Nem engedünk az 56-ból!

„A mai Magyarországon a társadalmi mobilitás lehetőségei szűkülnek, az egyenlőtlenségek növekednek, milliók élnek a létminimum alatt, ezen belül is százezrek kilátástalan mélyszegénységben, tízezrek pedig hajléktalanként. A rendszerváltást követő huszonkét év képtelen volt a foglalkoztatás bővítésére, ami százezreknek a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztődését eredményezte. A magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb egész Európában: a szülők társadalmi helyzete és iskolai végzettsége itt határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek iskolai teljesítményét. Az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségei is drámaiak – a pénzkivonás, a kényszernyugdíjazás és az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig az egész rendszer összeomlásával fenyeget.” – ezzel a helyzetértékeléssel kezdődik az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért szövetségét megalapozó szakpolitikai megállapodás társadalompolitikai fejezete.

A megállapodás gazdaságpolitikai részeiről Scheiring Gábor, fenntarthatósági („zöld”) fejezetéről Szilágyi László számolt be. (A demokrácia-fejezet is olvasható: teljes terjedelemben itt, röviden pedig itt).

Íme a társadalompolitikai fejezet főbb pontjai. Mindez szó szerinti idézet, csak kicsit rövidítettem és szerkesztettem. 56 pont a jövő Magyarországáról...

Bevezetés:

1: A 2014-es kormányváltás nem jelentheti a 2010 előtti társadalompolitikához való visszatérést. A köztársaság újjáépítésének és az alkotmányosság helyreállításának össze kell kapcsolódnia az esélyteremtő és szolidáris állam újjáépítésével, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével és a társadalmi kohézió erősítésével.

2: a klasszikus alapvető jogok mellett a gazdasági, szociális és kulturális jogokat is biztosítania kell a területén élők számára. Társadalompolitikánk alapvető célja a szegénység, a kiszolgáltatottság és a társadalmi egyenlőtlenségek átfogó, radikális csökkentése a társadalom minden területén.

3: A gazdasági fejlődés hosszú távon nem alapulhat máson, mint a jó minőségű humán tőkén, ami viszont feltételezi a jóléti államot, a közszolgáltatások magas színvonalát, a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek csökkentését.

I. Társadalompolitikai alapok

4: Radikálisan csökkenteni kell az ország különböző térségei között, többek között az oktatás, foglalkoztatás, egészségi állapot, halálozási adatok, lakhatási helyzet tekintetében tapasztalható, egymást erősítő egyenlőtlenségeket.

5: Az uniós források felhasználásának alapvető prioritásaként kell kezelni az alacsony iskolázottságúak és a hátrányos helyzetű térségekben élők foglalkoztatását és esélyteremtését. A közszolgáltatásokhoz és a munkahelyekhez való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése érdekében fejleszteni kell a közösségi közlekedést és segíteni kell a lakás-mobilitást.

6: A jelenlegi segélyezési rendszert fokozatosan egy olyan garantált minimumjövedelem rendszerrel kell felváltani, amely minden háztartást megvéd a mélyszegénységtől.

7. A rokkantsági ellátásokra való jogosultságot kizárólag tisztességes, a jogorvoslat lehetőségét biztosító eljárásban, szakmai szempontok alapján lehet felülvizsgálni, és elegendő időt kell biztosítani az érintetteknek a változásokhoz való alkalmazkodásra. A munkaerő-piaci reintegrációt nem a támogatások megvonásával, hanem egészségügyi és foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokkal, célzott támogatásokkal és a keresletet bővítő intézkedésekkel kell elősegíteni.

8: A fogyatékkal élő személyek számára elsősorban a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogató szolgáltatásokat kell biztosítani.

9: 10-20 fős közösségi lakhatási szolgáltatásokat kell létrehozni a fogyatékossággal élő állampolgárok számára.

II. Lakhatás

10. A lakástámogatások rendszerében egyrészt érdemben növelni kell a lakhatás fenntartásának és megtartásának (szektor-semleges) támogatását, másrészt (…) kiemelten támogatják az önerejükből elfogadható, biztonságos lakhatáshoz jutni, azt fenntartani képtelen állampolgárokat.

11. Szükség van egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására. Meg kell alkotni az ehhez szükséges egységes szabályozási, támogatási és intézményrendszert, és az első négy évben többezer lakást kell bevonni a rendszerbe.

12. A már meglévő lakásállományon és a családok átmeneti otthonainak bővítésén keresztül érvényt kell szerezni a kiskorú gyermeket nevelő családok lakhatáshoz való jogának.

13. Kiemelkedően fontos a hajléktalanság megelőzése, amelynek érdekében szükség van az adósságkezelő támogatás átalakítására, az akár lakásvesztést is eredményező eljárásokban a szociális garanciák erősítésére, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmára. A hajléktalanság kriminalizálása bármilyen formában elfogadhatatlan.

14. Középtávon fel kell számolni a szegregált telepeket, az átmeneti időszakban pedig biztosítani kell az emberhez méltó élet feltételeit a telepeken vagy telepszerű környezetben élők számára.

III. Nemzedékek

15. A 2014-es ciklus végére el kell érni, hogy egyetlen gyermek se éhezhessen Magyarországon. Aktualizálni kell a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot, és kötelezettséget kell vállalni annak végrehajtásáért. A garantált minimumjövedelem bevezetésével párhuzamosan el kell érni, hogy a család anyagi helyzetére való hivatkozással egyetlen gyereket se vegyenek állami gondozásba.

16. Meg kell szüntetni azt a kormányzati gyakorlatot, amelyik rá kívánja erőltetni a fiatalok számára az együttélés egy meghatározott jogi formáját. Számunkra minden tartós érzelmi közösség érték, mi mindegyiket családnak tekintjük.

17. A család védelmének erősítése érdekében megteremtjük a lehetőségét annak, hogy megfelelő garanciák mellett a tartós érzelmi közösségben élő párok egymás vér szerinti gyermekei felett szülői felügyeleti jogot gyakorolhassanak.

18. Hogy minden gyermek egyenlő esélyekkel indulhasson az életben, és a nők is könnyebben illeszkedjenek vissza a munkaerő-piacra, ahhoz kiemelten fontos a korai készségfejlesztés, a bölcsődéhez, óvodához, családi napközikhez való hozzáférés fejlesztése, a térítésidíj-mentesség és a kedvezmények kibővítése, a védőnői hálózat megerősítése, óvodabuszok indítása, illetve az iskolabuszok „megnyitása” az óvodások előtt. A beóvodáztatási támogatást már 2014-ben 25 ezer forintra növeljük.

19. Hogy az apák minél korábban bekapcsolódjanak a gyermeknevelésbe, és az anyák minél rugalmasabban térhessenek vissza a munka világába, a GYES szabályainak átalakításával ösztönözzük, hogy a gyermek születésétől számított 36 hónapból legalább hármat az apa töltsön otthon a kisgyermekkel.

20. A fiatalok számára az oktatás „újranyitásával” biztosítjuk a társadalmi felemelkedés lehetőségét, emellett közösségi tereket is nyitunk, támogatjuk földrajzi mobilitásukat, önszerveződésüket. Minden fiatalnak jusson vagy munka, vagy képzés: garanciát nyújtunk minden 30 év alattinak, hogy vagy munkát talál, vagy be-, illetve visszakapcsolódhat az oktatásba, képzésbe, legkésőbb hat hónappal azután, hogy elhagyta az iskolapadot vagy munkanélkülivé vált.

21. Átlátható és kiszámítható nyugdíjrendszerre van szükség, amely mindenkit megóv az időskori szegénységtől. Szűkíteni kell az aktuálpolitikai beavatkozások lehetőségét a nyugdíjrendszer szabályozásban, biztosítani kell az egyéni számlás állami nyugdíj-nyilvántartást. Az időskori mélyszegénység megelőzésére, és az elégséges szolgálati év hiányában öregségi nyugdíjra való jogosultságot nem szerző – százezres nagyságrendű – népesség nyugdíjrendszerben tartása érdekében törekedni kell az állampolgári jogon járó alapnyugdíj bevezetésére.

22. A nyugdíj nem minden – véget kell vetni az idősek elszigeteltségének, magányának: a tevékeny időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás hazai és európai jó gyakorlatait kell elterjesztenünk, adaptálnunk.

IV. Egészségügy

23. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog érvényesülése érdekében az államnak kiterjedt feladatai vannak az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezése mellett a betegségmegelőzéssel, a rendszeres testedzés támogatásával, a munkavédelemmel, az épített és a természetes környezet védelmével összefüggésben is. Ahhoz, hogy ezt a feladatát az állam el tudja látni, a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételekből minden évben érdemben növeljük az egészségügyi közkiadások összegét.

24. Az egészségügyi rendszerben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az egészségügyi ellátásra való jogosultság állampolgári jog, közkiadások fedezik az egészségügyi kiadások túlnyomó részét, az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei folyamatosan csökkennek, miközben a háziorvosok valódi „kapuőr” funkciót töltenek be.

25. A jó egészségügyi ellátás érdekében a betegjogok intézményrendszerét helyreállítjuk, a betegelégedettséget mérjük és javítjuk, a minőségbiztosítási rendszereket és a betegbiztonságot pedig erősítjük.

26. Az utólagos beavatkozásokról az emberek és az állam számára is kedvezőbb eredményt hozó megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Kiemelten támogatjuk a népegészségügyet, az országos szűrővizsgálatokat, és – az indikátorokat valódi ösztönzőkké alakítva – a háziorvosok egészségmegőrző tevékenységét, különösen a dohányzás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiányos életmód tekintetében. Prioritásként kezeljük a légszennyezés és a pollenkoncentráció csökkentését: a károsanyag-kibocsátás csökkentését, a közösségi közlekedés előnyben részesítését, az allergén parlagfű elterjedésének megelőzését.

27. Radikálisan csökkenteni kell az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés társadalmi-földrajzi egyenlőtlenségeit, új ösztönzők bevezetésével be kell tölteni az üres háziorvosi és védőnői praxisokat. Konkrét, életév-növekedéshez és egészségmutató-javuláshoz kötött teljesítményfinanszírozás bevezetésére kell törekedni a hátrányos helyzetű térségekben; a fekvőbeteg-ellátásban pedig a teljesítményvolumen-korlát átgondolt oldásával csökkenteni kell a várólistákat.

28. Az egészségügyiek elvándorlását meg kell állítani. A diplomás szakdolgozók, de általában is a szakdolgozók nagyobb bért és nagyobb felelősséget kapnak, az orvosok anyagi megbecsülését a gazdasági lehetőségek szerint jelentősen növeljük, adminisztratív terheit érdemben csökkentjük.

29. Az akut ellátások mellett modern, közösségi és otthoni krónikus ellátásra van szükség. Az egyre gyakoribb – pszichiátriai, mozgásszervi és allergiás – népbetegségekre, és a lakosság elöregedésére tekintettel kiépítjük a közösségi pszichiátriai ellátást, valamint megerősítjük a fekvőbeteg-ellátást is tehermentesítő rehabilitációs és házi ápolási rendszert.

V. Oktatás

30. A jövő nemzedékek, a társadalmi felemelkedés és a tudástársadalom érdekében mindenek feletti prioritás az oktatás fejlesztése, a hozzáférés javítása. Ennek megfelelően a következő ciklusban a gazdasági növekedésből származó állami többletbevételeket első helyen az oktatásügyi közkiadások növelésére fogjuk felhasználni.

31. A közoktatási színvonal növeléséhez elengedhetetlen a pedagógusok megbecsülése, a pálya vonzóvá tétele. Érdemi béremelést szavatoló pedagógus életpálya-modellt vezetünk be, kiemelten támogatva a pályakezdőket.

32. A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő- és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz-programot indítunk.

33. Megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes 8-10 éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen.

34. A tanfelügyelethez esélyegyenlőségi ellenőrző jogosítványokat telepítünk. Felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók szegregációját. Az egyenlőtlenségek újratermelődése ellen korai fejlesztéssel, bölcsődei, óvodai férőhelyek biztosításával, inkluzív, fejlesztő pedagógiával lépünk fel. Az esélyegyenlőséget szolgáló jogszabályok hatálya alá kell tartoznia minden oktatási intézménynek, fenntartótól függetlenül.

35. Az oktatásban a tudásátadás mellett a készségfejlesztés, a demokráciára, társadalmi felelősségvállalásra, önkéntességre és környezettudatosságra nevelés is kiemelt szerepet kap.

36. A társadalmi mobilitást erősíteni fogjuk azzal, hogy az érettségit adó képzésekhez való hozzáférést javítjuk. Növeljük a gimnáziumok és szakközépiskolák részarányát a középfokú oktatáson belül.

37. Vissza kell állítani azonnali hatállyal tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. Nem válhat lobbicsoportok martalékává a szakképzés: helyre kell állítani a közismereti és szakmai tárgyak egyensúlyát a szakképzésben, erősíteni kell a készségfejlesztést, mentorálási programmal 10% alá kell csökkenteni a lemorzsolódást.

38. Az alacsony képzettségűek számára kiterjedt felnőttképzési programokat kell biztosítani.

39. Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott keretszámot

40. Megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között

41. Helyreállítjuk a humán-szakok megbecsülését.

42. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi plusz-pontokkal is segítjük a bejutásukat.

43. Eltöröljük a röghöz kötést.

VI. Jogvédelem

44. Roma honfitársaink társadalmi integrációját aktívan segíteni kell az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és az egészségügy területén. Fel kell számolni az etnikai alapú megkülönböztetést az állami szervek működésében. A leghatározottabban fel kell lépni mindenfajta félelem- és gyűlöletkeltő megmozdulással szemben. A rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak (…) meg kell akadályozni minden olyan megmozdulást, amely a helyi lakosokat méltóságukban és biztonságukban veszélyezteti.

45. Biztosítani kell minden nő jogát a szexuális önrendelkezéshez, a szexuális erőszakot vissza kell szorítani. Mindenki számára lehetővé kell tenni a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférést, valamint a várandóssággal és szüléssel kapcsolatos döntések lehetőségét.

46. Családon és párkapcsolaton belüli és nemi alapú erőszak visszaszorítását önálló büntetőjogi tényállással, a távoltartás intézményének átalakításával, a bántalmazott nők, gyerekek, idősek és fogyatékkal élők számára kialakított speciális menedékhelyek kialakításával, pszichológiai szolgáltatások elérhetővé tételével (…) is elő kell mozdítani.

47. Társadalmi szemléletformálással és büntetőjogi eszközök hathatós alkalmazásával egyaránt fel kell fellépnünk a prostitúcióra kényszerítettek védelmében, és célzott lakhatási, foglalkoztatási, áldozatvédelmi programokkal biztosítani kell a prostitúcióból való kilépés lehetőségét. Haladéktalanul érvényt kell szerezni a kiskorú prostituálását tiltó rendelkezéseknek.

48. Az élet minden területén meg kell szüntetni a szexuális orientáció alapján történő hátrányos megkülönböztetést, az azonos nemű párok számára a házassághoz közelítő jogokkal biztosítjuk az együttélésük jogi kereteit.

49. Módosítjuk az egyházügyi törvényt oly módon, hogy az egyaránt megelőzze a visszaéléseket, a kisegyházak hátrányos megkülönböztetését és a politika befolyását a hitéletbe. Az egyházi státuszról a bíróságoknak kell döntenie, amellyel összefüggésben lehetőséget kell biztosítani a jogorvoslatra.

VII. Kultúra

50. A politikának ki kell szállnia a kultúrharcból: gondoskodunk a politikai befolyás visszaszorításáról az intézményvezetői kinevezésekben és a finanszírozási rendszerben, függetlenséget biztosítunk a Nemzeti Kulturális Alapnak.

51. A Magyar Művészeti Akadémiát valódi köztestületté tesszük, megállítjuk a magyar kulturális életre való erőszakos nyomásgyakorlását, finanszírozási forrásaira irányuló offenzíváját; újra állami kezelésbe vesszük a Műcsarnokot.

52. Biztosítjuk a független színházak, fesztiválok és a művész-mozik működéséhez szükséges forrásokat, újraindítjuk a PANKK-programot.

53. Átláthatóvá kell tenni és erős szakmai kontroll alá helyezni a filmfinanszírozást, amelynek minden filmes műfaj számára lehetőséget kell biztosítania az alkotásra.

54. Újragondoljuk a színházak finanszírozási rendszerét, támogatjuk a színházi és más kulturális produkciók utaztatását, növelve ezzel a hozzáférés esélyeit a hátrányos helyzetű térségek számára is. Meg kell állítanunk a vidéki kulturális élet leépülését: pályázati rendszerrel kell ösztönözni a helyben születő, helyi értékekre alapozó kulturális tevékenységet. Az Integrált Közösségi és Szolgáltató Tereket továbbfejlesztjük.

55. Kiemelkedő felelőssége van a kulturális kormányzatnak abban, hogy fennmaradjanak és gazdagodjanak az országhatáron belül és a kívül élő magyarok közös kulturális hagyományai; ennek érdekében különös figyelmet fogunk szentelni az élő és eleven kulturális kapcsolatok fennmaradásának és bővülésének.

56. A kultúrpolitkának egyszerre kell biztosítani a kultúra megújulásának lehetőségét és kulturális értékeink megóvását. Helyre kell állítani az örökségvédelem intézményes garanciáit.