Kész időutazás! Ma elkezdődött a Karácsony Gergely – jelenlegi PM-társelnök – által beadott népszavazási kérdésre az országos aláírásgyűjtés a tankötelezettség korhatárának 18 évre való visszaemelése tárgyában – és még 3 kérdésben.

Pontosítok: most Vajda Zoltán és az Új Magyar Köztársaság Egyesület nevén szerepel a kérdés, amire anno az LMP csak majdnem tudta összegyűjteni az aláírásokat. (Akkor sok ígéretet kaptunk különféle szervezetektől, hogy segítenek, de végül kicsit magunkra maradtunk – igaz, erről mi IS tehettünk).

De mi, immár PM-esként, ugyanúgy részt veszünk a gyűjtésben, a „Rendszerbontó népszavazás”-ban, mint anno LMP-sként.

Mert az ügy számít. Mindenekelőtt az iskola, a gyerekek, a diákok ügye. Bár persze nem bánjuk azt sem, ha mintegy mellékesen megdől az Orbán-rendszer.

Mi is a kérdés? „Egyetért-e Ön azzal, hogy a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tartson, amelyben a tanuló a tizennyolcadik életévét betölti?”

Miért fontos ez? Egész konkrétan azért, mert a tankötelezettség lecsökkentésével a Fidesz azt üzente a diákoknak, szüleiknek és a középfokú oktatás szereplőinek, különösen a szakiskoláknak, hogy nem kell benntartani a „problémás” gyerekeket, nyugodtan szélnek ereszthetik őket. Persze nem kötelező 16 évesen abbahagyni, de „minek bukdácsoljon az a gyerek”?! Megmondom: mert a gyenge jegyekkel megszerzett végzettség is több a semminél: a munkaerőpiac díjazza; már egy szakiskolai végzettség is véd, egy kicsit, a munkanélküliségtől. És hogy ne legyenek olyan gyengék azok a jegyek, ahhoz éppen az kell, hogy ne lehessen rövid úton megszabadulni attól a diáktól: meg kelljen vele, érte küzdeni. Korrepetálni, készségeket fejleszteni, ha kell pszichológusokat, szociális szakembereket bevonva megmenti őt a lemorzsolódástól, s annak egyenes következményétől: az örök életre szóló munkanélküliségtől. Az ország is akkor jár jól, ha vesszük a fáradtságot, és senkit nem hagyunk az út szélén.

Igen, van, akit nehéz tanítani; de nincs, akit nem lehet. Igen, van aki talál munkát 8 általánossal is; de erre kicsi az esély. Igen, pénzbe kerül plusz 2 évig iskoláztatni a diákokat; de megtérül. Igen, más ország is van, ahol csak 16 év a korhatár; de sehol sem csökkentették vissza 18-ról. Igen, munkásokra is szükség van; de segédmunkások helyett inkább szakmunkásokra. Igen, a kétkezi munka is értékes; de az európai út a tudástársadalom felé vezet.

Ezen kívül is van még sok szakmai, illetve a szülők, diákok szempontjait felvető érv! Mind-mind a 16 éves korhatár ellen, a 18 éves mellett szól! Nem elmélet, hanem tény, hogy a korhatár leszállításának hatására szinte azonnal megugrott az érintett korosztály munkanélkülisége. S ezek még csak az első hatások. Egy 2011-es titkosnak szánt, de nyilvánosságra került kormányzati hatástanulmány is több tízezer fővel számolt: a szakképzésből középtávon a tanulók közel felének kimaradását prognosztizálták. Ezt a folyamatot meg kell állítani.

Természetesen a tankötelezettség leszállítása 16 évre része az orbáni mestertervnek. Ez nem pusztán egy elrontott szakpolitikai intézkedés, hanem tudatos rombolás, a hűbéri viszonyok újrateremtésének, az emberek kiszolgáltatottságba taszításának egyik eszköze; ugyanúgy, mint az oktatás központosítása, az érettségit adó képzéshez és a felsőoktatáshoz való hozzáférés szűkítése.

Éppen ezért: ez a Fidesz-hatalom érzékeny pontja. Ha itt kapnak egy pofont, az érdemben járulhat hozzá az Orbán-rendszer lebontásához. Ezért vesz részt a PM is az aláírásgyűjtésben.

Folyt. köv.! De addig is: aláírásra fel!...

(Szabó Tímea aláírásokat gyűjt a tankötelezettség 18 évre emeléséért. Fotó: hvg.hu, 2012)

Az Alapjövedelmet már egy államilag finanszírozott blogon, az MTVA blogján is támadja egy írás, egyenesen a Fidesz-közeli Századvég köreiből. A szerző, Bunford Gerda, erősen indít: lekommunistázza az Alapjövedelmet, amit pedig a legutóbbi finn választásokon győztes jobbközép Centrumpárt is a zászlajára tűzött.

A szerző gondolatmenete meglehetősen sok sebből vérzik, például drámai hangon „jelenti be”, hogy az Alapjövedelem bevezetése esetén megszűnnének az 50 ezer forint alatti juttatások (pl. GYES). Csakhogy ezek úgy „szűnnek meg”, hogy valójában 50 ezer forintra egészülnek ki, más szóval: 50 ezer forintra nőnek; csak éppen Alapjövedelem formájában folyósítanák őket.

A poszt nem kevesebbet állít, mint hogy az Alapjövedelem bevezetése az ország eladósodásához vezetne, s végül az Európai Unióhoz/ IMF-hez kellene fordulni támogatásért. Ez a kritika azért meglepő, mert a Párbeszéd Magyarországért (PM) Alapjövedelem-javaslata forintra ki van számolva, és nem járna a költségvetési deficit növekedésével. Ilyen kritikák eddig nem is igazán hangzottak el, Bunford Gerda talán az első, aki ilyet állít. A tervezet bemutatóján Pogátsa Zoltán közgazdász egyenes túl óvatosnak minősítette a számokat, s bőven megvalósíthatónak ítélte a koncepciót. Surányi György egykori jegybankelnök ugyan egyik-másik számot túlzottan optimistának vélte, de akkora kockázatot nem látott ő sem, amely a koncepció megvalósíthatóságát alapjaiban veszélyeztetné.

A szerző az eladósodás mellett a középosztály „kifosztása” miatt is aggódik. Nem tudni, pontosan kiket ért középosztály alatt, de aligha a középen levőket. A KSH szerint a lakosság nagyjából háromnegyede nem tud önerőből kifizetni egy néhány tízezer forintos, váratlan kiadást. Éppen azért, hogy ez megváltozzon, a PM Alapjövedelem-javaslata nem csak a nettó minimálbér, de a minimálbér feletti alacsony jövedelmek esetében is nettó 31 ezer forint pluszt jelent – anélkül, hogy drágítaná a foglalkoztatást. Nemcsak a jóval létminimum alatti minimálbért, vagyis 69 ezer forintot keresők (pl. eladók és áruházi árufeltöltők) bérét növelnénk 100 ezerre, de a nettó 79 ezret keresőkét is (pl. érettségizett dadusok vagy éppen vállalati ügyintézők) is nettó 110 ezerre, és a 84 ezret kereső diplomásokét is 115 ezerre (pl.: szociális munkások). És így tovább. Az Alapjövedelem közvetlen nyertesei között tehát benne vannak az „átlagemberek” is. Milliók. A "keményen dolgozó kisemberek". Akik lassan, sőt: egyre gyorsabban elvesztik a lábuk alól a talajt.

Magyarországon nem csak a szegénység a baj – bár ez a legnagyobb baj —, hanem az is, hogy nagyon könnyű lecsúszni a társadalom középső rétegeiből is (egy válás, egy devizahitel… és kész a baj). Ennek a létbizonytalanságnak az orvoslására is jó az Alapjövedelem, ezért elég nagy hiba lenne azt gondolni, hogy az Alapjövedelem bevezetése ellenkezne a középosztály érdekével.

Bunford lelkendezve ír esszéjében az Orbán-kormány gazdasági sikereiről: a növekvő foglalkoztatottságról (értsd : kiszolgáltatott, minimálbért sem kereső, valódi munkahelyektől elzárt közmunkások), a kiemelkedő GDP-növekedésről (értsd: a Visegrádi Négyek versenyében 3. helyezett növekedés). Szerinte az ország „végre nem hiteleken tengődik” – valószínűleg nem szeret sokat bajlódni számokkal.

Az olvasó valószínűleg maga is pontosan tudja, hogy az egyre több közmunkás és az egyre több összeszerelt autó, ami a látszólag javuló foglalkoztatási és GDP-adatokban tükröződik, nem valódi gazdasági siker. Beszéljünk mégis picit hosszabban erről, mert ritkán esik szó a növekedés minőségéről. ...Miben ért egyet a Világbank elnöke és Ferenc pápa? Abban, hogy nincs növekedés, ha nem az emberekbe fektetünk be.

S ezzel nincs tisztában a mi állítólagosan kereszténydemokrata kormányunk, amely sajátos gazdaságpolitikát követ: nem befektet az emberekbe, ellenkezőleg, forrásokat von el az oktatástól, egészségügytől, a szociális ellátásból. Az így megspórolt összegeket haverokra és stadionokra költi, a maradékot jobbára a jómódúaknak és a hozzá lojális cégeknek célzott adócsökkentésre és adókedvezményekre fordítja. Ezzel próbálja a gazdaságot növekedésre bírni. Az így elért növekedés azonban – mint a kormány a konvergencia-programban maga is bevallja – adóbevételben szegény. Ez a fajta növekedés az életkörülmények javulásában nem jelenik meg, s nem fenntartható. A hosszú távú növekedés legfontosabb tényezője ugyanis a humántőke – éppen az, amin az Orbán-kormány leginkább spórol. A kormány gazdaságpolitikája a rövid távú növekedési sikerekért (vagyis a növekedés illúziójáért) éppen a hosszú távú növekedés lehetőségét áldozza föl. A Világbank elnöke Ferenc pápával együtt az úgynevezett inkluzív növekedésben hisz: ez olyan növekedést jelent, amelynek pozitív hatása a társadalom minden részében érezteti hatását, és hosszú távon fenntartható.

Az Alapjövedelem az emberekbe történő befektetés. Míg az állásvesztés ma gyakran gyors lecsúszáshoz vezet, az Alapjövedelemmel mindenki megőrizhetné a foglalkoztathatóságát, így javulna a munkakínálat (pl. visszaszorulnának a létbizonytalanság okozta szorongásból fakadó mentális- és szenvedélybetegségek). Az Alapjövedelem révén növekedne a vásárlóerő is. Mindez kiegyensúlyozott, fenntartható – s ami a legfontosabb: az emberek számára is érezhető – növekedéshez segítené hozzá a magyar gazdaságot. Éppen ahhoz a fajta inkluzív és igazságos növekedéshez, amelyet a Világbank elnöke és Ferenc pápa is kívánatosnak tart, nem úgy, mint a jelenlegi magyar kormány. Utóbbi inkább függőségben tart és fegyelmez: sose légy autonóm, légy tudatlan, alázkodj meg, ugrálj úgy, ahogy mi fütyülünk!...

Ennek vetnénk véget, ettől fél a Fidesz. Olyannyira, hogy a józsefvárosi képviselő-testület június 4-i ülésén maga Kocsis Máté polgármester is betámadta az Alapjövedelmet (noha az nem is szerepelt a napirenden).

De térjünk vissza Bunford Gerda eszmefuttatásához. Az állami blog szerzője sajátos analógiára alapozva érvel: szerinte az Alapjövedelem azért adósítaná el az országot, mert lényegét tekintve azonos a 2002-es ún. száznapos programmal (melynek része volt a szégyenletesen alacsony közalkalmazotti bérek megemelése), hiszen ez is, az is baloldali választási ígéret. Bunford az analógiát eléggé szerencsétlenül választja ki, Medgyessy száznapos programját ugyanis a Fidesz is megszavazta, márpedig Bunford épp a Fideszt próbálja esszéjében az erősödő gazdasággal társítani. (Abba pedig ne is menjünk most bele, mi minden játszhatott közre a száznapos programon túl abban, hogy 2008-ban megállapodást volt kénytelen kötni Magyarország az IMF-fel.) A Fidesz-közeli szerző végső soron azt a megszorításokra épülő, egyenlőtlenségeket növelő, elhúzódó gazdasági-szociális válságot okozó gazdaságpolitikát dicsőíti, amely világszerte megbukott. Nem csak Görögországban.

(Forrás: ecolocalizer.com. Szöveg: Alapjövedelem: közös szabadság, infláció- és adómentesen)

Végül: Bunford azzal az állításával is meglepi olvasóit, hogy a baloldal a feltétel nélküli alapjövedelemmel kampányol, jóllehet egyelőre az újbaloldali PM az egyetlen parlamenti párt, amely kampányol az Alapjövedelem mellett. Reméljük, hogy Bunford ezen állítása idővel igazolódik, s a régi baloldal is az Alapjövedelem mellé áll majd.

Újbuda, Csepel… Józsefváros. Az bennük a közös, hogy a fideszes polgármesternek és csapatának idén tavasszal hirtelen nagyon fontos lett az óvodák összevonása, pedig a kampányban egyikük sem jelezte, hogy ezt tervezi. Sokat tanul a Fidesz Gyurcsánytól: egyik sem bontja ki az igazság minden részletét. De vannak a kerületek között különbségek is: pl. Újbudán csak „bokrosították” az ovikat, míg a VIII. kerületben kezdettől egyetlen csúcsintézmény létrehozása volt a cél.

A márciusi testületi ülésen már elfogadtattak egy szándéknyilatkozatot az óvodák összevonásáról. Hiába figyelmeztettem: ne a döntés után kezdjék meg az érintettekkel – szülőkkel, óvónőkkel, óvodavezetőkkel – való konzultációt!...

Bejött, amire számítani lehetett: a gyermekeiket féltő szülők tiltakozó mozgalmat indítottak. Külön honlapot hoztak létre, petíció készült, ezer aláírás gyűlt össze. A kerület ekkora civil erőt még nemigen látott!

De bejött egy másik előre sejthető dolog is: a Kocsis-féle gépezet is támadásba lendült. Összehívták az óvodavezetőket, és értésükre adták: nem nézik jó szemmel a tiltakozást.

Nyilvánosan a változást kezdettől bagatellizálták, ami odáig ment, hogy Sára Botond alpolgármester az összevonás tényét is tagadta a kerületi lapban. Az összevonásról (egyesítésről) szóló előterjesztés benyújtásával egy időben. Nem csak országos szinten akadozik a kommunikációs narancsgépezet...

De engedményeket is tettek. Persze csak látszatengedményeket. Például nem július 31-én, hanem „csak” december 31-én fog lejárni a jelenlegi vezetők megbízása. Hogy ki lesz a "csúcsvezető", az nyílt titok. A testületi ülésen le is lepleztem a képmutató pályázatosdit, aminek már előre megvan a győztese. (Ismerős az eljárás?)

A testületi vitában szülők is szót kaptak. De nem hallgattak rájuk sem. Sőt: a polgármester durván beszólt egyikőjüknek.

A magam részéről nehezményeztem, hogy nincs garancia arra, amit Kocsisék váltig állítanak, miszerint a változásokból a gyerekek semmit sem fognak megérezni. Egy garanciális elemet sikerült is kiharcolni: a jövendő csúcs-óvodavezető pályázati kiírásába beleveszik, hogy a meglévő pedagógiai programokat tiszteletben kell tartania.

Ha ez nemcsak porhintés, még kínzóbb a kérdés: mi az egész összevonás célja? A pedagógiai programok, az óvodák egyéni arculatai az ígéret szerint (!) maradnak. A szülők szerint az óvodák jól működnek, épp ezért gyűlt össze ennyi aláírás a védelmükben. Az önkormányzat szerint is. Akkor miért kell megbolygatni a rendszert? Hogy spóroljanak? Elméletileg lehetséges volna, de ezt tagadják. Hogy elbocsáthassanak néhányakat? Ezt is tagadják.

De ha semmi nem változik, mi végre az egész?! Ezért is idéztem Örkény egypercesét az ülésen, hogy megmutassam, mennyire abszurd ez a történet:

„Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”

Az biztos, hogy nagyon idegesek. Perrel fenyegettek, amikor a testületin jeleztem, hogy az alpolgármester a bizottsági ülésen nem cáfolta a Népszabadság értesülését, miszerint az óvodavezetőket, s rajtuk keresztül a szülőket is megfenyegették: „Sántha Péterné másnapra berendelte az összes óvodavezetőt, és nyomatékosan arra kérte őket: ne bátorítsák a szülőket. A szülők között terjedő hírek szerint azt is kijelentette, minden aláírónak utánanéznek. Az óvodavezetők továbbították az üzenetet a szülőknek, akiknek többsége értett a szóból, és nem jött el a demonstrációra”. Nem cáfolta, csak kijelentette, hogy ezek a szavak így nem hangzottak el. Erre, alpolgármestere védelmében, Kocsis Máté perrel fenyegetett meg engem.

(Fotó: Veres Viktor/ Népszabadság)

Hát itt tartunk. Ennyire fontos nekik a centralizálás. Az iskolákat az állam, az óvodákat az önkormányzat. Legyen az egész oktatási rendszer központosítva! Legyen minden egy kézben, kerül amibe kerül! ...De legalább a szülők aktivizálódtak, nem fogják hagyni, hogy "bántsák" az ovikat! Erősödik a civil-társadalom.

Egyébként most már minden ülésre jut egy ilyen. Legutóbb azért kaptam Kocsis Mátétól a per-fenyegetést, mert kifogásolni merészeltem Andy Vajna (8. kerületi kaszinótulajdonos) mesébe illő vagyongyarapodását…

Tegnap bejutottam a "Sorsok Házába". Bejárhattam az egyelőre üres kiállítótermeket, és meghallgathattam Schmidt Mária prezentációját. Józsefvárosi önkormányzati képviselőként érdemeltem ki ezt a lehetőséget. De ott volt az MMA-vezér Fekete György is, hogy ne érezzem magam egyedül. És még vagy 30-an: kerületi képviselők stb.

Nem fogok sem a Holokauszt gyermekáldozatainak emléket állítani hívatott múzeum keletkezéstörténetéről írni, sem a Lázár kontra Schmidt „háborúban” igazságot tenni (a Fidesz-közeli Heti Válasz nevezi háborúnak!). A harcok botcsinálta krónikása vagyok csupán. Ha bármely nagy hatalmú fideszes, őszinte meggyőződésből vagy akár nyers hatalmi érdekből létrehoz egy méltó (!) emlékhelyet: azt üdvözlöm!

Most csak a bejáráson szerzett élményeimet írom le.

Előrebocsátom: az épület építészetileg meggyőző; enyhén közhelyes, de legalább könnyen befogadható, és a maga nemében ízléses, szép a vasúti szimbolika: talpfák, bazalttörmelék, marhavagon-tornyok stb. És szép a corten-acél.

Fotózni tilos. Ez volt „a MÁV kérése”. Egy állami vállalat egy közpénzből épült múzeumban (ami már rég nem pályaudvar) megtiltja a fotózást?! Miután azzal is megfenyegettek, hogy kidobnak (!), nem akartam feszíteni a húrt, eltettem a fényképezőgépet. Mindenesetre érdekes NER-járás.

(saját fotó, szigorúan a kerítésen kívülről)

A szóváltásnak köszönhetően maga Schmidt Mária is szóba elegyedett velem, miközben az udvaron/kerten haladtunk át, kedélyes-leereszkedően biztatott, hogy lazuljak el, és élvezzem a nyári napsütést:

• (Sch.M.): …Okos fiú maga!
• (én) Ezt honnan tudja?
• (Sch.M.) Megvannak az információim!

…Ha csak úgy nem!

Az épület gyakorlatilag kulcsrakész, de a kiállításnak se híre, se hamva. Egyelőre patt-gyanús a Schmidt-Lázár parti. Mindenesetre Schmidt Mária magabiztosan és nagy átéléssel ismertette a kiállítás „forgatókönyvét”, a látványtervekről tartott prezentációt, valamint a gondosan összevágott „oral history” interjú-füzért.

A látottak-hallottak meggyőztek arról, hogy az érzelmi azonosulás, bevonás valóban kiemelt cél. Ez – szerintem – helyes; a középiskolásokat szerintem is így lehet „megszólítani”. De arról is meggyőztek, hogy Schmidt itt is a sas formájában fölénk repült történelemhamisító narratívát vinné tovább, amely szinte minden felelősséget az országot megszálló náci németekre hárít. Az összemontírozott visszaemlékezéseknek is ez volt az egyik vezérmotívuma.

Mikor megkértem, hogy reagáljon a történészektől és más szakemberektől a tervezett kiállítás kapcsán elhangzott kritikákra, egyre csak azt ismételgette, hogy nem fog olyanokkal vitatkozni, akik egy másfél oldalas vázlat alapján mondanak ítéletet. Így kerülte meg a válaszadást. Hangsúlyozta, hogy az ő „célcsoportja” különben sem a történészek, hanem a fiatalok. „A történészek nem érdekelnek” – így mondta. ...Tiszta beszéd!

A Terror Házából Schmidt a kommunizmus iránti perverz vonzalmát is magával hozta: vörösbe öltöztetett külön szobát szentelnének a kommunista diktatúrának, de lesz ÁVO-s kíséretében portyázó házmester is. Mindezt azzal magyarázta, hogy így mutatja be: a magyar zsidók többsége osztozott a magyarság sorsában a Világháború után is. Fideszes képviselőtársaim elmondták, számukra ez a magyar zsidó hazaszeretetét mutatja. Elhiszem, hogy őszintén gondolják, de akkor sem kellene egy második "Terror Házát" csinálni egy Holokauszt-múzeumból.

Terveznek külön kiállítóteret, amely a józsefvárosi zsidóság történetét mutatja be; ez jó. „A Józsefvárosban, azon belül is a Közép-Kelet-Józsefvárosban (a József körúttól kifelé, keleti irányban) az 1950-es évek végéig, folyamatosan a városképet és a helyi társadalom szerveződését komolyan befolyásoló és meghatározó zsidó népesség élt. (...) A Népszínház utcában, Nagyfuvaros utcában módosabb középrétegek laktak, a Teleki tér környékén szegényebbek.” De nem kap helyet a Roma Holokauszt (Phorrajmos); ez nem jó.

Előadása közben Schmidt többször is büszkén rámutatott a kétkötetes „forgatókönyvre”, hogy abban benne van minden. Ha már ennyit hivatkozott rá, gondoltam belelapozok. Az előadás és a kérdések után a pulpitusnál ülő Schmidt-munkatárssal együtt (!) elkezdtem belelapozni, de Schmidt Mária azonnal ott termett, kezemre csapva becsukta a könyvet, azzal, hogy „Ezt nem! Maga nem volt aranybogár, ezért nem nézheti meg! Nem volt aranybogár!”. Ez az egyszerre gügyögős és autoriter hang: ez a NER lényege.

Ahogyan a fájó emlékeket idéző, most éppen a "bevándorlókból" bűnbakot, ellenséget képző államilag szított idegengyűlölet is.

A Teleki térre tervezett közmunkás-majálist a józsefvárosi önkormányzat illetékes bizottságának fideszes többsége körmönfont indokkal tiltotta be. Közterület-használati szakmai kérdésnek álcáztak egy politikai ügyet. A „Közmunkás Mozgalom a Jövőért” Egyesület és a Magyar Szegénységellenes Alapítvány szerette volna a Közmunka Ünnepét megrendezni, de – úgy látszik – a közmunkásoknak csak dolgozniuk szabad a Teleki téren, ünnepelniük nem.

A fideszesek arra hivatkoztak, hogy nincs megoldva a WC és az ivóvíz biztosítása. Hiába vállalta a Kun utca és Népszínház utca sarkán lévő vendéglő, hogy a résztvevők használhatják a mosdóit. És hiába javasolták az ellenzéki képviselők, hogy legalább feltételes engedélyt kapjanak a szervezők, azzal, hogy az esetlegesen szükséges (valójában szükségtelen!) mobilvécét biztosítják, a fideszesek nyilvánvaló politikai döntést hoztak, egyszerűen elutasították a kérelmet.

Az ülésen jól látszott, hogy a Fidesz „rettegni méltóztatik”, egyik képviselőjük ezer főben jelölte meg a résztvevők várható létszámát. Ezer dühös közmunkás?! Ettől félnek. Mert tudják, hogy a közmunkások elégedetlensége jogos. A közmunka: kényszermunka. A közmunkásokat kényszerítik, hogy vállalják el, különben a segélyüket is elveszítik, miközben még a minimálbért sem kapják meg érte. A közmunkásokra nem vonatkozik a Munka Törvénykönyve, a dolgozókat védő (Fidesz által amúgy is megritkított) szabályok őket nem védik. Arról nem is beszélve – és ez a lényeg! --, hogy a közmunkából nem vezet vissza út a valódi munka világába.

A közmunka-kritikákra mindig az a válasz, hogy: „legalább több, mint a segély”. Igen, de munkáért munkabér jár! Ők ezt nem kapják meg. A másik válasz, hogy „legalább dolgoznak”. Igen, de egyrészt dolgoznak enélkül is, másrészt ehelyett inkább továbbképezni kellene őket, hogy a valódi munkaerőpiacon is megállják a helyüket. És valódi munkahelyeket kellene létesíteni, például az építőiparban (épületszigetelés stb.), ami, közpénz-szempontból olcsóbb, és gazdasági, fenntarthatósági szempontból ezerszer hasznosabb.

(forrás)

Végül… Sajátos vizelet-politikai összefüggések tárulnak fel, ha valaki nyomon követi Kocsis Máté és a józsefvárosi Fidesz-képviselők munkásságát: Kocsis Máté javasolta a kötelező pisi-tesztet (vizelet-teszt gyerekeknek), akut közvécé-hiány van a kerületben (a Mátyás téri hosszú ideig zárva volt, most meg fizetős, a Köztársaság téren egyáltalán nincs), és most is a WC volt az ürügy a rendezvény betiltására. Lassan kezd az elnyomás eszközévé előlépni a hatósági vizelet-szabályozás.

A közmunkások új helyszínen (de szintén Józsefvárosban, a nevétől megfosztott Köztársaság téren), politikai demonstrációként bejelentve tartják meg végül a tervezett rendezvényt. Találkozzunk a Közmunka Ünnepén!

Csodaló helyett csaló? Milliárdos ÁFA-csalással vádolják Overdose – a „magyar csodaló” – tulajdonosát, Mikóczy Ádámot. Nem, nem az ellenzék, hanem a NAV. És már le is csukták.

Feltárulnak a felcsúti szotyi-lelátó, a nemzeti cukrosbácsik, a magyar oligarchia titkai. És úgy általában az egész, foglyul ejtett államé, ahol a politikai és gazdasági elit teljesen összefonódik.

Ahogy a hvg.hu is írja: „Az, hogy (…) Mikóczy Zoltán a gyanú szerint áfacsalási ügybe keveredett, most sokakat hozhat kínos helyzetbe. 2010 márciusában öt prominens magyar nagyvállalat beszállt Mikóczy cégébe, amelyik Overdose ügyeit intézte. Az Overdose Vagyonkezelő Kft.-ben mind a mai napig Mikóczy 50 százalékos tulajdonos, de 10-10 százaléka van az OTP Banknak, a Molnak, a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Euroinvestnek, a Simicska–Nyerges-cégbirodalomhoz tartozó Közgépnek és a jobboldalhoz sorolt gazdasági üzletemberek [köztük Járai Zsigmond] által létrehozott CIG Pannóniának.” Csányi, Hernádi Zsolt, Demján Sándor, Simicska-Nyerges, Járai… Illusztris társaság. Az „elit”. Mindenki beszállt Mikóczy cégébe, aki vagy fideszes nagyúr, vagy be akart vágódni a fideszes fejeseknél.

Közös lónak túros a háta.

Az ügy pikantériája, hogy az a NAV csapott le most Mikóczyra, amelynek vezetője a „tolmácsos” Vida Ildikó, Simicska Lajos régi bizalmasa. Pedig, mint láttuk, Mikóczy a Közgéppel is üzleti kapcsolatban áll. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács!

Mikóczy ellen csődbűntett, csalárd csőd, sikkasztás, csalás és okirat-hamisításra való fejbujtás miatt emeltek vádat Romániában 2009-ben, és első fokon el is ítélték őt csődbűntettért, letöltendőt kapott a nagyváradi Törvényszéktől.

A mostani vád egész pontosan: „bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja.” Cukorban utazott. Milliárdos nagyságrendben.

Az egész lovasnemzeti felbuzdulás, nemzeti vágtástul, mindenestül nem volt más mint fedőtevékenység?!? Fedezte a háttérben zajló bűnös üzelmeket!?!

Orbán és Mikóczy (stop.hu)

Tiszteletre méltó őszinteség, hogy fedezőménnek nevezték... Szegény Overdose!

(borsonline.hu)

A Korrupció Kormánya elleni debreceni tüntetésen elmondott beszédem:

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaim!

Pokorni Zoltán 2010-ben azt ígérte, hogy az a fideszes „aki belenyúl a pénztárba, annak le fogják vágni a kezét.” Hol vannak a levágott kezek? Orbánék, Kósáék ellopták még a fejszét is!

Nem akarok senkit sem ámítani: korrupció minden országban létezik, létezett az elmúlt 25 évben is minden magyar kormány alatt.

A korrupció mindenhol felüti a fejét, mindenhol küzdeni kell ellene. DE mára a helyzet egészen drámaivá vált. Az Orbán-kormány ugyanis Európa egyik legkorruptabb kormánya. Az a lépték, az a mérték, és az a gátlástalanság, ami az Orbán-rezsimben tapasztalható, az tényleg páratlan.

Vagy szerintetek nem az?!

Ilyen még nem volt! Amikor maffia-kormányzásról beszélünk, akkor az nem szónoki túlzás. Eddig Simicskára szabták a közbeszerzéseket és a törvényeket, most Mészáros Lőrincre, Andy Vajnára és Orbán vejére. A lényeg ugyanaz: nem egyszerűen megsértik a törvényeket, nem egyszerűen lopnak, még csak nem is az van, hogy gyakran és sokat lopnak. Hanem semmi mást nem csinálnak. Csak lopnak, lopnak és lopnak.

Magánnyugdíjak, trafikok, földek, tankönyvpiac, közbeszerzések, kamu szerződések... S nincs bennük szemérem: a maffia felcsúti ága fát is lopott, mázsaszám.

Orbán most találkozott valakivel, aki még nála is nagyobb tolvaj. Putyinnal. Ő az egész országot lopja el, szőröstül-bőröstül. Nem csak a pénzünk kell neki, hanem a lelkünk is. A jövőnk, a szabadságunk.

De mi nem adjuk! Nem hagyjuk!

Nem kell a kezüket levágni, csak börtönbe kell őket zárni. Bűn nem maradhat büntetlenül.

Kedves barátaim! Itt látható egy szám: 175 milliárd. Elég sok pénz, a legtöbbünk igazából el sem tud képzelni egy ekkora összeget. A PM gazdaságpolitikai szakemberei kiszámolták, hogy körülbelül ez az az összeg, amit éves szinten vissza lehetne szedni, meg lehetne spórolni, ha valaki komolyan gondolná a korrupció elleni küzdelmet. No, nem ennyi az, amit egy évben ellopnak, elcsalnak – az ennek sokszorosa. De ez az az összeg, amit egy kormány meg tudna fogni, már rövid távon. Fellépve az áfacsalások ellen, a közbeszerzéseken taroló oligarchák extra-profitja és az offshore adóelkerülés ellen, beindítva a célzott vagyongyarapodási vizsgálatokat.

A Párbeszéd Magyarországért jelenleg 2 olyan jelenséget lát, ami felemészti, tönkreteszi az országunkat: a korrupció és a szociális válság. A kettő sajnos elválaszthatatlan. Ami a szociális válságot illeti, csak néhány adat:

• Több mint 4 millióan élnek létminimum alatt - egy 10 milliós országban!
• Nap mint nap 40.000 gyermek éhezik és legalább 130.000 szenved az alultápláltságtól.
• 1 millióan dolgoznak a létminimumnál kevesebb pénzért!
• A nyugat-európai országokban a minimálbér a magyar négyszerese, de még Szlovéniában is a duplája.

A napokban a PM előállt egy olyan koncepcióval, mely radikálisan enyhíthetne a szociális válságon. Ez az Alapjövedelem. Az Alapjövedelem minden magyar állampolgár számára garantálná az alapvető létbiztonságot.

Szeretnétek egy kormányt, amely nem lop, hanem a népért dolgozik, csökkenti a kizsákmányolást, valamint a kiszolgáltatottságot és megteremti 10 millió magyar számára a létbiztonságot?

Az Alapjövedelem bevezetése tényleg forradalmi jelentőségű lenne. A magyar történelemben először megszűnne a nincstelenség! Felszámolható lenne az éhezés. Felére csökkenne a szegények száma. Felére csökkenne a létminimum alatt élők aránya. És soha nem látott módon megemelkedne a nettó minimálbér és az alacsony fizetések. Nem hagynák el a fiatalok tömegesen az országot, nem kényszerülnének arra, hogy Londonba menjenek mosogatni.

Ezek nem üres ígéretek, ezt az utolsó fillérig kiszámoltuk. Az alapjövedelem akár már most bevezethető lenne. Méghozzá úgy, hogy a költségvetési hiány egy fillérrel se emelkedjen!

Az alapjövedelem teljes mértékben fedezhető lenne belső átcsoportosításokból, egy igazságos, többkulcsos adórendszerből, és abból, ha be lehetne gyűjteni az itt látható 175 milliárdot. Ehhez egyetlen egy dolog kellene: egy kormány, amely komolyan gondolná a korrupció elleni harcot és az igazságos társadalom megteremtését.

Kedves barátaim! Sokan úgy vélik – szerintem tévesen – hogy a magyar emberek már beletörődtek abba, hogy újra és újra kifosztják őket. Mi a PM-ben azt mondjuk: ebbe soha sem lehet beletörődni, soha sem szabad beletörődni. Veszett fejsze nyele? Nem, nem és nem!

Csak rajtunk múlik. Rajtunk múlik, hogy meddig tűrjük, hogy egy maffia-kormány uralkodjon felettünk. És rajtunk múlik, hogy megtaláljuk azokat, akik nem csak hangosan kiabálják, hogy „le Orbánnal!”, hanem elképzelésük is van arról, hogy hogyan kell az országot megmérgező korrupció és az országot megnyomorító szociális válság ellen egyszerre és sikeresen felvenni a harcot.

Meg lehet szüntetni a maffiakormányzást, meg lehet teremteni az alapvető létbiztonságot – mindenki számára. A Ti számotokra is! Csak rajtunk múlik! Új rendszerváltást!

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Mínusz 8 ezer (Fidesz), mínusz 4 ezer (régi baloldal), plusz háromszáz (Jobbik). Ezek a tények, a többi: értelmezés.

Akkor értelmezzünk! A Jobbik győzött ma. A báránybőrbe bújt farkasok. Ez drámai fejlemény. Ami az egész politikai elit felelőssége, beleértve minket is.

De!... Először is ez nem magyar átok: az osztrák FPÖ-től a francia FN-ig Nyugaton is sokfelé menetel a szélsőjobb. (Nem, nem a szavazók szélsőjobboldaliak, hanem ezek a pártok!). Persze ez sovány vigasz.

De pánikra sincs (még) ok! Még épp időben érkezett a figyelmeztetés. Új baloldal kell, hogy gátat vessen a barna áradatnak. Ehhez a Fidesz hiteles alternatíváját kell felmutatnia. A régi baloldal, az MSZP-DK – egyébként rokonszenves – jelöltje erre nem volt képes.

S most lássuk a tényeket! Mert minden győzelem relatív. Ez különösen!

A Jobbik kivételével mindegyik pártnak/pártszövetségnek csökkent a szavazatszáma. A Jobbikénak is csak árnyalattal nőtt. Egy évvel ezelőtt a jelöltjük 10 ezer egyszáz szavazattal 23,5%-kot kapott; most 10 ezer négyszáz szavazattal 36%-ot – és a győzelmet. Ez az abszolút szavazatszám-csökkenés persze egyrészt természetes, hiszen egy időközin mindig alacsonyabb a részvétel. Másrészt megmutatja, hogy a Fidesz és a „régi baloldal” már egyáltalán nem, a Jobbik még (?) nem tud igazán mozgósítani.

Persze a győzelem, az győzelem.

Ezért új baloldalra van szükség. Olyanra, amely - az Alapjövedelem révén - megszünteti a nincstelenséget ÉS – a szélsőjobb táptalaját adó – létbizonytalanságot, megteremti a jóléti állam meg/újra építésének előfeltételeit. Olyanra, amely rendszerkritikus: nemcsak a korrupció, de a kizsákmányolás ellen is harcol. Olyanra, amelynek vannak álmai. Amely hisz az egyenlőségben. Van bátorsága. Van fiatalos lendülete. De van múltja is, rátalál a saját elfelejtett hagyományára.

A Jobbik tényleg erősödik, de (szerencsére) csak saját fellegváraiban képes a mozgósításra (a veszprémi időközin szavazóinak száma mintegy harmadával csökkent az egy évvel korábbihoz képest); ez történt Tapolcán, de a környező falvakban is – ami azért tényleg intő jel. A tapolcai Jobbik túszul ejtett egy egész választókerületet. Csak ne ejtse túszul az egész országot!...

A Fidesz szavazóinak csaknem fele elpártolt tőle. És nem, nem a Jobbikhoz mentek át. Illetve nyilván voltak ilyenek is, de még egyszer a számok: a Fidesz bő 8 ezer szavazót veszített, míg a Jobbik csak 2-3 százat nyert. S az ország továbbra is, vélhetően még 3 évig, Orbán és tettestársai foglya.

Az MSZP-DK fémjelezte régi baloldal az Összefogás 2014-es eredményét is alulmúlta. Nem az a durva, hogy nem nyert, hanem hogy 4 ezer szavazatot veszített (százalékban ez csak 1%), és a saját (?) szavazóit sem tudta mozgósítani. Vagyis "saját" szavazói is egyre fogynak. Egy ilyen helyzetben, amikor a kormánypárt elsüllyed a korrupció mocsarában, az ellenzéknek minden időközit "kötelessége" megnyerni. Nem a fasisztáknak, hanem a demokratáknak.

Mondjuk nem lett volna rossz, ha hallgatnak ránk, és indítunk közösen egy hiteles, független baloldali-civil jelöltet, a választókörzet adottságaiból kiindulva.

Kiderült az is, ahogyan már Veszprémben is, hogy ha kiélezett verseny van 2 vagy 3 jelölt között a győzelemért, akkor az LMP egyáltalán nem rúg labdába; szavazóinak felét elvesztette, ezzel 3-ról 2%-ra esett vissza. Ráadásul a párt „egyik-kutya-másik-eb” funkcióját betölti a Jobbik.

A helyzet elkeserítő. De nem reménytelen. Kezdjük újra!

(blogbejegyzés az antirasszista világnap alkalmából)

A Jobbik cukiság-álarca mögött a gyűlölet izzik. S ez a gyűlölet nem puszta előítéletesség (az ember esendő – mindenkinek vannak előítéletei); ez a gyűlölet rendszeresen torkollik erőszakba. A Fidesz pedig mindeközben csendesen intézményesíti a rasszizmust: törvénybe iktatja az iskolai szegregáció lehetőségét, elveszi a legrászorultabbak egy részétől, a cigányság jelentős részétől a szociális juttatásokat, orvosi ellátás nélkül hagyja a leghátrányosabb helyzetű kistérségek lakóit, ahol sok roma él…

Juhász Oszkár, korábbi jobbikos polgármester a rendszer erőszakos megdöntését elfogadhatónak tartaná, ha a Jobbiknak lenne erre esélye. (Az a Juhász Oszkár, aki álmerényletet is szervezett önmaga ellen.) Murányi Levente Jobbik-alelnök szerint „nincs szebb dolog a világon, mint kommunistát lőni.” És ne legyen kétségünk: hogy ki a kommunista, azt ők döntik el; ahogyan azt a Fidesznél is láttuk.

Vona Gábor Jobbik-elnök két kutyasimogatás közben megígérte, hogy lesz még újra gárdaavatás a Hősök terén, Tehát Vonának a jogerősen betiltott paramilitáris, fajgyűlölő, fasiszta szervezet újjáélesztése a célja. Holott a Magyar Gárda rendezvényei a bíróság jogerős döntése szerint „közvetlenül és ténylegesen fajgyűlölő és kirekesztő megnyilvánulásokkal a közrendet és a köznyugalmat támadták, így sérült a biztonsághoz és szabadsághoz való jog (…)”.

2012. augusztus 5-én Devecseren egy gárdista-felvonuláson Toroczkai László, aki a Jobbik listavezetőjeként került a Csongrád megyei közgyűlésbe, kijelentette: a romákkal két dolgot lehet tenni: vagy „kihajítani őket az országból”, vagy követni az arab példát, ahol „általában dögkutakban végzik, vagy az akasztófán”. A következő felszólaló ezt annyival egészítette ki, hogy „úgy szaporodnak ezek a férgek, mint a patkányok”, majd a résztvevők kövekkel dobálták az egyik cigány család portáját, többen meg is sérültek.

Mostanában nem múlik el nap, hogy ne kerülne nyilvánosságra egy újabb Jobbik-botrány: Benke Lászlótól Kulcsár Gergelyen át Rig Lajosig. Kötél Jánosnak, a Jobbik mezőtúri képviselőjének gyűlöletkeltő, erőszakra felhívó, cigányellenes és büntető törvénykönyvbe ütköző megnyilvánulása ügyében ügyben a PM feljelentést is tett.

De vajon mi az oka, hogy mégis vevők az emberek a Jobbikra? Megtéveszti őket a „cukiság”? Részben. Ők is rasszisták? Ez nem magyarázat, mert több a rasszista (ha mondjuk minden, a cigányokkal szemben előítéletes embert idesorolunk), mint a Jobbik-szimpatizáns. S előítéletesnek lenni oly' mindennapos! Nem bűn! (Ezért hiba a „nácizás”: mert a szavazókat nácizza a párt helyett). …Akkor mi? Az, hogy a Jobbikban látják a gyűlölt és korrupt politikai elit alternatíváját. Ám ez fatális tévedés! A Jobbik a velejéig romlott Fidesz-rezsim szolgálatában áll: biztosítja, hogy – a szociális rendszerek szétverése miatt elszegényedő, létbizonytalanságba kerülő, lecsúszó rétegek számára – mindig kéznél legyen a bűnbak: „ a cigány”. A Jobbiknak ez a fő missziója. Gyűlöletet szítani a romák ellen, még a csecsemők ellen is. A zsidózást szinte csak szorgalmi feladatként végzik.

(a kép forrása)

Tamás Gáspár Miklós szerint „a Jobbik mindenekelőtt azért sikeres, mert rendszerellenes pártnak tetszik.” Pedig nem az. A Jobbik által képviselt „’népi’ (völkisch) ’antikapitalizmus’ valójában nem ellenzi a kapitalizmust.” A Jobbik „épp olyan neokonzervatív modorban ellenzi a szociális segélyezést és az egyenlősítő újraelosztást meg a népjóléti állam más tulajdonságait, mint a Fidesz–KDNP (…)”. Jobbik, Fidesz: egy kutya. Az úri Magyarország színe és visszája. Nem véletlen, hogy Józsefvárosban (ahol önkormányzati képviselő vagyok), milyen lelkesen szavazta meg februárban a jobbikos képviselő a Fidesz-kormány jogfosztó törvénye alapján született, a szociális ellátásokat csökkentő, a hatalmi, hatósági önkénynek teret nyitó szociális rendeletet.

 "A Fidesz közönyösen magára hagyta a munkásokat és a munkanélkülieket (...), lezseren megszünteti a szociális juttatásokat a fehéreknek is, akik a jelek szerint jobban örülnének annak, hogy a cigányok éhen vesznek, mint annak, hogy nekik is volna mit enniük –, ám a Jobbik ott van közöttük, gyakorlatiasan oszt mindenféle (főleg retorikai) kis alamizsnákat, és a szokásos rasszista, antiszemita, idegengyűlölő, Nyugat-ellenes összeesküvés-elméletekkel magyarázza meg nekik a saját helyzetüket"- írja szintén TGM. Ebből a helyzetből egyetlen kiút van: egy valódi, hiteles, baloldali alternatíva megfogalmazása.

A Sziriza-szimpatizáns, demokratikusan rendszerkritikus, globkrit baloldal: mi vagyunk. A baloldal dolga az, hogy megmutassa: van erőszakmentes, szolidáris alternatívája az elmúlt 25 évnek. Nem muszáj az elnyomó Fidesz és az erőszakos Jobbik közül választani. Nem kell bedőlni a magát rendszerellenesnek és cukinak hazudó Jobbiknak. De nincs visszatérés az 1990-2010 közötti, az ország kettészakadásához, és a Fidesz-Jobbik megerősödéséhez vezető időszakhoz sem. …Ezt az utat mutatja meg az alapjövedelem. Mert nincs tartós demokrácia szociális jogok nélkül, s nem múlik el a szélsőjobboldali fenyegetés, ha nem teremtjük meg a létbiztonságot – mindenkinek.

"Nem engedünk a '48-ból!"

Ma itt, a Tömő utcában, Józsefvárosban, Táncsics Mihály házánál emlékezünk a '48-as forradalom hőseire és eszméire. Annak a Táncsicsnak a házánál, akit a forradalmi tömeg '48-ban kiszabadított a börtönből, aki a nép hangja volt a polgári forradalomban, s aki ’48 áprilisában a Munkások Újságát alapította meg. ...S ha már „újság”, lássuk a 12 pontot, mely épp a sajtószabadság követelésével kezdődött. Mert 1848 idusának 12 pontja ma is aktuális…

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Mi is ezt kívánjuk! Elég a 80 milliárdból pénzelt fideszes hazugsággyárból, a közmédia propagandagépezetéből! Elég a hatalmi önkényből, amely oda vezet, hogy még egy magáncég internetes portálját is ellehetetlenítheti a nagy hatalmú miniszter, ha kényes dolgokat közöl róla. Gondolok itt Lázár János párizsi kalandjára, és az Origóra, amin a Fidesz az ügy nyilvánosságra hozatala miatt bosszút állt.

2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.

Ez a követelés arról szólt, hogy ne máshol döntsenek a magyar ügyekről, ne Bécsben. A követelés most is jogos: nem akarunk Putyin gyarmatává válni! Se Gazprom, se Roszatom! Zöld fordulatot, épületszigetelést, megújuló energiákat!

3. Évenkinti országgyülést Pesten.

Olyan országgyűlést akartak eleink, amely rendszeresen ülésezik, és döntési joga van az ország ügyeiben. Nem szavazógépeket, akik a Király parancsára nyomogatják a gombokat! (Mint Vas Imre, a kerület országgyűlési képviselője)

4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

A strasbourgi bíróság ítéletei rendre bizonyítják: ettől egyre távolodunk. legyen szó a bírák kényszernyugdíjazásáról vagy a Fidesznek nem tetsző egyházak diszkriminációjáról. A Strasbourgban szabott határidő lejárt, a kormány mégsem adta vissza a jogaiktól megfosztott egyházak egyházi státusát. Közülük a legnevezetesebbnek, az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösségnek épp itt, a 8. kerületben működnek különböző szociális és oktatási intézményei.

5. Nemzeti őrsereg.

Az 1848 júliusában összeült országgyűlés elfogadta az őrsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében. A nemzeti őrseregben nem hivatalos katonák szolgáltak, feladatuk a városok és falvak rendjének biztosítása volt. – Ez is aktuális ma, hiszen Pintér Sándor belügyminiszter többet foglalkozik a saját vagyonának gyarapításával, mint a városok és falvak békéjének biztosításával!

6. Közös teherviselés.

Ma Fidesz-közeli offshore hátterű cégek nyerészkednek pl. azon, hogy drága pénzért magyar állampolgárságot árulnak. De adót, azt nem fizetnek.

Ma magas keresetű emberek élnek az egykulcsos adó és a családi adókedvezmény biztosította aránytalan előnyökkel, de adót nem vagy alig fizetnek. Kiskeresetűek, kétkezi munkások, bolti eladók, kézbesítők adóznak helyettük is, akiktől elvették az adójóváírást, miközben Európa legmagasabb áfáját kell fizetniük a boltokban. Amíg ekkorák az egyenlőtlenségek, addig, Táncsicsot idézve „a Respublika meg sem szilárdulhat”. S ez nem csak az elmúlt 5 év, de az elmúlt 25 év tanulsága is. A társadalmi igazságosság megteremtése, az egyenlőtlenségek radikális csökkentése a stabil demokráciának is előfeltétele. A rendszerváltó elit ezzel adósa maradt Magyarországnak.

7. Urbéri viszonyok megszüntetése.

Ebben a követelésben sűrűsödött össze a feudális Magyarországgal szembeni forradalmi düh. E hónapban, 2015 márciusában vezette be Józsefváros azt a szociális rendeletet, melyben homályosan megfogalmazott feltételek alapján, önkényesen lehet kizárni rászorulók ezreit a szociális juttatásokból. A kerületben drámai a lakhatási helyzet. Most a Fidesz-kormány megszüntette a lakhatási támogatást, a Fidesz-önkormányzat pedig kiszámíthatatlan feltétekhez kötve, és csak esetlegesen segít a rászorulókon. Félő, hogy jobbára csak saját hűbéresein. Nőttön nő a kiszolgáltatottság. Visszatérünk a feudalizmusba?! Vagy már vissza is tértünk?

8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

A bíróságok úgy-ahogy megőrizték függetlenségüket, de a hatalom mindent megtesz, hogy őket is alávesse a nyers érdekeinek. A bíróságok: szálka a fékek és ellensúlyok szétzúzására törekvő Orbán-rezsim szemében.

9. Nemzeti Bank.

A Nemzeti Bankot is elvette tőlünk a Fidesz. Kaptunk helyette egy megszállott-vezette, gyakran magáncélokat szolgáló MNB-t, amely százmilliárdos nagyságrendben profitált még a forintosításból is – de hasznát nem a meggyötört devizahitelesek terheinek csökkentésére fordítja. Palotákat vásárol, kétes alapítványokat töm közpénzzel, urizál. Matolcsyék – ismét Táncsicsot idézve – a „Főkirállyal együtt szíjják a népnek vérét”.

10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

Alkotmány?! A Fidesz eltörölte. Lett helyette jogfosztó "Alaptörvény".

A követelés, hogy katonáinkat „ne vigyék külföldre” szintén időszerű. A PM nem támogatja honvédjeink katonai szerepvállalását Irakban. Azt természetesen támogatjuk, hogy Magyarország az EU-val összhangban humanitárius feladatot vállaljon a térségben, és minden eszközzel segítse a háború polgári áldozatait.

11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

Ha politikai foglyok nincsenek is, koncepciós perek ma is zajlanak. Az egykor Fidesz-tag Polt Péter vezette ügyészség nyilvánvaló politikai célokat követ. Polt Péter maga is elismerte, hogy amióta ő hivatalban van, az ügyészség kevesebb korrupciós ügyben folytat nyomozást. Szerintetek kevesebb a korrupciós ügy, mióta a Fidesz van hatalmon?

12. Unio.

Az Unió Erdéllyel: megvalósult. Európai Uniónak hívják. Ennek a Kárpát-medence magyarságának nagy többsége részévé vált, Csíkszeredától Pozsonyig. Ha az ötfürdőszobás miniszter külügyi hazárdjátékát befejezné, és nem az azeri diktátor meg az Ukrajnát lerohanó Putyin kegyeit keresné, hanem a szomszédos Szerbiával és Ukrajnával ápolna jó kapcsolatokat, az felelne meg a kárpátaljai és vajdasági magyarok érdekeinek, a 48-as 12 pont szellemiségének.

Egyébként Táncsics anyja szlovák, apja horvát származású volt… „ilyen ős-szittya magyar vérből eredtem én” – írja maga Táncsics egy helyütt, ironikusan. Ezt is érdemes ma megemlíteni, amikor a rezsim nemcsak a jogainkat veszi el, de az „idegenek” ellen uszít, s magyarkodással leplezi a szemérmetlen korrupciót.

Magyarország csak akkor talál vissza a 167 évvel ezelőtt kijelölt útra, ha visszatér az akkor követelésekhez. Egyenlőséget kell teremtenünk, a szabadságot kell visszaszereznünk, és a testvériség jegyében: be kell vezetnünk az alapjövedelmet, hogy véget vessünk a nincstelenségnek, az éhezésnek és a létbizonytalanságnak!

…Szabadság, egyenlőség, alapjövedelem!

Ma rendőrségileg akadályozott autós demonstrációk zajlottak a fővárosban, az elkerülő és bevezető utakra kiterjesztett útdíj ellen, többek között az Astoriánál is, a VIII. kerület határán. Ennek apropóján most elmesélem, hogy a Fidesz kommunikációs vezetője, a VIII. kerületi polgármester hogyan söpörte le a témát az asztalról az általa vezetett kerületben. Január óta, újra meg újra. (Az előzményekhez tartozik, hogy még decemberben nyílt levélben szólítottam fel a kerület országgyűlési képviselőjét, hogy ne szavazza meg ezt az őrültséget. Hiába).

A Fidesz egyszerűen működik. Hoznak egy népnyúzó intézkedést, anélkül, hogy végiggondolnák a következményeket; aztán amikor az emberek tiltakoznának, akkor betiltják, illetve feloszlatják a tiltakozó demonstrációt, megakadályozzák a népszavazást stb, stb. Ez az orbáni „jelző nélküli demokrácia”. És tényleg: már nem találunk jelzőket, nem találunk szavakat!

Helyben ez úgy történt, hogy amikor józsefvárosi önkormányzati képviselőként benyújtottam egy határozati javaslatot ez ügyben, azt sem a januári, sem a februári ülés napirendjére nem vette fel a polgármester, Kocsis Máté. Tehát nem leszavazták, hanem nem is tárgyalták. Még az illetékes bizottságok sem. Holott a kerületiek, a budapestiek és az agglomerációban élők egészsége, sőt: élete a tét! (A kerületi Fidesz-többség ugyanígy nem támogatta a kerületi költségvetéshez benyújtott környezetvédelmi és fásítási módosítóimat sem.)

A kerület ambiciózus vezetője, aki a Fidesz feudális rendszerében valóságos trónörökös, Tarlós István „kijelölt utódja”, most elszalasztott egy lehetőséget, hogy a budapesti tüdők, a fővárosi kisgyermekek megmentőjeként lépjen fel. Pedig példát vehetett volna Hende Csabáról, aki (igaz, magából és kormányából is hülyét csinálva) nyilvánosan is harcolt saját kormányának döntése ellen. Ő legalább kiállt szűkebb pátriájának érdekeiért, míg Kocsis ezt elmulasztotta. (Persze az Orbán-rezsimben a környezetvédelem, az emberek egészsége amúgy sem szempont).

Javaslatom a kerületre zúduló plusz-fogalmat, környezet- és egészségkárosodást volt hivatott csökkenteni. A javaslat lényege, hogy Kocsis Máté, a befolyásos fideszes polgármester érje el a fideszes kormánynál, hogy NE legyen fizetős az M0-s, mert a fizetőssé vált elkerülő útról részben épp a VIII. kerület (és általában: a főváros és az agglomeráció) útjaira terelődik át a forgalom, nő a környezetszennyezés, romlik a kerületben élők – kiemelten a gyerekek, az idősek, az asztmások – egészsége. A szállópor gyilkol! Koncentrációjának a „WHO által javasolt szintre való csökkentésével (AQG) mérhetően (6-15%) csökkenne a mortalitás és morbiditás”.

(a kép forrása)

Ennyi volt az egész javaslat:

„A Képviselő-testület felkéri a polgármestert, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a Kormány illetékeseinél az M0-s autóút díjmentességének visszaállítása érdekében, és ezek eredményéről a lehető leghamarabb, de legkésőbb a következő testületi ülésen számoljon be.”

Az indoklás is egyszerű és tárgyszerű volt:

„Magyarországon eddig az elkerülő utak használatáért nem kellett útdíjat fizetni, mivel ezek – mint azt nevük is mutatja – a települések elkerülésére szolgálnak, és jelentős környezetterheléstől óvják meg a lakosokat. 2015. január 01-jétől Magyarország Kormánya ennek ellenére fizetőssé tett számos elkerülő utat, köztük az M0-s autóutat is, amely mindeddig nagy mértékben tehermentesítette Budapestet, s azon belül Józsefvárost is.

A leginkább érintett városrész Külső-Józsefváros (Százados út környéke, Tisztviselő telep stb.), mivel az útdíj bevezetését követően a Hungária körgyűrű (Hungária krt., Könyves Kálmán krt.) lett a 2015. január 01-je óta fizetős M0-s autóút szakaszt kiváltó útvonal. Mindazonáltal a tovagyűrűző hatás miatt a kerület többi részén is megnő a forgalom.

Ennek következtében, bár statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, egybehangzó szakértői prognózisok és lakossági panaszok alapján a kerületre zúduló átmenő forgalom tovább nő, s így a környezetszennyezés is. Ennek következtében nem csak a kerületünkön áthaladó gépjármű forgalom nő, de több dugó is alakul ki, amelynek a légszennyezés mellett számos más kedvezőtlen hatása is van, többek között a józsefvárosi lakosok életminőségének romlása, a krónikus légúti betegségek számának és súlyosságának növekedése, daganatos megbetegedések számának növekedése, kieső munkaidő stb.

Fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Képviselő-testület hatalmazza fel a polgármestert arra, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a Kormány illetékeseivel az M0-s autóútra vonatkozó útdíj bevezetése miatt Józsefváros kerületét érintő környezetkárosító és forgalomterhelő hatások megszüntetése tárgyában.”

Amikor a legutóbbi testületi ülésen ismét nehezményeztem, hogy napirendre sem kerül a javaslatom, Kocsis Máté adatokat ígért, amelyek bizonyítani fogják, hogy nem nőtt a forgalom. Sőt, fogadást ajánlott! A fogadást tartom. Valódi csoda lesz, amikor kiderül, hogy szemben a budaörsi tényadatokkal és az M0-s északi szakaszán észleltekkel, az M0-s fizetőssé tétele egyáltalán nem befolyásolta az autósok útvonalválasztását, közlekedési szokásait az M0-s többi szakaszán, s nem terelt át senkit a Hungária körgyűrűre. Várjuk a számokat, és reméljük, hogy nem a Századvég, de nem is Tuzson Bence szolgáltatja az adatokat!...

A Fidesz 20 százalékpontos előnyből indult (ha a tavaly áprilisi eredményeket nézzük), és így futott bele egy 9 százalékpontos vereségbe. Óriási bukta. De nézzük meg közelebbről!

…Úgy még nagyobb! Azonban mindjárt látszik az is, hogy nem annyira az -- egyébként fényes győzelmet arató -- össz-ellenzéki jelölt, Kész Zoltán szerepelt jól, hanem a Fidesz (és az LMP) jelöltjének szavazatszáma zuhant óriásit. A Fidesz és az LMP is csak fele annyi szavazatot kapott, mint szűk egy évvel ezelőtt. A százalékos arányok azért megtévesztőek, mert 2014-hez képest a részvétel jóval alacsonyabb (bár időközi választáshoz képest nem kevés). 64% volt, 45% lett.

Az „Összefogás” jelöltjéhez képest Kész Zoltán egy picit erősödött, de csak egy picit: 13.009-ről 13.871-re. A Fidesz összeomlott: 22.194-ről 10.939-re. Az LMP is: 2904-ről 1487-re.

(kép: 168ora.hu)

Az LMP kevés vidéki bástyájának egyikében kapott most egy nagy pofont. Látszik, hogy ha éles a verseny, a kispártoknak nem osztanak lapot. Ez az egyfordulós rendszer csapdája. Az LMP 2014-ben még megúszta, mert a választók úgy érzékelték: nincs éles verseny; de ez most már nincs így.

Látszik az is, hogy a választók már faképnél hagyták a Fideszt, de ahhoz, hogy országosan is meg lehessen verni, olyan hiteles alternatívára van szükség, amely nemcsak antikorrupciós és demokratikus elkötelezettséget mutat, de az igazságos társadalom programját is.

Ezért javasolja a PM az alapjövedelem bevezetését. Mert a demokrácia helyreállítása és a narancstolvajok elkergetése mellett a szociális válság enyhítése, a társadalom kettészakadásának megállítása is éppoly égető. A nincstelenségben és létbizonytalanságban élőket akkor fogja tudni mozgósítani az ellenzék (ma ez még nem sikerült!), akkor fog tudni egy ennél nagyobb választási részvétel mellett is győzni, ha a társadalompolitikája is meggyőző.

A Fidesz tehát megroggyant, a bizonytalanok száma jelentősen nőtt. De az alternatíva még nem elég vonzó. Vonzó Kész lendülete, vonzó, hogy nagy civil tüntetést szervezett helyben, de nyilván nem vonzó annak a mozaik-koalíciónak minden darabkája, amelyik támogatta. Vonzó a karakán karakter, de nem vonzó, amit korábban képviselt. (Persze a választók nagy többsége utóbbiról mit sem sejtett). Az Orbán-, Lázár-, Rogán-, Habony- és Fidesz-ellenes helyi népszavazást megnyerte, a győzelme fantasztikus siker, lélektani fordulópont. De ennél több kell, ha meg akarjuk buktatni Orbánt. Tízmillió magyarnak szóló rendszerváltó program. Az alapjövedelem ilyen.

A köznevelési törvény-módosítás végszavazása előtt levélben fordultam a katolikus, református, evangélikus, zsidó és (a nyíregyházi ügyre tekintettel külön) a görög katolikus egyházi vezetőkhöz, hogy felhívjam figyelmüket a szegregáció törvényesítésének drámai veszélyeire. (EP-képviselőnk, Jávor Benedek pedig uniós szinten harcol a Fidesz ez irányú törekvései ellen). Kértem mindegyikőjüket, hogy "hogy vesse latba befolyását, morális tekintélyét, hogy ez a mindannyiunk jövőjét veszélyeztető terv ne valósuljon meg!"

Ma kaptam meg levelemre az első választ, melyet Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr megbízásából Tarr Zoltán, zsinati tanácsos küldött.

Egyébként a törvényt azóta, némi módosítással, elfogadta a Parlament. A módosítás épp a tiltakozások hatására született, de a helyzet érdemben nem változott.

Bölcskei Gusztáv válaszlevelének legfontosabb mondata ez: „Arról szeretnénk Önt biztosítani, hogy az MRE intézményeiben nincs, és nem lesz elfogadott, ahogy Ön írja a »különböző hátterű gyermekek elkülönítése«.”

Vagyis hiába próbálja meg Balog Zoltán, egykori református lelkész törvényesíteni a szegregációt, kimondottan az egyházi iskolák számára biztosítva ennek lehetőségét, erre a második legnagyobb iskolafenntartó egyház, a Magyarországi Református Egyház részéről – mint írják – nincs igény. Sőt!

Oktatáskutatóként is nagy érdeklődéssel olvastam a levélben közölt statisztikákat (pl.: „Nem meglepő módon a térbeli megoszlást tekintve Észak-Magyarországon a legmagasabb (50,1-60,8%) a református oktatási intézményekben tanuló hátrányos helyzetű diákok aránya”), de ezeket csak tágabb összefüggésben, illetve részletesebben, az egyes kistérségek, települések ismeretében lehet felelősséggel értelmezni. Már csak azért is, mert sokféle fogalom keveredik a szegregáció kapcsán a közbeszédben; ráadásul a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló törvényi definíciója épp az elmúlt ciklusban változott.

Levelemben többek között ezt írtam:

„Véleményünk szerint beláthatatlan következményei lesznek annak, ha a társadalmunk egyben maradását veszélyeztetve, és a szolidaritás elvét megszegve egyre több és több oktatási intézményben különítik majd el a gyermekeinket. Közös felelősségünk, hogy gyermekeink – minden gyerek! – jó minőségű oktatásban részesüljenek, hogy ezáltal boldog, sikeres életet élhessenek. Márpedig a legeslegjobb szándékkal sem lehet esélyegyenlőséget biztosítani a különnevelés körülményei között. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek segítésére sok-sok jól bevált megoldás létezik. Egyetlen megoldás van, ami nem javítja, hanem rontja a hátrányos helyzetűek esélyét: a szegregáció. Segíthet viszont: a jól működő védőnői rendszer, a gyermekszegénység csökkentése, a lakhatási viszonyok javítása, a bölcsődei és óvodai férőhelyek növelése, különösen a hátrányos helyzetű kistérségekben, a kisgyermekkori fejlesztés egyéb formái, a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák, a tanulókhoz igazodó modern (fejlesztő, kooperatív stb.) pedagógiai módszerek, a pedagógiai asszisztensek, a gyógypedagógusok, az iskolapszichológusok, a csökkentett osztálylétszám, a kéttanítós rendszer stb. Segíthet tehát mindaz, amit a szakemberek inkluzív pedagógiának neveznek. Nevezhetjük ezt odafigyelő, szeretetteljes integrációnak is. És segíthet a már meglévő szegregáció felszámolása is.”

Erre mintegy válaszul, összegzésképpen a Református Egyház vezetőjének levele ismét hangsúlyozza, hogy „az MRE intézményei nem gyakorolják a hátrányos helyzetű diákok elkülönítését”, de ezen túl is megy, és megfogalmazza – ez már az én interpretációm – a Balog Zoltán féle oktatáspolitikai antitézisét: „így amennyiben a kormány illetékes szerve egyházunkat arra kötelezné, hogy az iskoláinkban a hátrányos helyzetű diákokat is vegyük fel, nyitott kapukra találna ez a rendelkezés.”

Éljen a szeretetteli integráció! …Ami a Balog-féle „felzárkóztatásnak” és „szeretetteli szegregációnak” éppen az ellenkezője.

(a fotó illusztráció; saját felvétel, a VIII. kerületben általam szervezett "alternatív közmeghallgatáson" készült)

Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Imre!

Kérem, hogy a „Ne ölj!” bibliai parancsát még passzív elkövetőként, fideszes szavazógépként se sértsd meg! A légszennyezés: öl. Józsefvárosi önkormányzati képviselőként, a kerületben – különösen a Százados út és a Tisztviselő telep környékén – élők, közülük is mindenekelőtt a gyerekek, az idősek, a krónikus légzőszervi betegedésben szenvedők és családtagjaik nevében fordulok Hozzád. Mérvadó tanulmányok szerint már a szennyező részecskék koncentrációjának kismértékű csökkentésével is 1000-2400 haláleset volna megelőzhető Budapesten; és ez fordítva is igaz: már kismértékű növekedés is több száz, több ezer halálos áldozattal járhat.

Amint arról bizonyára értesültél, az Orbán-féle luxuskormány a felelőtlen költségvetés-foltozás és az adóötletelés keretében bejelentette az M0 és a fővárosba bevezető autópálya-szakaszok díjasítását. Ez az elképzelés megvalósulása esetén környezetvédelmi, közlekedésszervezési, gazdasági és egészségügyi szempontból is kezelhetetlen helyzetet okoz, ami ellen Neked mint józsefvárosi országgyűlési képviselőnek alkotmányos és erkölcsi kötelességed föllépni.

Az eddigi díjfizetési struktúrát úgy alakították ki, hogy az főváros tehermentesítését szolgálja. Az elkerülő utak díjasítása ezzel szembemegy. Ha az M0-t és a bevezető szakaszokat díjasítják, akkor az átmenő-forgalom megint a fővárosi utakat fogja választani, kiemelten a Józsefvárost (és választókerületed másik részét: Ferencvárost) is érintő Hungária körgyűrűt, melynek közvetlen közelében él több ezer 8. kerületi lakos, akiknek az egészségét már így is rendkívüli mértékben terheli a Hungária körgyűrű forgalma (és a légszennyezés csillapítását célzó intézkedések elmaradása). Várhatóan a hatás továbbgyűrűzik a kerület belső részei felé is, a Hungáriáról „kiszorulók” a kerület többi útját és a Nagykörutat (József körutat) fogják igénybe venni. Kerület-szerte tovább nő a zajszennyezés és a szálló por koncentrációja (holott mindkettő miatt folyamatban van már kötelezettségszegési eljárás), összességében – Budapesten és az agglomerációban – százezrek egészsége kerül veszélybe; sőt: konkrét halálesetekhez fog vezetni a megnövekedő légszennyezettség.

A Fidesz a választási programjában az ötletszerű adókivetés helyett egész mást ígért. „A nemzeti ügyek kormánya a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével és az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a gazdasági szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. A vállalkozásokat érintő előírások módosításának feltételeit megszigorítja: egy előírás megváltoztatását a több évre előre megtervezett felülvizsgálatot megelőzően csak kivételes esetben teszi lehetővé. (...). Általánossá teszi a jogszabályok módosításaihoz való alkalmazkodás türelmi idejét.” Ezzel szemben az M0 és a bevezető autópálya-szakaszok díjasításával kapcsolatban egyetlen hatástanulmány, hatásvizsgálat sem készült – ezt a kormány szóvivője is elismerte. Előkészítés és egyeztetés nem volt. Ilyen körülmények között az új díj bevezetése a választási hazugságok sorát növelné.

Nem ez a legfontosabb, de ha már ilyen hosszú idő után újra írok Neked, megemlítem: ne hidd, hogy témát most „fedeztem fel”, s csak a Te bosszantásodra foglalkozom vele. Már választási programomban is külön fejezetben foglalkoztam ezzel: „10.4. Forgalomcsillapítás, kisebb környezetterhelés, csökkenő légszennyezés”, tavaly pedig a PM „Betegségügy helyett egészségügy” címet viselő (általam szerkesztett) Közpolitikai Füzetében részletesen is foglalkoztunk a témával, pl.: „Legújabb kutatások szerint Európában a lakosság számához viszonyítva Magyarországon halnak meg a legtöbben részecskeszennyezés miatt”.

Kérlek, hogy képviselői esküd szövegéhez és a választóiddal szembeni kötelezettségeidhez hűen, a fentieket mérlegelve tégy meg mindent ennek az ésszerűtlen és káros javaslatnak az elutasításáért. Ellenkező esetben cinkossá válsz az érintett lakosság egészségkárosodásában, és igen: akár kerületi polgárok halálában is.

Üdvözlettel: Dr. Erőss Gábor, a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagja, VIII. kerületi önkormányzati képviselő

Címzett: Dr. Vas Imre, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki a józsefvárosiak „bizalmából” került a Parlamentbe.

Most jó lenni józsefvárosi képviselőnek!

Kocsis Máté pisitesztje ráirányította a figyelmet a kerületre. A hvg.hu riadóztatta a közvéleményt: 2015. január 1-jétől él egy új helyi adó Budapest 8. kerületében: a kiadott lakások után évi 28 140 forintot kell fizetnie a bérbe adónak, méghozzá a bérbe adott ingatlan (akár csak egy szoba!), méretétől teljesen függetlenül. És persze az elhelyezkedéstől is függetlenül, a Magdolnában ugyanúgy mint a Corvin-Negyedben.

Baloldali zöld képviselőként a vagyoni típusú adóztatás elvét támogatom; a vagyont megadóztatni igazságosabb, mint mondjuk a fogyasztást (vö.: Fidesz által 27%-ra növelt ÁFA). A kommunális adó is ilyen vagyoni típusú adó. Ha értelmes módon csinálják.

De persze Józsefváros esetében erről szó sincs. Ez csak egy újabb rezsiemelés.

A vitában szóvá tettem, hogy az előterjesztés nem került fel időben az önkormányzat honlapjára; pótkézbesítéssel, az utolsó utáni pillanatban kaptuk kézhez. Nyilván, hogy csökkenjen az ellenzék esélye arra, hogy megtalálja az ördögöt a részletekben.

A képviselő-testületi vitában kifogásoltam azt is, hogy az előterjesztéshez – egy új adó bevezetéséhez – nem készült hatástanulmány, s felhívtam a figyelmet számos várható negatív következményre.

Ellenzékiként ennél sokkal többet sajnos nem tehettem. Esetleg önkéntes drogtesztnek vethettem volna alá fideszes képviselőtársaimat, nincsenek-e módosult tudatállapotban.

A kommunális adóról ezek után természetesen nemmel szavaztam (az ellenzéki képviselők közül ketten igennel szavaztak, hárman nemmel szavaztunk, a fideszesek persze megszavazták). Karácsony Gergely, Zugló PM-es polgármestere, illetve a zuglói önkormányzat épp most döntött arról, hogy visszafizeti a Fidesz által beszedett kommunális adót a zuglóiaknak.

Az egyik következmény a sok közül, amivel nem számoltak, hogy ezzel nőni fog az albérletek ára a kerületben, hiszen a tulajdonosok (már aki ezek után nem feketén ad bérbe...) áthárítják az adóterhet a kiszolgáltatott albérlőkre. A rezsiemelés folytatódik. Az albérletben élő kis jövedelmű családok, egyetemisták örülni fognak.

(a kép forrása)

A Fidesz szívesen tetszeleg a kisemberek védelmezőjének, a nagytőke ellenségének szerepében. Holott a kisemberek elnyomója, a nagytőke barátja. Vagy bábja?!

A kisemberek elnyomója nem csak itt és most (vö.: 27%-os ÁFA, minimálbér alatt fizetett közmunka stb.), de mindent elkövet, hogy ez az elnyomás a jövő nemzedéket is sújtsa. Erről szól az oktatáspolitikája. Különösen a gimnáziumok ellen intézett összehangolt támadás. És ez az a pont, ahol a kisemberek elnyomása és a nagytőke lobbiérdekeinek való behódolás rendszerré áll össze (ezt nevezhetjük, ha van még kedvünk viccelni: a Nemzeti Elhülyítés Rendszerének).

Miután sikerrel tizedelte meg a felsőoktatásba jelentkezők számát, a rezsim folytatja az oktatás leépítését: 16 évre csökkentett tankötelezettség (vagyis végzettség nélkül szélnek eresztett fiatalok), szűkített gimnáziumi hozzáférés (a kéttannyelvű gimnáziumoknál a visszamenőleges hatályú jogalkotástól, a már beiskolázott gyerekekre vonatkozó teljesíthetetlen szabályozástól sem riadnak vissza; persze ez sem újdonság).

Mindennek legalább 6 következménye biztosan azonosítható:

1) Versenyképtelenné válik az ország. Csak a multiknak (igen, a multiknak!) fizetett hatalmas egyedi támogatással tudják bevonzani, ill. itthon tartani a működőtőkét. Épp ma lelepleződött le egy orbitális hazugságuk ez ügyben: az Audit 40 milliárddal támogatták, holott eddig 11 milliárdot mondtak (már az is sok - ha belegondolunk, hogy hány magyar KKV tudna ennyi pénzből munkahelyeket teremteni, mondjuk a zöldiparban).

2)  Növekszik a munkanélküliség. Hiszen diploma, vagy legalább érettségi nélkül a mai világban aligha lehet munkát találni. Orbán hazudik, amikor arról papol, hogy mennyivel jobb szakmunkásnak tanulni. A munka világának valósága cáfolja őt: "A szakmunkásképzést csak egyféleképpen lehet fejleszteni: ha főiskolai szintre emeljük. A technológiai fejlődés következtében ma már nincs olyan szakma, ahol ne lenne szükség magas szintű szövegértésre, műszaki és informatikai ismeretekre, angolnyelv-tudásra stb. A közoktatásnak egyértelműen azt a célt kell szolgálnia, hogy minél többen hozzájussanak legalább a főiskolai diplomához." Ezt mindenki tudja, aki kicsit is ért az oktatáshoz. (Orbán nem tartozik közéjük, és most már nem is tűr meg ilyeneket a környezetében). Pokorni Zoltán is ezt mondja, persze hiába.

3) Csökkennek a fizetések, hisz már egy „sima” érettségi is 20-25 ezer forintos bérelőnyt jelent a munkaerőpiacon. Ha csökken az átlagos végzettségi szint, csökken az átlagos bérszint is.

4) Egy szűk elit termeli újra magát, elzárják a felemelkedés lehetőségét a munkások és az alsó középosztálybeliek gyerekei elől. Tovább épül a narancskasztrendszer.

5) Vidéki városok sora még az eddiginél is reménytelenebb helyzetbe kerül, hiszen elveszíthetik egyetlen állami gimnáziumukat. Mint például Mezőtúron.

6) A gimnáziumokból szakközépiskolákba áttuszkolt tanulókat is ingyenmunkaerőként használja a nagyvállalkozói lobbi, ahogyan a szakmunkásokat is. Parragh László és Demján Sándor, az Iparkamara, a nagyvállalkozói, nagytőkés lobbi agyréme vált mára hivatalos kormányprogrammá. Korábban már írtam az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség forrásainak durva csökkentéséről, amivel szintén nekik kedvezett a Fidesz. Ahogy a szakszervezetek ellehetetlenítésével/háziasításával, a sztrájkjog korlátozásával is. A munkavállalói jogokat is nekik engedelmeskedve építette le a rezsim: az új munka törvénykönyvét is ők mondták tollba.

A "duális szakképzésnek" hazudott rabszolgavásárra szeptembertől újabb fiatalokat bőrét viszi a kormány. Ha nem csak a szakiskolákat, de  szakközépiskolákat is a Nemzetgazdasági Minisztérium alá rendelik, kiszakítva a tanulók nagy részét a közoktatás rendszeréből, akkor tőlük egyúttal el is veszik a felemelkedés lehetőségét.

Védjük meg a tiniket, védjük meg a gimiket, védjük meg a szakközépiskolákat, védjük meg a jövőt!

Még májusban írtam a magyar baloldal kulturális amnéziájáról. Most újra "eszembe jutott". És nem csak nekem. A Párbeszéd Magyarországért hétvégi taggyűlésén elfogadott Kiáltvány visszanyúl a baloldal elfeledett hagyományához, s felidézi elhanyagolt külföldi mintáit: "A baloldal nem foroghat szélkakasként. Tisztelnie és büszkén vállalnia kell gyökereit: az ’56-os munkástanácsok demokratikus szocializmusát, Bibó Istvánt és Kéthly Annát, Kassák Lajost és Solt Ottiliát, egyúttal inspirációt kell merítenie az alterglobalizációs mozgalmakból is. Esélyegyenlőség, szolidaritás és önszerveződés nélkül nincs megújulás!"

Korábban is igyekeztem már bővíteni a baloldali kulturális és fogalmi kánont, szélesíteni az emlékezés horizontját:"’56 több volt mint 'egyszerű' forradalom: nemcsak szabadságot követeltek a forradalmárok, hanem egyenlőséget is. Fellázadtak a politikai és gazdasági kizsákmányolás ellen egyaránt, munkás-önigazgatást akartak, munkástanácsokat hoztak létre."

Szintén próbáltam újfajta nyugati mintákat felmutatni: "az occupy- és egyetemfoglaló mozgalmaké, a pán-európai sztrájkot szervező szakszervezeteké, meg a kalózóké, a sarkvidéktől Verespatakig akciózó Greenpeace-es nemzetközi békebrigádoké a jövő. Ha vagány baloldalt akarunk, azt nem lehet csak 93 ezer négyzetkilométeren."

Nem mellesleg: az újbaloldal (így, egybeírva) azt az alternatív baloldalt képviseli Nyugaton, minimum '68 óta, amely szakított a produktivista, nagyüzem-centrikus gazdasági fejlődésmodellel, és befogadta a zöld gondolatot, az ökopolitikát. "A nyugati zöld pártok révén az ökopolitika intellektuális és gyakorlati értelemben is a baloldali eszmeiség alapelemévé vált: csak annak a GDP-növekedésnek örülünk, ami egy igazságosabb és élhetőbb világhoz vezet; a földrengések, korrupciós autópályák és tömegbalesetek generálta GDP-nek nem."

(A kép forrása: www.opendemocracy.net)

Az új baloldal attól is új, hogy újra felfedezi, újraértelmezi saját hagyományát. S messzebbre lát.

Utóirat: bár a szavazás még hátravan, váratlan fordulat történt: a Fidesz eredeti javaslatát módosítva, a bizottságok létszámát megemelve biztosítja az Együtt-PM számára is az 1-1 belső, ill. külső bizottsági helyet (az MSZP is kapott plusz-helyet). Így, és csak így érvényesül az a normatív szempont, hogy minden képviselő egyenlő.
Akkor talán tudunk dolgozni!... Váratlan jó hír. Ilyen is van.

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A józsefvárosi képviselő-testületbe 5 ellenzéki képviselő 5 különböző párt képviseletében került be. Józsefvárosi polgármesterjelöltként 3. helyezést értem el (a DK-s, LMP-s, Jobbikos jelölt előtt végezve), s végig keményen ostoroztam Kocsis Máté szegényellenes, embertelen, alaptörvény-sértő és a helyiek életminőségét rontó politikáját.

A bizottsági helyekről folytatott konzultációkra ezek után nem hívtak meg, de a kiszivárgott munkaváltozat szerint az Együtt-PM egyetlen bizottsági helyet sem kapott volna.

A többség végül az eredeti javaslattól nagyvonalúan eltérve biztosítja a pártok normatív elbírálását a bizottsági helyeket illetően, az ellenzéki 5 képviselő 1-1 belsős és külsős helyet kap. (Illetve az MSZP még +1 belsős helyet)

Az Együtt-PM Szövetségnek volt a legrészletesebb választási programja helyben, amely egy szabad, igazságos, európai, zöld és élhető Józsefvárosról szólt, én ezt szeretném képviselni.

Remélem lesz rá lehetőség. A mai testületi ülés után egy kicsit optimistább vagyok. (Vagyis leszek :-))

(A kép a Kocsis Máté hajléktalanpolitikája elleni tiltakozó akción készült)

Október 23-án, mint minden évben, ’56 hőseire emlékezünk, a szabadságot éltetjük. 58 évvel ezelőtt az elnyomó sztálini rendszer, Sztálin magyar helytartói és a szovjet megszállás ellen lázadt fel egy emberként az ország.

De ’56 több volt mint „egyszerű” forradalom: nemcsak szabadságot követeltek a forradalmárok, hanem egyenlőséget is. Fellázadtak a politikai és gazdasági kizsákmányolás ellen egyaránt, munkás-önigazgatást akartak, munkástanácsokat hoztak létre.

A mai nap üzenete, innen a pesti munkáskerületek felől nézve ez: egy diktatúra nemcsak jogainkat korlátozza, nemcsak szabadságunkat tiporja el; mindig létrehozza a maga uralkodó osztályát, elitjét, amely az emberek milliót dönti rabszolgasorba.

De a rabszolgák Spartacusként lázadnak fel újra meg újra.

Tamás Gáspár Miklós, írta, még a rendszerváltáskor: „’56 szocialista forradalom volt, talán az egyetlen a világtörténelemben”: vezeklő kommunisták indították el, vértanúi – Nagy Imre és Gimes Miklós, Maléter Pál és Angyal István (Angyal István, akinek a szobránál ma összegyűltünk!), Szabó János és Dudás József – baloldaliak voltak. A forradalom leginspirálóbb intézménye, a munkástanács maga volt a megvalósult baloldali-plebejus utópia. 56-ban TGM szerint „a szocialista konszenzus Mindszentytől Újhelyi Szilárdig és Vas Zoltánig mindenkit átfogott”. Nem ezt a konszenzust akarjuk újrateremteni – de szeretnék, ha legalább bekapcsolódhatna az elnyomottak hangja is az ünnepi kórusba.

A Város Mindenkié 2012-es megemlékezésén felidézték 56 elfeledett emlékeit, a munkásság követeléseit. Ezek egyike volt, hogy: „a Statisztikai Hivatal dolgozza ki tudományosan a létminimumot, és ennek alapján állapítsák meg a legalacsonyabb béreket. Szükség esetén a maximális bérek rovására oldják ezt meg.” Erről könnyen eszünkbe juthat az a szégyenletes szerep, amit a KSH játszott az elmúlt hetekben, persze felsőbb ukázra, amikor megpróbálta eltitkolni a szegénységi adatokat. És eszünkbe juthatnak a dolgozó szegények, akik közmunkásként, vagy éppenséggel a minimálbért kapva, hiába dolgoznak keményen: gyakran a létminimumot sem éri el a jövedelmük.

De a brutális lakáskrízis sújtotta VIII. kerület frissen megválasztott önkormányzati képviselőjeként hadd idézzem egy építőipari vállalat munkástanácsának október 29-i követeléseit is: „A katasztrófális lakáshiány enyhítése érdekében követeljük a fölösleges tömegszervezetek és hivatalok épületeinek kislakások céljára való átadását.” A hivatalok most is százával, ezrével tartanak maguknál lakásokat, amik üresen állnak, Józsefvárosban is, de csakazért sem hajlandóak szociális bérlakás céljára a lakásra váróknak átadni őket. Miért leli örömét abban a hatalom, hogy honfitásainktól megtagadja a lakhatáshoz való jogot?

Az Egyetemi  Forradalmi Diákbizottság, október 31-én kijelentette: „Megvalósítjuk az igazságos bérezési rendszert. (…) Követeljük az alacsony nyugdíjak felemelését (…). sürgősen javaslatot teszünk a kormánynak a családi pótlék igazságos rendezésére. Szükségesnek tartjuk az állami munkanélküli-segély bevezetését.”

Ez az üzenet is aktuális, sajnos! Az Orbán-rezsim is 9-ről 3-hónapra, vagyis harmadára csökkentette a munkanélküli segély folyósításának időtartamát, és a családi pótlék igazságos emelése helyett annak elértéktelenedésére játszik…

Egy szabad ÉS igazságos társadalomban akartak élni az 56-osok, ahol nincsenek szélsőséges egyenlőtlenségek és szélsőséges szegénység, ahol a dolgozók nem létminimum alatti béreket kapnak, ahol a munkaidő csökkentésével javul az életminőség, ahol lakást kapnak a rászorulók, ahol megvalósul a termelés demokratikus kontrollja…

Az önző, öntelt, önkényes, elnyomó elit ellen, legyen bár vörös vagy narancsszínű, az elnyomottak újra és újra fellázadnak, harcba kezdenek: egy szabad és igazságos társadalomért. Ez ’56 üzenete.

Vagy ahogy Faludy György írta a Forradalom 30. évfordulóján:

„Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,// és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen. Bármi // következik, boldogság, hogy megértem;”

Szabadság és egyenlőség nem elválasztható egymástól! Ezt üzeni a mártír Angyal István is. Angyal István 1928-ben született Magyarbánhegyesen. Tanult vasbetonszerelőnek, de járt a bölcsészkarra is, 56-ban egy építőipari vállalatnál dolgozott építésvezetőként. Büszke volt rá, hogy csapata, a Tűzoltó utcai felkelők csupa munkásfiatalból áll… De itt be is fejezem, hisz ő maga a börtönből barátjának, Eörsi Istvánnak írt búcsúlevelében is ezt írta: „…még csak az bánt, ha bántani lehet még minket valamivel, hogy esetleg mártírt vagy hőst kreál belőlünk a „hálás utókor” önmaga kínzására. (…) Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt térünk meg.”

***************************************************************************************************************************

Elhangzott a Párbeszéd Magyarországért VIII., IX. és XX. kerületi csoportjának 2014. október 23-i megemlékezésén, a Salkaházi Sára Parkban.

50 millió forintnak lába kélt! Mint arról tegnap a hvg.hu beszámolt, a Fidesz összetéveszti Gizikét a gőzekével. És nekünk is azt próbálja bemagyarázni, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Történt ugyanis, hogy a Parlamenttől több körben, összesen közel 50 millió forintnyi támogatást, közpénzt igényeltek és kaptak kifejezetten az országgyűlési frakciójuk honlapjának fejlesztésére. Csakhogy az erre kapott pénzt másra költötték el. Amikor lelepleződtek, szánalmas magyarázkodásba kezdtek, hogy a fideszfrakcio.hu és a fidesz.hu egy és ugyanaz. Előbbin eddig egy szem link árválkodott, jelenleg pedig automatikusan átirányítják az olvasókat a párt honlapjára. Vagyis az 50 milliós honlap nem működik.

Kocsis Máté a Fidesz kommunikációs igazgatójaként felel azért, hogy olyan pénzeket használt fel a párt, amelyeket nem pártcélra kapott a frakció.

Olyan ez, mint amikor a részeges apuka kocsmában költi el a tanszerre kapott pénzt, a gyerekének nem tud, de nem is akar ceruzát és radírt venni, aztán váltig állítja, hogy semmi gond. Rá is mutat a sörösüvegre, hogy az a ceruza, a pálinkára meg, hogy az a radír. Hát nem! Tudjuk, hogy a Fidesz él-hal a máj- és költségvetés-károsító pálinkáért, de ki kéne végre józanodnia!

A Fidesz megrészegült a saját hatalmától és "ösztönösen" pártállamként működik. Ösztönösen, mert már észre sem veszi. A maradék demokratikus érzékük is eltűnt. Pedig az Országgyűlés önálló hatalmi ág. Egy demokráciában az kellene, hogy legyen. Nem tehetik meg büntetlenül, hogy parlamenti forrásokat használnak fel pártcélra. Nem hazug pártpropagandára kapták a pénzt, hanem arra, hogy beszámoljanak a Frakció munkájáról, a szakbizottságokban kifejtett tevékenységükről, a módosító indítványokról stb. És hogy megindokolják, miért szavazzák meg az újabb és újabb megszorításokat. Már ha meg tudják.

Azt már eddig is tapasztalhatták a kerületiek, hogy Kocsis Máté nem sokat törődik az itt élőkkel: Józsefvárosban a legmagasabb a tartós munkanélküliek száma az egész Fővárosban, drámaiak a közegészségügyi állapotok (a légzőrendszeri halálozás pl. duplája a fővárosi átlagnak, Kocsis Máté pedig megsérti a kerületiek egészséghez fűződő alkotmányos jogát), Kocsis Máté személyesen is megszavazta, hogy a KLIK elvegye a józsefvárosiaktól a kerületi iskolákat, a kerület lakásállománya leromlott stb. Jóformán csak térkövezésre és a zöldfelületek csökkentésére, fakivágásra költenek.

(a kép forrása)

Ha Kocsis Mátéék ennyire nem tudnak különbséget tenni „Gizike” és a „gőzeke” között, felmerül a kérdés, vajon nem fordítják-e pártcélokra az önkormányzat forrásait is? A kerületi Fidesz szócsöveként működő helyi lakájmédiát figyelve, olvasva a kérdés nem is költői.

Most az Együtt-PM VIII. kerületi polgármesterjelöltjeként mégis arra kérem Kocsis Mátét, a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltjét, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, hogy hagyja a szánalmas magyarázkodást! A nem rendeltetésszerűen felhasznált közpénzt a Fidesz utalja át valamilyen jótékony célra. Például vegyenek belőle taneszközöket a rászoruló józsefvárosi gyerekeknek. Októberre elfogy a radír.

És elszakad a cérna.

Az EU-ban a biztosok nem-hivatalos rangsorát az határozza meg, hogy melyik terület közösségi hatáskör, hol vannak jelentős döntési kompetenciák – ezeket a befolyásos a posztokat igyekszik mindenki megkaparintani. Amit Navracsics Tibor kapott, az nem tartozik ezek közé. Komoly tárca közelébe nem engedik egy ilyen problémás ország biztos-jelöltjét.

Ez a szégyen egyik fele. Ez Magyarország szégyene.

De a szégyen másik feléről is szeretnék írni, ami Európáé.

Jávor Benedek, EP-képviselőnk írja, hogy egyébként is nagy az elégedetlenség Juncker leendő „kormányával” az EP-ben, pl. azzal, hogy „egy olajiparban érdekelt spanyol” kerülne a klíma-energia portfólió élére. Az Európai Parlamentben kőkemény meghallgatásra számíthat ő is, Navracsics is.

Mert hiába „jelentéktelen” a poszt (nem úgy, mint az energiaügyi!), mégiscsak a kultúra, oktatás, a fiatalok és az állampolgársági ügyek (!) kérdéseivel foglalkozó EU-biztos lesz abból a Navracsics Tiborból, aki bűnrészes a magyar oktatás és kultúra tönkretételében és elNEResítésében, a magyar fiatalok tömegeinek hazájukból való elüldözésében – és mindenben, amit egyszerűen csak Magyarország elputyinosodásának nevezünk. (Fasisztázhatnék is, joggal, de TGM már megtette a minap).

Tegnap az Oktatói Hálózat vádiratnak beillő nyílt levelet hozott nyilvánosságra, amelyet a Corvinus díszdoktorává avatott leköszönő bizottsági elnökhöz, Barrosóhoz intéztek. Ebben annak a Fidesz-kormánynak a felsőoktatással kapcsolatos bűneit veszik lajstromba, amelynek bő 4 éve tagja Navracsics Tibor. Képviselőként és kormánytagként is felelős azért a rombolásért, amit a Fidesz végzett. A nevét és szavazatát adta minden egyes lépéshez, először a kormányülésen, aztán az Országgyűlésben. Méghozzá igazságügy-miniszterként és miniszterelnök-helyettesként.

Csak néhány mondat a levélből:

„…A magyar kormány az elmúlt öt évben reálértéken nagyjából a felére csökkentette a felsőoktatás költségvetési támogatását (…). 2013-ban a magyar költségvetés - az Európai Unió által javasolt minimum 1% helyett - mindössze a GDP 0,43 %-át fordította felsőoktatásra. A jelenlegi kormány súlyosan korlátozza az egyetemi autonómiát is (…) A rektorok mellé a kormányfő személyesen nevez ki kancellárokat, akiken keresztül immár közvetlenül avatkozhat be az egyetemek irányításába. A kormány a Magyar Akkreditációs Bizottság független működését is fenyegeti, elhiteltelenítve ezzel a minőség-ellenőrzést és veszélyeztetve egyetemeink nemzetközi integrációját. A pénzügyi megszorításokat követő kényszernyugdíjazások és elbocsátások miatt lényeges veszteségeket szenvedett el az oktatói állomány, amelynek munkában maradt része egyre többet kénytelen dolgozni európai összehasonlításban rendkívül alacsony bérekért…”

S mindez tényleg nem csupán megszorítás, hanem tudatos rombolás.

Mivel blogomban már számtalanszor írtam az Orbán-Hoffmann féle közoktatás (pardon: köznevelés) lesújtó mérlegéről is, itt most csak arra az egy tényre hívnám fel a figyelmet, hogy hazánk Európa egyetlen országa, ahol csökkentették a tankötelezettség korhatárát. És most már adatok is vannak róla, hogy nőtt a korai, végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, miközben az összes fiatal negyede munkanélküli.

Az előző ciklus kultúrpolitikájának íve a Magyar „Udvari” Művészeti Akadémiától az örökségvédelem szétverésén keresztül a Szabadság téri történelemhamisításig terjed. De mondhatjuk úgy is: a Liget-gyilkos múzeumi negyed tervétől Alföldi Róbert eltávolításán keresztül Kerényi giccses szervilizmusáig (avagy: szervilis giccstermeléséig). Egy filmproducer elkaszinózta a maradékot. Navracsics ezt is elviszi magával Brüsszelbe?!

Végül térjünk még vissza az Oktatói Hálózat nyílt levelére és a magyar felsőoktatásra. A Hálózat tagjai ezt írják: „…az oktatási kormányzat önkényesen osztogatja a forrásokat és jogtalan előnyöket biztosít a hozzá közelálló, vagy egyenesen általa alapított intézményeknek. Például az európai Horizont 2020 programban megpályázott felsőoktatási támogatás 90%-át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szándékozik fordítani.” S minő véletlen: ez az egyetem Navracsics Tibor édes gyermeke. Lám, a miniszter úr a Brüsszel elleni csata közben azért szakított rá időt, hogy a Ludovikának minél több pénzt szerezzen - Brüsszelből. …Hogy minél több fát kivághassanak, és minél nagyobb lőteret építhessenek. Egy presztízsberuházás Józsefvárosban, Budapest egyik legszegényebb kerületében – amiből az ott élőknek semmi haszna. Csak kára.

(forrás: balatonfuredma.hu)

…Ha mindennek ellenére megszavazza őt az EP, és ha már külföldre megy dolgozni, úgy, hogy az oktatásügy lesz a reszortja, akkor legalább alkalmazzuk rá is a röghöz kötés fideszes szabályát. A külföldi munkavállalást váltsa ki pénzzel, fizesse vissza miniszteri bérét és/vagy egyetemi képzésének költségét, támogassa belőle azokat az első generációs, kispénzű hallgatókat, akiknek miatta kell most tandíjat fizetniük ott, ahol ő is tanított eddig.

Az oktatási rendszer (KLIK), a tankönyvterjesztés (KELLO) és végül a tankönyvkiadás totális államosítása az Orbán-rezsim főműve. Mindezt nem csupán azért tették, hogy a haverok jól fizető állami monopóliumok élén szolgálhassák a pártállamot, vagy hogy teljes ellenőrzésük alá vonják az iskolákat. Napról napra sokasodnak a példák, amelyek azt mutatják, a legfőbb cél a Nemzeti Elhülyítés Rendszerének (NER) felépítése.

Ennek a rendszernek vált az államosított, 100%-ban állami tulajdonú Apáczai Kiadó a jelképévé.

Az Apáczait Esztergályos Jenő – egyfajta révületben – ajánlotta fel az Orbán-rezsimnek, s az immár állami tulajdonú cég élén azóta is hűségesen szolgálja a rendszert.

Korábban már írtam a kiadó összeesküvés-hívő szerzője, Bánhegyi Ferenc által írt Etika tankönyv rémségeiről, több ízben is – ebben összekeverik az erkölcsöt és az életvezetési tanácsokat. Az egészet pedig nagy adag előítéletességgel itatják át. A termékeny Bánhegyinek egy korábbi „művét” még 2000-ben, tehát az első Orbán-kormány alatt (!) minősítette a Minisztérium hivatalosan is elfogadhatatlannak: „ugyancsak az Apáczainál megjelent Ember és társadalom című szerzeményét négy évvel ezelőtt annak előítéletes tartalma miatt az oktatási tárca kérelmére vonták ki az iskolákból.” Az új állami tankönyv-monopóliumnak köszönhetően az Apáczai előítéletes, a gyerekekben bűntudatot ébreszteni szándékozó könyvei csak egyre terjednek.

A történelemhamisítás pedig már szinte kötelező elem náluk, 2000-től egészen máig. Összhangban a kormány emlékezetpolitikájával.

A matematika-tankönyvük nemi sztereotípiákat újratermelő borítója a legfrissebb a sorban: tömény előítéletesség árad a képből. Egy kislány a fejét fogja és szenved, kínjában vigyorog: mintha a matek túl nehéz volna neki. Együttérzésemet fejezem ki a szerzőkkel, akik most nyilván szintén „fogják a fejüket”. Bennük és a pedagógusokban még bízhatunk. Bár a Fidesz mindent megtesz (Nemzeti Pedagógus Kar stb.), hogy megfélemlítse, behódolásra kényszerítse őket. De ők nem hagyják magukat.

A baltás gyilkosság propagálása sem okozott gondot az Apáczainál. Elvégre ez csak erősíti a magyar-azeri barátságot. Csak akkor visszakoztak, és akkor is értetlenkedve, amikor kitört a botrány.

A másik állami tankönyvkiadó is hasonló eltévelyedéseiről válik lassan hírhedtté, a legnagyobb botrányt a bevásárlóközpontba járó és külföldi hírtévéket néző „mai fiatalok” bűnös életmódjáról értekező irodalomkönyv kavart.

Döbbenten állunk ennyi szolgalelkűség és hülyeség láttán. Még akkor is, ha tudjuk, Orbán álma bérrabszolgákról és alattvalókról szól, nem a tudástársadalomról. Így a Nemzeti Elhülyítés Rendszere (NER) nem véletlenszerűen termeli ki az ostoba, hamis és előítéletes tankönyveket. Mindez a rendszer lényegéhez tartozik:  elitoktatást vezetnek be, a tankötelezettségi korhatár leszállításával korai iskolaelhagyásra ösztönzik a diákok jelentős részét, a szakképzést az oktatási rendszeren kívülre tolják...

…a hülyeség elleni harcban én most egy aprócska lépést tudok csak tenni: csatlakozom a Facebook-on terjedő kezdeményezéshez, jelképesen lecserélem az előítéletes matekkönyv-borítót egy olyan képre, amely a matematika „Nobel-díját” elnyerő iráni matematikusnőt ábrázolja:

„Az augusztus 23–24-i hétvégén zenével, divattal, ízekkel és illatokkal kényezteti [sic!] a hölgyeket…” Ezzel a felkonferálással köszönti a nőket a VIII. kerületi Fidesz, idén már harmadszor (a kötelező kettő: Anyák Napja és Nőnap mellett). Mit „köszönti”!?! „Kényezteti”!

Egy kulturális esemény, fesztivál: öröm. Reméljük, nem csak a választási kampánynak szól. De mindenképpen jó dolog. Csakhogy ez a fogalmazás, meg a „szebbik nem képviselői” kifejezés az emberben akaratlanul is felidézi az elmúlt évek kisebb-nagyobb Fidesz-botrányait. A Kocsis Máté vezette önkormányzat szexista szövege árulkodik arról, amiről a Fidesz egész társadalompolitikája szól. A NER narancsuralmi rendszerében a nő: kényszerközmunkás, feleség („-né”), pofozógép, anya-robot, és – ezt a fent idézett alpári megfogalmazás is híven tükrözi – szexuális objektum. Megalázzák a nőket, ahelyett hogy segítenék őket abban (bölcsődével, részmunkaidővel, a közszolgáltatások fejlesztésével stb.), hogy ne kelljen választaniuk a gyerekszülés és a munka, karrier között. Aztán csodálkoznak, hogy tovább csökken, vagy jó esetben is nagyon alacsony szinten stabilizálódik a születésszám.

Jellemző, hogy a parlament Fidesz-frakciójában a legalacsonyabb a női képviselők aránya. S a macsó-tempó szó szerint: ijesztő. A legnagyobb vihart kavart eset a vakkomondoros ügy, amelyben a Fidesz a jól ismert kettős beszéd taktikáját alkalmazta.

Most, a kampányban, a Palotanegyed Fesztivált a Fidesz-vezette önkormányzat a nőknek dedikálta. Képmutató módon egy fesztivállal próbálja pótolni azt, amit évek óta a nők helyzetének javításában elfelejtett, vagy tudatosan nem tett meg! Csak hát kilóg a ló- és vakkomondor-láb.

Vannak konkrét közpolitikai javaslataink arra, hogy hogyan lehetne a nők helyzetét ténylegesen javítani, a nők társadalmi és politikai szerepét erősíteni. S mindezzel, közvetve, a gyermekvállalási hajlandóságot is növelni. De a legfontosabb – egy politikustól – a személyes példamutatás, erről szól az írásom illusztrációjául választott fotó. Ez egy korábbi akciónk során készült, melyben a családon belüli erőszak ellen tiltakoztunk, a női esélyegyenlőségért emeltünk szót (és feliratot):

„Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból” (Arany János: Szilágyi Erzsébet)

Mára nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszer rombolásának célja kettős: társadalmi és politikai. A társadalmi cél egy kasztrendszer létrehozása, ahol a kasztok közötti határok átjárhatatlanok, a társadalmi mobilitás megszűnik, vagy legalábbis minimálisra csökken, a felső osztály (kaszt) soraiba nem férkőzhetnek be idegen, megbízhatatlan elemek. Ezért csökkentik a középiskolák és a felsőoktatás kapacitását is. (A "munkaalapú" társadalom korporatista-fasiszta vízióját most hagyjuk). Az elitbe bekerülni szinte lehetetlen, de kikerülni azért lehet. És ezzel már át is tértünk a politikai célra...

A kivéreztetett állami iskolarendszer helyét, különösen a gimnáziumoknál, egyre inkább átveszi az egyházi oktatás, hogy ekképpen biztosítsák a rendszer ideológiai hátterét és megszilárdulását; no és a rendszerhű elit újratermelődését. De mivel minden gimnáziumot nem lehet egyházi kézbe adni, az állami fenntartásúaknál is érvényesítik a „kaszárnya-elvet”: abból lehet iskolavezető, aki nemcsak hűségesküt tesz, de katonai fegyelmet is tart. Aki egyszerűen csak jól végzi a dolgát, de nem fojtja el csírájában az „ellenzéki” hangokat, azt megleckéztetik. Már csak azért is, hogy mindenkinek intő például szolgáljon.

Így járt egykori alma materem, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, illetve annak sikeres, még csak nem is ellenzéki igazgatója. A 444 írta meg, hogy „az iskola vezetésére kiírt pályázatot annak ellenére érvénytelenítették az utolsó pillanatban, hogy a jelenlegi igazgatót szinte mindenki támogatta.” A magyarázat sajnos kézenfekvő: „Nem tudunk másra gondolni, mint hogy ez bosszú az igazgató ellen. Itt többen nyilvánosan felemelték a szavukat az oktatási rendszer átalakítása miatt, szerintem ezt torolják most meg.”

A sors iróniája, hogy az indoklás nélküli, önkényes döntésnek épp az a jogalapja, ami ellen az intézmény 49 pedagógusa tiltakozott: a totális államosítás, a hatalmi önkénynek teret adó törvény, és az, hogy a kinevezéseket és ki-nem-nevezéseket még csak indokolni sem kell. Vagyis a KLIK ezzel a döntésével most így utólag igazat ad nekik. Nyílt levelükben anno a szilágyis tanárok ezt írták: „Követeljük, hogy a tankerületi igazgatók kinevezésének módja legyen nyilvános, és ezekbe a kinevezésekbe legyen beleszólása az érintett intézményeknek és vezetőiknek.” Hát, hiába követelték. Sőt, képletesen szólva: megásták a saját sírjukat. A magyar közoktatás testét az Orbán-rezsim felnégyelte, és kitűzte a vár fokára, okulásul. Hogy lássuk mi vár ránk, mindannyiunkra.

Sajnos mára evidencia, amit 3 évvel ezelőtt írtam: „Ha a király nevezi ki az iskolaigazgatót, megteremthető a tróntól a palatábláig terjedő hűbéri lánc. Így nyeri el értelmét a „tanári tekintély helyreállításának” szólama is. A tekintély itt a ráció tagadása. (…) Ahhoz, hogy a központosítást végre lehessen hajtani, meg kell törni az autonóm szülői közösségek, a másként gondolkozók ellenállását, példát kell statuálni: ez történt a kaposvári Toldi és a budapesti Janikovszky iskolával. De ez nem elég. Az autonóm személyiségeket és intézményeket egzisztenciális bizonytalanságban kell tartani.”

…Épp 25 évvel ezelőtt, 1989-ben történt, hogy harmadikos szilágyis gimnazistaként osztály- és iskolatársaimmal fellázadtunk, mert szó szerint ránk zárták október 23-án a gimnázium épületét, „kiváltva a fővárosi gimnazisták egyetlen rendszerváltó akciócskáját, az ülősztrájkot”. Kossuth-nótákat és a Marseillaise-t énekeltük; forradalmi volt a hangulat. Pár héttel később a négyigenes népszavazás, amelyben az akkori radikális-demokrata Fidesz kulcsszereplő volt, 20 évre leverte a lakatot az iskolák kapujáról.

Aztán a 2. Orbán-kormány alatt visszakerült a kapukra. A kulcsot most fordítják rá.

(Középiskolások tüntetnek. A kép forrása: Eduline)

A 2012-2013 telén zajlott diákdemonstrációkban sok középiskolás is részt vett. Érthető, hiszen a keretszám-szűkítések, a tandíj nem is a már felsőoktatásban tanulókat, hanem a középiskolásokat érintette elsősorban. Nos, mostantól várható, hogy ha újra tüntetni indulnának a középiskolások, ebben ugyanúgy megakadályozzák majd őket, mint ahogy minket akadályozott meg annak idején az MSzMP-s igazgatónk, Hoffmann Rózsa elvtársnője.

25 év alatt visszajutottunk ugyanoda.

„A franciák magyar elnöke” hosszú utat tett meg az elmúlt hét évben. Nicolas Sarkozy tornádóként söpört végig a francia politikán. Aztán két éve csúfosan megbukott, minden idők leggyengébb szocialista elnökjelöltje győzte le. Tegnapelőtt pedig őrizetbe vették; elcsúszott a sok banánhéj egyikén. Összesen hét (!) ügyben akad dolga az igazságszolgáltatással.

2007-ben (persze: naivan) azt képzeltem, hogy utat fog mutatni Európának, s nekünk is, mert úgy tűnt, hogy jobboldali létére komolyan veszi: az éghajlatváltozás mindannyiunkat fenyeget, a légszennyezés öl, zöld fordulatra van szükség.

Így ajnároztam:

„Hulot úr örül. Kiáltványát minden jelentős francia - konzervatív, szocialista, liberális stb. - elnökjelölt aláírta a kampányban, az alattyáni (nagybocsai) Sárközy úrfi is. Nicolas Hulot - a népszerű francia tévés és még népszerűbb környezetvédelmi aktivista - Ökológiai szerződése új közpolitikákat hirdet (a mezőgazdaságtól a várospolitikáig), s ezt megalapozandó, radikális ideológiai váltást: a különböző gazdasági "tevékenységek rejtett költségeit valakinek végre meg kell fizetnie, máskülönben veszélybe sodródik a lakosság egészsége, maga a gazdaság, és a társadalmi stabilitás is. Meg kell szabni a természeti erőforrások (...), közjavak árát (...) adóval, a szabályozás révén vagy kvótákkal." (http://www.pacte-ecologique.org/). Ezt tehát Sarkozy is aláírta (bár fűzött hozzá megjegyzéseket). Sőt, mintha komolyan is gondolná! E program egyszerre radikálisan zöld és tökéletesen kapitalizmuskompatibilis. Az egész pofonegyszerű: ezentúl meg kellene végre fizetniük a gyártóknak, forgalmazóknak pl. az üdítőszállító kamion okozta egészségi károsodások, környezeti és útkárok egészét. Jó, legyünk realisták: a jelenleginél nagyobb részét. Ezt a legklasszikusabb gazdaságtan elveiből is le lehet vezetni: minden költséget fedeznie kell valakinek. Mostantól fogva a szennyező fizessen, ne pedig valaki más. Sarkozy konkrét ígéretet tett, hogy duplájára - a GDP 6 százalékára - emeli az ökoadókat. Így legalább csökkenhet a környezetet súlyosan terhelő tevékenységek jelenlegi versenyelőnye. És, mellesleg, javulhatnak a népegészségügyi mutatók! (…) Őszre nagyszabású konzultációt szerveznek (a kormány és a zöldszervezetek részvételével), aminek a - franciák számára sokat mondó - "Környezetvédelmi Grenelle" nevet adta Sarkozy, utalva a '68-as diáklázadást és sztrájkokat lezáró "Grenelle"-re, amikor is De Gaulle látványosan engedett a munkások és a szakszervezetek követeléseinek. Hulot úr örül: a kormány, úgy látszik, végre belátta: elérkezett a cselekvés ideje. (Kizöldül a tettek mezeje).”

Amúgy a fenti nagy nekibuzdulás mérlege (sok fájó kudarc dacára) enyhén pozitív: egyrészt jelentősen „zöldült” a francia lakásállomány, másrészt, ha kis mértékben is (10-ről 13%-ra), de nőtt a megújulók részaránya a francia energiatermelésben (észrevették, hogy fúj a szél!), végül: a kis széndioxid-kibocsátású újautók aránya jelentősen, 30%-ról 56%-ra emelkedett.

Mindez részben Sarkozy-nek köszönhető! ...És sajnos, úgy tűnik: Kadhafinak is.

(fotó: marianne.net)