Mesterházy Attila, az MSZP elnöke nagy örömünkre gyorsan válaszolt az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért korszakváltó téziseire. Egyetértünk! Egyetértünk?

Az MSZP elnöke írja: „Mindemellett nem titkolom el azt a véleményemet sem, hogy az ügynökaktáknál fontosabbnak tartom a szegénység elleni küzdelmet (…) Radikálisan javítanunk kell a nők és a nyugdíjasok, illetve az oktatás és az egészségügy helyzetén. Ezen áll vagy bukik Magyarország sorsa.” E sorokból akár azt is kiolvashatná a T. Olvasó, hogy a társadalompolitikai kérdéseket mi nem tartjuk sorsdöntő fontosságúnak. Pedig de.

Az Együtt 2014-PM által közzétett tézisek fő funkciója az volt, hogy megtaláljuk az Együtt 2014-PM és az MSZP közötti közös nevezőt, de egyúttal ki is emeljük azokat a pontokat, ahol jogos elvárása a bizonytalan szavazóknak, és általában a választóknak, hogy teljesen egyértelmű képet kapjanak a demokratikus ellenzék legnagyobb pártjainak álláspontjáról.

Vegyük az oktatást és az egészségügyet – a Mesterházy Attila által kiemelt két ágazatot!

Természetesen őszintén örülünk az MSZP elkötelezettségének e téren. Egyes korábbi pozíciók felülvizsgálata e területeken nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csak kormányváltás, de korszakváltás is legyen 2014-ben.

(a kép forrása)

Az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért mindezen területeken elég részletes programot tett közzé, melynek baloldali elkötelezettségét kritikusaink is elismerték (illetve felrótták…). Ez írjuk például: „A magyar oktatási rendszer az egyik legigazságtalanabb egész Európában: a szülők társadalmi helyzete és iskolai végzettsége itt határozza meg legnagyobb mértékben a gyermekek iskolai teljesítményét. Az egészségügyhöz való hozzáférés egyenlőtlenségei is drámaiak – a pénzkivonás, a kényszernyugdíjazás és az orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig az egész rendszer összeomlásával fenyeget.”

Mindkét területen kiemeltük az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért egy-egy konkrét elköteleződését, melyekben a demokratikus ellenzék pártjai közül nem mindegyik osztozik.

Tárgyalási téziseinkben szerepel például ez a mondat: „Az egészségügyi rendszerben az egybiztosítós rendszer fenntartása mellett megerősítjük a nemzeti kockázatközösséget, amelyben az egészségügyi ellátásra való jogosultság alapvető jog.” Fontos volna, ha az MSZP a választók számára egyértelművé tenné, hogy – szemben a korábbi álláspontjával – nem támogatja a több-biztosítós rendszer bevezetését. Az MSZP egészségpolitikai javaslatai is utalnak erre, de nem mondják így ki. Itt jegyzem meg: a nemzeti kockázatközösségen alapuló egybiztosítós rendszer megerősítése egyáltalán nem a status quo fenntartását és a rendszer reformjának elmaradását jelenti, ellenkezőleg!

Ami az oktatást illeti, ott még kevesebb ok van a félreértésre, az Együtt 2014 és a PM tézisei egyértelműen leteszik a voksot a szegregáció megszüntetése mellett: „A kitörés lehetőségeinek megteremtése érdekében felszámoljuk a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanuló szegregációját.” Korábban voltak a baloldalon is ennek kapcsán bizonyos kisiklások, így talán nem teljesen hiábavaló ezt a „nyitott kaput” még egyszer megdöngetni. Mondjuk ki együtt, ünnepélyesen, hogy az integrációnak nincs alternatívája; és egyúttal tegyünk meg mindent az integráció sikeréért: „A sikeres integráció érdekében kiemelt figyelmet fordítunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és az integrált osztályokban tanítókra, valamint a korai fejlesztést és a mentorálást végzőkre. Óvópedagógusi, pedagógiai asszisztensi, fejlesztő- és gyógypedagógusi, iskolapszichológusi álláshelyeket hozunk létre. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében iskolabusz-programot indítunk, megszüntetjük a korai szelekciót, és középtávon egységes 8-10 éves alapképzést hozunk létre. Biztosítjuk, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egy intézménybe járó tanulók, illetve a különböző intézménybe járó tanulók között is – fenntartótól függetlenül – érvényesülhessen.” (Idézet ismét a Szövetségi megállapodásból). A pedagógus-béremelésben nyilván egyetértünk, mi is épp a napokban nyújtottunk be javaslatot e tárgyban.

A felsőoktatás kérdésében sem számítok komoly nézeteltérésekre, és ha lenne is ilyen, arra való a párbeszéd, hogy ezeket tisztázzuk. Ahogyan a szövetségi megállapodásban is leírtuk: „Egyetlen tanulni vágyó diák előtt sem zárhatjuk le a felsőoktatás kapuit. Az EU által is célként kitűzött 40%-os diplomás-arány elérése érdekében a legtöbb szakon országos összesítésben garantáljuk legalább a hoffmanni reformok előtti államilag finanszírozott kkeretszámot, azzal, hogy megteremtjük az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között, és helyreállítjuk a humán-szakok megbecsülését. Kiterjedt egyetemi felkészítő- és ösztöndíj-programokat alakítunk ki a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatáshoz való hozzáférésének radikális javítása érdekében, és érdemi plusz-pontokkal is segítjük a bejutásukat. Eltöröljük a röghöz kötést.” Ezt ismételjük el röviden a most nyilvánosságra hozott tézisekben. Ez kombinálható az elsőévesekre vonatkozó speciális szabályokkal, amiket az MSZP javasol. De bizonyára sok szülő számára fontos, hogy a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba való bejutásának támogatását, a társadalmi mobilitás serkentését is erősítsük meg, és tegyük ezt nyilvánosan!

…Hogy tényleg ne feledkezzünk el azokról sem, akik a fedélzetközben utaznak! „Van miről tárgyalnunk.” És főleg van kiért: azokért a magyarokért, akik egy igazságos társadalomban szeretnének élni.