november elején, az Európai Zöld Párt kongresszusára menet, átutazóban töltöttünk pár órát Isztambulban. (a Malév csődbe ment, nincs közvetlen járat, az isztambuli átszállás volt a legolcsóbb.)

Olyan volt nekem, mint a Szerelmesfilm vége felé az a jelenet, amikor Bálint András csak néhány percet tölt Párizsban, kilép a Gare de l'Est kapuján és "magába szippantja" azt az elképesztően sűrű, nyüzsgő, lüktető, zajos várost. Vagy a város őt.

Én is hagytam magam elvarázsolni.

Íme a FOTÓK.