A tegnapi bajor tartományi választáson a Horst Seehofer-vezette jobboldali CSU visszanyerte abszolút többségét. Enyhén erősödtek a szociáldemokraták. A Zöldek és a centrista „Szabad választók” kicsit gyengültek, a liberálisok kiestek. Mi a tanulság a Fidesznek – és az ellenzéknek?

Nem tudni, ki tanult kitől, mindenesetre Orbán és Seehofer is az EU-ellenes populizmus húrjait pengette mostanában: Seehofer például tavaly népszavazást akart az EU-ról. Apró különbség: Németország, és azon belül a gazdag bajor tartomány az egyik legnagyobb befizetője a közösségi büdzsének; a bajoroknál az EU-ellenesség merő jóléti sovinizmus. Ezzel szemben az EU-t ostorozó fideszesek Brüsszelbe kényszerülnek Canossát járni, hogy kikunyerálják a pénzcsapok újranyitását, s közben még mindig nem értik (vagy nagyon is értik?!), mi a különbség az EU által javasolt, pénzügyi spekulációra kivetendő tranzakciós („Tobin”) adó, és az Orbán-kormány által bevezetett, népnyúzó tranzakciós illeték között.

(a képen Orbán és Seehofer, akkor még együtt)

Seehofer klasszikus populista: követi a néphangulatot. Még olyan áron is, hogy, korábbi álláspontját feladva lazán magáévá teszi a baloldal és a zöldek népszerű követeléseit: a kampányban hirtelen ellenezni kezdte a tandíjat és a bajor Duna-part természetes medrének betonba öntését, illetve támogatni kezdte az atomstopot.

Orbán viszont megátalkodottan makacs. Vegyük a fenti témákat! Orbán csak azért is tandíjat fizettet, és ha bármi kétség férne hozzá, hogy csak az elitet akarja hagyni diplomát szerezni, gyorsan be is jelenti, hogy jövőre jól megnehezíti a felsőoktatásba való bejutást. Csak azért is tizenhárommilliárdot költ „Paks 2”, vagyis a paksi bővítés előkészítésére (jut Simicskáéknak is persze), és több ezermilliárdot el akar költeni a felépítésére. Végül: itt a Duna-part ügye. Lásd: római. Igaz, ez nem közvetlenül Orbán, hanem Tarlós. Fák helyett gát, ez a Fidesz-program.

Tovább is van, mondjam még?...

A lényeg, hogy ahogyan egy demokráciában szokás, Seehofer elégedetté akarja tenni a bajor választók többségét, míg Orbán megelégszik a magyar választók kisebbségének és az oligarchák többségének támogatásával. Olyan a választási rendszer, hogy sajnos megteheti; csak akkor veszít, ha nagyon veszít.

Tény, hogy a bajor keresztényszocialisták korábban viszonozták a Fidesz „szerelmét”, de ez ma már nincs így: pártcsalád ide, közös ideológia oda, a demokráciából a CSU nem enged. Ezt Kövér László a saját bőrén is megtapasztalhatta nemrég.

A most diadalt arató, eddig a liberálisokkal együtt kormányzó tartományi kormányfő egyben volt sikeres: a gazdaságban; és a legtöbb elemző szerint leginkább épp ennek köszönheti mostani győzelmét. Magas gazdasági növekedést biztosított tartományának, s e mellé alacsony munkanélküliséget. Nem közmunkával és statisztikai trükkökkel, hanem a valóságban.

Ez az a vonat, amire nem tudott a Fidesz felkapaszkodni.

Ez a vonat nem Münchenből jön Budapestre. Hanem már rég elment. Mi meg itt állunk, az üres peronon, kezünkben egy azeri menetrenddel.