A trafikos lenyúlásról, átverésről sokan írtak. Most arról, hogy ez hogyan illeszkedik a Fidesz fasiszta fordulatába. Figyelem! Nem nácizmusról beszélek, hanem a fasizmus klasszikus – olasz, spanyol, portugál, Horthy-féle – korporatista formájáról. A feladat: a társadalom teljes behálózása, más szóval az önkényuralmi rendszer társadalmasítása. A Fidesz önleleplező módon maga is "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" (NER) nevezte el a rezsimet.

Még a kemény diktatúrák is igyekezni szoktak erősíteni társadalmi támogatottságukat, nem alapoznak mindent az elnyomásra. A támogatás elnyerésének, megtartásának három legfőbb eszköze a köznevelés, a kormánypropaganda és a hatalomhoz lojális társadalmi csoportok privilégiumokhoz juttatása: a szovjet rendszerekben a nomenklatúra, Szíriában az alaviták, Kadhafi Líbiájában az ezredes saját törzse: ki is tartottak még akkor is, mikor már minden elveszett. Ez is hűség.

A privilégium-osztás fokozatai – a demokráciától távolodó sorban – a jövedelemátrendezés, a vagyonhoz juttatás és az előjogok biztosítása. A vesztesek felől nézve ugyanez: túladóztatás, vagyonelkobzás, diszkrimináció.

Csak diktatúrák és féldemokráciák engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy-egy kisebbségre alapozzák hatalmukat. A hivatásrendi alapon szervezett társadalom ennek hatékony, féldemokratikus, mondhatni az európai és hazai hagyományba illeszkedő alfaja.

2014 hőse a viceházmester kései utódja, a trafikos lesz. A „nemzeti érzelmű” patikusok, a kamarába kötelezően beléptetett gazdálkodók, kisvállalkozások, Pedagógus Karba zárt pedagógusok, a stratégiai megállapodással háziasított „jó multik”, a privilegizált egyetemek, az „együttműködésre” kényszerített egyházak és civilek, és az előjogokért cserében önként együttműködő szakszervezetek sorába illeszkedik a trafikos, a Fidesz helytartója, akinek monopol-jogát, két és félszeres árrését az állampárt biztosítja. Viszonzásul hirdeti és dicsőíti majd a kampányban a kormányt, efelől ne legyen kétségünk. Mindenütt ott lesznek, mindenkivel jóban lesznek. És már készül Kerényi terve, hogy az Alaptörvény 4. módosításának asztalát minden trafikban kötelezően el kell helyezni.

Műanyag virágcsokorral.

Tegnap én is az „Együtt. Magyarországért” egyik fapados buszával jártam az országot, konkrétan Siklóson, Szigetváron és Pécsett voltunk. Utcai beszélgetések, aztán fórumok.

Emberek.

Szigetváron, az ún. kitelepülésen (lásd: fotó) beszélgettem egy helybélivel, aki mellett 200-zal száguldott el a Fidesz lézerblokkolós Audija. (Vigyázat, metafora!)

Mesélte: infarktust kapott, lerokkant. A sok személyes sorstörténet egyike. Neki szerencséje volt, mert éppen betöltötte az 57-et, így nyugdíjba mehetett, békén hagyták. Mások, akik hasonló állapotban, helyzetben vannak, felülvizsgálatra várnak, vagy már felül is vizsgálták őket. Sokukat visszaküldték a munkaerőpiacra. 40%-ukat sorolták át a kevesebb pénzzel járó „rehabilitációs” kategóriába, vagy zárták ki teljesen minden ellátásból. S közben azt se felejtsük: Szigetvár esetében az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségéről van szó, ahol egyszerűen nincs munka! Nem mintha másutt olyan könnyű volna munkát találni a megváltozott munkaképességűeknek, normális rehabilitáció, átképzés stb. nélkül. Különben is pang a gazdaság.

Ezek az emberek bezárkóznak. A téli hideget sok pulóvert magukra vészelik át otthonukban. Persze nem mindenki viseli el a megalázó helyzetet. Tele van ilyen történetekkel az internet: „A 28 éves kaposvári fiatalember ellátása eddig havi 30 600 forint volt – ezt vonták most meg tőle, aki négyvégtagi görcsös bénulással él. A komplex felülvizsgálaton két ponttal kevesebbet kapott, így az eddig 80 százalékos rokkantsága már csupán 78 százalékos – a pénz pedig 79 százaléktól jár...”

Ez egyszerűen embertelen. S mindezzel mennyit spórolnak? Alig valamennyit. Mintha kifejezetten az emberek megalázása, kiszolgáltatottságának továbbnövelése volna a cél!

Ezért is kell megbuktatnunk az Orbán-Simicska rezsimet! Fel kell ráznunk a megalázottakat, a megnyomorítottakat. Be kell kopogtatnunk minden magára hagyott, a társadalomtól kényszerűségből elszigetelődő ember ajtaján. Ha a tévében nem lehet, hát személyesen mondjuk el: nem kell tűrniük ezt az igazságtalan rezsimet!

...Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szakpolitikai megállapodása alapján mi jogorvoslati lehetőséget biztosítanánk a felülvizsgálati döntések ellen, amit a Fidesz megtagad az érintettektől, továbbá megfelelő átmeneti, felkészülési időt azoknak is, akiknek tényleges javult az egészségügyi állapota. „A munkaerő-piaci reintegrációt nem a támogatások megvonásával, hanem egészségügyi és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokkal, célzott támogatásokkal és a keresletet bővítő intézkedésekkel kell elősegíteni.”

…Ezt mindenki veheti ígéretnek! Ez a minimum.

(Kép: Juhász Péter, az Együtt 2014 társelnöke és Szilágyi László, a Párbeszéd Magyarországért (PM) országgyűlési képviselője fórumozik)

(Kép: a kitelepülés kellékei. Szilágyi Lászlóval Szigetváron)

Az Oktatói Hálózat (OHA) listáján olvastam egy tömör, s mégis szívbemarkoló búcsúlevelet. Ezt teszem közzé, név nélkül, de a szerző engedélyével:

„…jelenleg még egy fél évig nem tanítok, utána pedig külföldre költözöm, így végülis nem lesz közöm a magyar felsőoktatáshoz. (…) Amennyire időm engedte, próbáltam itt-ott tenni a rendszer ellen. (…)
Belefáradtam. Nekem is csak egy életem van, amit nem harccal és másodállásokkal, hanem kutatással szeretnék főképp eltölteni. Szerencsére a szakterületem külföldön is kelendő, így van esélyem ezt a célomat elérni, mert ebben az országban erre még hosszú ideig nem látok lehetőséget…”

…Sokat olvasni mostanában arról, hogy tömegessé vált a kivándorlás, személyes történeteket is, legutóbb Gerendás Péterét.

Lám, a kormány is egyre azon mesterkedik, hogy így-úgy, de kényszerrel tartsa itthon a magyar fiatalokat; nem a jó élet ígéretével, hanem szerződéssel, „feltételteljesítéssel” stb. Persze hiába: a kegyetlen megszorításokkal, a felsőoktatás letaglózásával és a röghöz kötéssel éppenséggel sietteti is a kivándorlást: az érettségizők, s mint látható, az egyetemi oktatók is sorra távoznak.

Nem az a baj, ha világot látnak a magyar fiatalok, vagy bárki. Sőt! Én is évekig éltem külföldön.

Hanem az, ha végső elkeseredésükben mennek el. Mert akkor nem fognak hazajönni. Ráadásul ez egy ördögi kör: minél többen távoznak, annál reménytelenebb visszafordítani a folyamatot: ha egy országot elhagynak a fiatalok, az értelmiségiek és más lázadó-lelkűek, ott kényelmesen berendezkedhet az önkényuralmi rezsim. És akkor persze nem kell iskolai férőhely, meg óvodai sem.

(a kép forrása)

Hogy mennyien emigráltak eddig, az semmi ahhoz képest, hogy mennyien mennének – ha tehetnék. Mert a narancsbirodalomban se munka, se tisztes megélhetés, se szabadság, se remény.

De mindenki nem mehet el. Ne mi menjünk, menjenek azok, akik ezt tették velünk!

Jónás április 19-én született. Ma 2 éves. ...Ebből az alkalomból csináltam egy fotó-montázst. A legtöbb kép most délután készült. Amikor fotóztam, ezzel biztatott, szó szerint: "Papa, fényképezzél engemet!" :-)

Az Országgyűlés által ma tárgyalt köznevelési tv-módosításban van néhány gyöngyszem. Szombaton már megszólaltunk a botrányos iskolai beiratkozások ügyében (az 5. paragrafus kapcsán), és én külön is (itt és itt), de nekem gyanús, hogy a technikainak álcázott módosítások sorában szereplő 17§, amellyel az úgynevezett Megyei Intézményfenntartó központokhoz (a MIK-ekhez) tartozó köznevelési intézményeket is államosítják, az önkormányzatok, megyei önkormányzatok kárpótlás nélküli vagyonvesztésének újabb állomása.

…És most lássuk, hogyan korlátozza tovább a sztrájkjogot a Fidesz! (A munkavállalói jogok és a sztrájkjog korlátozása egyik alapvető törekvése volt az Orbán-Simicska rezsimnek, kezdettől fogva.)

A törvény 7. §-ával: bevezetnék az ún. „minimális ellátási szintet”, ami kb. megfelel a sztrájkjogban ismert „még elégséges szolgáltatás”-nak, s amelyet minden intézménynek biztosítani kell. 

És a felsorolás alapján a tanításon kívül mindent csinálni kell, sztrájk esetén is. Ami fából vaskarika.

Ennek a célja tehát az, hogy a pedagógusok ne tudjanak ténylegesen („keményen”) sztrájkolni. Miközben jelenleg is folyamatban van egy, a PDSZ által indított per, a sztrájk ügyében!…

Ez egyszerre a pedagógusok arculcsapása, a sztrájkjog korlátozása, és de facto visszamenőleges törvényalkotás (hiszen a PDSZ a sztrájkot már korábban bejelentette).

A szakszervezeteket nemcsak megosztották, de rá is szedték: húzták az időt, rávették még a PDSZ-t is, hogy tárgyaljon még tovább -- s ők eközben sebtiben beveszik a törvénybe a „minimális ellátási szint” kötelezettségét. Ezzel értelmét veszítené a sztrájk, melynek lényege épp a nyomásgyakorlás. Tetszik nem tetszik, egy munkabeszüntetés akkor éri el a célját, ha a mindennapokban fennakadást okoz.

Márpedig a pedagógusoknak a sztrájkra minden okuk megvan:

-          elmaradt a beígért életpálya-modell bevezetése, a béremelés,

-          folytatódik a pénzkivonás az ágazatból,

-          teljes a káosz az államosítás körül,

-          növelik az osztálylétszámokat (épp ebben ugyanebben a törvényben)

-          az új tantervi szabályozással elveszik a pedagógusok pedagógiai autonómiáját…

(a kép forrása)

Ha most elveszik a tényleges sztrájkjogot a pedagógusoktól, az azt jelzi, hogy újabb olyan lépésekre készül a kormány, amik az eddig is sokat szenvedett tanítókat, tanárokat fogják sújtani.

Én szóltam!...

Hétfő reggel fél nyolc után érkeztem a 8-kor kezdődő beiratkozásra. Így is csak tizenvalahányadik lettem a sorban (a sorrend persze elvileg nem számít), és negyed kilencre már huszonvalahányan álltak mögöttem…

Amit vasárnap megjósoltam, megvalósult: zsúfoltság, zűrzavar, népharag stb. Plusz 25%, az plusz 25%.

…Ma délután sikerült elérnem telefonon az igazgatónőt. Ha engedélyt kap az iskola (kitől is? a fenntartó KLIK-től? A falaktól, „akik” kicsit kijjebb húzódnak? Az önkormányzattól, amely már nem fenntartó, de működtető? A posztjáról épp most távozó helyettes államtitkártól? Magától Hoffmann Rózsától?), akkor lesz egy párhuzamos harmadik osztály. Oda talán bejuthat Ábel.

Így persze nem ahhoz a tanítónénihez kerülne, akit választottunk, akire Ábel kimondta a „boldogító igent”. Hozzá nyilván a körzetesek kerülnek. Nem az iskolavezetés, pláne nem a pedagógusok tehetnek erről a helyzetről. Hanem... lásd fent! Bár még reménykedünk, hogy mégis jut neki ott egy hely… A héten talán kiderül. De lehet, hogy csak 26-án… Addig Ábel sorsa: függőben. Nem kívánom senkinek ezt a stresszt és bizonytalanságot.

Lehet, hogy a világ legnagyszerűbb pedagógusához kerül. Nem tudjuk.

Persze megtanultuk a leckét: a szabad iskolaválasztás joga nem jelenti a szabad tanító-választás jogát. De azért a gyerekeinkkel mégse szórakozzon a Fidesz, ha nem muszáj!

A "mi hibánk": nem a körzeti iskolába jelentkeztünk. Habár tegnap ott is jártunk – s kiderült, rájuk hatványozottan igaz, amit jósoltam: még körzetesből is sokkal több jelentkezett, mint amennyit fel tudnak venni. Egyébként pedig a „tagozatos” osztályukba már rég lezajlott a felvételi képességfelmérés – így oda még sorsolással se juthatnánk be. (A másik osztályról, mondjuk így: ellentmondásosak a benyomásaink.)

Vasárnap azt javasoltam, nyissanak országszerte annyi új osztályt, amennyit csak kell, hogy a „hirtelen jött” elsős-tömeget be tudják fogadni az iskolák. Úgy látszik, ez részben megvalósul, bár a legtöbb iskola (vagyis az állampártot képviselő KLIK?!) inkább a megemelt osztálylétszámot, vagyis a zsúfoltságot „választja”.

Ma javaslok mást is: nyissák újra az óvodában-maradás lehetőségét a 2007. május 31. és augusztus 31. között születettek részére, ha a szülők úgy döntenek. Ők azok a gyerekek, akiknek egy része amúgy is szívesen maradt volna az óvodában, s akiknek jelentős része, ha formálisan iskolaérett is, jobban járna a rugalmas beiskolázással, azzal, ha csak 7 évesen kezdi a sulit. Ezzel két évre eloszlana a nagy elsős-tömeg.

Eleve így kellett volna eljárni. De jobb későn, mint soha. Az anyák-apák-nagyszülők nem felejtenek!

(A képen Ábel: még nem tudja, mit rejt a csomag, mit hoz a jövő...)

A népszerű elmélet szerint az emberek a „pénztárcájuk” alapján szavaznak. Szerintem viszont a gyerekeik jövője alapján. Április 8-9: a beiratkozás napja szerte az országban.

Ábel fiunk is szeptemberben kezdi az iskolát. Ha kezdi.

Mert idén hirtelen több mint 25%-kal több gyereknek kell beférnie az első osztályba, mint tavaly.

Azért 25%, mert idéntől nem a május 31, hanem az augusztus 31. előtt születettek számítanak iskolakötelesnek. Az plusz háromhónapnyi gyerek.

És azért több mint 25%, mert most vezetik be a 3 éves kortól kötelező óvodáztatást (anélkül, hogy a szükséges férőhely-bővítést végrehajtották volna); tehát helyet kell csinálni az ovikban a sok új kiscsoportosnak. Mindhiába: az óvodákban a zsúfoltság/ helyhiány még akkor is garantált, ha minden 6 évest suliba küldenek.

És azért is több mint 25%, mert a jogszabályi változások amúgy is szűkítik a rugalmas beiskolázás lehetőségét (azt, hogy ha még nem igazán iskolaérett a gyerek, mehessen egy évvel később).

Mindemellett az egész oktatási rendszer összes szereplője el van bizonytalanítva, és kénytelen-kelletlen igyekszik megfelelni a felső akaratnak – ami a kádári nosztalgiákból, megszorításból, tekintélyelvűségből, szegregációból és inkompetenciából oktatáspolitikát kovácsoló Hoffmann Rózsa vasakarata szerint az, hogy minden gyerek 6 évesen kezdje az iskolát. Ha érett rá, ha nem. Ha van férőhely, ha nincs.

A Kormány úgy reagált a válsághelyzetre, hogy néhány nappal (!) a beiratkozások előtt, március 28-án a Klebelsberg Központ vezetője jogszabály-módosítást kezdeményezett, hogy nagyobb létszámmal is indulhassanak osztályok szeptembertől: „Ez azt jelenti, hogy 27 helyett akár 32 gyerekkel is indulhatnának osztályok”. Ám a törvénymódosítást még nem tárgyalta a t. Ház! Így teljes a jogbizonytalanság!

Ha pedig elfogadják: törvénybe iktatják a 120%-os osztályokat. A magyar anyák és apák köszönik a Fidesznek a zsúfoltságot, mely egy egész generáció – a 2006-2007-ben születettek – alapélménye lesz a következő 12 évben!

A beterjesztett javaslat indoklása szerint „nem minden esetben van lehetőség új osztály beindítására, ha a maximális létszámnál több gyermeket tanulót (sic!) kell elhelyezni egy csoportban, osztályban.” Ez persze tény, de azzal, hogy törvénybe foglalják: a Fidesz elismeri, hogy – ha még a plusz 20% sem lesz elég, márpedig nem mindenütt lesz elég – olyan tanulók jelentkezését is el lehet utasítani, akiket egyébként a törvény alapján fel KELLene venni. Ez azért is súlyos probléma, mert a népszerű iskolák esetében dívik a fiktív lakcímbejelentés. (Ezzel mi nem éltünk -- így most rághatjuk a körmünket...). Ez a jelenség eddig marginális volt, idén az elsős-cunami miatt tömegessé válhat.

Összefoglalva: azt kérjük, hogy… Ne szórakozzanak a gyerekeinkkel! És ne szórakozzanak a pedagógusokkal, iskolavezetőkkel! Itt mindenki áldozat. Mindenki csak kapkodja a fejét. Borítékolható, hogy hétfőn botrányos jelenetek lesznek országszerte…

Ezt elkerülendő még hétfő előtt kötelezze el magát a kormány, hogy annyi új osztályt nyit, amennyire csak szükség lesz – anélkül, hogy a zsúfoltságot növelné, és ehhez a megfelelő pedagógus-létszámot is biztosítja! ...Ha egyszer elmulasztották megtervezni a fokozatos átmenetet.

(A képen Ábel rajzol)

Kellemes, békés és vidám hétköznapokat kíván Ábel és Jónás!

1) Csökken a rezsi, nő a Fidesz. Jaj nekünk! (Pénz beszél, politikus ugat)

2) Stagnál a Fidesz, összefog az ellenzék. Jaj a Fidesznek! (Aki másnak vermet ás, maga esik bele…)

3) Minek számolgatni?! Úgyis megváltozik még a választási törvény! (Bárhogy lesz, úgy lesz…)

Ezzel a három megközelítéssel egyszerre szeretnék vitába szállni. Mert látom a jövőt :-)

1) Hallom, triumfál a Fidesz, a fókuszcsoportok is olvadoznak a gyönyörűségtől, és már van is EGY (két?) közvélemény-kutató, amelyiknél erősödik az Orbán-párt. A rezsicsökkentés sikertörténet. Hiszi a piszi!

Egyrészt a rezsicsökkentés humbug. Attól persze még működhet, de mégsem fog; leginkább azért, mert a munkanélkülieket, rokkantakat, pedagógusokat, vagy azokat, akiktől elvették az adójóváírást (mindazon társadalmi csoportokat, amelyeket magára haragított, vagy csak simán meglopott és elszegényített a Fidesz) nem fogják tudni ilyen olcsón megvásárolni. És „mégleginkább” azért, mert alapvetően kudarcos a kormány politikája. Azt a közérzületet, mely a tömeges kivándorlásban, a gazdaság, a beruházások pangásában fejeződik ki, nem fogják tudni elmulasztani. (Részletkérdés, de fontos: vélelmezhető, hogy több a válaszmegtagadó a „nem-fideszes” választók között.)

2) Összefog a „demokratikus ellenzék”? Nem fog össze? Összefog! „Akkor a Fidesznek annyi”. Azért ebben se lennék olyan biztos. Ne temessük az ideológiákat, az identitást! Az ideológia értelmet ad a zavaros világnak, a fenyegetett, de erős identitás összecementez és mozgósít egy közösséget. Az egész hazug „szabadságharc” ezért lehet sikeres: ügyesen tette magáévá a Fidesz a korábban csak szélsőjobboldalon dívó összeesküvés-elméletet: hős egri várvédőink a luxemurgi-török-zsidó Reding nyakába szurkot öntenek! Sőt, Isztambulig menetelünk! Mi, etruszkok.

Összefoglalva az eddigieket: kiélezett (sőt: brutális) küzdelem várható; se a Fidesz, se az ellenzék felé nem fog egyértelműen kilendülni az inga a kampányban.

3) „Úgyis megváltoztatják a szabályokat.” Nem fogják. Mert a döntetlen a Fidesznek kedvezne. Mert az egyéni körzetek határai tényleg tökéletesen idomulnak a Fidesz érdekeihez -- két évtizede gyűlő, megbízható választás-szociológiai adatok alapján. Olyannyira feléjük lejt a pálya, hogy még úgyis nyerhetnek, ha kicsit veszítenek. És mert (lásd fent, az „a” pontban) annyira nem fog meggyengülni a Fidesz, hogy azt higgye, változtatnia kell a rendszeren; a mérések sose lesznek olyan kétségbeejtőek a Fidesz számára, hogy komolyan elgondolkozzanak a választási rendszer átszabásán. Ráadásul néhány százezer tartalék-Fidesz-szavazat is van még ebben a rendszerben. A mostani szisztémának úgyis csak egyetlen alternatívája volna: a teljesen arányos választási rendszer; amit akkor vezetnének be (ez sokak sejtése), ha a „egyesült demokratikus ellenzék” népszerűségben megelőzi őket; és akkor majd a Jobbik külső támogatásával hatalmon maradnak. De nem ez lesz, hanem: megmondom mi…

A Jobbik pár tucat körzetben vissza fog lépni a Fidesz javára. Tudom: egy egyfordulós rendszerben ilyen elvileg nincs; de gyakorlatilag van. Ideológiailag már van olyan közel egymáshoz a két tömb, hogy – amennyiben jól meghatározott körzetekben csak simán nem indul jobbikos jelölt, akkor ott – a jobbikos szavazók nagy többsége átszavaz a Fideszre; ezzel a Jobbik veszít pár országos listás mandátumot (kevesebb a töredékszavazat), amit néhány jól irányzott botránnyal úgyis elvehetne tőlük a hatalom, de a Fidesz megnyerheti azt a pár tucat körzetet, ami a győzelemhez hiányozna neki; vagy ahhoz, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a többsége. Figyelem, nem náciztam! Azt a bíróság különben is tiltja…

 …Nos, erre kell készülnünk! Jó tudni. Vagy legalább sejteni.

A mai időközi önkormányzati választás eredménye bizonyítékul szolgál 3 dologra is:

1: A Fideszt nehéz lesz legyőzni. A jobboldal mindig is erős volt, és összesítésben 70% fölött teljesített ugyanebben a körzetben a 2010-es önkormányzati választáson (az ilyeneket szokták hagyományos jobboldali körzetnek hívni); s bár ehhez képest 8-9%-ot visszaesett, de az a fideszes 49% még így is nagyon sok.

2: Az összefogásra szükség lesz: ha az egyéni körzetekben az ún. demokratikus ellenzék pártjai egymás ellen állítanának jelöltet, az kollektív öngyilkossággal érne fel.

3: Az ellenzéki választók többsége úgy akarja leváltani a Fideszt, hogy egyúttal a baloldalon friss erőt, új arcokat akar látni. A Párbeszéd Magyarországért (PM) tagja, a PM és az Együtt 2014 közös jelöltje, Oláh Noémi, ezt az akaratot testesítette meg, így kaphatott 22%-ot (szemben az Mszp-s jelölt 13,5%-ával).

Örülök, hogy a kampányban én is részt vehettem, sok tucat aktivista-társammal együtt. Most együtt ünnepeljük a sikert! De még hosszú az út...

Nem engedünk az 56-ból!

„A mai Magyarországon a társadalmi mobilitás lehetőségei szűkülnek, az egyenlőtlenségek növekednek, milliók élnek a létminimum alatt, ezen belül is százezrek kilátástalan mélyszegénységben, tízezrek pedig hajléktalanként. A rendszerváltást követő huszonkét év képtelen volt a foglalkoztatás bővítésére, ami százezreknek a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztődését eredményezte. A magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb egész Európában: a szülők társadalmi helyzete és iskolai végzettsége itt határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek iskolai teljesítményét. Az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségei is drámaiak – a pénzkivonás, a kényszernyugdíjazás és az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig az egész rendszer összeomlásával fenyeget.” – ezzel a helyzetértékeléssel kezdődik az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szövetségét megalapozó szakpolitikai megállapodás társadalompolitikai fejezete.

A megállapodás gazdaságpolitikai részeiről Scheiring Gábor, fenntarthatósági („zöld”) fejezetéről Szilágyi László számolt be. (A demokrácia-fejezet is olvasható: teljes terjedelemben itt, röviden pedig itt).

Íme a társadalompolitikai fejezet főbb pontjai. Mindez szó szerinti idézet, csak kicsit rövidítettem és szerkesztettem. 56 pont a jövő Magyarországáról...

Bevezetés:

1: A 2014-es kormányváltás nem jelentheti a 2010 előtti társadalompolitikához való visszatérést. A köztársaság újjáépítésének és az alkotmányosság helyreállításának össze kell kapcsolódnia az esélyteremtő és szolidáris állam újjáépítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével és a társadalmi kohézió erősítésével.

2: a klasszikus alapvető jogok mellett a gazdasági, szociális és kulturális jogokat is biztosítania kell a területén élők számára. Társadalompolitikánk alapvető célja a szegénység, a kiszolgáltatottság és a társadalmi egyenlőtlenségek átfogó, radikális csökkentése a társadalom minden területén.

3: A gazdasági fejlődés hosszú távon nem alapulhat máson, mint a jó minőségű humán tőkén, ami viszont feltételezi a jóléti államot, a közszolgáltatások magas színvonalát, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését.

I. Társadalompolitikai alapok

4: Radikálisan csökkenteni kell az ország különböző térségei között, többek között az oktatás, foglalkoztatás, egészségi állapot, halálozási adatok, lakhatási helyzet tekintetében tapasztalható, egymást erősítő egyenlőtlenségeket.

5: Az uniós források felhasználásának alapvető prioritásaként kell kezelni az alacsony iskolázottságúak és a hátrányos helyzetű térségekben élők foglalkoztatását és esélyteremtését. A közszolgáltatásokhoz és a munkahelyekhez való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése érdekében fejleszteni kell a közösségi közlekedést és segíteni kell a lakás-mobilitást.

6: A jelenlegi segélyezési rendszert fokozatosan egy olyan garantált minimumjövedelem rendszerrel kell felváltani, amely minden háztartást megvéd a mélyszegénységtől.

7. A rokkantsági ellátásokra való jogosultságot kizárólag tisztességes, a jogorvoslat lehetőségét biztosító eljárásban, szakmai szempontok alapján lehet felülvizsgálni, és elegendő időt kell biztosítani az érintetteknek a változásokhoz való alkalmazkodásra. A munkaerő-piaci reintegrációt nem a támogatások megvonásával, hanem egészségügyi és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokkal, célzott támogatásokkal és a keresletet bővítő intézkedésekkel kell elősegíteni.

8: A fogyatékkal élő személyek számára elsősorban a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogató szolgáltatásokat kell biztosítani.

9: 10-20 fős közösségi lakhatási szolgáltatásokat kell létrehozni a fogyatékossággal élő állampolgárok számára.

II. Lakhatás

10. A lakástámogatások rendszerében egyrészt érdemben növelni kell a lakhatás fenntartásának és megtartásának (szektor-semleges) támogatását, másrészt (…) kiemelten támogatják az önerejükből elfogadható, biztonságos lakhatáshoz jutni, azt fenntartani képtelen állampolgárokat.

11. Szükség van egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására. Meg kell alkotni az ehhez szükséges egységes szabályozási, támogatási és intézményrendszert, és az első négy évben többezer lakást kell bevonni a rendszerbe.

12. A már meglévő lakásállományon és a családok átmeneti otthonainak bővítésén keresztül érvényt kell szerezni a kiskorú gyermeket nevelő családok lakhatáshoz való jogának.

13. Kiemelkedően fontos a hajléktalanság megelőzése, amelynek érdekében szükség van az adósságkezelő támogatás átalakítására, az akár lakásvesztést is eredményező eljárásokban a szociális garanciák erősítésére, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmára. A hajléktalanság kriminalizálása bármilyen formában elfogadhatatlan.

14. Középtávon fel kell számolni a szegregált telepeket, az átmeneti időszakban pedig biztosítani kell az emberhez méltó élet feltételeit a telepeken vagy telepszerű környezetben élők számára.

III. Nemzedékek

15. A 2014-es ciklus végére el kell érni, hogy egyetlen gyermek se éhezhessen Magyarországon. Aktualizálni kell a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot, és kötelezettséget kell vállalni annak végrehajtásáért. A garantált minimumjövedelem bevezetésével párhuzamosan el kell érni, hogy a család anyagi helyzetére való hivatkozással egyetlen gyereket se vegyenek állami gondozásba.

16. Meg kell szüntetni azt a kormányzati gyakorlatot, amelyik rá kívánja erőltetni a fiatalok számára az együttélés egy meghatározott jogi formáját. Számunkra minden tartós érzelmi közösség érték, mi mindegyiket családnak tekintjük.

17. A család védelmének erősítése érdekében megteremtjük a lehetőségét annak, hogy megfelelő garanciák mellett a tartós érzelmi közösségben élő párok egymás vér szerinti gyermekei felett szülői felügyeleti jogot gyakorolhassanak.

18. Hogy minden gyermek egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, és a nők is könnyebben illeszkedjenek vissza a munkaerő-piacra, ahhoz kiemelten fontos a korai készségfejlesztés, a bölcsődéhez, óvodához, családi napközikhez való hozzáférés fejlesztése, a térítésidíj-mentesség és a kedvezmények kibővítése, a védőnői hálózat megerősítése, óvodabuszok indítása, illetve az iskolabuszok „megnyitása” az óvodások előtt. A beóvodáztatási támogatást már 2014-ben 25 ezer forintra növeljük.

19. Hogy az apák minél korábban bekapcsolódjanak a gyermeknevelésbe, és az anyák minél rugalmasabban térhessenek vissza a munka világába, a GYES szabályainak átalakításával ösztönözzük, hogy a gyermek születésétől számított 36 hónapból legalább hármat az apa töltsön otthon a kisgyermekkel.

20. A fiatalok számára az oktatás „újranyitásával” biztosítjuk a társadalmi felemelkedés lehetőségét, emellett közösségi tereket is nyitunk, támogatjuk földrajzi mobilitásukat, önszerveződésüket. Minden fiatalnak jusson vagy munka, vagy képzés: garanciát nyújtunk minden 30 év alattinak, hogy vagy munkát talál, vagy be-, illetve visszakapcsolódhat az oktatásba, képzésbe, legkésőbb hat hónappal azután, hogy elhagyta az iskolapadot vagy munkanélkülivé vált.

21. Átlátható és kiszámítható nyugdíjrendszerre van szükség, amely mindenkit megóv az időskori szegénységtől. Szűkíteni kell az aktuálpolitikai beavatkozások lehetőségét a nyugdíjrendszer szabályozásban, biztosítani kell az egyéni számlás állami nyugdíj-nyilvántartást. Az időskori mélyszegénység megelőzésére, és az elégséges szolgálati év hiányában öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szerző – százezres nagyságrendű – népesség nyugdíjrendszerben tartása érdekében törekedni kell az állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetésére.

22. A nyugdíj nem minden – véget kell vetni az idősek elszigeteltségének, magányának: a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás hazai és európai jó gyakorlatait kell elterjesztenünk, adaptálnunk.

IV. Egészségügy

23. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése érdekében az államnak kiterjedt feladatai vannak az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezése mellett a betegségmegelőzéssel, a rendszeres testedzés támogatásával, a munkavédelemmel, az épített és a természetes környezet védelmével összefüggésben is. Ahhoz, hogy ezt a feladatát az állam el tudja látni, a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételekből minden évben érdemben növeljük az egészségügyi közkiadások összegét.

24. Az egészségügyi rendszerben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az egészségügyi ellátásra való jogosultság állampolgári jog, közkiadások fedezik az egészségügyi kiadások túlnyomó részét, az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei folyamatosan csökkennek, miközben a háziorvosok valódi „kapuőr” funkciót töltenek be.

25. A jó egészségügyi ellátás érdekében a betegjogok intézményrendszerét helyreállítjuk, a betegelégedettséget mérjük és javítjuk, a minőségbiztosítási rendszereket és a betegbiztonságot pedig erősítjük.

26. Az utólagos beavatkozásokról az emberek és az állam számára is kedvezőbb eredményt hozó megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Kiemelten támogatjuk a népegészségügyet, az országos szűrővizsgálatokat, és – az indikátorokat valódi ösztönzőkké alakítva – a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét, különösen a dohányzás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiányos életmód tekintetében. Prioritásként kezeljük a légszennyezés és a pollenkoncentráció csökkentését: a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a közösségi közlekedés előnyben részesítését, az allergén parlagfű elterjedésének megelőzését.

27. Radikálisan csökkenteni kell az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés társadalmi-földrajzi egyenlőtlenségeit, új ösztönzők bevezetésével be kell tölteni az üres háziorvosi és védőnői praxisokat. Konkrét, életév-növekedéshez és egészségmutató-javuláshoz kötött teljesítményfinanszírozás bevezetésére kell törekedni a hátrányos helyzetű térségekben; a fekvőbeteg-ellátásban pedig a teljesítményvolumen-korlát átgondolt oldásával csökkenteni kell a várólistákat.

28. Az egészségügyiek elvándorlását meg kell állítani. A diplomás szakdolgozók, de általában is a szakdolgozók nagyobb bért és nagyobb felelősséget kapnak, az orvosok anyagi megbecsülését a gazdasági lehetőségek szerint jelentősen növeljük, adminisztratív terheit érdemben csökkentjük.

29. Az akut ellátások mellett modern, közösségi és otthoni krónikus ellátásra van szükség. Az egyre gyakoribb – pszichiátriai, mozgásszervi és allergiás – népbetegségekre, és a lakosság elöregedésére tekintettel kiépítjük a közösségi pszichiátriai ellátást, valamint megerősítjük a fekvőbeteg-ellátást is tehermentesítő rehabilitációs és házi ápolási rendszert.

V. Oktatás

30. A jövő nemzedékek, a társadalmi felemelkedés és a tudástársadalom érdekében mindenek feletti prioritás az oktatás fejlesztése, a hozzáférés javítása. Ennek megfelelően a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételeket első helyen az oktatásügyi közkiadások növelésére fogjuk felhasználni.

31. A közoktatási színvonal növeléséhez elengedhetetlen a pedagógusok megbecsülése, a pálya vonzóvá tétele. Érdemi béremelést szavatoló pedagógus életpálya-modellt vezetünk be, kiemelten támogatva a pályakezdőket.

32. A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő- és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz-programot indítunk.

33. Megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes 8-10 éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen.

34. A tanfelügyelethez esélyegyenlőségi ellenőrző jogosítványokat telepítünk. Felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációját. Az egyenlőtlenségek újratermelődése ellen korai fejlesztéssel, bölcsődei, óvodai férőhelyek biztosításával, inkluzív, fejlesztő pedagógiával lépünk fel. Az esélyegyenlőséget szolgáló jogszabályok hatálya alá kell tartoznia minden oktatási intézménynek, fenntartótól függetlenül.

35. Az oktatásban a tudásátadás mellett a készségfejlesztés, a demokráciára, társadalmi felelősségvállalásra, önkéntességre és környezettudatosságra nevelés is kiemelt szerepet kap.

36. A társadalmi mobilitást erősíteni fogjuk azzal, hogy az érettségit adó képzésekhez való hozzáférést javítjuk. Növeljük a gimnáziumok és szakközépiskolák részarányát a középfokú oktatáson belül.

37. Vissza kell állítani azonnali hatállyal tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. Nem válhat lobbicsoportok martalékává a szakképzés: helyre kell állítani a közismereti és szakmai tárgyak egyensúlyát a szakképzésben, erősíteni kell a készségfejlesztést, mentorálási programmal 10% alá kell csökkenteni a lemorzsolódást.

38. Az alacsony képzettségűek számára kiterjedt felnőttképzési programokat kell biztosítani.

39. Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott keretszámot

40. Megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között

41. Helyreállítjuk a humán-szakok megbecsülését.

42. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi plusz-pontokkal is segítjük a bejutásukat.

43. Eltöröljük a röghöz kötést.

VI. Jogvédelem

44. Roma honfitársaink társadalmi integrációját aktívan segíteni kell az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy területén. Fel kell számolni az etnikai alapú megkülönböztetést az állami szervek működésében. A leghatározottabban fel kell lépni mindenfajta félelem- és gyűlöletkeltő megmozdulással szemben. A rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak (…) meg kell akadályozni minden olyan megmozdulást, amely a helyi lakosokat méltóságukban és biztonságukban veszélyezteti.

45. Biztosítani kell minden nő jogát a szexuális önrendelkezéshez, a szexuális erőszakot vissza kell szorítani. Mindenki számára lehetővé kell tenni a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférést, valamint a várandóssággal és szüléssel kapcsolatos döntések lehetőségét.

46. Családon és párkapcsolaton belüli és nemi alapú erőszak visszaszorítását önálló büntetőjogi tényállással, a távoltartás intézményének átalakításával, a bántalmazott nők, gyerekek, idősek és fogyatékkal élők számára kialakított speciális menedékhelyek kialakításával, pszichológiai szolgáltatások elérhetővé tételével (…) is elő kell mozdítani.

47. Társadalmi szemléletformálással és büntetőjogi eszközök hathatós alkalmazásával egyaránt fel kell fellépnünk a prostitúcióra kényszerítettek védelmében, és célzott lakhatási, foglalkoztatási, áldozatvédelmi programokkal biztosítani kell a prostitúcióból való kilépés lehetőségét. Haladéktalanul érvényt kell szerezni a kiskorú prostituálását tiltó rendelkezéseknek.

48. Az élet minden területén meg kell szüntetni a szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést, az azonos nemű párok számára a házassághoz közelítő jogokkal biztosítjuk az együttélésük jogi kereteit.

49. Módosítjuk az egyházügyi törvényt oly módon, hogy az egyaránt megelőzze a visszaéléseket, a kisegyházak hátrányos megkülönböztetését és a politika befolyását a hitéletbe. Az egyházi státuszról a bíróságoknak kell döntenie, amellyel összefüggésben lehetőséget kell biztosítani a jogorvoslatra.

VII. Kultúra

50. A politikának ki kell szállnia a kultúrharcból: gondoskodunk a politikai befolyás visszaszorításáról az intézményvezetői kinevezésekben és a finanszírozási rendszerben, függetlenséget biztosítunk a Nemzeti Kulturális Alapnak.

51. A Magyar Művészeti Akadémiát valódi köztestületté tesszük, megállítjuk a magyar kulturális életre való erőszakos nyomásgyakorlását, finanszírozási forrásaira irányuló offenzíváját; újra állami kezelésbe vesszük a Műcsarnokot.

52. Biztosítjuk a független színházak, fesztiválok és a művész-mozik működéséhez szükséges forrásokat, újraindítjuk a PANKK-programot.

53. Átláthatóvá kell tenni és erős szakmai kontroll alá helyezni a filmfinanszírozást, amelynek minden filmes műfaj számára lehetőséget kell biztosítania az alkotásra.

54. Újragondoljuk a színházak finanszírozási rendszerét, támogatjuk a színházi és más kulturális produkciók utaztatását, növelve ezzel a hozzáférés esélyeit a hátrányos helyzetű térségek számára is. Meg kell állítanunk a vidéki kulturális élet leépülését: pályázati rendszerrel kell ösztönözni a helyben születő, helyi értékekre alapozó kulturális tevékenységet. Az Integrált Közösségi és Szolgáltató Tereket továbbfejlesztjük.

55. Kiemelkedő felelőssége van a kulturális kormányzatnak abban, hogy fennmaradjanak és gazdagodjanak az országhatáron belül és a kívül élő magyarok közös kulturális hagyományai; ennek érdekében különös figyelmet fogunk szentelni az élő és eleven kulturális kapcsolatok fennmaradásának és bővülésének.

56. A kultúrpolitkának egyszerre kell biztosítani a kultúra megújulásának lehetőségét és kulturális értékeink megóvását. Helyre kell állítani az örökségvédelem intézményes garanciáit.

Szomorú nap volt a mai, és mégis nagyszerű: a bátor középiskolások akciójától, Sólyom László cikkén és a mi képviselőink akcióján át az esti tüntetésig sok bizonyíték gyűlt össze arra, hogy vannak még a demokráciának tartalékai.

Tegnap írtam már a szégyenletes alaptörvény-módosítás tartalmi elemeiről. De ne feledjük miről szól ez az egész: hogy a Fidesz örök időkre bebiztosítsa magának a hatalmat és a Simicska-járadékot. Szerintem ez olvasható ki az atlatszo.hu szintén épp ma megjelent írásából is:

"Milliárd forintos nagyságrendben kaszáltak Kálomista Gábor és Jáksó László érdekeltségei, valamint korábbi MTVA-vezetőkhöz, illetve Simicska Lajoshoz köthető cégek is. (...) Az adófizetők pénzével gazdálkodó Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapot (MTVA) állami cégként transzparens működésre kötelezik a jogszabályok, mégis megátalkodottan titkolja, hogy mennyit fizet a külső gyártásban készülő műsorszámokért  (...) a bíróságon pedig továbbra is Simcsika-cég titkait védi" (lásd: itt)

"Ne írd alá, Áder János!"

Nyílt Levél dr. Vas Imre, fideszes képviselő úr részére

Kedves Imre!

Három évvel ezelőtt ugyanabban a körzetben indultunk országgyűlési képviselőjelöltként. Volt is sok minden, amiben egyetértettünk, így jórészt a „Zelmúlt nyolc év” kritikájában is.

Te bejutottál, én harmadik lettem.

Eddig nem szóltam Neked külön, de most szólok.

Nem szóltam, amikor a szegények, közmunkások, kiskeresetűek és alsó-középosztály-beliek pénzét átpumpáltátok a jómódúak és az oligarchák zsebébe.

Nem szóltam, amikor elvettétek a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket, s a pénz nagy részét elszórtátok.

Nem szóltam, amikor tíz- és százmilliárdokat vontatok ki az oktatásból, egészségügyből.

Nem szóltam, amikor tovább könnyítettétek a „kiemelt beruházások” környezetvédelmi engedélyeztetést, és tovább csökkentettétek az átláthatóságot.

Nem szóltam, amikor a munkavállalókat kiszolgáltatottá tevő Munka Törvénykönyvét megszavaztad.

Nem szóltam, amikor rendre Simicska, Nyerges és más Fidesz-közeliek nyerték a közbeszerzéseket, gyakran jóval a piaci ár fölött, és sorra Fidesz-közeli gazdák nyerték a földpályázatokat.

Nem szóltam, amikor olyan „nemzeti konzultációkat” folytattatok, amiknek már előre megvolt az eredménye.

Nem szóltam, amikor olyan választási rendszerre voksoltál, hogy akkor is a Fidesz győzhessen, ha a demokratikus ellenzékre szavaznak többen.

Nem szóltam, amikor néma maradtál a plágium-botrányba keveredett miniszterelnök-helyettes ügyében.

Nem szóltam, amikor rendre megszavaztad azokat a költségvetéseket, amelyekkel Magyarország a sereghajtók közé került Európában és Közép-Európában egyaránt.

Pedig nem ezt ígérted, nem ezt ígértétek! Emlékszem jól, miket ígértél három éve a pesterzsébetieknek, ferencvárosiaknak!

DE MOST SZÓLOK!

Ha hétfőn megszavazod a 4. Alaptörvény-módosítást, kitörölhetetlenül belekerülsz a Nemzeti Szégyenkönyvbe.

A legeslegkiszolgáltatottabbak – a hajléktalanok – üldözését Alaptörvénybe foglalni? Ne tedd!

Alkotmányosan röghöz kötni azokat a fiatalokat, akiknek nincs munkájuk, vagy -- gyakran épp miattatok -- nem keresnek annyit, hogy abból családot tudjanak alapítani? Ne tedd!

Családok százezreitől elvenni a család nevet? Ne tedd!

Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit semmissé tenni? Ne tedd!

Az alkotmányellenes alkotmánymódosítások (!) alkotmánybírósági vizsgálatát megtiltani? Ne tedd!

Alárendelni az egyházakat a politikának? Ne tedd!

Alkotmányba foglalni a Fidesz-közeli OBH-elnök bíróság-kijelölési jogát? Ne tedd!

Korlátozni a kampányt, s ezzel a választás szabadságát? Ne tedd! (Bár ehhez a változtatáshoz Te korábban beterjesztőként is a nevedet adtad! Miért?)

Korlátozni a véleményszabadságot? Ne tedd!

…Ezredszer is megszegni az ígéreteidet?

Ne tedd!

Kérlek, gyere ki a szavazásról, és hozz magaddal még tíz embert! Légy bátor, gondolj a jövőre!

Reménykedve üdvözöl:

(Erőss) Gábor

2010-ben LMP-s képviselőjelölt, jelenleg a Párbeszéd Magyarországért (PM) Társadalompolitikai Kabinetjének vezetője

Sok oka volna, hogy maradjak – ezekkel kezdem.

Mióta az eszemet tudom (na jó, csak 20 éve) vártam egy magyar zöld pártra. Létrejött, és csupa jót csinált. Bebizonyította, s ezt ma is vallom, hogy: lehet más.

Lehet más, mert nem minden politikus korrupt, nem minden párt él illegális pénzekből.

Lehet más, mert nem csak unalmas, hazug és lomha néppártok, meg durva duhajok kerülhetnek be a parlamentbe, hanem egy szerethető, őszinte, dinamikus, fiatalos párt is.

Lehet más, mert az ökopolitika nagyon különbözik a megszokott ideológiáktól: a környezeti és társadalmi fenntarthatóság eszméjéből radikálisan új közpolitikák fakadnak, a részvételiség és erőszakmentesség megújítja a demokráciát, sőt: az emberi kapcsolatokat.

Nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől. Sok jó baráttal most új pártot alapítunk, de az LMP-ben is sok jó barát marad.

Végigküzdöttem ezt a 3 évet: részt vettem a programírásban, voltam jelölt a 13. sz. EVK-ban (Pesterzsébet és Ferencváros egy része), ott kampányolt először az akkor még csak 3 éves nagyobbik fiam (be is jutottam a második fordulóba!); aztán Albertfalván, ahol akkor laktunk, az önkormányzatin (addigra Ábel betöltötte a négyet :-)), aztán másfél évig dolgoztam a frakció szakértőjeként/tanácsadójaként a parlamentben (oktatás, egészségügy és más társadalompolitikai kérdések; az oktatási biztosságban fel is szólaltam) – ekkor már az időközben megszületett kisebbik fiam, Jónás is bekapcsolódott a munkába :-)

Végül az elmúlt szűk egy évben az LMP 13-tagú Országos Választmányának tagjaként, stratégiai-közpolitikai ügyvivőként dolgoztam.

Azzal kezdtem, hogy lemondásra kényszerítettem Schmitt Pált ;-) ...De máig büszke vagyok a népszavazásra is, gyűjtöttem az aláírásokat érvekkel és az utcán egyaránt.

Hosszú, soklépcsős folyamat végén megszületett a párt stratégiája – a szöveg nagy része, persze épp' a legfontosabb néhány pont kivételével, konszenzusos – ez az egyik búcsúajándékom az LMP-nek. Beindítottuk a programalkotást is, részvételi alapon – hét műhely és számos munkacsoport alakult.

A novemberi döntés az Együtt 2014-hez való viszonyról azért sokkolt, mert a Kongresszus épp az általam készített, nagyon is kompromisszumos javaslatot szavazta le, mely csupán az esetleges csatlakozásról szóló tárgyalások megkezdéséről szólt, ráadásul szigorú feltételeket nevesítve. Ehelyett a Kongresszus még a tárgyalásokat is elutasította.

Egyre kevésbé volt világos, hogy az adott választási rendszer keretei között hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, amit Alapszabályunk is legfőbb feladatunknak mond – hiszen az LMP is politikai párt: „A párt elsődleges célja, hogy a közhatalom gyakorlásában való részvétel útján minél szélesebb körben érvényre juttassa a 3.§ban kifejtett elveket és értékeket. (...)" Egy párt nem elvont eszméket hirdet, nem a múltat elemzi, nem másokon élcelődik, hanem értékeiből fakadó programját igyekszik megvalósítani.

Azért csatlakoztam a Párbeszéd Magyarországért platformhoz, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba; a novemberi döntés ugyanis nyitva hagyta az esetleges stratégia-váltás lehetőségét. A platform javaslata, melynek megírásában én is közreműködtem, így kezdődött: „Amint azt mindannyian érezzük és látjuk, országunk bajba jutott” - a részvétel, igazságosság és fenntarthatóság pártjának Alapító Nyilatkozata e szavakkal kezdődik. Talán senki nem gondolta volna 2008-ban, hogy ez a baj öt év múltán még sokkal súlyosabb lehet. Az LMP politikai stratégiájának egyszerre kell megfelelnie két célnak: biztosítania kell az LMP önálló ökopolitikai identitásának megőrzését és reális esélyt kell nyújtania a hazug, szabadságkorlátozó, környezet- és társadalomromboló Orbán-rendszer megdöntésére.” – A többi ellenzéki erővel való együttműködést azonban most ismételten elutasította a kongresszus. Ezzel az iránnyal, tekintettel a választási rendszerre, nem tudok azonosulni, s félő, hogy a mégoly kiváló közpolitikai javaslataink, az LMP programja is írott malaszt marad.

Ezért döntöttem úgy, hogy platform-társaimmal együtt kilépek az LMP-ből, és részt veszek egy új, baloldali zöld párt megalapításában. Nem várhatunk 2018-ig. Tisztán, zölden – de nem egyedül, egy igazságosabb és demokratikusabb Magyarország megteremtéséért, a jövő nemzedékért fogunk küzdeni.

Lehet más.

No, úgy tűnik, a Fidesznek köszönhetően az én volt általános iskolám is be fog zárni. Nem akárhol: a Pokorni Zoltán vezette budapesti kerületben!

Orbán-Matolcsy eltervezi, Hoffmann "három-pártban-voltam-tag" Rózsa a nevét adja hozzá, Pokorni végrehajtja.

"A 2013-as változások tovább nehezítették a helyzetet. Az egyetemek állami támogatása drasztikusan csökkent, egyre nagyobb nehézséget okoz a gyakorló iskolák fenntartása. Az iskolák államosítása miatt a helyi önkormányzatnak már nem kötelessége az oktatás költségeihez hozzájárulni, ezért a 2007-es megállapodásban meghatározott apanázs folyósítását a hegyvidéki önkormányzat megszünteti." (Forrás: Sipos Péter blogja)

Így függ össze a felsőoktatást sújtó megszorítás a közoktatással. Nem mintha pont a gyakorló iskolák volnának a legsanyarúbb helyzetben. De hogyha már őket is eléri a bezárási hullám, az éppenséggel azt jelzi: az egész közoktatás összeomlóban.

A helyi közösségektől elvették az iskolát, kórházat, a legtöbb közintézményt. Esélyteremtésről szó sincs, megszorításról, bezárásokról annál inkább. Tegnapelőtt került Állam bácsi gondos kezébe, csak a Fővárosban 123 oktatási intézmény, 95 gyermekotthon, 25 fogyatékos és pszichiátriai betegeket ellátó otthon stb. Csökkenő büdzsével, szabályozási, irányítási káosszal megspékelve. Gondolom legalább olyan jó kezekben lesznek, mint a magánnyugdíjpénztári befizetéseink.

Érdekes, hogy ismét saját bázisára támad a Fidesz: középosztálybeli gyerekek szüleit vegzálja. Ahogyan a felsőoktatás kapcsán is. Szerintem Orbánék még mindig nem fogták fel azt az alapigazságot, hogy bár a jóléti állam leépítésével a szegények kerülnek a legkilátástalanabb helyzetbe, a középosztály szenvedi el a legnagyobb veszteséget -- mivel a közszolgáltatásokból arányaiban a középosztály nagyobb mértékben részesül (többet jár orvoshoz, többet ül IC-n, tovább járnak a gyerekei az oktatásba stb.). Mondhatom egyszerűbben is: mindenki rosszul jár.

Ezzel az ellenzék malmára hajtják a vizet. Csak közben belerokkanunk.

Beleártottam magam kicsit a nagypolitikába, elvégre az egyik parlamenti párt (na melyik? :-)) 13-tagú vezetőségének a tagja vagyok, méghozzá stratégiai-közpolitikai ügyvivőként. Másfelől pedig, most már ez sem titok: az LMP-n belüli Párbeszéd Magyarországért Platform tagja. A lényeg talán ez: "...az új kétharmadhoz egy olyan LMP-re van szükség, amely markánsan különbözik az úgynevezett demokratikus ellenzék többi pártjától, de mégis egyértelműen lehet róla tudni, hogy hajlandó részt venni az Orbán-rendszer megdöntésében."

Íme az ünnep-közi interjú: http://nol.hu/belfold/20121228-_nem_cel_a_szavazok_lecserelese_ 

november elején, az Európai Zöld Párt kongresszusára menet, átutazóban töltöttünk pár órát Isztambulban. (a Malév csődbe ment, nincs közvetlen járat, az isztambuli átszállás volt a legolcsóbb.)

Olyan volt nekem, mint a Szerelmesfilm vége felé az a jelenet, amikor Bálint András csak néhány percet tölt Párizsban, kilép a Gare de l'Est kapuján és "magába szippantja" azt az elképesztően sűrű, nyüzsgő, lüktető, zajos várost. Vagy a város őt.

Én is hagytam magam elvarázsolni.

Íme a FOTÓK.

Most, amikor egykori alma materem végre rászánta magát, hogy megvizsgálja, plagizált-e, csalt-e a csősz (a legfőbb erkölcscsősz, a Nemzeti Együtthazugság Rendszerének alvezére), eszembe jutott egy pár hónappal ezelőtti beszélgetés...

Egyszer -- már késő este volt -- taxival jöttem haza. A Moszkva téren szálltam be. Vagyis először nem mertem beszállni, mert félek a hiénáktól (egyszer a Keletinél az egyik kis híján nekem esett, amikor a fiammal kiléptünk a pályaudvar kapuján...). Győzködött -- ez is gyanús volt. Már kiölték belőlünk a bizalmat. De aztán rászántam magam.

Elmesélte élete történetét.

(Figyelem: nem emlékszem pontosan! -- de lényegre igen. Az belém égett).

Ő volt az, aki feltalálta/kifejlesztette még valamikor a 80-as (90-es?) években azt a kütyüt, amivel fel lehet pörgetni a taxiórát -- mesélte szégyenkezéssel vegyes büszkeséggel. Elmondása szerint a legtöbb taxis ezt használta, sőt használja ma is. Ő volt a legmenőbb csávó a brancsban.

Egy ponton mégis úgy érezte, kiégett, szögre akasztja a kormányt... ;-)

Vállalkozásba kezdett: méregdrága, hipermodern látványvendéglőt rendezett be. Az épületet bérelte. A nyitás előtti éjszakán a tulaj kirámolta a vendéglőt, csak a fakanalak maradtak. Feltörni se kellett. Évekig pereskedett. Pénze, egészsége, házassága ráment. A bíróság a kár 1%-át ítélte meg neki. Valószínűleg lefizették az igazságügyi szakértőt. Pár év után valami mezőn talált rá az addigra teljesen elrozsdásodott gépekre.

(amikor itt tartott, már negyed órája állunk a ház előtt, de ő csak mesélt és mesélt...)

Visszatért, a sír széléről. Egy Skodával és sok adóssággal kezdte újra. Taxiscéget alapított, ahol a felvételi kritérium, hogy tilos megbuherálni a taxiórát. Saját kezűleg ellenőrzi. Áramvonalas vállalkozás, ő maga a diszpécser.

Miért lett tisztességes? Nyilván a lelkifurdalás.

De hogy ne csöpögős tündérmese legyen ez a történet, az is nyilvánvaló: hősünk, amellett, hogy saját magával is megbékélt, talált egy piaci rést. Hiszen a megbízhatóság érték, van rá kereslet. Épp mert olyan ritka.

A cégnek szép jövőt jósolok.

"...Kiterítenek úgy is"? Talán nem szükségszerűen.

A tanulság? (Szájbarágó!) A morális megújulást ne álszent politikusoktól, hanem az élelmes és gerinces kisemberektől várjuk.

Ma ér véget a féléves GYED-em. Anyuka dolgozik, nagyfiú az oviban, apuka otthon a kicsivel. Felkelés-virágöntözés-séta-pelenka-ebéd-alvás-pelenka-játék-böngésző... Második műszak: politika és némi "tudomány". Persze volt, hogy telefonos segítséget kellett kérnem (telefonálok - és jönnek a nagyszülők), mert szólított a kötelesség. És a szerdákat eleve nem vállaltam. De azért a legtöbb hétköznap így zajlott.

Kispapai tapasztalatok?

Villamos. Nem-tudományos felmérésem szerint apáknak ritkábban adják át az erre a célra szolgáló babakocsi-helyet, ill. az ahhoz tartozó (sz)ülőhelyet, mint az anyáknak. Ezt picit igazságtalannak éreztem. Főleg a -- halaszthatatlan munka, babafogfájás, elválasztási nehézségek... blogírás miatt -- virrasztva töltött éjszakák után.

Van egy körbekerített parkocska a közelben, lehetne belőle játszótér. Épp ma határoztuk el egy anyukával, hogy az önkormányzathoz fordulunk, hátha. Zebra is kellene többfelé, vagy legalább 1-2 fekvőrendőr.

Jónást -- akit jövő hónaptól mindenképp bölcsődébe kell adnunk -- nem vették fel önkormányzati bölcsibe, egyikbe se; választhattunk a megfizethetetlen magánbölcsik... és a munkahelyi között. Utóbbi messzebb van jóval; de legalább van. Novemberben beszoktatás. Nekünk szerencsénk volt. Mihez kezdenek mások?

És egy egészen friss élmény. Jónás ma mondta ki élete talán első mondatát: "mama, haza"... S jellegzetes, imbolygó lépteivel, már szaladt is az előszobába, fogadni Őt. Várva várta. Naná!

...Viszont focizni velem szeret :-)

Néhány fotó, még szeptemberről. Azóta nagyra nőtt...

Barátaim és zöldtársaim (Scheiring Gábor, Dorosz Dávid, Szabó Zsolt...) már szinte mindent megírtak a holnapi tüntetésről, amit én is fontosnak tartok.

No és TGM meg Balavány.

Utóbbitól idézem zárómondatát: én sem azért megyek, "mert Bajnai is ott lesz, hanem annak ellenére."

Amit talán még nem írtak meg, az az, hogy: tüntetni jó :-)

Ne titkoljuk: élvezzük.

Jó volt, amikor Párizsban tüntettem, egyetemistaként a felsőoktatást érintő megszorítások ellen, kb. 20 éve. Pedig a könnygázból is kijutott. És akkor is, amikor az Alkotmánybíróság elleni Fidesz-támadás miatt demonstrált az LMP, 2 évvel ezelőtt. Hát még akkor, amikor én magam szónokoltam Schmitt Pál plágium-ügyében, egy flash-mobon!

...Mert tüntetni azért is megy az ember, hogy hallassa a hangját, gyakorolja demokratikus jogait. ...És azért is, hogy ne csak tudja, érezze is: nincsen egyedül.

Ez az elnyomás és elszigetelés orbáni rendszerében különösen fontos.

...Meg azért is, mert immár két fiamat vihetem tüntetni. Jókat beszélgetünk; főleg Ábellel, de Jónással is egyre inkább. Ő -- másfél évesen -- még csak "nem"-et tud mondani, szó szerint. :-) De 2014 tavaszára már el fogja tudni mondani, milyen világot szeretne.

A nyakamban ülve jó a kilátás. Értük csináljuk. Ők a jövő nemzedék.

Az LMP helyi és országos szinten számtalanszor tiltakozott a kaposvári Toldi Ált. Iskola és Gimnázium bezárása ellen, a szülőkkel karöltve (ld. pl.: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt). Most az ombudsman mondta ki -- éppen a szülők és az LMP kezdeményezésére -- hogy igazuk, igazunk volt. (Lásd itt is) 

Az ügy messze túlmutat a Toldi iskolán (korábbi bejegyzésem, cikkem a témában: itt, parlamenti bizottsági felszólalásom itt.)

Az ombudsman kimondta, hogy "önkormányzat nem biztosította a közoktatási törvényben előírt véleményezési jogot az általános iskolai részt magába olvasztó jogutód iskola diákjainak és szüleinek, de még a tanárok közül sem mindenkinek." -- Álkonzultáció van, igazi nincs. A törvény se számít.

"A megyei önkormányzattól kért ugyan szakvéleményt a kaposvári önkormányzat, ehhez viszont állításukkal ellentétben nem csatolhatták a közoktatási szakértő véleményét, mert – mint a jelentés megállapítja – nemhogy a vélemény nem született meg akkor, amikor a megyei önkormányzathoz fordultak, de még a szakértőt sem kérték fel munkája elvégzésére, a döntéshozók tehát egyszerűen hazudtak az ügyben." -- A Fidesznek hazudnia is szabad. "Mellesleg": az álnok Fidesz épp az iskolabezárások ellen tiltakozva került hatalomra....

"Igaz, a szakértői anyag túl sokat nem segített volna abban, hogy árnyaltabb véleményt alakíthasson ki a bizottság, az ugyanis a jelentés szerint „nem tartalmaz utalást arra, hogy a szakértő az átszervezéssel érintett intézményt, illetve annak tervezett jogutód intézményeit, az ott folyó közoktatási tevékenységet ismerte-e…, például járt-e a helyszínen”. -- A Fidesz-közeli álszakértők pénztárcája egyre hízik.

"Az állásfoglalás megállapítja, hogy a fenntartói magatartás révén a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérül , például azzal, hogy a megyei kormányhivatal érdemi vizsgálat nélkül utasította el a szülők beadványát." -- A jogbiztonságot már rég felváltotta a hatalmi önkény.

"Kikérték viszont Szitáék a Somogy Megyei Kereskedelmi és Iparkamara véleményét (a kamara szerint csökkenteni kell a gimnáziumi kapacitást), amelynek viszont semmi köze nem volt a kérdéshez, véleményezési jog a törvény szerint nem illette meg." -- A Fidesz már rég csak a nagytőkések érdekeit védi, akár a szülőkkel, gyerekekkel és a józan ésszel szemben is. Hiszen a gimnáziumi kapacitások visszafejlesztése a legnagyobb őrültség, ami létezik. Út a munkanélküliséghez.

Most magamtól idézek: "Ahhoz, hogy a központosítást végre lehessen hajtani, meg kell törni az autonóm szülői közösségek, a másként gondolkozók ellenállását, példát kell statuálni: ez történt a kaposvári Toldi és a budapesti Janikovszky iskolával." -- Minden autonóm közösséget felszámol a Fidesz, lépésről lépésre.

A független intézmények nagyrészét bedarálta a Fidesz, vagy saját kádereit ültette az élükre. Az ombudsman eddig kimaradt a szórásból, de válaszra nemigen méltatják: "Az ombudsmani hivatal nem kapott választ arra a kérdésre, hogy az addigra már megszületett közoktatási szakértői vélemény valamely más úton eljutott-e a bizottsághoz." -- Aki nem az ő emberük, azt levegőnek nézik. Aki nem fideszes, az nem is létezik.

"...a Somogy Megyei Kormányhivatal vezetője több cikluson keresztül Kaposváron Szita Károly alpolgármestere volt, a hivatal oktatási főosztályvezetőjének férje pedig a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke." -- Egy cinikus, arrogáns, nepotizmussal fertőzött hatalmi klikk kerítette hatalmába Kaposvárt -- és az országot.

"A már több mint egy éve megszüntetett iskola ügyében nem javasol intézkedést az ombudsman, úgy tűnik, nem lát módot az eredeti állapot helyreállítására." -- A kár, amit okoztak, helyrehozhatatlan, jóvátehetetlen.

Tette mindezt a polgármester egy olyan párt képviseletében, mely antikommunista retorikájával tévesztette és téveszti meg az ország egyik felét. Pedig Szita Károly a 80-as években "beszervezett, meglehetősen pitiáner besúgóként, Krakus Péter fedőnéven" tevékenykedett, s "...jelentett a munkahelyén tapasztalható hangulatról, külföldi egyetemista ismerőseiről és családjáról is". Nem véletlenül fedezi Orbán az ügynököket.

Az nem lehet -- hiába ezer Kubatov-lista és a Simicska-milliárdok -- hogy ennyi aljasságot és ennyi ügyetlen hazugságot a választók ne torolnának meg! A kaposvári példamese számomra azt üzeni: a Fidesz és az Orbán-kormány túl gátlástalan és túl ostoba ahhoz, hogy le ne váltsa a nép.

Fel fogunk iratkozni, ne örüljön, Krakus elvtárs!

-----------------------------------------------------------------------------------

Ahol nincs külön jelölve, ott az idézetek forrása a Magyar Narancs cikke.

A bűnbakképzési mechanizmusok és az előítéletesség tanulmányozásához ajánlom! A cápáknak évi 10, míg a medúzáknak 100, az elefántoknak 600 halálos áldozatuk van. Mégis: a medúzákkal nem törődik senki, az elefántokat mindenki imádja, s a cápáktól mindenki fél. (Forrás: Le Monde)

...Minden itt kezdődik: nézzünk szembe a tényekkel!...

(Fotó)

Ma lenne 100 éves a(z anyai) nagyapám, dr. Vámos György, a Papíripari Kutatóintézet alapítója,
a budapesti Könnyűipari Műszaki Főiskola első főigazgatója. 90 évet élt.

Nagyon kötődtem hozzá -- ezért e blogbejegyzés. Nem zúdítok most szubjektív emléközönt az olvasóra, csak idemásolok egy linket: az általa alapított és évtizedekig vezetett lapban, a Papíriparban emlékszik rá egy német kollégája e szavakkal: "Céljai eléréséhez képességei rendkívüliek voltak, és a szakmához való hozzájárulása kiemelkedő eredményeket hozott. A papíriparon belül úttörő volt, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. (...) Kiemelkedő tudósként és szerzőként az írott szó területén való jártassága az olvasók számára könnyen érthetővé
tették előadásait. (...) Sok „veterán” úgy is emlékszik Vámos Györgyre, mint nagylelkű, barátságos és vendégszerető barátra, aki nem habozott, hogy kitárja otthonát a távolról és közelről érkezett vendégek előtt." http://epa.oszk.hu/00800/00863/00024/pdf/00024.pdf (a pdf-fájl 9. oldalától)

...Ezek a nagy vendégségek, meg a "világ legvastagabb könyve" a polcon, amit ő szerkesztett, a Papíripari Lexikon: nagyon bevésődött.

Ma 100 éves.

Öt évet éltem Franciaországban, ezek után a minimum egy...

Gratuláció a francia Zöldeknek!

A francia Zöldek (Europe Ecologie – les Verts) a vasárnapi nemzetgyűlési választáson óriási sikert értek el: az Ötödik Köztársaság történetében először sikerült az önálló frakció alakításához elegendő számú képviselőt a parlamentbe juttatniuk. Ezzel, mint Európa-szerte egyre több helyen, Franciaországban is a politikai élet meghatározó szereplőivé váltak a zöldek. Jelöltjeik néhol 70%-os eredményt értek el (mondjuk ehhez egy előzetes választási megállapodás is kellett az ottani /mondom: ottani!/ szocialistákkal), szinte az összes régióból jönnek a képviselőik, s nem csak a nagyvárosokból.

A 18 fős frakcióban a férfiak és nő aránya fele-fele – az ökopolitika ebben is más. A választások még csak a folyamat kezdetét jelentik: merthogy kormányozni is fognak, Cécile Duflot miniszter és még egy államtitkár részvételével.

A cél közös: a válságból a centrum és a félperiféria országai csak együttes erővel lábalhatnak ki, a válságkezelésnek pedig nem válhatnak áldozatává sem a legelesettebbek, sem természet. A kormányprogram többi részét most nem ismertetem, de kérésre megteszem :-)

Az Európai Zöld Párt (EGP) ún. Tanácsa (magyarul kongresszusa) idén májusban Koppenhágában volt. Negyedmagammal képviseltem az LMP-t (mint a Választmány egyik tagja).

Itt fogadtuk el a Zöldek agrárpolitikai programját, s ami engem a leginkább érdekelt: a Green New Deal, vagyis a Zöld Fordulat társadalompolitikai fejezetét (az egész szöveg itt), valamint az EU jövőjéről szóló dokumentumot. Ezekhez jó pár módosító javaslatot írtam, írtunk, amiket, szinte kivétel nélkül el is fogadtak. Így lett pl. a prekariátus emancipálása vagy a progresszív adórendszer melletti való kiállás (az igazságtalan egykulcsos adó helyett) immár az európai zöldek programjának is kulcseleme.

...Íme a koppenhágai fotóim: részben művészkedés, részben pártkongresszus, részben a politikus is ember sorozatból: Jávor Benedek mint egy busz utasa és Szabó Tímea mint "M" betű... :-)