldalú gyakorlati képzést, modern pedagógiai módszerekkel tanított közismereti tárgyakat és készségfejlesztést ügyesen elegyítő szakiskolákkal marasztaljuk őket a közoktatásban. Vagy például azzal, hogy nem az alacsony jövedelműek terhére csökkentik a magas jövedelműek adóját.

„De ha egyszer nem lehet bírni velük!...” – sóhajt a nép és némely pedagógus is. De akkor vajon miért épp a gyógypedagógusok, pedagógiai asszisztensek bérének fedezete nem biztosított most, pár héttel a tanévkezdet előtt? Akkor miért nem adnak normatív támogatást a tanodáknak, és miért nem alakítják át úgy az egész közoktatást, hogy teret adjanak a személyre szabott fejlesztőpedagógiának, a kompetenciaalapú oktatásnak – ami a lemorzsolódásnak és a beilleszkedési-, magatartási zavaroknak egyaránt a legjobb ellenszere?

Amikor a tankötelezettségi korhatár leszállításáról döntött az Orbán-Simicska-Parragh rezsim, már sejteni lehetett, hogy ezzel diákok tízezreit kárhoztatja örök munkanélküliségre, és pedagógusok ezreinek számolja fel a munkahelyét. E jóslatok most teljesednek be. Csak „hab a tortán”, hogy az alapítványi szakképző- és szakközépiskolákat duplán sújtja a Fidesz-önkény. Az illetékes minisztereket, Balog Zoltánt és a szakképzést felügyelő Varga Mihályt mindezért személyes felelősség terheli. …De: fejétől bűzlik a hal!

A cserbenhagyott Észak-Kelet-Magyarországon csak a Fidesz-maffia teljesít jobban. De az sokkal. A törvényalkotási jogkörrel is felruházott Continental egyik könyvelője, aki, mint hírlik, a Fidelitas sátoraljaújhelyi vezetője, egész trafikbirodalmat épít. Három különböző településen nyert el összesen négy koncessziós jogot. Az eredmény: sorra bocsátják el a környező kisboltok a dolgozóikat, mert meredeken zuhan a forgalmuk.

A Continental gyakorlatilag maga írta a Fidesznek a törvényt, hogy azután fideszes vagy Fidesz-közeli trafikosokkal szórja tele az országot. Ezt a Continental vezetői nem is tagadják! Mások már elég jól dokumentálták számos településen a Fidesztrafik-hálózat épülését, de Szerencsről eddig nem volt hír – és az egész botrány foglalkoztatáspolitikai következményeiről is kevés. A nyertesek egyikéről, Drexlerné Bányácski Zsuzsannáról, már megjelent, hogy a Continental embere, de az nem, hogy, más, helyi pályázókat kiszorítva Szerencsen is trafikot kapott, és hogy, mint hírlik, Fidelitas-vezető is egyben.

A Narancs-Continental nyomulásnak súlyos következményei vannak helyben! Esetünkben az extraprofit a Szerencstől 50 kilométerre élő Fidelitas-vezetőé (no meg a cigarettacsempészeké), míg a bevételcsökkenés és az elbocsátások a szerencsieket sújtják. Szabályosan kiszivattyúzzák a pénzt a fideszes vezetés alatt amúgy is csak vegetáló Szerencsről. A meg nem valósult ígéretek (műanyag nyílászárókat gyártó üzem, üveggyapotgyár stb.), és a Fidesz idején bezárt üzemek, az ezekkel járó elbocsátások után (kenyérgyár, kővágó üzem), a mindennapos csőtörések, vízkimaradások közepette most mintha a szerencsi kiskereskedők csődje, a boltjaikban dolgozó alkalmazottak munkanélkülivé tétele volna a cél. Máris kénytelenek voltak elbocsátani három eladót az egyik közeli boltból, de más boltok forgalma is úgy csökken, hogy további munkahelyek fognak megszűnni. Miközben a trafik csak két eladót vett fel. Könnyen csődbe is mehetnek ezek a nem-fideszes boltok, hiszen nemcsak cigarettát, más termékeket is a trafikokban vesznek meg az emberek, ha már bemennek cigiért. Ennyit a hazai kkv-k támogatásáról…

„Szép” szimbólum, hogy Orbán Viktor, az álszabadságharcos (és helytartója a polgármester-képviselő, Koncz Ferenc), épp az igazi szabadságharcos Rákóczi-vár városára – Szerencsre – mért most újabb csapást. Mondjuk ki: a Fidesz az, amely labanc politikát folytat.

Két Gábor egy sajtótájékoztatón! ...Ma: Tiszaújvárosban, a cserbenhagyott, elárult Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Kelet-Magyarország helyzetéről. És a kiútról...

___________________________________________

Scheiring Gábor országgyűlési képviselő,

az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért szakpolitikusa

és

Erőss Gábor a Párbeszéd Magyarországért társadalompolitikai kabinetvezetője,

az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért szakpolitikusa

Cserbenhagyott Kelet-Magyarország: trafik-, föld-, kórház- és iskola-botrány

címmel

sajtótájékoztatót tart

2013. augusztus 2-án, pénteken, 11.30 órakor.

Helyszín:

Tiszaújváros, Városház tér

Két hete jelent meg blogbejegyzésem, mely az MSZP és az Együtt-PM közötti szakpolitikai megállapodás egyik, az egészségüggyel foglalkozó fejezetéről szólt. Ebből lett egy jó kis vita, a hvg.hu-hoz tartozó kapitalizmus blog-on megszólíttattam, erre válaszoltam, ma pedig ugyanott megérkezett a viszonválasz is.

Itt most a saját válaszomat fogom "utánközölni", de a fenti linkekre kattintva az egész vita végigolvasható.

Megjegyzés: Ami az általam használt "szerző(nő)" megszólítást illeti, ebbe sokan sokat beleláttak, pedig csak egy ártalmatlan poén volt, semmi más. Hiszen vitapartnerem álnéven írt, és így nem tudhattam, férfi-e vagy nő. De ígérem, máskor másképp poénkodom. Vagy egyáltalán nem :-)

Ami a tartalmi vitát illeti, az üzenetem csak ennyi: "betegségmegelőzés, alapellátás, átláthatóság"! ...De hálás vagyok mindenkinek, aki az egész írást elolvassa, beleértve Sinkó Eszter idézett tanulmányát, mert az egészségügyben az ördög tényleg a részletekben bújik meg!

(a kép forrása. Fordítás: recept helyett megelőzés!)

ÍME tehát a kapitalizmus blog-ra írt szövegem:

MSZP, Együtt-PM, egészségügy. Avagy: senki ne üvöltözzön!

Homlokon csókolták csipkerózsikát, a kapitalizmus.blog szerző(nő)jét, aki átaludt húszévnyi egészségügyi privatizációt, valamint a 2006-2008-as vitát a több-biztosítós rendszer bevezetéséről. Most felébredt, és izibe’ privatizálná az egészségügyet. Nem ő az első. De haladjunk sorjában!

A szerző(nő) nagyon elkeseredett, amikor azt olvasta a blogomban, hogy az Együtt-PM és az MSZP szakpolitikai megállapodása szerint az egészségügyben megőriznénk a nemzeti kockázatközösséget és az egybiztosítós rendszert. (Amit ezen túl írtam, sajnos nem olvasta el). Viszont ugyanő éles szemmel már az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért (PM) megállapodásakor is felfigyelt arra az „anomáliára”, hogy ökoszociális, baloldali program mentén kötöttünk szövetséget.

A szerző(nő) az Index-et olvasva most arra is rádöbbent, hogy az egészségügyben is dolgoznak rondán viselkedő emberek, s biztos forrásból (éspedig olvasói levelekből) értesült róla, hogy kosz van a János kórházban. Mit kosz! Mocsok! (Bár mintha a Praxis blogot is olvasná, ahol tényleg durva rémtörténetek jelennek meg sorra).

Szerző(nő)nk nem hajlamos az antropológiai pesszimizmusra: hisz benne, hogy nem az ember rossz, hanem a rendszer. A megoldást is tudja: privatizáció.

Nos, lássuk, mit is lehet nálunk magánosítani, és hogyan! …De előbb essünk túl a nehezén, mondjuk ki együtt, hangosan (sőt: felháborodva): a mai magyar egészségügyben ször-nyű ál-la-po-tok u-ral-kod-nak!!! (Még a három felkiáltójel is kevés!)

Szóval akkor privatizáció!? Ez lesz a gyógyír. Még sose próbáltuk. Vagy mégis?

Magyarországon hosszú évekig működtek privatizált fekvőbeteg-ellátó intézmények, és még hosszabb ideje működnek, mind a mai napig, különböző ún. kiszervezett ellátások (outsourcinggal van tele a padlás). Nem ezeknek a privatizált és kiszervezett egészségügyi tevékenységek működésének, hatékonyságának elemzésével kellene kezdeni? Én talán még hagynám is magam meggyőzni, ha adatokkal alátámasztva bizonyítaná valaki, hogy ezekben – azonos ráfordítás és hozzáférés mellett! – jobb volt az ellátás, mint másutt. Érdemes talán az ÁSz vonatkozó vizsgálatából kiindulni. Különben csak ideológiai vitát folytatunk, bár az sincs ellenemre. Egyébként is egészség-gazdaságtani elemzések sora vizsgálta mondjuk a kiszervezett dialízis-központok működését, és kábé arra jutottak, hogy: jól működnek, igaz jó sok (állami!) pénzből. Az az egy biztosító finanszírozza e magáncégeket, a nemzeti kockázatközösség keretein belül. Úgy ám!

Ami a legmeglepőbb, az az, hogy a szerző(nő) arról sem értesült, hogy az előző kormányzati ciklusban komoly tervek születtek a több-biztosítós rendszer bevezetésére. Ezek elsősorban három okból hiúsultak meg. Az első kétségtelenül a Fidesz gátlástalan-demagóg kampánya. A második, hogy nem született szakmai konszenzus: olyan terv, amely egyszerre biztosította volna a szabályozott, de szabad versenyt, és az ellátáshoz való hozzáférés egyetemes jellegének megmaradását.

De a harmadik ok a legfontosabb, legalábbis „kapitalista” szempontból. A potenciális befektetők nem voltak túl lelkesek. Pénzt kellett volna tenniük egy rendszerbe, ahol bevételt érdemben ők is csak a tb-kasszából remélhettek. Márpedig az annyi, amennyi. Az állam kénye-kedve szerint, igen. …Na, most belesétáltam a csapdába! Hiszen én is az államot szidom éppen: önkényesen dönt az egészségügy költségvetéséről. Helyette bízzuk az egyénre! Kiváló! Akkor már csak egy kérdés marad: hol az középosztály, amely plusz-forrásokat tudna tenni a rendszerbe, költene az egészségére? Na hol? …Természetesen vannak, akik megengedhetik maguknak, vagy olyan pozícióban vannak, hogy a cégük fizeti nekik a kiegészítő magán-egészségbiztosítást. Amit a Fidesz adómentessé is tett. Hányan vannak? Pár ezren? Pár tízezren? Őrájuk alapozzuk a rendszerszintű átalakítást? Vagy azért figyelembe vehetjük a bölcsődei gondozónők, közmunkások, dohánytermék-mentesített kisboltosok tehervállalási képességét is?

De félre a szociális demagógiával! Hisz nincs is pluszforrásra szükség! „Kifehérítjük” a hálapénzt, és már meg is van a forrás. Vagy mégse? Lehet, hogy ennek sokszorosára volna szükség?! A hálapénz a rendszer rákfenéje, de számszakilag csekély, s egyre csökkenő összeg (a biztosítók becslése szerint az egészségügyi kiadásoknak csupán 10-12%-a).

Sebaj, akkor még mindig ott a piac csodafegyvere: a hatékonyságnövekedés. Bár már szó volt róla: eleve szélsőségesen kevés (köz)pénzt költünk egészségügyre. De akkor is csupa pazarlás a rendszer! Az elszámoltathatóság és a hatékonyság-növelés régi álom, amit valóban érdemes volna megvalósítani végre, de: miért kellene ehhez privatizálni? Ezt a befektetők sem értették, amikor az előző kormány, illetve az SZDSZ meg akarta őket nyerni a privatizáció ügyének. Ha a kezüket megköti az állam (gyors ellátást, tiszta kórházat, drága gyógyszert, egyetemes hozzáférést ír elő…), akkor hol a haszon? Mert ha spórolnak is valamit a profi menedzsmenttel (ez nyilván így volna!), annak többszörösét kellene fejlesztésekre, a várólisták lerövidítésére és a szakdolgozók továbbképzésére fordítaniuk. Különben hogy volna tiszta a kórház és jó kedélyű, kiegyensúlyozott a gipszelő, a nővér?! Ha viszont nem kötik meg a befektető kezét… hát bocs’, ha nem szeretném, hogy milliók szoruljanak ki még jobban a (minőségi) betegellátásból.

A pre-existing conditions megvan? Akkor értjük egymást! Ennyit az „egyénileg kalkulált rizikóról”! Lásd még: nagymama, dialízis, rák.

De vegyük a blogban szereplő, csúnyán üvöltöző nővér példáját. A piacpárti logika tiszta. Ha üvölt, jön a Vérprofi Kapitalista Magán-Biztosító, és kemény szigorral lesújt rá. Kirúgja. Vagyis kirúgatja: a szolgáltatóval. A puhány állam hagyta üvöltözni, de a Befektető nem fogja. Bravó! Ja, hogy ő volt az utolsó nővér az osztályon?!? A kolléganői már mind kimentek nyugatra?!? Akkor is! Így minden meg van oldva, két legyet ütöttünk egy csapásra: senki nem üvöltözik a szegény beteggel, és még spóroltunk is! Ja, hogy akkor nem lesz, aki ellássa a beteget!? Akkor most hogy is van ez? Nem fizetésemelés és munkakörülmény-javítás (vagyis SOK pénz) kellene ahhoz, hogy az ápolónőkkel minden rendben legyen? De. És még sok minden, amit az írásomban felsoroltam, igaz csak címszavakban: a minőségbiztosítástól a betegjogok érvényesítéséig. Ezekre az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szakpolitikai megállapodása ki is tér: „A jó egészségügyi ellátás érdekében a betegjogok intézményrendszerét – a gyakorlati tapasztalatok értékelésével – helyreállítjuk, a betegelégedettséget mérjük és javítjuk, a minőségbiztosítási rendszereket és a betegbiztonságot pedig erősítjük.”

Egyebekben én továbbra is Sinkó Eszternek a több-biztosítós rendszer körüli vita idején született szakmai érveit tartom irányadónak, be is linkeltem már az első írásomban. Most megteszem újra – erről volna érdemes beszélni.

Még annyit: a „népegészségügy” kifejezéstől nem kell pánikba esni. Az nem „valami homályos, személytelen, tömeges” izé, ahogy a szerző(nő) hiszi, hanem egészségmegőrzés és betegségmegelőzés. Bizony, az igazi egészségügy megelőzés- és alapellátás-centrikus. Szerző(nő) viszont túlságosan kórház-orientált. Mi a megelőzésre, az alapellátásra fókuszálnánk. Ismét idézek az Együtt 2014-PM megállapodásából: „Kiemelten támogatjuk (…) – az indikátorokat valódi ösztönzőkké alakítva – a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét, különösen a dohányzás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiányos életmód tekintetében.” …Na, ezzel lehet igazán sokat spórolni. És akkor nem is piszkolják be a betegek a kórházat. Mert eleve kevesebben lesznek. Nem lesz kivel üvöltözni. És nem lesz miért.

(a kép forrása. Fordítás: "Hogyan ne kerüljünk ide? (Értsd: a kórházi ágyra). Minden a megelőzésen múlik...")

Bukott politikán ne változtass! A szerdai kormányülés a Révész Máriusz-féle népesedéspolitikai bizottság javaslatai közül félresöpört mindent, ami jó, és azt az egyet fogadta el, ami drága, hatástalan és igazságtalan. Így a nők esélyegyenlőségének és a bébi-boomnak egyszerre mondhatunk búcsút. S még az államháztartás is bedőlhet.

A Fidesz-KDNP-nek valószínűleg a népesedéspolitikában elért kudarca fáj a legjobban. Ha valamit, hát ezt számon fogja rajtuk kérni a keresztény-konzervatív értelmiségi holdudvar. Ezért alakult bizottság, amely európai példák alapján új, szakmailag megalapozott, bevált nyugati gyakorlatokat meghonosító, részben az ellenzék számára is támogatható ötletekkel állt elő. Például: dolgozó anyák után adott járulékkedvezmény, rugalmas GYED, egyetemi tanulmányok munkaviszonyként való beszámítása a GYED-be stb.

Két legyet üthettek volna egy csapásra: ténylegesen ösztönözhették volna a születésszám-növekedést, és kedvében járhattak volna a komondoros történeteikkel vérig sértett magyar nőknek, anyáknak.

A kormány most mégsem ezeket a szakma és Révész által tett születésszám-növelő javaslatokat fogadta el, hanem egyetlen, itthon már megbukott intézkedést variál tovább. Ezért aztán érdemes volt hónapokig dolgozniuk a szakértőknek és Révész Máriusznak! Egyes családok ezentúl a "tébé-járulékuk" alapján is levonhatják a családi adókedvezményt. Ennyi. Holott maga Révész Máriusz nyilatkozta néhány napja, hogy ez az eszköz népesedéspolitikai szempontból hatástalan: a családi adórendszerben a „pénz nagy része olyan családokhoz megy, ahol több gyermeket már életkoruk miatt sem tudnának vállalni.” Ez tény. Mint ahogy az is, hogy az elmúlt három évben több százmilliárd ment el úgy a családi adókedvezményre, hogy a gyerekszám csak egyre fogy. Még egyszer: most nem arról írok, hogy az adókedvezmény igazságtalan, bár az, hanem hogy nincs hatással a születésszámra!

Az intézkedés nemcsak hatástalan, de költséges is: az egykulcsos adó által ütött költségvetési lyukat tágítja tovább. Így – miközben újra nő az államadósság – nem lesz forrás a népesedéspolitikai és női esélyegyenlőségi szempontból döntő fontosságú bölcsőde- és óvodafejlesztésekre, az anyák munkaerő-piaci helyzetének javítására. Ráadásul megint kimaradnak a szegények, miközben az Orbán-kormány már 3 éve tartja befagyasztva családi pótlékot, és gyerekek tízezrei éheznek az országban. De a középosztálynak is hiába „osztogatnak”, hiszen ha bizonytalan a jövő, ha nincs egzisztenciális biztonság, ha nem lehet tervezni, ha bármikor elvehetik bárki bármijét: nyugdíjpénztári befizetését, földjét, trafikját – a középosztály sem vállal gyereket. És ezek nem ellenzéki lózungok, hanem az elmúlt három év tényei, adatai. A népességfogyás nem most kezdődött, de most válik visszafordíthatatlanná, most lép ki lassan szülőképes korból az utolsó népesebb korosztály…

(a kép forrása)

Mindeközben a nappali gyermekellátás kapacitásai érdemben nem bővülnek, s a bölcsődei dolgozók fizetése szégyenletesen alacsony – ők is ki fognak vándorolni, mint az orvosok, ápolónők, egyetemista…lányok. Ők már kint fognak szülni.

Most dőlt el végérvényesen, hogy Orbán nem 15, nem 10, hanem csak 8 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni. De ki fog focizni a felcsúti magánstadionban, ha nem születnek gyerekek?

"Üres bölcsőt ringat a hold fénye"...

A két nagy ellenzéki tömb, az MSZP és az Együtt-PM szakpolitikai megállapodása értelemszerűen nem olyan részletes, mint az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért közötti. De a baloldali irány stimmel, és van azért sok fontos konkrétum is. Lássuk most az egészségügyet! (6.o., 20. pont)

1. A legfontosabb elv az ellátáshoz való hozzáférés területi és társadalmi egyenlőtlenségeinek felszámolása, erről szól a 20. pont első fele. Közvetve ezt szolgálja az egészségügyi "bérfelzárkóztatás" is. De ugyanilyen fontos ebből a szempontból a 12. pont, eszerint „fejlesztéspolitikai fordulatot hajtunk végre (…) presztízsberuházások helyett az uniós forrásokat elsősorban az oktatási, egészségügyi rendszerbe való befektetésre (…) fogjuk fordítani.” Egyre több a betöltetlen védőnői és háziorvosi praxis, és épp azokban az országrészekben, ahol a leginkább szükség volna a gyógyító-megelőző munkát végzőkre, mint Kelet-Magyarországon általában, és kiemelten Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az alapellátás megerősítése ezért sem halogatható, és erre (is) lehet EU-s forrásokat átcsoportosítani.

2. Az alapellátás más vonatkozásban is kulcsszerepet kap: a megállapodás kiemeli a betegségmegelőzés (prevenció) fontosságát: „az utólagos beavatkozásokról az emberek és az állam számára is kedvezőbb eredményt hozó megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt”. Ez talán unalmasan hangzik, de valódi paradigmaváltást jelent. Úgy értendő, hogy kiemelten támogatjuk a népegészségügyet, az országos szűrővizsgálatokat, és a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét (dohányzás, elhízás, túlzott alkoholfogyasztás, mozgáshiányos életmód stb.), valamint – és itt ismét egy idézet következik a Bajnai Gordon és Mesterházy Attila kézjegyével ellátott dokumentumból – „prioritásként kezeljük a légszennyezés és a pollenkoncentráció csökkentését: a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a közösségi közlekedés előnyben részesítését, az allergén parlagfű elterjedésének megelőzését.” Így egyesül a társadalmi igazságosság és a (környezeti) fenntarthatóság elve – nem túlzás! – forradalmian új egészségpolitikává.

(a kép forrása)

3. Szerepel a megállapodásban az „egybiztosítós rendszer fenntartása”, és hogy „megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget”. Szerencsére alaptalan volt tehát az ezzel kapcsolatos aggodalom, illetve bizonytalanság. Természetesen, ahogyan korábban is írtam, ez egyáltalán nem a status quo fenntartását és a rendszer reformjának elmaradását jelenti, ellenkezőleg! Csak címszavakban: prevenció, ellátásszervezés, minőségbiztosítás, betegelégedettség, indikátorok, bérfejlesztés, munkakörülmények javítása és adminisztratív terhek csökkentése, betegjogok, nozokomiális fertőzések csökkentése, a krónikus ellátás és a házi ápolás fejlesztése, a TVK (teljesítményvolumen-korlát) óvatos és fokozatos oldása, a várólisták csökkentése, átláthatóság, a közösségi pszichiátria kiépítése stb.

…Állami betörők, az orvosok és szakdolgozók elvándorlása, az egyre nehezebben hozzáférhető egészségügyi ellátás, egyszóval az Orbán-Simicska rezsim – egészségügyet fokozottan sújtó – megszorító csomagjai helyett mi efféléket kínálunk.

1968-ban Daniel Cohn-Bendit-et, a párizsi diáklázadás vezérét (aki ma a Zöld frakció társelnöke az Európai Parlamentben) a szélsőjobb és a kommunisták is támadták. Volt ő minden: zsidó, német (csak 23 évvel járunk a háború után!), német zsidó...

Az "idegenek" és a másság gyűlölete sajnos öröktől fogva létező ferde hajlama az emberiségnek. A politikusoké pedig, hogy ezt kihasználják. A francia zöldek elnökjelöltnőjét, a norvég (!) származású Eva Joly-t is az első adandó alkalommal leidegenszívűzte a francia jobboldal; igen az ún. jobbközép is. S ez most történt, alig két éve!

Amikor Cohn-Bendit-et '68-ban szidalmazták, a diákmozgalom egésze magára vette a bélyeget. Azt tették, ami a megbélyegzők veszte: jelképesen azonosultak a "más"-sal, s ezzel lefegyverezték az agresszort. A tüntetők ezt skandálták: "mi mindannyian német zsidók vagyunk". S megszületett a híres plakát is:

(a kép forrása)

A tegnapi Budapest Pride, a fokozatosan össznépi, vidám karnevállá átlényegülő meleg méltóság menete után szembemasírozott velünk a valóság: Derdák Tibort, Orsós Jánost és egy harmadik társukat "gárdista kinézetű" fiatalok bántalmazták; a rendőrök pedig mintha elmulasztottak volna intézkedni...

Derdák Tibor az elnyomottak között is kirekesztett romákat segíti évtizedek óta, egy ideje a Dr. Ámbédkár gimnázium vezetőjeként. Orsós János pedig annak a Dzsáj Bhím buddhista roma közösségnek a vezetője, amely egyébként a Fidesz-kormány által egyházi rangjától megfosztott egyházak egyike.

Nekik kiabálták azt a bántalmazók, hogy "szarrá lesztek verve, cigány buzik". És a fenyegetést tett követte. Ugye nem ilyen országban szeretnénk élni?! Tanuljunk a francia diákoktól: vegyük magunkra a "bélyeget", fegyverezzük le az agresszorokat, egyúttal mutassunk fityiszt a homofób és szegregáció-párti kormánypártiaknak! Mert mi mindannyian cigány buzik vagyunk!

Egy pillanatra higgyük el, hogy a szerzés- és hatalomvágy mellett népegészségügyi szempontok is motiválták a fideszeseket, amikor trafikokba szegregálták a cigaretta-vásárlókat! Hiszen már a törvény címe is ez volt: „a nemdohányzók védelméről”. Nemes cél, igazán!

Az vitatott, hogy önmagában a hozzáférés szűkítése visszaszorítja-e a fogyasztást. Skandináviában az állami alkoholmonopólium hatásáról vannak – ellentmondásos – tapasztalatok; úgy tűnik, hogy a legkomolyabb visszatartó hatása a magas árnak van, de azért a hozzáférés korlátozása is eredményes lehet. A magas árról, ha nem is népegészségügyi okokból, hanem a haverok zsebének megtömése céljából, de gondoskodik a Fidesz.

Sínen vagyunk! De akkor mi is lesz a kiskorúakkal?

Azt már lehet tudni, hogy simán iskolák, óvodák mellé is költöznek trafikok. Itt be is fejezhetném a blogbejegyzést, mert ez önmagáért beszél. És mások már megírták.

(a kép forrása)

De attól még ott virít a nagy „18-as” tiltótábla.

Mi lesz akkor az iskolák, középiskolák fiúvécéiben? (És lányvécéiben?) Eloszlik a füst, mert nem jutnak cigihez a kamaszok? A 8.b. ünnepélyesen eldobja az utolsó csikket? Nemzeti varázsütésre kigyógyulnak a nikotinmámorból?

Aligha.

A bagózó kamaszok ugyanúgy szenvedélybetegek, mint bárki, aki cigizik vagy iszik. Noha eddig se vehettek, valahogy eddig is beszerezték a cigit. Ezután is be fogják. A különbség csak annyi, hogy a koncessziót elnyert vállalkozókat súlyos szankciókkal fenyegeti a törvény arra az esetre, ha fiatalkorúaknak adnak el dohányterméket. Ennek némi elrettentő ereje talán lesz. Bár ki tudja?! Hisz' melyik hatóság merne ujjat húzni mondjuk a szekszárdi fideszes trafikosokkal, még ha meg is sértik a törvényt!?

A tilalmat ennek ellenére az eddigieknél várhatóan kicsit jobban betartják, ha az első napokban nem is. Ergo: a nagykorú nővérek és bátyók ideje jött el. Ők veszik majd meg a füstölnivalót a kistesónak. Meg a szülők. Lehet, hogy ez valójában egy családbarát intézkedés a kedves-jó KDNP részéről?!

Szenvedélybetegségről beszélünk, amely, való igaz: káros az egészségre. Nem fognak maguktól leszokni; ez egy függés! Pláne, hogy közösségformáló, csoportkohéziót erősítő funkciója is van (sajnos) a közös füstölésnek. A fiatalok iskolai dohányzása tipikus nyílt titok; mindenki tudja, és mégis mindenki úgy tesz, mintha nem tudná.

De ha már azok az óriási 18-as tiltótáblák váltak a trafikok törvényerejű cégérévé, miért nem indított a kormány prevenciós programot, sőt: igazi leszoktató kampányt a dohányzó kamaszok körében? Nem alibizésre gondolok, hanem egy nagy országos, komplex kampányra, a szakirodalomban leírt hatékonysági elvek alapján. Miért?

…Csak nem azért, mert a gyerekek, a jövő nemzedék egészségénél mégis fontosabb a Fidesz-trafikok árbevétele?!? Vagy mert az államot fogva tartó oligarchák és narancsdohány-ipari nagytőkés csoportok nem engedték?!? Vagy esetleg azért, mert nem volna, aki megvalósítson egy ilyen nagyszabású programot, a folyamatos megszorítások okozta krónikus (gyerek)orvos-hiány miatt?!?

...Nosza: bizonyítsák be, hogy nincs igazam. Jobb későn, mint soha.
Bár már kihúzták a gyufát...

Magánnyugdíj-pénztári befizetések.

Röghöz kötés.

Trafikok.

Nemzeti Pedagógus Kar.

Magánlakások. Mert "kell", és kész.

...És most már a patikák is.

S a legeslegújabb: a takarékszövetkezetek.

Meg még sok-sok minden: a MOL-tól az iskolákig, a babakötvénytől a kórházig. És nincs megállás...

Lassan minden és mindenki az övék.

(a kép forrása)            

Ottlik kadétiskolájában egyetlen sértett, vakmerő fiú számol le végül Merényi bűnbandájával. Egy szekszárdi képviselő már megszólalt, leleplezte a trafikmutyit.

...További hősök kerestetnek a pártállam lebontásához!

u.i.: MOST ÉPPEN A SÁNDOR-PALOTA ELŐTTI DEMONSTRÁCIÓN!

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke nagy örömünkre gyorsan válaszolt az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért korszakváltó téziseire. Egyetértünk! Egyetértünk?

Az MSZP elnöke írja: „Mindemellett nem titkolom el azt a véleményemet sem, hogy az ügynökaktáknál fontosabbnak tartom a szegénység elleni küzdelmet (…) Radikálisan javítanunk kell a nők és a nyugdíjasok, illetve az oktatás és az egészségügy helyzetén. Ezen áll vagy bukik Magyarország sorsa.” E sorokból akár azt is kiolvashatná a T. Olvasó, hogy a társadalompolitikai kérdéseket mi nem tartjuk sorsdöntő fontosságúnak. Pedig de.

Az Együtt 2014-PM által közzétett tézisek fő funkciója az volt, hogy megtaláljuk az Együtt 2014-PM és az MSZP közötti közös nevezőt, de egyúttal ki is emeljük azokat a pontokat, ahol jogos elvárása a bizonytalan szavazóknak, és általában a választóknak, hogy teljesen egyértelmű képet kapjanak a demokratikus ellenzék legnagyobb pártjainak álláspontjáról.

Vegyük az oktatást és az egészségügyet – a Mesterházy Attila által kiemelt két ágazatot!

Természetesen őszintén örülünk az MSZP elkötelezettségének e téren. Egyes korábbi pozíciók felülvizsgálata e területeken nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak kormányváltás, de korszakváltás is legyen 2014-ben.

(a kép forrása)

Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért mindezen területeken elég részletes programot tett közzé, melynek baloldali elkötelezettségét kritikusaink is elismerték (illetve felrótták…). Ez írjuk például: „A magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb egész Európában: a szülők társadalmi helyzete és iskolai végzettsége itt határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek iskolai teljesítményét. Az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségei is drámaiak – a pénzkivonás, a kényszernyugdíjazás és az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig az egész rendszer összeomlásával fenyeget.”

Mindkét területen kiemeltük az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért egy-egy konkrét elköteleződését, melyekben a demokratikus ellenzék pártjai közül nem mindegyik osztozik.

Tárgyalási téziseinkben szerepel például ez a mondat: „Az egészségügyi rendszerben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az egészségügyi ellátásra való jogosultság alapvető jog.” Fontos volna, ha az MSZP a választók számára egyértelművé tenné, hogy – szemben a korábbi álláspontjával – nem támogatja a több-biztosítós rendszer bevezetését. Az MSZP egészségpolitikai javaslatai is utalnak erre, de nem mondják így ki. Itt jegyzem meg: a nemzeti kockázatközösségen alapuló egybiztosítós rendszer megerősítése egyáltalán nem a status quo fenntartását és a rendszer reformjának elmaradását jelenti, ellenkezőleg!

Ami az oktatást illeti, ott még kevesebb ok van a félreértésre, az Együtt 2014 és a PM tézisei egyértelműen leteszik a voksot a szegregáció megszüntetése mellett: „A kitörés lehetőségeinek megteremtése érdekében felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanuló szegregációját.” Korábban voltak a baloldalon is ennek kapcsán bizonyos kisiklások, így talán nem teljesen hiábavaló ezt a „nyitott kaput” még egyszer megdöngetni. Mondjuk ki együtt, ünnepélyesen, hogy az integrációnak nincs alternatívája; és egyúttal tegyünk meg mindent az integráció sikeréért: „A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő- és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz-programot indítunk, megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes 8-10 éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen.” (Idézet ismét a Szövetségi megállapodásból). A pedagógus-béremelésben nyilván egyetértünk, mi is épp a napokban nyújtottunk be javaslatot e tárgyban.

A felsőoktatás kérdésében sem számítok komoly nézeteltérésekre, és ha lenne is ilyen, arra való a párbeszéd, hogy ezeket tisztázzuk. Ahogyan a szövetségi megállapodásban is leírtuk: „Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott kkeretszámot, azzal, hogy megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között, és helyreállítjuk a humán-szakok megbecsülését. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi plusz-pontokkal is segítjük a bejutásukat. Eltöröljük a röghöz kötést.” Ezt ismételjük el röviden a most nyilvánosságra hozott tézisekben. Ez kombinálható az elsőévesekre vonatkozó speciális szabályokkal, amiket az MSZP javasol. De bizonyára sok szülő számára fontos, hogy a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba való bejutásának támogatását, a társadalmi mobilitás serkentését is erősítsük meg, és tegyük ezt nyilvánosan!

…Hogy tényleg ne feledkezzünk el azokról sem, akik a fedélzetközben utaznak! „Van miről tárgyalnunk.” És főleg van kiért: azokért a magyarokért, akik egy igazságos társadalomban szeretnének élni.

Az Orbán-Simicska rezsimet csak balról lehet megdönteni, hiszen a demokrácia leépítésénél csak a társadalomrombolásban volt hatékonyabb a Fidesz: munkavállalói jogok szétzúzása, kiskeresetűeket sújtó egykulcsos adó, szociális juttatások csökkentése, elinflálása, megalázó feltételekhez kötése, minimálbér alatt fizetett közmunkások, rokkantak ellen folytatott hadjárat stb. stb. Milliókat taszított nyomorba a Fidesz, szó szerint. Tudatosan. Ezt próbálja most a „rezsicsökkentéssel” elleplezni; sikertelenül.

Közpolitikai értelemben nemcsak a Fidesz populizmusával, de az ellenzékhez csatlakozni kívánó egyszemélyes pártok neokonzervatív irányvonalával is vitában állunk. A kormány populizmusával egyszerűbb dolgunk van: könnyen belátható, hogy a fideszes rezsicsökkentés igazságtalan és nem fenntartható, hiszen rontja a szolgáltatás minőségét, nem ösztönöz megtakarításra, és egyértelműen a jómódúakat támogatja. Ennek munkahelyteremtő alternatívája az uniós források bevonásával megvalósítható, épületszigetelésre alapozott fenntartható rezsicsökkentés.

A magukat ellenzéki térfélre soroló neokonzervatív alakulatokkal bonyolultabb a helyzet. A „neokonzervatív” jelzővel itt Fodor Gábor és Bokros Lajos formációját illetem. Hogy miért? Mert a Fodorék által hirdetett egykulcsos adót, amely korábban az SZDSZ hivatalos programjában is szerepelt, és onnan (!) átvette a Fidesz is, pontatlan volna liberálisnak nevezni. Hiszen annak az alapvető üzenete nem a piacpártiság (pláne nem az emberi jogok!), hanem a jómódúak támogatása a szegények és kiskeresetűek kárára. A legmegdöbbentőbb, hogy Fodorék mindezt még igazságosnak is mondják: „Igazságosnak és az állami működése szempontjából is átláthatónak tekintjük az egykulcsos adót”.

(a kép forrása)

Az egykulcsos adó a „neokon” világkép hű tükre: meritokratikus, elitista; nem vesz érdemben tudomást az esélyegyenlőtlenségekről, nem biztosít forrásokat a társadalmi mobilitás ösztönzésére: vallja, hogy a tehetség „úgyis utat tör magának”, hogy bárki lehet „self made man”. A lényeg pedig – a „rászorultak” iránti minden „együttérzés” dacára – a minél kisebb állam: „Nem az állami célok teljesítéséhez kell rendelni az adóbevételeket, hanem előbb meg kell állapítani az adószint mértékét, és a befolyt bevételekhez kell rendelni a kiadásokat.” – írják a Liberálisok.

Az egykulcsos adót az „együttérző liberalizmus” égisze alatt hirdetik Fodorék: a „liberális politikának ez a válfaja – nem szégyelljük kimondani – sokat tanult az „együttérző konzervativizmustól” – írják David Cameronra hivatkozva. Ezzel még önmagában nem volna olyan nagy baj, csak éppen kérdés, mi keresnivalója a büszke konzervatívoknak egy baloldali összefogásban. Az egykulcsos adó ugyanis a jómódúakhoz csoportosítja át a kiskeresetűek pénzét, s amellett az esélyteremtés ellen is hat. Az ellenzéknek a lázári aki szegény, „az annyit is ér”politikájával szemben kell meghatároznia magát (hiszen éppen egy egykulcsos által „előállított” szociális válságban szenved az ország), és ezt csak hitelteleníti, ha netán olyanok is az összefogás részévé válnak, akik – mint Fodor – a társadalom kettészakadását, az egyenlőtlenségek növekedését eredményező közpolitikák hívei. Ezért hiába szerepel számos progresszív javaslat a Liberálisok programjában, hiába emlegetik az esélyegyenlőséget, a kisebb állam dogmája mindezt hitelteleníti. Hiszen az egykulcsos adó duplán sújtja a dolgozó szegényeket: nemcsak a jövedelmük csökken, de a számukra létfontosságú közszolgáltatásoktól (oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés) vonják el a pénzt, hogy fedezetet teremtsenek a jómódúak adócsökkentésének. S éppen ezzel szűkíti a társadalmi felemelkedés csatornáit.

A korszakváltást nem lehet bukott (köz)politikákra alapozni.

S ha már a bukott közpolitikáknál tartunk: a Liberálisok által hirdetett „rászorultság elve” igen jól hangzik, de alkalmazása a gyakorlatban általában súlyos jövedelem-elvonást jelent a dolgozó szegényektől és a Fidesz-sújtotta alsó-középosztálytól, hiszen „igazán rászorulónak” csak a legszegényebbek szoktak számítani. A rászorultság elve egyébként nemcsak politikailag, de a legtöbb esetben szakmailag is elhibázott: „Ferge Zsuzsa szociológus többször felhívta a figyelmet arra, hamis állítás, hogy ha a gazdagokra kevesebb közpénz jut, több marad a szegényekre”. Ha a cél az ellenzék biztos veresége, és Orbán hatalmon maradása, akkor jó az irány.

Tehát amikor Fodor Gábor a szocialistáknak udvarol („a kulcsszereplő az MSZP”, „Szimpátiával figyelem…”), azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy helyet kapjon az MSZP listáján, akkor ezt a neokonzervatív vonalat igyekszik bevinni az együttműködésbe, azaz a dolgozó szegények kárára végrehajtott jövedelemátcsoportosítást, továbbá az állam és a közszolgáltatások leépítését.

Bokros Lajost nem kell bemutatni Magyarországon senkinek. Ezért nem is emlegetem a csomagját, csak azt az apróságot, hogy az Európai Parlamentben az EU-ellenes brit konzervatívok és az ultramontán, fundamentalista lengyel Jog és Igazságosság képviselőivel, az obskurus összeesküvés-elméletek nagymestereivel, Kaczyński csapatával ül egy frakcióban. Ezek után, ha netán ő is meghívást kapna a Nagy Összefogásba, az végképp magyarázkodásra kényszerítené az ellenzéket. Akkor joggal vethetnék a szemünkre, hogy az összefogás csak Orbán démonizálásáról szól, csak a Fidesz ellen szerveződik, de az abban részt vevők maguk sem tudják, hogy mit is akarnak kezdeni az országgal. Pedig az ellenzék politikájának a korszakváltásról kellene szólnia, koherensen!

Liberálisok és Modern Magyarországért Mozgalom (MoMa): két egyszemélyes párt. A közös pontok: se szervezet, se tagság, se támogatottság; csak a „kisméretű állam” dogmája és a neokonzervativ világkép.

Orbánt nem azért kell leváltani, mert „pfuj”. Hanem azért, mert tönkreteszi az országot: módszeresen rombolja a társadalmat, növeli a gyermekszegénységet, csődbe viszi a gazdaságot, leépíti a demokráciát, minden eddiginél tágabb teret nyit a korrupciónak, és még a fákat is kivágja. Ezzel szemben csak egy hiteles baloldali programmal lehet fellépni, az orbáni igazságtalan, neokonzervatív egykulcsos adó hívei, a thatcheriánusok és Cameron-isták hiteltelenítik az ellenzéket. A Liberálisok – talán tájékozatlanságból – zászlajukra tűzték annak a Barack Obamának a nevét, aki elnökségének egyik legfőbb ügyévé tette a gazdagok fokozottabb megadóztatását, és Fodorék épp egy, a felsőoktatáshoz való hozzáférés általánossá tételéről szóló mondatot idéznek tőle. Miközben David Cameron-ra is hivatkoznak, aki pont azzal vonult be a brit politikatörténetbe, hogy az általa bevezetett brutális tandíjemelés ellen tüntetett fél Anglia.

(a kép forrása)

Ezt akarjuk?

A társadalmi igazságtalanság és a közszolgáltatások leépítésének negyedszázada után a magyarok a társadalmi igazságosság és a felemelkedés negyedszázadára vágynak. Nem csak a „rászorulók”, hanem mindenki. Társadalmi kohézióra, a korrupció megfékezésére és koherens programra. Egyszóval: korszakváltásra.

Aki az árvízi védekezés közepette tud rá szakítani egy kis időt, pihenésképpen, az látogasson el az Ünnepi könyvhétre! ...Például vasárnap 1 és 2 között: akkor dedikáljuk a könyvünket a L'Harmattan kiadó standjánál, a Váci utcában (a Vörösmarty tér felől).

Ez egy többéves terepmunka eredményeit összegző kötet, benne különböző oktatás- és egészségpolitikai tanulmányok, társadalomtudományi nézőpontból. A kérdés, amire a választ kerestük: hogyan "hasznosítják" a politikusok a "tudást" (tényeket, adatokat... tapasztalatokat...), és hogyan nem...

Ábel ma töltötte be a hetet.

Ja és, ha már róla írok, s írtam korábban is: lett iskolája. A három közül... egy negyedik. Egy "normál" önkormányzati... akarom mondani állami iskola, ahol indítottak egy plusz-osztályt. Újra bizakodunk: nagyon rokonszenvesek a tanítónénik!

Csókolom, Mari néni, a maga fia volt portás az „xy” gyógyszercégnél? Igen?! Akkor tessék félreállni, bemegyünk.

A nagy sikerű állami párválasztó után jönnek az állami betörők is. Razzia!...

A Fidesz nemcsak az iskolákba küld rendőrnyomozókat, hanem – hogy az egészségügy se maradjon ki – egy lopakodó törvénymódosítás révén, egy nagy „salátatörvénybe” rejtve újabb erőszakszervezetet is létrehoz, legalábbis ezt tervezi: az Országgyűlés napirendjén szereplő javaslat szerint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv (OGYI/GYEMSZI) ezentúl „bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos), illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat”, és ez magánlakásra is vonatkozik, ha az a cég „bármely (…) alkalmazottja (…) használatában van” (37. o.)

Hogy, hogy nem: a bíróság helyett a közismerten elfogulatlan ügyészség engedélye kell csak a razziához. Bűncselekmény gyanúja esetén a rendőrségnek eddig is megvoltak a megfelelő házkutatásai jogosítványai; vajon miért kell egy újabb erőszakszervezetet létrehozni?

Egy Szilágyi László és Szabó Tímea által benyújtott módosító javaslat törölné ezt a gyógyszerrendőrségi passzust a törvényből. Mert mióta a Fidesz-KDNP kormányozza az országot, önkényuralmi rendszerekre jellemző módon burjánzanak el az erőszakot is alkalmazó és/vagy a magánszférába is behatoló szervezetek. Semmi szükség arra, hogy újabb erőszak-szervezettel bővüljön a már így is hosszú sor. Ezt semmilyen egészségügyi, gyógyszerszakmai szempont nem indokolja!

Két ötletem van, mi lehet az ok…

(a kép forrása)

...Mivel a zárt helyiségek felnyitására is szól az új gyógyszerrendőrség mandátuma, az OGYI/GYEMSZI hamarosan álláspályázatot ír ki jó útra térő betörők számára. Így csökkentik a visszaesők számát. Lám, nemes a szándék!

A másik lehetséges ok: indul a feszítővas-közbeszerzés. Ezek szerint a Közgép pajszert is gyárt.

Az első 21 évvel ezelőtt történt. Az akkori francia liberális párt, az UDF ifjúsági szervezetének delegációját kalauzoltam körbe Budapesten, alkalmi tolmácsként, idegenvezetőként.

A Liberális Internacionálénak két magyar tagszervezete volt abban az időben, az SzDSz és a Fidesz. Amikor a franciákkal a Parlamentben jártunk, kérték, keressük meg a Fidesz-irodát… S akkor egyszer csak megláttam Orbán Viktort, a Liberális Internacionálé alelnökét, amint épp beszállt a parlamenti liftbe… Hozzáléptem, bemutatkoztam, elmondtam mi járatban vagyunk – és ő készségesen útba igazított minket: hol találjuk a frakcióirodát.

A parlament szakértői páholyából az elmúlt években is láttam néhányszor, de az más. Ha akartam volna, akkor se tudtam volna szóba elegyedni vele.

Ma viszont lett volna rá alkalmam.

Az MTA dísztermében tartott ma előadást Roger Scruton neves angol konzervatív filozófus. Beszélt az áldozatvállalásról, a nemzetről, a kereszténységről. Legfőbb tézise: a nemzet a leginkább alkalmas arra, hogy az „odatartozás” érzésének tápot, az áldozatvállalásnak értelmet adjon; a nemzet a „mi” névmás legtermészetesebb kerete. Eddig rendben.

Prezentációja alatt azonban kivetítette a „kozmopolita osztály” fogalmát, bár akkor még nem fejtette ki; később említette csak a „Soros-birodalmat” (sic!) … De még előtte eldurrantotta a Fidesz legkedvesebb propaganda-petárdáját, miszerint a Felvilágosodás elfajzott brüsszeli ivadékai (meg nyilván a német kereszténydemokraták is…) azért bántják a magyart, mert az új Alaptörvény szövegébe bekerült az ország keresztény gyökereire való utalás. Ez ma a farizeus Fidesz-rezsim hivatalos ideológiája.

Az előadás kezdetekor be is jött Orbán Viktor. Látható kíséret nélkül, szerényen az utolsó előtti sorba hátrasurranva. Végigülte. Mintha figyelt is volna. Néhány méterrel mögöttem.

A mai Orbán fényévekre van attól, aki akkor útba igazított: hisz’ ma Magyarországon a szabadságjogokat lábbal tiporják, a szegregációt törvénybe iktatják, a magántulajdont lenyúlják, a szólásszabadságot korlátozzák, békés tüntetőket – politikusokat és aktivistákat egyaránt – két év börtönnel fenyegetnek…

Mikor az előadás végén felálltak az emberek, Orbán ülve maradt. És nem is ment oda hozzá senki. Talán észre sem vették; vagy inkább nem tudták értelmezni a helyzetet. Netán féltek odamenni?! Pedig tele volt a terem Fidesz-közeli akadémikusokkal, fideszes kormánytagokkal, fideszes EP-képviselőkkel… A miniszterelnök pedig csak ült. Egyedül. És nézett. Némán.

…A despoták magányossága. Ahogy más filozófusok megállapították: az erkölcstelenség szükségszerűen elszigeteltséghez vezet. (Introduction to the Science of Ethics, 293.o.)

Mit mondtam volna neki? Hogy tönkreteszik az országot? Szerintem tudja. Hogy ne 21 évvel ezelőtti önmaga ellen harcoljon? Hiába tettem volna: egyfelől az önfelmentés, önigazolás, másfelől az öngyűlölet lelki mechanizmusai úgyis megakadályozzák az ilyen embereket, hogy „rálássanak” saját magukra.

...Inkább tessék választani!

(a kép forrása)

...Elvileg nem kell több a sikerhez, ennyivel már választást is lehet nyerni: kisgyerek, cica, kutyus, bringa. Íme a kétéves Jónás, amint kiscicát simogat (a Börzsönyben):

...De akit ez még nem győzött meg, akinek ennyi politika még nem elég, akit a magyar rögvalóság is érdekel, az olvassa el Scheiring Gábor posztját az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségekről, szegénységről, vagy a családon belüli erőszak, a feleségverő fideszesek és a trafikmutyi összefüggéseiről, esetleg Karácsony Gergelyét a Fidesz elbaltázott erkölcsiségéről.

Kezdünk hozzászokni. Pedig mindez szörnyű -- és elfogadhatatlan!

...De mi, zöldek, ennek véget vetünk...

...Gyertek velünk!

Lírai indítás, részletes szakpolitikai program. Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért (PM) közös társadalompolitikájáról írtam:

"A kisebbik fiamat tavaly nem vették fel az önkormányzati bölcsődébe. Protekció kellett volna; de ez mindig is így volt. A nagyobbik fiamnak az idén nagyon meg kell küzdenie az iskolai férőhelyért – miután egyik évről a másikra törvényileg megemelték 25 százalékkal az iskolakötelesek számát, miközben persze folytatódik a pénzkivonás a közoktatásból.

Ez viszont nem mindig volt így: az autoriter megoldásokat megszorításokkal és inkompetenciával ötvöző szakpolitika fideszes innováció. Ebből kettő-kettő korábban is előfordult, de a három így együtt: új. És nem csak az oktatásban. Ezere példa van rá: a rokkantellátástól a kényszernyugdíjazásokig.

A Párbeszéd Magyarországért (PM) alapítóiként azért is váltunk ki az LMP-ből, mert nem gondoljuk, hogy „egyik kutya, másik eb”: az elmúlt húsz év kudarcai nem mérhetők ahhoz a romboláshoz, amit a Fidesz végez. De azért is, mert sok kritika jogos: a rendszerváltók hagyták szétzilálódni a magyar társadalmat. A feladat kettős: leváltani a Fideszt – de új politikával. Ezért az országnak baloldali fordulatra van szüksége. Különben megállíthatatlanná válik a fiatalok elvándorlása, vagy – ha sikerül is legyőzni 2014-ben – 2018-ban visszatér egy minden eddiginél elszántabb és pusztítóbb Fidesz.

Erről a baloldali, ökoszociális fordulatról szól az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért közötti szövetségi megállapodás szakpolitikai melléklete (http://parbeszedmagyarorszagert.hu/szovetsegi-megallapodas), melynek társadalompolitikai fejezetéről írok.

Az alkotmányosság helyreállításának össze kell kapcsolódnia az esélyteremtő és szolidáris állam újjáépítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével, a társadalmi kohézió erősítésével, a szegénység és kiszolgáltatottság, a társadalmi és területi egyenlőtlenségek átfogó, radikális csökkentésével. Hosszú távon a gazdasági fejlődés sem alapulhat máson, mint a jó minőségű humántőkén, ami viszont feltételezi a jóléti államot, a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, közösségi közlekedés stb.) magas színvonalát.

A jelenlegi segélyezési rendszert fokozatosan egy olyan garantált minimumjövedelem-rendszerrel kell felváltani, amelyminden háztartást megvéd a mélyszegénységtől. A lakástámogatásoknál érdemben növelni kell a lakásfenntartás szektor semleges támogatását,másrészt kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására van szükség. Célkitűzésünk a hajléktalanság megelőzése és a szegregált telepek mielőbbi felszámolása, de addig is az emberhez méltó életfeltételek biztosítása az ott élők számára.

A 2014-es ciklus végére el kell érnünk, hogy egyetlen gyermek se éhezzen Magyarországon. Aktualizáljuk a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot, és kötelezettséget vállalunk annak végrehajtására. Ahhoz, hogy minden gyermek egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, és a nők is könnyebben illeszkedjenek vissza a munkaerőpiacra, kiemelten fontos a korai készségfejlesztés, a bölcsődéhez, óvodához, családi napközikhez való hozzáférés fejlesztése, a térítésidíj-mentesség és a kedvezmények kibővítése, a védőnői hálózat megerősítése, óvodabuszok indítása, illetve az iskolabuszok „megnyitása” az óvodások előtt. A beóvodáztatási támogatást már 2014-ben 25 ezer forintra növelnénk. Emellett ösztönöznénk, hogy a gyermek születésétől számított 36 hónapból legalább hármat az apa töltsön otthon a kisgyermekkel.

A fiatalok, a jövő nemzedék számára az oktatás „újranyitásával” biztosítjuk a társadalmi felemelkedés lehetőségét, emellett közösségi tereket is nyitunk, támogatjuk földrajzi mobilitásukat, önszerveződésüket. Minden fiatalnak jusson vagy munka, vagy képzés: garanciát nyújtunk minden harminc év alattinak, hogy vagy munkát talál, vagy be-, illetve visszakapcsolódhat az oktatásba, képzésbe, legkésőbb hat hónappal azután, hogy elhagyta az iskolapadot, vagy munkanélkülivé vált.

Az időskori mélyszegénység megelőzése érdekében célul tűztük ki az állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetését azoknak, akik nem szereznek nyugdíjjogosultságot. De a nyugdíj nem minden, véget kell vetni az idősek elszigeteltségének, magányának: a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás hazai és európai jó gyakorlatait kell elterjesztenünk, adaptálnunk.

Mint azt a Fidesz által hatályon kívül helyezett alkotmány kifejtette, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése érdekében az államnak kiterjedt feladatai vannak az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezése mellett a betegségmegelőzéssel, a rendszeres testedzés támogatásával, a munkavédelemmel, a környezet védelmével összefüggésben is. Ezért minden évben érdemben növeljük az egészségügyi közkiadások összegét.

Az egészségügyben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az ellátásra való jogosultság állampolgári jog, közkiadások fedezik az egészségügyi kiadások túlnyomó részét, a hozzáférés egyenlőtlenségei folyamatosan csökkennek, miközben a háziorvosok valódi „kapuőr” funkciót töltenek be. A jó egészségügyi ellátás érdekében a betegjogok intézményrendszerét helyreállítjuk, a betegelégedettséget mérjük és javítjuk, a minőségbiztosítási rendszereket és a betegbiztonságot erősítjük.

Az utólagos beavatkozásokról a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Kiemelten támogatjuk a népegészségügyet, az országos szűrővizsgálatokat és a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét, különösen a dohányzás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiányos életmód tekintetében. Prioritásként kezeljük a légszennyezés és a pollenkoncentráció csökkentését: a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a közösségi közlekedés előnyben részesítését, az allergén parlagfű elterjedésének megelőzését.

Radikálisan csökkenteni kell az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés társadalmi-földrajzi egyenlőtlenségeit, új ösztönzők bevezetésével be kell tölteni az üres háziorvosi és védőnői praxisokat. Konkrét, életév-növekedéshez és egészségmutató-javuláshoz kötött teljesítményfinanszírozás bevezetésére kell törekedni a hátrányos helyzetű térségekben; a fekvőbeteg-ellátásban pedig a teljesítményvolumen-korlát átgondolt oldásával csökkenteni kell a várólistákat. Az egészségügyiek elvándorlását meg kell állítani. A diplomás szakdolgozók, de általában is a szakdolgozók nagyobb bért és nagyobb felelősséget kapnak, az orvosok anyagi megbecsülését jelentősen növeljük, adminisztratív terheit érdemben csökkentjük.

Az akut ellátások mellett modern, közösségi és otthoni krónikus ellátásra van szükség. Az egyre gyakoribb – pszichiátriai, mozgásszervi és allergiás – népbetegségekre és a lakosság elöregedésére tekintettel kiépítjük a közösségi pszichiátriai ellátást, valamint megerősítjük a fekvőbeteg-ellátást is tehermentesítő rehabilitációs és házi ápolási rendszert.

A jövő nemzedékek, a társadalmi felemelkedés és a tudástársadalom érdekében mindenek feletti prioritás az oktatás fejlesztése, a hozzáférés javítása. A gazdasági növekedésből származó állami többletbevételeket első helyen az oktatásügyi közkiadások növelésére fogjuk felhasználni. A közoktatási színvonal növeléséhez elengedhetetlen a pedagógusok megbecsülése, a pálya vonzóvá tétele. Érdemi béremelést szavatoló pedagóguséletpálya-modellt vezetünk be, kiemelten támogatva a pályakezdőket.

A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz programot indítunk. Megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes nyolc-tíz éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen. A tanfelügyelethez esélyegyenlőségi ellenőrző jogosítványokat telepítünk. Felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációját. Az egyenlőtlenségek újratermelődése ellen korai fejlesztéssel, bölcsődei, óvodai férőhelyek biztosításával, inkluzív, fejlesztő pedagógiával lépünk fel. Az esélyegyenlőséget szolgáló jogszabályok hatálya alá kell tartoznia minden oktatási intézménynek, fenntartótól függetlenül.

Az oktatásban a tudásátadás mellett a készségfejlesztés, a demokráciára, társadalmi felelősségvállalásra, önkéntességre és környezettudatosságra való nevelés is kiemelt szerepet kap.

A társadalmi mobilitást erősíteni fogjuk azzal, hogy az érettségit adó képzésekhez való hozzáférést javítjuk. Vissza kell állítani azonnali hatállyal tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. A megállapodás keményen fogalmaz: „Nem válhat lobbicsoportok martalékává a szakképzés”: helyre kell állítani a közismereti és a szakmai tárgyak egyensúlyát a szakképzésben, erősíteni kell a készségfejlesztést, mentorálási programmal tíz százalék alá kell csökkenteni a lemorzsolódást. Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött negyvenszázalékos diplomásarány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott keretszámot. A hallgatók motiválása érdekében megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között. Helyreállítjuk a humánszakok megbecsülését. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíjprogramokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi pluszpontokkal is segítjük a bejutásukat. Eltöröljük a röghöz kötést.

Roma honfitársaink társadalmi integrációját aktívan segíteni kell az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy területén. Fel kell számolni az etnikai alapú megkülönböztetést az állami szervek működésében. A leghatározottabban fel kell lépni mindenfajta félelem- és gyűlöletkeltő megmozdulással szemben.

Az élet minden területén meg kell szüntetni a szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést, s emellett a politikának ki kell szállnia a vallás- és kultúrharcból is. Ennek és a fentieknek további részletei a fenti linken olvashatók.

Ilyen társadalompolitikával lehet legyőzni a Fideszt, mert ez tudja megszólítani az aktív, de bizonytalan szavazókat is. És így lehet megakadályozni az Orbán-rendszer későbbi restaurációját. A gyerekek erre a programra szavaznának!"

 * A szerző a Párbeszéd Magyarországért Társadalompolitikai Kabinetjének vezetője.

 Megjelenés helye: Népszabadság, 2013. május 3. http://nol.hu/velemeny/20130503-baloldali_fordulat

http://nol.hu/velemeny/20130503-baloldali_fordulat