Az EU-ban a biztosok nem-hivatalos rangsorát az határozza meg, hogy melyik terület közösségi hatáskör, hol vannak jelentős döntési kompetenciák – ezeket a befolyásos a posztokat igyekszik mindenki megkaparintani. Amit Navracsics Tibor kapott, az nem tartozik ezek közé. Komoly tárca közelébe nem engedik egy ilyen problémás ország biztos-jelöltjét.

Ez a szégyen egyik fele. Ez Magyarország szégyene.

De a szégyen másik feléről is szeretnék írni, ami Európáé.

Jávor Benedek, EP-képviselőnk írja, hogy egyébként is nagy az elégedetlenség Juncker leendő „kormányával” az EP-ben, pl. azzal, hogy „egy olajiparban érdekelt spanyol” kerülne a klíma-energia portfólió élére. Az Európai Parlamentben kőkemény meghallgatásra számíthat ő is, Navracsics is.

Mert hiába „jelentéktelen” a poszt (nem úgy, mint az energiaügyi!), mégiscsak a kultúra, oktatás, a fiatalok és az állampolgársági ügyek (!) kérdéseivel foglalkozó EU-biztos lesz abból a Navracsics Tiborból, aki bűnrészes a magyar oktatás és kultúra tönkretételében és elNEResítésében, a magyar fiatalok tömegeinek hazájukból való elüldözésében – és mindenben, amit egyszerűen csak Magyarország elputyinosodásának nevezünk. (Fasisztázhatnék is, joggal, de TGM már megtette a minap).

Tegnap az Oktatói Hálózat vádiratnak beillő nyílt levelet hozott nyilvánosságra, amelyet a Corvinus díszdoktorává avatott leköszönő bizottsági elnökhöz, Barrosóhoz intéztek. Ebben annak a Fidesz-kormánynak a felsőoktatással kapcsolatos bűneit veszik lajstromba, amelynek bő 4 éve tagja Navracsics Tibor. Képviselőként és kormánytagként is felelős azért a rombolásért, amit a Fidesz végzett. A nevét és szavazatát adta minden egyes lépéshez, először a kormányülésen, aztán az Országgyűlésben. Méghozzá igazságügy-miniszterként és miniszterelnök-helyettesként.

Csak néhány mondat a levélből:

„…A magyar kormány az elmúlt öt évben reálértéken nagyjából a felére csökkentette a felsőoktatás költségvetési támogatását (…). 2013-ban a magyar költségvetés - az Európai Unió által javasolt minimum 1% helyett - mindössze a GDP 0,43 %-át fordította felsőoktatásra. A jelenlegi kormány súlyosan korlátozza az egyetemi autonómiát is (…) A rektorok mellé a kormányfő személyesen nevez ki kancellárokat, akiken keresztül immár közvetlenül avatkozhat be az egyetemek irányításába. A kormány a Magyar Akkreditációs Bizottság független működését is fenyegeti, elhiteltelenítve ezzel a minőség-ellenőrzést és veszélyeztetve egyetemeink nemzetközi integrációját. A pénzügyi megszorításokat követő kényszernyugdíjazások és elbocsátások miatt lényeges veszteségeket szenvedett el az oktatói állomány, amelynek munkában maradt része egyre többet kénytelen dolgozni európai összehasonlításban rendkívül alacsony bérekért…”

S mindez tényleg nem csupán megszorítás, hanem tudatos rombolás.

Mivel blogomban már számtalanszor írtam az Orbán-Hoffmann féle közoktatás (pardon: köznevelés) lesújtó mérlegéről is, itt most csak arra az egy tényre hívnám fel a figyelmet, hogy hazánk Európa egyetlen országa, ahol csökkentették a tankötelezettség korhatárát. És most már adatok is vannak róla, hogy nőtt a korai, végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, miközben az összes fiatal negyede munkanélküli.

Az előző ciklus kultúrpolitikájának íve a Magyar „Udvari” Művészeti Akadémiától az örökségvédelem szétverésén keresztül a Szabadság téri történelemhamisításig terjed. De mondhatjuk úgy is: a Liget-gyilkos múzeumi negyed tervétől Alföldi Róbert eltávolításán keresztül Kerényi giccses szervilizmusáig (avagy: szervilis giccstermeléséig). Egy filmproducer elkaszinózta a maradékot. Navracsics ezt is elviszi magával Brüsszelbe?!

Végül térjünk még vissza az Oktatói Hálózat nyílt levelére és a magyar felsőoktatásra. A Hálózat tagjai ezt írják: „…az oktatási kormányzat önkényesen osztogatja a forrásokat és jogtalan előnyöket biztosít a hozzá közelálló, vagy egyenesen általa alapított intézményeknek. Például az európai Horizont 2020 programban megpályázott felsőoktatási támogatás 90%-át a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szándékozik fordítani.” S minő véletlen: ez az egyetem Navracsics Tibor édes gyermeke. Lám, a miniszter úr a Brüsszel elleni csata közben azért szakított rá időt, hogy a Ludovikának minél több pénzt szerezzen - Brüsszelből. …Hogy minél több fát kivághassanak, és minél nagyobb lőteret építhessenek. Egy presztízsberuházás Józsefvárosban, Budapest egyik legszegényebb kerületében – amiből az ott élőknek semmi haszna. Csak kára.

(forrás: balatonfuredma.hu)

…Ha mindennek ellenére megszavazza őt az EP, és ha már külföldre megy dolgozni, úgy, hogy az oktatásügy lesz a reszortja, akkor legalább alkalmazzuk rá is a röghöz kötés fideszes szabályát. A külföldi munkavállalást váltsa ki pénzzel, fizesse vissza miniszteri bérét és/vagy egyetemi képzésének költségét, támogassa belőle azokat az első generációs, kispénzű hallgatókat, akiknek miatta kell most tandíjat fizetniük ott, ahol ő is tanított eddig.