Ma ér véget a féléves GYED-em. Anyuka dolgozik, nagyfiú az oviban, apuka otthon a kicsivel. Felkelés-virágöntözés-séta-pelenka-ebéd-alvás-pelenka-játék-böngésző... Második műszak: politika és némi "tudomány". Persze volt, hogy telefonos segítséget kellett kérnem (telefonálok - és jönnek a nagyszülők), mert szólított a kötelesség. És a szerdákat eleve nem vállaltam. De azért a legtöbb hétköznap így zajlott.

Kispapai tapasztalatok?

Villamos. Nem-tudományos felmérésem szerint apáknak ritkábban adják át az erre a célra szolgáló babakocsi-helyet, ill. az ahhoz tartozó (sz)ülőhelyet, mint az anyáknak. Ezt picit igazságtalannak éreztem. Főleg a -- halaszthatatlan munka, babafogfájás, elválasztási nehézségek... blogírás miatt -- virrasztva töltött éjszakák után.

Van egy körbekerített parkocska a közelben, lehetne belőle játszótér. Épp ma határoztuk el egy anyukával, hogy az önkormányzathoz fordulunk, hátha. Zebra is kellene többfelé, vagy legalább 1-2 fekvőrendőr.

Jónást -- akit jövő hónaptól mindenképp bölcsődébe kell adnunk -- nem vették fel önkormányzati bölcsibe, egyikbe se; választhattunk a megfizethetetlen magánbölcsik... és a munkahelyi között. Utóbbi messzebb van jóval; de legalább van. Novemberben beszoktatás. Nekünk szerencsénk volt. Mihez kezdenek mások?

És egy egészen friss élmény. Jónás ma mondta ki élete talán első mondatát: "mama, haza"... S jellegzetes, imbolygó lépteivel, már szaladt is az előszobába, fogadni Őt. Várva várta. Naná!

...Viszont focizni velem szeret :-)

Néhány fotó, még szeptemberről. Azóta nagyra nőtt...