Sok oka volna, hogy maradjak – ezekkel kezdem.

Mióta az eszemet tudom (na jó, csak 20 éve) vártam egy magyar zöld pártra. Létrejött, és csupa jót csinált. Bebizonyította, s ezt ma is vallom, hogy: lehet más.

Lehet más, mert nem minden politikus korrupt, nem minden párt él illegális pénzekből.

Lehet más, mert nem csak unalmas, hazug és lomha néppártok, meg durva duhajok kerülhetnek be a parlamentbe, hanem egy szerethető, őszinte, dinamikus, fiatalos párt is.

Lehet más, mert az ökopolitika nagyon különbözik a megszokott ideológiáktól: a környezeti és társadalmi fenntarthatóság eszméjéből radikálisan új közpolitikák fakadnak, a részvételiség és erőszakmentesség megújítja a demokráciát, sőt: az emberi kapcsolatokat.

Nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől. Sok jó baráttal most új pártot alapítunk, de az LMP-ben is sok jó barát marad.

Végigküzdöttem ezt a 3 évet: részt vettem a programírásban, voltam jelölt a 13. sz. EVK-ban (Pesterzsébet és Ferencváros egy része), ott kampányolt először az akkor még csak 3 éves nagyobbik fiam (be is jutottam a második fordulóba!); aztán Albertfalván, ahol akkor laktunk, az önkormányzatin (addigra Ábel betöltötte a négyet :-)), aztán másfél évig dolgoztam a frakció szakértőjeként/tanácsadójaként a parlamentben (oktatás, egészségügy és más társadalompolitikai kérdések; az oktatási biztosságban fel is szólaltam) – ekkor már az időközben megszületett kisebbik fiam, Jónás is bekapcsolódott a munkába :-)

Végül az elmúlt szűk egy évben az LMP 13-tagú Országos Választmányának tagjaként, stratégiai-közpolitikai ügyvivőként dolgoztam.

Azzal kezdtem, hogy lemondásra kényszerítettem Schmitt Pált ;-) ...De máig büszke vagyok a népszavazásra is, gyűjtöttem az aláírásokat érvekkel és az utcán egyaránt.

Hosszú, soklépcsős folyamat végén megszületett a párt stratégiája – a szöveg nagy része, persze épp' a legfontosabb néhány pont kivételével, konszenzusos – ez az egyik búcsúajándékom az LMP-nek. Beindítottuk a programalkotást is, részvételi alapon – hét műhely és számos munkacsoport alakult.

A novemberi döntés az Együtt 2014-hez való viszonyról azért sokkolt, mert a Kongresszus épp az általam készített, nagyon is kompromisszumos javaslatot szavazta le, mely csupán az esetleges csatlakozásról szóló tárgyalások megkezdéséről szólt, ráadásul szigorú feltételeket nevesítve. Ehelyett a Kongresszus még a tárgyalásokat is elutasította.

Egyre kevésbé volt világos, hogy az adott választási rendszer keretei között hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, amit Alapszabályunk is legfőbb feladatunknak mond – hiszen az LMP is politikai párt: „A párt elsődleges célja, hogy a közhatalom gyakorlásában való részvétel útján minél szélesebb körben érvényre juttassa a 3.§ban kifejtett elveket és értékeket. (...)" Egy párt nem elvont eszméket hirdet, nem a múltat elemzi, nem másokon élcelődik, hanem értékeiből fakadó programját igyekszik megvalósítani.

Azért csatlakoztam a Párbeszéd Magyarországért platformhoz, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba; a novemberi döntés ugyanis nyitva hagyta az esetleges stratégia-váltás lehetőségét. A platform javaslata, melynek megírásában én is közreműködtem, így kezdődött: „Amint azt mindannyian érezzük és látjuk, országunk bajba jutott” - a részvétel, igazságosság és fenntarthatóság pártjának Alapító Nyilatkozata e szavakkal kezdődik. Talán senki nem gondolta volna 2008-ban, hogy ez a baj öt év múltán még sokkal súlyosabb lehet. Az LMP politikai stratégiájának egyszerre kell megfelelnie két célnak: biztosítania kell az LMP önálló ökopolitikai identitásának megőrzését és reális esélyt kell nyújtania a hazug, szabadságkorlátozó, környezet- és társadalomromboló Orbán-rendszer megdöntésére.” – A többi ellenzéki erővel való együttműködést azonban most ismételten elutasította a kongresszus. Ezzel az iránnyal, tekintettel a választási rendszerre, nem tudok azonosulni, s félő, hogy a mégoly kiváló közpolitikai javaslataink, az LMP programja is írott malaszt marad.

Ezért döntöttem úgy, hogy platform-társaimmal együtt kilépek az LMP-ből, és részt veszek egy új, baloldali zöld párt megalapításában. Nem várhatunk 2018-ig. Tisztán, zölden – de nem egyedül, egy igazságosabb és demokratikusabb Magyarország megteremtéséért, a jövő nemzedékért fogunk küzdeni.

Lehet más.