Bő 2 hónap, ennyi telt el azóta, hogy alpolgármester lettem, Pikó András és a kerületben 2/3-os győzelmet arató baloldali képviselőtársaim – de mindenekelőtt a józsefvárosiak – jóvoltából.

Hálás vagyok nekik, nektek, hogy bizonyíthatom, nem csak a tiltakozásban vagyok jó… :)

Oktatás, kultúra, nemzetiségek egyfelől, környezet- és klímavédelem másfelől. Továbbá: nemzetközi kapcsolatok és a Fővárossal való kapcsolattartás. Ezek a feladataim.

A kutatóhelyemről fizetés nélküli szabadságra mentem, alpolgármesterként havi 100 ezer forint közpénzt spórolok a kerületnek, ennyivel alacsonyabb fizetésért vállaltam a munkát Fidesz-KDNP-s elődömnél.

IGAZSÁGOS ISKOLA

Párbeszédesként, zöld-baloldaliként és oktatáskutatóként egyaránt szívügyem az oktatás. 5 év alatt szeretném elérni, hogy érezhetően csökkenjenek az egyenlőtlenségek. A társadalmi igazságosság igényéből következik, hogy a Pikó-csapat hivatalba lépése után haladéktalanul elkezdtük egy esélyegyenlőség-fókuszú helyi oktatási reform kidolgozását.

Ennek szakpolitikai megalapozásával a Budapest Intézetet bíztuk meg. A cél? Legyenek (még) jobbak a kerületi oktatási intézmények, és mindenekelőtt: csökkentsük minimálisra az iskolai lemorzsolódást (ami jelenleg nagyon magas), növeljük maximálisra az érettségit szerző diákok arányát (ami jelenleg sajnos viszonylag alacsony).

Nem könnyű. Az önkormányzat gúzsba kötve táncol, csak az óvodák működnek a mi fenntartásunkban, az iskolásokat csak közvetve érhetjük el. De épp óvodáskorban dől el (szinte) minden; ráadásul az illetékes tankerület is nyitott az együttműködésre, beszéltünk erről velük. Most következik a tervezett reform részleteinek kidolgozása, a lehetséges alprogramok előkészítése. Van öt évünk, de nincs vesztegetni való időnk.

(Egyébként a Budapest Intézet végezte az előző ciklusban a méltán híressé vált Zuglói Szociális Modell kidolgozását, amely igazi baloldali program, ugyanakkor (ennek ellenére? :-)) még az ottani Fidesz is megszavazta, nem talált rajta fogást.)

Ehhez kapcsolódik, hogy részt vettem egy beszélgetésen – többek között Terézváros Momentumos polgármesterével, Soproni Tamással és az I. kerület Párbeszédes polgármesterével, V. Naszályi Mártával – ahol arról beszélgettünk, mit is tehetnek az önkormányzatok a diákokért ilyen körülmények között. Nem eleget, de sokat.

És a szimbolikus gesztusok is fontosak. Nekünk, a Fideszes kiskirályok helyébe lépő baloldali politikusoknak fontos az értékeink melletti kiállás – ilyen volt az, amikor aláírtam a tankötelezettség 18 évre való visszaállítását követelő petíciót, amit az Ide tartozunk egyesület indított.

Az óvodákban is késlekedés nélkül elkezdtük a munkát: fókuszban a környezeti nevelés, s mindenekelőtt a magatartási problémával küzdő gyerekeket célzó tréning (ezeket alpolgármesteri keretemből támogattam, ami, mint minden ilyen költés, a költségvetési előterjesztésben tételesen is nyilvános lesz).

KLÍMAVÉDELEM

November 7-én, az alakuló ülésen fogadtuk el. Ezzel az egyik legelső lett Józsefváros!

És jó okkal: kerületünket különösen sújtja a klímaváltozás, különösen a nyári, éjszakára is alig csillapodó hőség, amit hősziget-jelenségnek hívunk; ennek oka a nagyfokú beépítettség, a kevés zöldfelület, a sok térkő, és az eddigi oda-nem-figyelés is. Idős józsefvárosiak élete múlik azon, mennyire gyorsan és határozottan lépünk.

De nem csak a csillapodni nem akaró kánikulára, hanem az egyre hirtelenebbül érkező, egyre szélsőségesebb időjárásváltozásokra is készülnünk kell, például a hirtelen nagy viharok okozta villámárvizekre.

Január végére sokpontos konkrét klímavédelmi cselekvési, intézkedési tervvel állunk elő, ennek az egyeztetései is folytak az elmúlt hetekben: kikértük az összes szervezeti egység, valamint a zöld civilszervezetek véleményét, egyeztettünk a fővárosi jógyakorlatokról: Zuglóból, de a 2. kerületből is veszünk át ötleteket. És ez nem csak stratégia – hanem egész konkrét intézkedések sora. Amiről, remélem és bízom benne: akár konszenzussal is dönthet majd a Képviselőtestület, hiszen most már a Fidesz sem tagadja a klímaváltozás tényét, s hogy az sürgős cselekvést követel. Márpedig ebben kiemelt szerep jut az önkormányzatoknak, helyi közösségeknek. Minderről az újraindult Józsefváros újság december végi számában is beszélhettem.

Mindeközben, Rádai Dániel alpolgármester kollégámat támogatom a kerületfejlesztés zöldfordulatában, ami azt jelenti, hogy minden „nagy projekt” esetén kiemelt szempontként érvényesítjük a zöldfelületek növelését, a klímatudatosságot. De már rögtön az első napokban ott voltam a Tervtanács ülésén is, mert már az ebben a közegben újításnak számító téma, a magánberuházókkal erről folytatott puszta párbeszéd, a zöld megoldások közös keresése is sokat lendíthet a fenntarthatóság ügyén. Így lesz Józsefváros zöld és élhető; lassan, de biztosan.

NEMZETISÉGEK

Teljes fordulat! Eddig nem csak hogy egy romos házban, összezsúfolva „lakott” 10 nemzetiség, de az odafigyelést, a tiszteletet sem kapták meg az önkormányzattól. Elődöm, úgy tudom, sose látogatott el hozzájuk.

Ez az áldatlan helyzet odáig fajult, hogy 3 nemzetiség bírósághoz fordult, és meg is nyerték a józsefvárosi önkormányzat ellen a pert Kocsis Máté idején. A Bíróság kimondta, hogy diszkriminálták a német, szlovák és román nemzetiségi önkormányzatot. De ezután sem történt érdemi előrelépés.

Alpolgármester-társammal, az MSZP-s, mélyen elkötelezett baloldali Szili-Darók Ildikóval, új lapot nyitottunk: az elavult, használhatatlan eszközpark cseréjéhez némi segítséget nyújtottam, szintén az alpolgármesteri keretemből, összeült a 11 nemzetiség részvételével a nemzetiségi kerekasztal (ami korábban soha).

Józsefváros immár büszke azokra, akik a történelmét jelentik: a 19. században tót, rác, ruszin, német, zsidó bevándorlók tették naggyá ezt a városrészt, az ő történetüket, az ő hagyományaikat, az ő identitásukat hordozzák ezek a nemzetiségi önkormányzatok. Jár nekik a megkülönböztetett tisztelet!

A legnagyobb létszámú nemzetiség, a cigányság, a romák helyzete speciális. A cigányság maga is sokszínű, van roma középosztály és vannak mélyszegénységben élők. Számukra a kulturális sokszínűség támogatása, a gyakran szegregált körülmények között tanuló gyerekekre való odafigyelés, a  lemorzsolódás megakadályozása a legfontosabb programunk (lásd: oktatásügy). Ebben a munkában Balogh Lajos, alias „Paci”, roma folklórzenész, újságíró, képviselőtársam, nemzetiségi tanácsnok a társam. De természetesen a nemzetiségi önkormányzat legitim vezetőivel is együtt dolgozunk (és rendszeresen találkozunk, legutóbb épp pénteken). Ha pedig Orbán Viktor hadat üzen a magyar cigányságnak, akkor kötelességünk, kötelességem, hogy védelmembe vegyem őket, mert mi itt igenis büszkék vagyunk rájuk.

…És igen: a köztünk élő bevándorlókat sem tekintjük többé ellenségnek! Józsefváros mindenkié!

KULTÚRA, EMLÉKEZETPOLITIKA

Pikó Andrással és Rádai alpolgármester-társammal közösen ellátogattunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, készülünk, hogy közművelődési megállapodást kössünk velük is, de találkoztam a Józsefvárosban működő Szabó Ervin könyvtár vezetőivel is, és jártam a Zászlómúzeumban, ami egyedi színfoltja a kerületnek, ellátogattam egy józsefvárosi amatőr festőművész kiállításának megnyitójára. Pacifista és vadászat-ellenes létemre a kerületünkben található Nemzeti Múzeum „Acél és szív” című kiállításának megnyitóján is ott voltam; végül csak Kovács Zoltán államtitkár jelenlététől feszengtem egy kicsit.

A decemberi testületi ülésen egyhangúlag elfogadta a Képviselőtestület az Erkel Színházzal kapcsolatos – Pikó András polgármesterrel közös – alpolgármesteri előterjesztésemet. Eszerint az Állami Operaházzal/ Erkel Színházzal most először (!) Közművelődési Megállapodást köt a kerület. Az Opera által a kerületben bérelt önkormányzati helyiségek után eddig semmi (!) bevétele nem volt Józsefvárosnak, 2020-ban viszont lesz: évi 9 millió Ft! Emellett kedvezményes bérlet- és jegyvásárlásra nyílik lehetősége a kerületieknek, az óvodák és a Gyermekjóléti Központ gyerekeit fogadják az Erkelben (pl. a Hangszervarázs program keretében), a Lázár Ervin program keretében előnyben részesítik a kerületi diákokat, együttműködnek a zeneiskolával --- éééééés még a klímaváltozás ügyében is teszünk közösen egy (mégoly apró) lépést: az Erkel Színház felhívja az odalátogatók figyelmét, hogy nem muszáj autóval jönniük, választhatják a közösségi közlekedést is; ezzel picivel csökkenni fog a környezetterhelés a Köztársaság/ II. János Pál pápa tér környékén.

Ezzel tehát a kultúra, a kerületi zenebarátok, de Józsefváros költségvetése is jól járt: éves szinten 9 millió Ft plusz-bevételhez jut a kerület!

A magyar kultúra napján – január 22-én – pedig új hagyományt teremtünk, olyan nagyjainkat is visszaemeljük az emlékezés Pantheonjába, akiket a Fidesz kitessékelt onnan, sőt, olyanokat, akiket a rendszerváltás utáni 3 évtizedben kollektív amnézia sújtott: a magyar baloldal emblematikus alakjának, a költő és képzőművész, Kassák Lajosnak. A múltat eltagadni nem szabad. Alpolgármesteri keretemből 8 botlatókőnek, tehát 8 józsefvárosi Holokauszt-áldozat emlékkövének kihelyezését támogattam, erre tavasszal kerül sor.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Találkoztam francia parlamenti képviselővel, a német Zöldek társ-frakcióvezetőjével, Katrin Göring-Eckhardt-tal (aki az Aurórát jött megnézni, szolidaritásáról biztosítani), az Antikorrupciós világnap alkalmából jártam a holland nagykövet rezidenciáján egy munkaebéden, ellátogattam a svéd nagykövetség által rendezett „fényünnepre” (ahol alkalmam nyílt kormányzati pozícióban dolgozó klímavédelmi szakemberekkel is beszélni).

És az osztrák Zöldek kormányra kerülésével lett egy miniszter ismerősöm, Leonore Gewessler környezetvédelmi és közlekedési miniszter személyében. Továbbá elkezdtük felmérni, milyen új testvérvárosi kapcsolatokkal gazdagíthatnánk a kerületet.

Ide tartozik, ha nem is kapcsolódik közvetlenül Józsefvároshoz, de közvetve igen, hogy szerintem 2019 a nők éve volt. Ezt két bátor nő szimbolizálja: a 30 éves német hajóskapitány, Carola Rackete, aki --  menekültmentő hajójával a börtönbüntetést is vállalva mégis kikötött a halálból megmentett utasaival Szicíliában, valamint Greta Thunberg, a svéd diáklány, akinek a kezdetekben egyéni, svédországi tiltakozásából március 15-re kifejlődött az első globális klímasztrájk, amelyen 90 országban és 1300 városban vonultak ki a pénteki órákról diákok, és követeltek azonnali, radikális klímacselekvést a kormányzatoktól. Budapesten is.

 ÉLET

 A téli szünetben az egyik kisfiammal, mint minden évben, korcsolyázni mentünk a Horváth Mihály térre, de még előtte részt vettem természetesen a Kesztyűgyárban szervezett fórumon (közösségi fogadóórán), ahol Pikó Andrással, Rádai Dániellel, valamint a Csarnok- és Népszínház-negyed többi egyéni képviselőjével közösen válaszoltunk a kérdésekre, aztán közvetlenül karácsony előtt a Közmeghallgatáson is, amit 100-150 kerületi tisztelt meg a jelenlétével, s szintén sok jó kérdésre volt alkalmunk válaszolni.

Születésnapja alkalmából felköszöntöttem egy 90-éves józservárosit, aki sok érdekeset mesélt a múltjáról, a Víg utcáról, a szovjet tankról, amely telibe találta ’56-ban a házukat. S ha már Víg utca: a Víg utcai idősek klubjában találkoztam sok kedves odajáró Csarnok-negyedivel.

Az élethez persze hozzátartozik, hogy a Fidesszel… is együtt kell élnünk. Hol arról került elő bizonyíték, hogy Kocsis Máté és Rimán Edina kézivezérelte a helyi lapot, hol több milliós szabadságmegváltást akartak bezsebelni (talán törvényesen, de biztosan erkölcstelenül), a JGK és JKN Zrt korábbi vezetője pedig folyton bepanaszol, most éppen Péterfalvi Attilánál, mióta rajtakaptam ellenzéki plakátok letépése közben, még a kampányidőszak elején. Egy idő után rá fognak jönni, hogy ez az erőszakosság, no és az urizálás, az hogy 150 milliót költöttek autókra, míg én például gyalog és BKV-val járok, nem éppen népszerű. Mi addig is dolgozunk tovább: zöldítjük és igazságosabbá tesszük a kerületet. De mindeközben abban is bízom (kiderül majd, naivitás-e a részemről), hogy ami minden józsefvárosinak közös érdeke – például a klímaváltozás hatásainak mérséklése vagy a lakhatási válság enyhítése –, abban együtt tudunk működni az ellenzékkel is. Helyben azért sokkal könnyebb. Ugyanazt a szmogot szívjuk.

Chen Yu XIn és Lui Jiling díjazott rajza a Losiból

Nap mint nap olvasni füstölő, kigyulladó, kiégő BKV-buszokról, de más, amikor a gyerekeddel utazol rajta a fogorvostól jövet -- és úgy kezd füstölni.

A sofőr először megállt, hátrasietett azzal, hogy "nem szeretném, hogyha kigyulladna", aztán vissza a vezetőfülkébe, kinyitotta az összes ajtót, hogy szálljunk le. Ekkor már nyugtatgatta az utasokat: nem ég, csak füstöl.

Megnyugodtunk.

Köszi, Tarlós, köszi, Fidesz!

Aki nem emlékezne: "Új buszok: a metrópótló buszok vásárlása körül kialakult vitában, ahol a kormány azt az álláspontot képviselte, hogy a főváros ne vegyen olcsóbb lengyel buszt, hanem vegyen drágább és még nem igazán kipróbált magyart vagy szervezze ki a metrópótlást. Mi lett? A BKV lemaradt 150 új buszról. A flottát azóta ilyen-olyan használt buszok vásárlásával próbálja megújítani."

Bár Tarlósnak legalább volt egy őszinte pillanata: "A huzavona miatt Tarlós István lapunknak 2016-ban azt nyilatkozta, hogy nem ért egyet Orbán Viktor Budapest-politikájával".

Mégis: azóta is hűségesen szolgálja a Fideszt. Füsttel és füstköddel.

...Ma este 6 körül a 13-es vonalán, a BAH-csomópont közelében (a kép bal felső sarkánál látni a füstöt, itt már oszlóban).

A sofőr nézi, hogy mi füstöl...

Várjuk "a kormány 8 év alatt kétszer is bejelentett Nemzeti Buszgyártási Stratégiájának Gyakorlati Végrehajtási Programjának beindulását." (! :-))) -- és füstölgünk. De addig még szavazunk is, kétszer. Erről is.

Helyszíni kiosztással kaptuk az előterjesztést, amelyben az ilyenkor különösen kenetteljes Fidesz még egyet rúg – így Adventkor, pár nappal Karácsony előtt – a szegénységben, kiszolgáltatottságban élő és beteg emberekbe. Történt ugyanis, hogy az év utolsó testületi ülésén, kedden, a 8. kerületi Fidesz-KDNP tovább szigorította a játszótér- és labdázási tilalomról, meg a plázákat és benzinkutakat támogató passzusairól nevezetes helyi rendeletet. Más néven a „közösségi együttélés szabályairól” szólót.

Kocsis Máté „méltó utódjaként” Sára Botond nagyon büszke rá: ezentúl se egy kapualjba behúzódva, se saját tulajdonú gépjárművükben nem éjszakázhatnak a kerületben az emberek. A helyi propagandalap összefoglalója szerint: „A tárgyalt rendeletmódosítás szerint, ha valaki közterületen járművet, illetve társasházban a közös helyiségeket, területet életvitelszerű tartózkodásra használ, vagy elősegíti azt, megszegi a közösségi együttélés alapvető szabályait.”

Miután a közterületekről kitiltották a hajléktalan embereket, a magánterületekről, sőt a saját magántulajdonukból is kitiltják őket!

A vitában négy érv hangzott el a rendelet-szigorítás mellett. Az első szerint a házakat érintő részt úgyis csak a lakóközösség döntése alapján lehet alkalmazni, ha beveszik az SzMSz-be; a hajléktalanok ellen persze könnyű lesz felheccelni lakókat. A második szerint itt főleg „drogosok” szoktak autóban éjszakázni, akiknek van saját lakásuk, nem volna muszáj; de kérdem én: kábítószerfüggő beteg embereknek nem inkább szakszerű segítségre volna szükségük? A harmadik érv szerint furgonokban vendégmunkások szoktak a kerületben éjszakázni; de vajon nem tiltja-e már ezer és egy törvény és rendelet ezt a fajta „fizetővendég-szolgáltatást?” A végére hagytam a legmanipulatívabb érvet: kiégett nemrég egy gépkocsi a Szigony utcában, a közeli orvosi rendelőben nagy kár keletkezett; csakhogy a rendőrkapitány helyettese az ülésen elismerte: az autóban nem tartózkodott senki. Mégis erre az esetre hivatkoztak az autóban alvók bírságolásáról szóló rendelet meghozatalánál. Elképesztő! Sára Botond is hazudik, mint a vízfolyás.

A valóságban ezt azoknak a vegzálására fogják tehát használni, akiknek – mondjuk devizahitelesként – a bank elvitte a lakását, de maradt egy tragacsuk, s abban éjszakáznak, hogy ne fagyjanak meg, s ne kelljen tömegszállásra menniük; meg azoknak, akiknek már autójuk se maradt, s eddig egy-egy jóindulatú lakó megengedte, hogy a kapualjba, pincelejáróba behúzódjanak a hideg elől. És nem, valóban nem jó, ha utcán, autóban, kapualjban éjszakáznak emberek. De van ezer üresen álló lakás a kerületben: ezekből lehetne szociális bérlakás, és bővíteni lehetne a kerületben működő, jó, csak az igényekhez képest abszolút elégtelen LÉLEK-programot is. Ehelyett fenyegetnek és bírságolnak.

Alapjogot korlátozni egyébként csak törvényben lehet, úgyhogy felmerül, hogy a rendelet még az Orbán-féle Alaptörvényt is megsérti, nemcsak az elemi emberi érzéseket. A jogi helyzet az, hogy „(…) az Alkotmánybíróság 7/2017 (IV.18.) számú határozata (szerint), az alapjogok közvetlen és jelentős korlátozását eredményező rendelkezéseket önkormányzati rendeletben nem lehet szabályozni.” Ha magát a gránitszilárdságú Alaptörvényt idézzük, akkor ez így hangzik: „I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.” Márpedig a tulajdonhoz (esetünkben a személygépjárműhöz) való jog, alapjog.

Az embertelen ÉS alkotmánysértő lex autóban alvás és lex pincelejáróban alvás miatt az Ombudsmanhoz – az Alapvető Jogok Biztosához – és/vagy az Alkotmánybírósághoz fordulok.

Az előterjesztést egyébként, miután az ülés napján kiosztották (tehát nem kaptuk meg előre! fent sincs az előterjesztések között), Sára Botond még szóban tovább módosította: szigorította. Bevették azt is, hogy nem csak az „elkövetőket” (ez Sára következetes szóhasználata, a rendeletben nem így szerepel), hanem segítőiket is pénzbüntetéssel sújthatják. Itt kellene olvashatónak lennie az elfogadott határozatnak, de még mindig nem olvasható, helyette ez a szöveg szerepel: „A rendelet kihirdetéséig a Szervezési és Képviselői Irodán megtekinthető. A rendelet kihirdetését végzi: Szervezési és Képviselői Iroda.” Ez példátlan!

Mindezt azon a napon fogadták el, amikor napirendre se vették a határozati javaslatomat, mellyel arról döntöttünk volna, hogy legalább a kerületi önkormányzati cégeknél nem alkalmazzák a rabszolgatörvényt. (MSzP-s és DK-s képviselőtársaim hasonló tárgyú javaslatait sem vették napirendre). Tehát magát a vitát is megakadályozták a rabszolgahajcsárok. Dolgozzuk magunkat halálra – vagy fagyjunk meg. Boldog karácsony, Fidesz-módra.

(ez az előterjesztés, amely  a mai napig NEM olvasható a hivatalos honlapon; a helyesírási és nyelvtani hibákat kijavítottam, ők bennehagyták; a polgármester szigorító betoldása: tollal)

Bezár a méreggyár! Sikerült kiharcolni. Budapest, a 8. kerület, azon belül is a józsefvárosi Tisztviselőtelep lakói és a Heim Pál Gyermekkórház kis betegei végre biztonságban lesznek! Néha-néha ellenzéki képviselőként is lehet sikert elérni. Ha az ember nem hagyja annyiban!

Kirobbantottam a botrányt, nyilvánosságra hoztam hogy már korábban is súlyos, rákkeltő szennyezéseket okozott a Metal-Art üzem, adatokat igényeltem, újra meg újra, mintát vettem és akkreditált méréseket is végeztettem. Sajtótájékoztatót tartottam. Felhívtam a figyelmet arra, hogy egyes mérgező, rákkeltő anyagok 12 ezerszeres (!) dózisban kerültek a csatornába. A legolvasottabb portálokig, napilapokig és legnézettebb tv-csatornákig jutottam el a hírrel. Feljelentést tettem. A kerületi redőrkapitányt is kérdeztem erről a testületi ülésen. Nem hagytam, hogy megfélemlítsenek (Kocsis Máté rémhírkeltéssel vádolt, rámuszította a Fideszes revolver-sajtót).

A miniszter is beismerte. Interpelláltam, kérdéseket szegeztem a polgármesternek. Újra. Újra. És újra. És újra. Határozati javaslatot nyújtottam be, ezzel cselekvésre kényszerítettem az önkormányzatot. Az időközi választási kampányban Győri Péterrel közös sajtótájékoztatót is tartottunk. Elértem, hogy igazságügyi szakértőt rendeljen ki az önkormányzat; reklamáltam, amiért nem végzi a dolgát. Figyelmeztettem a többszörösen törvényt sértő Jegyzőt, hogy ez az ő felelőssége is...!

Megmondtam, hogy be kell zárni. És végre be is zárták! Jobb későn, mint soha.

A Kocsis Máté utódjául jelölt Sára Botond programja Józsefváros számára: méreggyár és tömeges kilakoltatások.

Képviselőként 4 másik "interpelláció" mellett e 2 témában is kérdéseket tettem fel a 8. kerületi önkormányzat egyik bizottsági ülésen, még május végén. A törvényes válaszadási határidő rég lejárt, de választ nem kaptam. Ez a Fidesz részéről beismerő vallomás. Már alig várják, hogy folytathassák a kampány idejére felfüggesztett kilakoltatásokat.

A méreggyár ügyéről már írtam, és Győri Péterrel közösen nyilatkoztunk is a múlt héten. Most a várható kilakoltatásokról írok részletesebben. (Zárójelben: a mostani kilakoltatások csak egy hosszú évek óta zajló szisztematikus, a szegények kiszorítását célzó helyi lakáspolitika folytatásaként értelmezhetőek.)

A családsegítő munkatársai hetek óta sorra keresik fel a tartozásuk miatt kilakoltatással fenyegetett családokat, hogy családok átmeneti otthonában vagy éppen hajléktalanszálláson való elhelyezésükről egyeztessenek velük.

Van ennek a sok száz érintettnek egy arca: Rozi néni, akinek a történetét már 2 és fél éve követem nyomon. Őt is megkereste a családsegítő. Persze az önkormányzat intézményeiben dolgozó szociális szakemberek csak a dolgukat végzik, botrányosan alacsony fizetésért.

De ki az, aki jól jár a kilakoltatásokkal?

Hát a Fideszes önkormányzathoz közel álló ügyvédek, ügyvédi irodák. Ezeknek a szerződéseit egyszer már kikértem, akkor ravaszul megkerülték a választ. Most a májusi ülésen újra rákérdeztem: mégis kiknek és hány (tíz)milliót fizetnek ki, hogy családokat tegyenek földönfutóvá?! Ezúttal nem is válaszolnak. Pedig törvényi kötelességük volna. De, úgy látszik, a törvény csak a szegényekre vonatkozik, a Fideszre nem.

Ez a nem-válaszolás már a sokadik SzMSz-sértés Sára Botondék részéről. Persze van rá okuk: a választások után tényleg tömeges kilakoltatásokra készülnek. Ugyanez történt a Magdolna-negyedben is a tavalyi időközi választás után.

Tehát már sokadjára bizonyosodik be: a jogszabálysértéstől sem riad vissza a józsefvárosi önkormányzat, ha az kell hozzá, hogy a Fidesz-haverokat közpénzből hizlalják fel, és utcára tegyenek olyan családokat, akiknek a lakhatását az ügyvédi költségek töredékéért rendezni lehetett volna, illetve lehetne. Ha volna bennük emberség.

De nincs.

2016-ban megírtam egy másik történetet, ott is egy beteg, több stroke-on átesett asszonnyal kegyetlenkedett a Kocsis Máté és Sára Botond vezette önkormányzat. 2016-ban egyébként, mint azt egy adatigényléssel kiderítettem, legalább 49 kilakoltatás történt, amiben összesen mintegy 30 gyermek volt érintett.

Rozi néni külön történet, mert ő nemhogy nem tartozik az önkormányzatnak, hanem valójában az az önkormányzat tartozik neki, amely nem fizetett az önerőből elvégzett tatarozásért és a súlyos egészségkárosodásért. Őt azért akarják kitenni, mert már a puszta létezése is az Orbán-fiúk (Kocsis, Sára és társainak) bűneire emlékeztet.

Rozi néni, aki 8. kerületi iskolákban dolgozott konyhásként, akit a kiskorú gyerekeivel egy eleve lakhatatlan, penészes önkormányzati bérleménybe költöztettek anno, akinek aztán Orbán elvette a rokkantnyugdíját, akinek a lakása folyamatosan beázik, a bútorai, könyvei eláznak, akinél emiatt még gázrobbanás is történt, akinek a fiára szó szerint ráomlott a szétázott plafon, akinek a Fideszes képviselő – Gondos Judit – cége nem volt hajlandó rendbe hozni a lakását, aki ezért, hivatalos iratokkal igazoltan, másfél milliót ráköltött a lakás tatarozására, s mégis ennek az összegnek a feléért utcára akarják tenni, s aki szív-és tüdőbeteg lett ettől az egésztől…

Neki beteg a szíve, de van.

Sára Botondnak viszont csak egy fekete kráter tátong a szíve helyén.

(a kép eredetije: jozsefvaros.hu, felirat: EG)

Évek, de talán évtizedek óta mérgezik a józsefvárosiak földjét, vizét, levegőjét. Egy vegyiüzem az elkövető, de Kocsis Máté és Sára Botond a cinkosuk. Több mint 15 hónappal ezelőtt robbantottam ki a botrányt, amikor a Tisztviselőtelepen évek óta "megszokott" bűz elviselhetetlenné fokozódott, többen rosszul lettek. Azóta falaz a Fideszes kerületvezetés a méreggyárnak, azóta nem történt semmilyen érdemi lépés. Nem lehet másra gondolni, mint hogy: érdekük fűződik a vegyiüzem fennmaradásához; bármi áron.

De milyen cégről is van szó? Egy Metal-Art Zrt. nevű, az első Orbán-kormány idején privatizált cég jelenleg is több tízezezer (!) tonna veszélyes hulladék feldolgozását végzi engedéllyel Józsefvárosban, a Rezső téri játszótér, a Népliget, a Heim Pál Gyerekkórház és a Fradi-pálya tőszomszédságában, a kétmilliós Budapest szívében. Savaznak, galvanizálnak, cianidokat tartalmazó veszélyes hulladékokat dolgoznak fel.

Mindezt éve óta dokumentáltan környezetszennyező módon teszik, mint az több mint egy évvel ezelőtt megírtam:

• 2014-es adatok szerint a kadmium (egy könnyen terjedő, igen veszélyes, rákkeltő nehézfém) koncentrációja a szennyezettségi határértéket több mint 100-szorosan, és a mentesítési értéket is több mint 27-szeresen haladta meg!(Lásd itt, 3-as furat adatai, 7. o.)
• „2010. júliusában kb. 1 200 liter kezeletlen szennyvíz folyt a csatornába.” Igen: méreg a csatornába! (2012, Forrás: Közép-Dunavölgyi Vízügyi Felügyelőség)

 Ez az eleve elfogadhatatlan helyzet vált még drámaibbá és fenyegetőbbé akkor, 2017 február-márciusban:

 A környéket elárasztó, rosszulléteket okozó egyelőre ismeretlen eredetű maró szag nyomán a Fővárosi Csatornázási Művek munkatársai lezárták a csatorna-lefolyókat a Rezső téren és környékén.

• Kiderítettem: 12 000-szeres koncentrációban találtak meg bizonyos mérgeket! A Fővárosi Csatornázási Művek részére küldött közérdekű adatigénylésemre kapott hivatalos válasz alapjána Rezső téren a csatornában februárban számos vegyület a megengedettnél jóval nagyobb koncentrációban volt fellelhető, ezek közül különösen veszélyesnek és károsnak minősül az alifás szénhidrogének megengedetthez képest 13-szoros és a – szintén súlyosan egészségkárosító, rákkeltő – ún. BTEX vegyületek megengedettnél több mint 12 ezerszer (!!!) nagyobb koncentrációja! A csatornát átmosták, csakhogy a szennyezés rendszeresen ismétlődik...

 Ezután a Parlament napirendére is került az ügy, ahol – mint azt szintén megírtam – a belügyminisztériumi államtitkár elismerte (!) a súlyosan egészségkárosító szennyezést. Az államtitkár az Országgyűlés plénuma előtt elmondta, hogy a katasztrófavédelem méréseket végzett, bevonva a csatornázási műveket, és át is mosták csatornát, továbbá 11 csatornanyílásba (víznyelő aknába) beépítettek egy-egy záróelemet. A mérések, ahogy én is megírtam, magas etilén-oxid koncentrációt mutattak ki (az etilén-oxid súlyosan rákkeltő hatású!), ezért volt szükség a csatorna átmosására és lezárására; a Pest Megyei Kormányhivatal természetvédelmi osztálya ellenőrzi a céget.

Ezek után tavaly áprilisra, vagyis néhány hét leforgása alatt sikerült kiharcolnom, hogy a kerületi képviselőtestület érdemben foglalkozzon az üggyel. Akkor még legalábbis ezt hittem. Hiszen erről döntöttünk. Ehelyett a Kocsis Máté – Sára Botond féle kerületvezetés, ma már világosan látszik, csak az időt húzta. Nem a kerületieknek, hanem a cégnek kedvező módon. Mondjuk már akkor is gyanús volt, minek kell újabb igazságügyi szakértői vélemény, amikor elvileg (bár csak elvileg…) a rendőrség is nyomoz, a büntetőfeljelentésem nyomán.

Szóval több mint egy éve az időhúzásra játszanak. Pedig azóta szinte nem múlt el testületi ülés, hogy rá ne kérdeztem volna erre az ügyre. Zavarodott köntörfalazás volt a válasz, meg hogy még nem találtak megfelelő szakértőt stb. Miután 2 és fél hónapja újra, sokadszor is rákérdeztem, azt az írásos választ kaptam, hogy április közepére lesz meg az igazságügyi szakértői jelentés. Amikor aztán május végén egy bizottsági ülésen szóvá tettem (a jegyzőkönyv „véletlenül” még mindig nincs kint a honlapon…), hogy a saját maguk által írásban megadott határidő is másfél hónapja lejárt: megint zavart hallgatás. Írásbeli választ ígértek. Újra. Azóta is várom.

Egyszóval kimondhatjuk, hogy a méreggyárnak falaz immár nem csak Kocsis Máté, de Sára Botond is. Hiszen most már hetek óta ő maga felel közvetlenül is az önkormányzat bűnös tétlenségéért. Ha Brüsszellel és az ENSZ-szel is harcba száll a Fidesz, nehogy már egy vacak kis – bizonyítottan környezetszennyező üzem – fogjon ki rajta! Hogyhogy nem készül el több mint egy év alatt egy szakértői vélemény? Ők falaznak a cégnek, de mi szívunk.

Miért nem záratják be végre a szomszédos Heim Pál Gyermekkórház kis betegeinek és sokezer józsefvárosinak az egészségét közvetlenül is veszélyeztető vegyi üzemet? Ha az önkormányzat nem teheti, miért nem fordul az illetékes hatósághoz? Kivel van Sára Botond? A 8. kerületben élőkkel vagy a szennyezőkkel?

         (a kép eredetije: http://jozsefvaros.hu ; grafika: EG)

Van-e abszurdabb helyzet, mint mikor egy önkormányzat maga sem ismeri a jogszabályokat, amiket ő hozott, és keményen be akar tartatni? Van! Amikor nagy buzgón kizárja a gyerekeket a játszótérről! Méghozzá duplán: 12 éves kor felett tiltja a játszóeszközök használatát – és egyébként is zárva tartja a játszóteret.

Annak idején akkora port kavart a VIII. kerületi „játszótér-rendelet”, hogy az országos sajtó is bőségesen beszámolt róla. A köz-döbbenet hatására kicsit puhítottak is a jogszabály szövegén. Mi, képviselők az ülésen kaptuk meg a csere-rendeletet, melyben a Jegyző szóbeli előterjesztése szerint: „pontosították a játszótéri eszközök használatáról szóló passzust, tekintettel arra, hogy eléggé félreértette ezt sok mindenki, kivették belőle a »... 14. életévét betöltött személyt...« tekintettel arra, hogy a 18/2016. alaprendelet személyi hatálya a 14 éven felüliekre terjed ki, tehát nem is tilthatják másoknak, csak a 14 éven felülieknek.”

Vagyis, magyarul: kivették az explicit korhatárt, ami oly’ sokaknál kicsapta a biztosítékot. És egyre fogadkoztak, hogy nem is a büntetés a cél. Kocsis Máté, szokásához híven, ez alkalomból ismét hosszú és szórakoztató előadást tartott a „liberalizmusról”. (Mindezt egy olyan rendelet vitájában, amelybe a plázáknak és benzinkutaknak kedvező passzusokat is becsempészett a Fidesz, az ezek eltörlésére vonatkozó módosító indítványomat pedig leszavazta). Ugyanakkor közvetve benne maradt a normaszövegben a játszótár-használati felső korhatár: a 14 év, ami alapján a gyerekével libikókázó szülő is -- fogadkozások ide, fogadkozások oda -- igenis bírságolható, büntethető.

De úgy látszik, ez nem volt elég. Most az önkormányzat (alias Józsefvárosi Gazdálkodási Központ, röviden: JGK) már 12 (!) éves kor felett fenyeget büntetéssel (lásd: 2. fotó). Igen, fenyeget, olyan jogszabályt olvasva a megszeppent lakosok fejére, amelyet nyilván nem ismerhetnek betéve. Ez már csak azért sem elvárható tőlük, mert, mint láttuk, maga az önkormányzat sem ismeri a saját rendeletét. A 12 és 14 év közötti gyerekeket is fenyegeti tehát, akikre még a rendelet eredeti, a végső verziónál szigorúbb változata sem vonatkozott. Csak valaki most túlságosan is meg akart felelni az elvárásoknak, nagyon túllihegte a dolgot a hivatalban -- és sok más valakinek nem tűnt fel a nagy "lihegés". Arra meg, gondolom, még büszkék is, hogy meg van adva egy zöld szám, amit tárcsázva ingyen lehet feljelenteni a "közösségi együttélés szabályait" megszegőket.

Kép: 12 év alatti és 12 év feletti gyerekek a bezárt játszótér előtt, tanácstalanul. Fotó: E.G.

De ennyi tiltás még nem elég! Hogy biztosra menjenek, ki se nyitják a játszóteret. Legalábbis csütörtök délután 4 előtt zárva volt (lásd: 1. fotó), holott a kerítéskapun lévő nyitvatartási rend szerint 5-ig volna nyitva. (Amúgy az jó, hogy épült egy új játszótér, ezt ismerjük el, bár kár, hogy – bálványfa ide, bálványfa oda – itt sem tudták visszafogni egyre tomboló fakivágási hajlamaikat.)

Az ilyen rendeletek tényleg csak arra jók, hogy a Fideszesek, jelen esetben Kocsis Mátéék hatalommal ruházzák fel magukat, hogy bármikor büntethessenek, aztán nagyvonalúan – kegyet gyakorolva – esetleg lemondanak a büntetésről, az abszurd rendelet betartatásáról. Amit maguk sem ismernek. Így épül a fenyegetés és önkény világa. Meg a bezárt játszótereké.

Kép: fenyegetés a 12 év felettieknek és be nem tartott nyitvatartási rend a játszótér kerítésének bezárt kapuján. Fotó: E.G.

Kocsis Máté nagyon belejött a szobor-állításba. Ezúttal – fővárosi képviselőként – a repülőgép-balesetben 2010-ben elhunyt lengyel elnöknek kíván szobrot állítani a Köztársaságtól elvett téren, Józsefvárosban.

Abban a kerületben, ahol évről évre jelentősen csökkenek a szociális kiadások, pénz híján a 150 pályázó társasház közül legutóbb összesen 1 (azaz egy!) kapott felújítási támogatást. (Javaslatomat, hogy a polgármester biztosítson plusz-forrásokat, amit a tartalék terhére így év végén bőven megtehetett volna, leszavazták).

Abban a kerületben, ahol bűncselekmény történt és offshorozás zajlott a rendelőfelújítás ügyében, Andy Vajna a mi pénzünkből és a személyre szabott kerületi rendelet védelmében kaszinózik, s ahol Rozi néni és a hozzá hasonlók egészségét vizes, dohos, penészes lakások teszik tönkre.

Abban a kerületben, ahol milliárdokat szánnak a letarolt Orczy-kertben épülő NKE reflektoraira (!) és Mészáros Lőrinc lovardájára.

Abban a kerületben, amelyet a leginkább sújt a 3-as metró akadálymentesítésének elmaradása (mint azt kinyomoztam, a 8. és 9. kerületi állomásokból marad ki a legtöbb). Abban a kerületben, amelyet továbbra is büntetlenül szennyez és mérgez a veszélyes hulladékot feldolgozó, többször is tetten ért ipari üzem.

A politikusok általában akkor fordulnak a szimbolikus politika felé, ha a valóság megváltoztatására nem képesek. Itt is ez zajlik. A szegénység, a szakadt házak, a szennyezés marad. Jelképek helyettesítik a cselekvést. (Jó ez túlzás, mert azért pár jogsértő lépés történt, legyen az szórakozóhely törvénytelen bezáratása vagy a képviselői jogaim jogszabálysértő korlátozása).

...S hogy mit üzen a szobor?

Orbán Viktor lengyel példaképét öntik bronzba. Igaz, Lech Kaczyński azt már nem érte meg, hogy Orbán hűségesküt tegyen annak a putyini „szovjet-Oroszországnak”, amely ellen korábban együtt küzdöttek.

A paksi bővítést végző Roszatom ruténiumfelhője lebeg hazánk és a Pápa tér felett.

                                                          (A Kaczinski-fivérek)

Amikor írásbeli módosító javaslatokat fogalmaztam meg az egyik kerületi rendelethez, azt már sejtettem, hogy a Fidesz nem fogja elfogadni, de azt nem, hogy Kocsis Máté polgármester – jogszabalysértő módon és gyáván – még szavazásra sem bocsátja azokat. 

Ez a húzása annyira védhetetlen volt, hogy még a Fidesz-közeli Kormányhivatal is kénytelen volt megállapítani a jogszabály-sértést.

Miről is volt szó? Szerettem volna megkönnyíteni, hogy a tartozásokat felhalmozó családok kievickélhessenek az adósságcsapdából, s azt elérni, hogy minél kevesebb kilakoltatásra kerüljön sor Józsefvárosban. Ami nemcsak az adósoknak, de az önkormányzatnak is elemi érdeke. Még csak nem is bolygattam volna meg alapjaiban az előterjesztést (amelyben nyomokban még némi jószándékot is felfedezni véltem, mint azt a vitában el is ismertem!), egyszerűen nagyvonalúbbá tettem volna azt, hogy minél kevesebben kerüljenek utcára, s ne szakítsanak szét családokat; mindenekelőtt: ne kelljen ártatlan gyermekeknek a szüleik nélkül felnőniük.

Sajnos lakhatási ügyekben sem a humánus hozzáállásáról híres a kerület, mint azt számos kilakoltatás, és Rozi néni esete, és most ez az eset is bizonyítja.

A három, a rendelethez írásban elküldött módosító javaslatom a következő volt:

• „a 26. §, amely a lakásrendelet §-át módosítja a 25%-os támogatás helyett 40%-os hátralékkiegyenlítő támogatásttartalmazzon” – hogy minél több család élhessen a lehetőséggel.
• „Ugyanitt a (3)a és b pontban összesen 3 szöveghelyen szereplő mértéket 10%-ról 5%-ra javaslom módosítani, hogy minél több család kezdhesse meg tartozásának rendezését, ami a családoknak és a tulajdonos Önkormányzatnak egyaránt érdeke.”
• „a 41.§ (amely a szociális rendeletet egy 23/A §-sal egészíti ki)  "g)" pontja kerüljön törlésre, hogy a hátralékkezelés és a hátralékkiegyenlítés ne zárják ki egymást.” Ez is azt szolgálta volna, hogy minél több lehetősége legyen a szegény, de adósságukat törleszteni szándékozó családoknak az adóságcsapdából való kilábalásra.

A Kormányhivatal leveléből egyértelmű a jogszabálysértés, és az is, hogy ki az elkövető. Bár a Fidesz-hatalom által kinevezett György István határozatában igyekszik elbagatellizálni az ügyet, de mégis kénytelen kimondani: a polgármester, az SZMSZ-t (a Képviselőtestület Szervezeti és Működési Szabályzatát) megsértve nem bocsátotta szavazásra a módosító indítványaimat. A Kormányhivatal ezen felül felszólítja a polgármestert, hogy „a jövőben a hatályos jogszabályban foglaltaknak megfelelően járjon el”.

Hogy miért, azt persze nem mondja, pedig egyértelmű. Kocsisnak annyira kínos lett volna leszavaz(tat)ni három, a kerületi lakóknak kedvező, észszerű, s még csak nem is túl radikális javaslatot, hogy inkább szavazásra sem bocsátotta őket. Így viszont a „nem” szavazat szégyene helyett, a jogszabálysértés botrányával kell szembenéznie.

Ilyen az, amikor a Fidesznek nem elég a kétharmad, s már a szavazást is eltörli.

Hogy a nagytőke ejtette foglyul a Fideszt vagy a Fidesz a nagytőkét, arról vita van. Ez a józsefvárosi tanmese segíthet eldönteni.

Piacot szerzett a kormányzati hecckampányok fő haszonélvezőjének, a francia JCDecaux cégnek a józsefvárosi Fidesz. Kocsis Máté polgármester előterjesztése nyomán a Magdolna Negyed Program városrehabilitáció keretében brüsszeli pénzből megújított, egyedi (bár rossz idő -- eső vagy szél – esetén rosszul vizsgázó) utasvárókat cserélheti le a cég a saját egyen-utasvárójára, s cserébe elengedik neki a területfoglalási díjat. A Tombor András Orbán-haverhoz kötődő francia cég ezzel ingyenes reklámfelülethez jut: a plakátokból (citylightokból) befolyó profit egésze az övék lesz. A plakátpiac JCDecaux-t kedvezményező újrafelosztásánál egyébként Rogán Antal szomszédja, Csetényi Csaba cége, a Network 360 is ott szorgoskodik.

Hiába javasolták ellenzéki képviselőtársaim is, hogy legfeljebb csak kedvezményt adjon a cégnek a Testület, illetve, hogy az ingyenességet biztosító rendeletet módosítsuk, és hiába mondtam a vitában (az ülés vége felé, a felvételen 2 óra körül látható), hogy bűn újabb ingyenes propagandafelületet biztosítani az uszítókampányoknak, de ugyanúgy elfogadhatatlan ingyenes reklámfelületet biztosítani egy hirdetőcégnek is. Hiába mondtam, hogy a szép, de legalábbis érdekes és egyedi gyerekrajzok helyett súlyos hiba a gyerekeket (és szüleiket) fogyasztásra ingerlő ilyen-olyan reklámokat elhelyezni még itt is, a Fidesz-közeli multik lobbija győzött. (Miközben a Mátyás téri és Teleki téri "furcsa-megállókra" hivatkozva trükkösen további két helyszínt is becsempésztek, a Népszínház és a Vajda Péter utcát).

Mindezt úgy, hogy a kerületet – lévén szó uniós támogatásból megvalósult programról – fenntartási kötelezettség terheli. Vagyis szerződésszegést követ el, ha elbontja a gyerekrajzos BKK-megállókat. (Persze nem ez az egyetlen pont, ahol megszegik az EU-val kötött szerződést a Magdolna Negyedben). Erre Sára Botond alpolgármester gyakorlatilag azt válaszolta, nem érdekli (!), az aljegyző pedig tagadta. Holott így van.

Ahelyett, hogy az egyedi, érdekes, gyerekrajzos megállókat egészítenék ki eső-védett utasváróval (mert arra tényleg szükség volna), eldózerolnak mindent. Az egész 5 millió forintból készült projekt megy a kukába, hogy a falanszter-kapitalizmust építsék, s a Fidesz-közeli cégnek ingyen hirdetési felületet biztosítsanak. Pedig a gyerekrajzok jól megfértek volna egy-egy reklámmentes szélvédett utasváróval.

Az előterjesztés, amelyet statáriális eljárásban, sürgősséggel hoztak be a képviselőtestület elé (a Parlamentből ismert Fidesz-módszer), s amelyet így nem is tárgyalhattak az illetékes bizottságok, a hirdetőcégek – jelen esetben a JCDecaux – érdekében külön is módosítja a helyi rendeletet. A 33§ (4.o.) módosításával az ingyenességet kiterjeszti a reklámfelülettel rendelkező utasvárókra is. Szép ajándék közpénzből. Őszinteségi rohamában maga az előterjesztés is elismeri: „a rendelet módosítás értelmében az utasvárókon elhelyezett reklámberendezés elhelyezése ingyenes Lesz, ezáltal a döntés bevétel kiesést eredményez.” (2.o.). De ki kapja a mi pénzünkből vett ajándékot kitől? Egy multicég magyar leányvállalata Kocsis Mátétól és a Fidesztől? Vagy egy Fidesz-közeli cég Kocsis Mátétól és a Fidesztől? ...Vagy ez ugyanaz?! Ugyanaz.

És mit kapnak a józsefvárosiak? Még több reklámot. A hirdetőcégeket kedvezményező rendeletmódosítás ezentúl minden utasváróra érvényes lesz. A benzinkutaknak és plázáknak kedvező helyi „lex játszótér” rendelet után folytatódik Kocsis Máté násztánca a nagyvállalatokkal. Tánc közben pedig kidöntik a fákat, fröcsög a méreg, száll a por és lazán az emberekre taposnak.

(saját felvétel)

A Bókay utcai, életveszélyes és környezetszennyező Fidesz-közeli bontás botrányának nagy volt a visszhangja. Az a porfelhő azóta elszállt (részben a tüdőnkbe…), de a porvállalkozás nem állt le. Nemrég újra felszólaltam a környéket belepő újabb porfelhő ügyében; azóta a beruházó emberei legalább locsolnak – de ez még kevés. Kocsis Máté ezt nem ússza meg egy slaugozással.

A legutóbbi testületi ülésen – egy lakó fotókkal jól dokumentált panaszát felhangosítva – az ülés végi interpellációk során szóvá  tettem a Szigony és Tömő utca környékén fel-felszálló porfelhőt. A Jegyző válaszul egyre hajtogatta, hogy már sokszor szóltak a cégnek. Ehhez képest a lakók szerint a locsolást csak ezután kezdték el. Legalább érdemes volt szólni. Végre van értelme egy ellenzéki képviselő munkájának.

Csakhogy ami történt, még kevés.

A Corvin-negyed luxuslakásainak és luxus-irodaházainak építése nem járhat a lakók egészségét és a környezet károsító „mellékhatásokkal”.

A helyzet tehát annyiban változott, hogy a munkaterületet locsolják, méghozzá úgy tűnik, hogy mindennaposan. Viszont sem a közterületek szennyeződésének, a lerakódott pornak a feltakarítása nem történt-történik meg, sem a sittet elszállító teherkocsikat nem takarják le ponyvával.

Történik ez abban a Józsefvárosban, ahol a „lex játszótérrel” tilalomcunamit zúdított a kerületre a Kocsis-féle városvezetés, melynek – a jogszabályváltoztatásokból kiolvasható – célja a bevásárlóközpontok (plázák) és benzinkutak helyzetbe hozása. És azok után, hogy egy hajszálon múlott, hogy nem történt szörnyű tragédia innen egy sarokra, a Corvin-negyed építkezésén. Február 28-án ugyanis kis híján egy arra sétáló anyukára és kisgyerekeire zuhant a Corvin-sétánynál az építkezésről a „deszkázat”. Akkor az építtető megígérte, ezután „jobban figyel”; az Önkormányzat pedig tájékoztatta a Budapesti Kerületi Hivatal Építésvédelmi Osztályát.

De miért kell blogposztokat írni azért, hogy „figyeljenek”: ne zuhanjon egy építkezésről semmi a járókelőkre, s ne lepje be a szabálytalan bontásból fakadó, légúti megbetegedéseket vagy akár halált is okozó por a környéket?! Vagy miért nem történt még mindig konkrét lépés a tisztviselőtelepi, Üllői úti, Metal-Art Zrt-hez köthető környezetszennyezés ügyében? Miért nem érvényesül a józsefvárosiak egészséges környezethez való joga? Az Önkormányzat miért ilyen elnéző a nagy cégekkel? Minden cég Fidesz-közeli vagy az Önkormányzat ember-távoli?

A locsolás előrelépés, de a mértéke elégtelen. A közterületek szennyezése pedig tovább zajlik. Egy bőséges fellocsolással együtt járó portalanításra volna szükség a Bókay-Tömő-Balassa-Apáthy u. által határolt területen, illetve a Szigony utcában a Tömő utca és az Üllői út közötti részen; mert a hónapok óta itt lerakódott por felverődik minden egyes erre haladó gépkocsi után.

A feljelentésemről, amit a decemberi-januári, környezetszennyező porfelhő (és szabálytalan bontás) ügyében tettem, még semmi fejlemény. A nyilvánosság ereje gyorsabban hat. Elég a szabálytalanul működő cégek iránti elnéző magatartásból! A beruházók locsoljanak és takarják le ponyvával a sittet szállító teherkocsikat, ez a kánikulában még fontosabb! A helyi hatóságok pedig kötelezzék őket erre, ha már a cégekben nincs meg a kellő jószándék.

Fidesz-közeli vállalkozók helyett lakó-közeli önkormányzatokra volna szükség.

(Forrás)

A kamaszoknak, anyukáknak és apukáknak kilátásba helyezett játszótéri bírság elfedte a Kocsis-féle józsefvárosi rendelet más botrányos passzusait. Pedig az egész arról szól, hogy a hatalmi önkénynek teret nyisson: a szülőket, a kutyásokat, s különösen: a szegényeket megfélemlítse – miközben a benzinkutakat, plázákat helyzetbe hozza.

A június 8-i testületi ülésre benyújtott 10 módosító indítványomból (micsoda meglepetés!) mind a 10-et leszavazta a Fidesz-KDNP többség.

Általánosan is igaz, hogy minél több a szabály, annál többet nem tartatnak be, ugyanakkor annál többet tartathatnak be – s ez mindenképpen a hatalom mozgásterét növeli, többnyire a hatalmi önkényt is. Írtam már számos esetről, amikor Józsefváros szemet hunyt a szabályszegés felett – például, amikor Fidesz-közeli vállalkozó volt az elkövető, a Bókay utcában, vagy éppen egy nagyvállalat szennyezte büntetlenül a környezetet az Üllői úton/ Tisztviselő telepen. De a „Lucifer-botrányban” Kocsis Máté személyesen is megszegte a törvényeket, ezt bíróság mondta ki (a cechet persze az adófizetők állják).

Az egyszerű polgárok, különösen a szegények mégoly ártalmatlan szabályszegésével szemben korántsem elnéző a hatalom. A diszkriminatív bírságolási gyakorlat jól ismert és jól dokumentált jelenség. Ennek nézünk most elébe itt Józsefvárosban is.

Eddig, aki tiltott labdázás vétségét követe el, egy figyelmeztetéssel megúszta. Most, hogy a szabályok tovább szigorodtak, egy nem-középosztályi család akár súlyos bírságot is kaphat a nyakába. Épp azok, akik a nincstelenség peremén egyensúlyoznak. És a tiltakozás hatására módosított rendelet-szöveg, bár látszólag finomodott (kikerült a 14-éves korhatár), valójában az új megfogalmazásban is a hatósági önkénynek nyit teret, hisz’ ki – s főleg: milyen alapon – dönti el, hogy mi a rendeltetetésszerű használat, és mi nem az?! (Tájékoztató táblák nincsenek a játszóeszközök mellett).

Egy olyan álszent városvezetés hivatkozik a kisgyermekek érdekeire, s szabályozza szigorúan a játszóterek használatát, amely a kerület főterének felújításakor egyszerűen elfeledkezett a játszótérről: térkő, az lett, minden mennyiségben, ám hinta, mászóka: egy se. Csak a tiltakozásunk hatására pótolták: utólag épült meg a játszótér a Horváth Mihály téren. Épülhetne felnőtt játszótér, vannak rá jó példák világszerte, tarthatnának tovább nyitva a kerületi sportudvarok stb. Volna megoldás a tiltás helyett! De nem. Ők tiltani szeretnek. Fenyegetni. Vegzálni. Bírságolni. Vagy csak bírsággal fenyegetni. Az az igazi.

És akkor lássuk mire, kire ment ki a játék – szó szerint!  Arról akarták elterelni a figyelmet, hogy a plázák, benzinkutak kezére játszanak, őket hozzák helyzetbe, nekik teremtenek piacot azzal, hogy a versenytársaikat „megrendszabályozzák”. Ugyanis az éjszakai nyitvatartási tilalom (és általában a rendelet) hatálya alól őket felmentették. A mentességet eltörölni célzó módosítómat pedig leszavazták: „A Képviselő-testület úgy dönt, hogy nem fogadja el dr. Erőss Gábor módosító indítványának pontját, mely szerint: az előterj. 2. mellékletében: az (a) és (b) pont (benzinkutak és plázák mentessége) törlendő”. Mert aki a Baross utcai benzinkútnál vesz piát, az nem fog hangoskodni?! Kilóg egy hatalmas lóláb!

Néhány további leszavazott módosítóm:

• Ha már engedélyért kell folyamodni, azt ne a Városligeti botrányos birtokvédelmi –„favágó” – határozatot is kiadó kerületi Jegyzőnél, hanem legalább átlátható módon, a nyílt üléseket tartó illetékes bizottságnál lehessen beadni (korábban kiharcoltam, hogy a jegyzőkönyvek nyilvánosak legyenek!). Leszavazták. Nem szeretik az átláthatóságot.
• A kérelemhez csatolandó dokumentumok – bürokrácia-paródiának is beillő – listájának törlését is javasoltam. Hiába.
• Javasoltam, hogy a „zártkörű rendezvény” feltételeinek végeláthatatlan listáját életszerű, teljesíthető megfogalmazásra cseréljük. Különben akkor is bírságolható lesz egy szórakozóhely, ha kinyitják az ablakot, hogy kiszellőztessenek. És ha valaki magával viszi a férjét/feleségét, akit nem regisztráltatott x napra előre, a házastárs az utcán marad. Nem engedhetik be. Abszurd rendelkezés.
• Sajnos maradt az a szabály is, hogy ha egy kutya vagy egy kisgyerek átszalad a – talajszinten elhelyezett – Horváth Mihály téri szökőkúton (ami a kősivataggá változtatott téren bizony előfordul a kánikulában), jöhet a bírság.
• A „lex póráz” is maradt. Pedig inkább több, nagyobb és tisztább kutyafuttatóra volna szükség. Akkor a problémák jó része magától megoldódna.
• S bírság sújtja ezentúl azokat is, akik a lakásszámot nem tüntetik fel jól látható helyen. Állítólag a postások kérték… Kötve hiszem. Ők csukott szemmel is ki tudnak kézbesíteni minden küldeményt.

Történik mindez abban a kerületben, ahol Mészáros Lőrinc 3 milliárdos lovardája épül, valamint 3 és fél milliárdból reflektorokat (!) vesznek a büntetlenül kivágott Orczy-kerti fák helyére. Ahol az EU szociális célra folyósított támogatását másra használják fel. S amely sűrű offshore-hálóba gabalyodott.

…Bírságolás (vagy akár csak az azzal való fenyegetés) helyett a játszótereken inkább strapabíró hintákat, több-nagyobb kutyafuttatót, sokáig nyitva tartó sportudvarokat, az önkormányzatnál pedig átlátható gazdálkodást kellene biztosítani. Benzinkút és pláza-lobbi helyett szociális bérlakásokat. Láncfűrész, lovarda, milliárdos lámpák helyett árnyas parkokat. Anyukákat-apukákat-nagymamákat, kutya-gazdikat bírságoló közteresek helyett élhető köztereket.

(a kép természetesen csak illusztráció, forrás: hvg.hu)

Ez részben sikertörténet: addig ütöttem a vasat (Metal-Art Zrt!), míg sikerült elérnem, hogy a józsefvárosi képviselőtestület foglalkozzon a tisztviselőtelepi/ üllői úti környezeteszennyzés ügyével. Határozatot hoztunk arról, hogy a műemlékvédelmi és környezetvédelmi szabályozás átalakításával gátoljuk meg a veszélyeshulladék-feldolgozást a kerületben. Hogy pontosan mit és mikor, az még nem világos. Ahogy az sem, miért nem lépnek a hatóságok?!

Az egész úgy kezdődött, hogy rákérdeztem a testület március eleji ülésén, s azután részletesen dokumentálva nyilvánosságra hoztam az ügyet, mert agyonhallgatták.

Majd akkreditál laborban bevizsgált mintát vettünk.

Ezután közérdekű adatigényléssel kiderítettem, hogy egyes mérgek koncentrációja sokszorosan, a BTEX-vegyületeké pedig 12 000-szeresen (!!!) haladja meg a határértéket!

Elmondtam sokfelé, hogy ne tudják szőnyeg alá söpörni…

Így kerülhetett csütörtökön egyáltalán napirendre a téma. Bár a helyi Fidesz volt annyira kicsinyes, hogy az én előterjesztésem helyett, amely ennél általánosabban, minden törvényileg lehetséges módon gátolta volna az ilyen tevékenységet, az éj leple alatt sürgősséggel betolt egy (az enyémnél szűkebb hatókörű) saját javaslatot. Hogy ne az enyémet kelljen megszavazni. De legalább lépett; nem tette volna, ha én nem verem a tamtamot. Az én határozatomra, amit a sajátjuk utánra sorolt Kocsis Máté, a „tartózkodom” gombot nyomták meg a fideszes képviselők.

A Fideszesek által előterjesztett határozat furcsa pontja, hogy igazságügyi szakértő megbízásáról is rendelkezik, akit az önkormányzat fizet. Holott az ügy, az általam tett büntetőfeljelentés nyomán – elvileg! – immár a nyomozati szakaszban van. Kár a duplán költött közpénzért. De sebaj, legalább elismerték, hogy valami történt.

Ám ahhoz, hogy mindez ne maradjon írott malaszt, illetve ne húzódjon ennek a 3 kerület (Józsefváros, Ferencváros és Kőbánya) lakóit közvetlenül is fenyegető szennyezésnek az ügye a végtelenségig, további lépésekre van szükség.

Először is arra, hogy a Katasztrófavédelem érdemi válaszokat adjon. A közérdekű adatigénylésemre most válaszoltak, nagy nehezen, de elbagatellizálták az ügyet. Azt mondják, az ő méréseik semmit sem mutattak ki. De akkor a csatornázási művek – szintén hivatalos – adatai vajon honnan származnak? Mit jelent ez a két „párhuzamos valóság”!? A Csatornázási Művek – sőt, az államtitkár! – talált ki egy szennyezést, ami nincs is?! Avagy a Katasztrófavédelem nem tudta (esetleg nem akarta) kimutatni azt?!

A valóság az, hogy az üzem területén a talaj nehézfémekkel szennyezett, például korábban 27-szeres kadmiumkoncentrációt mértek, és rendszeresen méreg (alifás szénhidrogének, BTEX, etilén-oxid stb.) kerül a csatornába is (nemrég volt, hogy tizenkétezerszeres dózisban!). A hatóságoknak most már lépniük kell. Például felfüggeszteni a gyár működését. De ennek semmi jele.

Összegezve: egy csatát megnyertem, de a háború folytatódik. Harcolok, harcolunk tovább a tisztviselőtelepiek, a budapestiek egészségének megóvásáért!

Megérkezett a józsefvárosi környezetszennyezés ügyében végzett mérések eredményének egy része! A Fővárosi Csatornázási Művek részére küldött közérdekű adatigénylésemre kapott hivatalos válasz alapján a Rezső téren a csatornában februárban számos vegyület a megengedettnél jóval nagyobb koncentrációban volt fellelhető, ezek közül különösen veszélyesnek és károsnak minősül az alifás szénhidrogének megengedetthez képest 13-szoros és a – szintén súlyosan egészségkárosító, rákkeltő – ún. BTEX vegyületek megengedettnél több mint 12 ezerszer (!!!) nagyobb koncentrációja! (Itt a BTEX összetevőkre: benzol, toluol stb. külön-külön számított határérték szerepel, és nem milli-, hanem mikrogrammban megadva). A csatornát átmosták, csakhogy a szennyezés rendszeresen ismétlődik...

Korábban megírtam, a Metal-Art Nemesfémipari Zrt. nevű vegyipari vállalat több tízezezer tonna veszélyes hulladék feldolgozását végzi engedéllyel (!) Józsefvárosban, az Üllői úton, illetve valójában az ún. Tisztviselőtelepen, a Rezső téri játszótér, a Népliget, a Heim Pál Gyerekkórház és a Fradi futballstadionjának tőszomszédságában.

Februárban a lakók, a boltosok észlelése szerint a korábban is állandó bűz elviselhetetlenné vált, többen rosszul is lettek. Az üzem körül az elmúlt hetekben méréseket végzett a katasztrófavédelem, közérdekű adatigénylésemre adott válasza szerint március 22-én ezt megtette az üzem területén is. De ennek eredménye, elmondásuk szerint, még nincs meg. Mindenesetre beadtam egy újabb adatigénylést…

2017. március 20-án parlamenti azonnali kérdésre válaszolva Pogácsás Tibor BM-államtitkár elismerte, hogy valóban megtörtént a lakosság egészségét is veszélyeztető környezetszennyezés – ő etilén-oxidról beszélt (ami szintén súlyosan rákkeltő hatású) –, kijelentette ugyanakkor, hogy, miután a csatornát átmosták és 11 csatornanyílásba (víznyelő aknába) beépítettek egy-egy bűzelzárót, senki nincs veszélyben, a „szaghatás” hamar elmúlt. Elmondása szerint a Pest Megyei Kormányhivatal természetvédelmi osztálya ellenőrzi a céget.

Csakhogy nyugalomra intés ide, bűzelzáró oda, a lakosok újra és újra érzik ugyanazt a bűzt! A 2017. március 24-ére virradó éjszaka újra nagyon erősen jelentkezett.

Márpedig a Metal-Art Zrt. már több ízben bizonyítottan megszegte a környezetvédelmi előírásokat (például 2010. júliusában kb. 1 200 liter kezeletlen szennyvíz folyt tőlük a csatornába, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Felügyelőség nyilvánosan hozzáférhető szakhatósági dokumentuma szerint). 2012-ben a telephelyen talaj- és talajvízszennyezést észlelt a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Felügyelőség: megállapították, hogy a talaj cink, kadmium, nikkel, ólom és TPH mennyisége meghaladja a „B” szennyezettségi szintet. Az ezüst és a réz esetében is azt állapították meg, hogy a kockázat nagy, ezért a szennyezők mennyiségének műszaki beavatkozással való csökkentését írták elő. A kadmium egy könnyen terjedő nagyon veszélyes, rákkeltő nehézfém: ennek koncentrációja a szennyezettségi határértéket több mint 100-szorosan, és a mentesítési értéket is több mint 27-szeresen haladta meg! (Lásd itt, 3-as furat adatai, 7. o.)

Az üzem kéményeiből származó levegőszennyezettség mértékéről, illetve az esetleges határérték-túllépésről szintén különböző feltételezések láttak napvilágot.

A saját, akkreditált kémiai laborban elvégeztetett mérésünk, amelyhez egy közeli családi ház kertjéből (kútjából), tehát a talajvízből vettünk mintát, s amely más anyagokra (nehézfémekre, cianidokra) vonatkozott, mint a Csatornázási Műveké, szerencsére nem mutatott ki határérték-túllépést.

Várom a katasztrófavédelem eddiginél érdemibb válaszát, illetve az Ügyészségnek beadott feljelentésem (környezetkárosítás, méreggel való visszaélés, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés) alapján a nyomozás eredményét. Addig is: a józsefvárosiak és ferencvárosiak elvárják a Metal-Arttól, hogy megtörje a hallgatást, és maga álljon a nyilvánosság elé (ahogy ígérte); rajtuk a sor!

Ugyanakkor az összes ilyen méregbombát hatástalanítani kell. A városok szívében egyszerűen nincs helye a veszélyes hulladékot feldolgozó vegyi üzemeknek! Helyi képviselőként a józsefvárosi, míg parlamenti képviselőnk révén az országos szabályozás megváltoztatására is javaslatot teszünk. Veszélyes hulladékanyag hasznosítása és ártalmatlanítása csak a települések belterületén kívül folyhasson a jövőben!

(forrás: a mai sajtótájékoztatón, mno.hu)

A foglyul ejtett (más értelmezésben: maffia-) állam egyik drámai következménye, hogy aminek nincs hatalmi tétje, illetve amit nem lehet lenyúlni, az nem számít, azzal nem törődnek. 

Amíg ők lovardát építenek, a lovak közé dobják a gyeplőt.

Az építésügyi és munkavédelmi szabályok betartása és betartatása is az állam feladata volna. Bürokratikus feladat, igen – de a munkások és a járókelők élete lehet a tét.

Február 28-án kis híján egy kisgyerekeivel sétáló anyukára és gyerekeire zuhant a Corvin-sétánynál az építkezésről a „deszkázat”. Nem sokon múlott a tragikus baleset. Az építőipari cégek a profitmaximalizálásra hajtanak, bizonyították már itt a közelben is nemrég, hogy az emberek egészsége, testi épsége gyakran hidegen hagyja őket. Éppen ezért a hatóságok feladata volna, hogy a közérdeket képviseljék: az állampolgárokat a vállalatokkal szemben. Ezt azonban folytatólagosan elmulasztják.

Az Önkormányzathoz fordultam a baleset ügyében (válaszuk lent olvasható), ő az építtetőhöz, aki el is ismerte a baleset tényét, és részben a felelősségét. Bár szerinte akkor még nem fújt annyira a szél. Mégis: „a daru kötélzete beleakadt a (…) korlát deszkázatába. A deszkázat megfeszült és ’kirobbant’ a munkaterületen kívülre”.

Az építtető ígéri, ezután „jobban figyel”; az Önkormányzat pedig tájékoztatja a Budapesti Kerületi Hivatal Építésvédelmi Osztályát és a Járási Hivatal Munkavédelmi Ellenőrzési Osztályát.

Minden jó, ha jó a vége? Sajnos nem. Az ugyanazon az építkezésen, 2 héttel később készített fotómon (lent) jól látható, hogy a 3 munkás közül az egyik nem visel védősisakot. És ha megint „megfeszül a deszkázat és kirobban”!?...

 A mai napon parlamenti azonnali kérdésre válaszolva Pogácsás Tibor BM-államtitkár elismerte, hogy valóban megtörtént az a lakosság egészségét is veszélyeztető környezetszennyezés, amiről először én adtam hírt, 8 nappal ezelőtt. Állítólag senki nincs veszélyben Józsefvárosban, a Tisztviselőtelepen, az Üllői út környékén vagy a Heim Pál Gyermekkórházban...

Egy Metal-Art Zrt. nevű, az első Orbán-kormány idején privatizált cég jelenleg is több tízezezer (!) tonna veszélyes hulladék feldolgozását végzi engedéllyel Józsefvárosban, a Rezső téri játszótér, a Népliget, a Heim Pál Gyerekkórház és a Fradi-pálya tőszomszédságában, a kétmilliós Budapest szívében. Savaznak, galvanizálnak, cianidokat tartalmazó veszélyes hulladékokat dolgoznak fel stb., stb.

Már ez is botrányos volna, de a botrány valójában ennél is sokkal nagyobb! A Tisztviselőtelep lakóinak, a környező kórházakban kezelt betegeknek egészsége a tét. Ugyanis 3 héttel ezelőtt történt valami…

Ami már most tudunk a talaj szennyezettségéről:

• Az üzem területén a kármentesítési határértéket meghaladó szennyezett föld 10 és 50 ezer (!) köbméter közötti mennyiségű. (a 2016-os környezethasználati engedély alapján! 24.o.)

• „A korábbi időszakban a telephelyen talaj- és talajvízszennyezést észleltek.Az elkészített kockázatelemzés adatai alapján megállapították, hogy a talaj cink, kadmium, nikkel, ólom és TPH mennyisége meghaladja a „B” szennyezettségi szintet, (…) Az ezüst és a réz esetében azt állapították meg, hogy a kockázat nagy, ezért a szennyezők mennyiségét műszaki beavatkozással csökkenteni kell.” (2012, Forrás: Közép-Dunavölgyi Vízügyi Felügyelőség)

• Egy példa: a kadmium egy könnyen terjedő nagyon veszélyes, rákkeltő nehézfém: ennek koncentrációja a szennyezettségi határértéket több mint 100-szorosan, és a mentesítési értéket is több mint 27-szeresen haladta meg! (Lásd itt, 3-as furat adatai, 7. o.)

• Az elmúlt években, évtizedekben sok mindent eltemettek – szó szerint és átvitt értelemben is – az üzem területén, többek között szennyezett kokillákat. Mindenesetre a gyár területén jóval magasabb a talaj szintje (ez különösen a Győrffy István utca felőli részen látszik jól).

Amit már most tudunk a vizek szennyezettségéről:

• sav, lúg, cianidok, nehézfémek, aktív klór, szulfidok, szulfátok, szerves oldószer-extrakt, AOX vegyületek stb. van a szennyvízben, amit elvileg kezelnek…

• „2010. júliusában kb. 1 200 liter kezeletlen szennyvíz folyt a csatornába.”!!! (2012, Forrás: Közép-Dunavölgyi Vízügyi Felügyelőség)

• A 3 héttel ezelőtti, a környéket elárasztó, rosszulléteket okozó egyelőre ismeretlen eredetű maró szag nyomán a Főv. Csatornázási Művek munkatársai lezárták a csatorna lefolyókat a Rezső téren és környékén (lásd: fotó) (Lehet, hogy valamit, amit eddig is a csatornába engedtek, most, talán hogy spóroljanak, kevésbé hígítva eresztettek oda?!…)

Amit már most tudunk a levegő szennyezettségéről:

• 1432 tehergépjármű/év a veszélyeshulladékok odaszállításából fakadó környezetterhelés, az Üllői út, Bláthy Ottó utca felől (és akkor ez még csak az odaszállítás; forrás)

• Magas kéményen keresztül távozik a füst a szélrózsa minden irányába…

…és amit csak sejtünk a levegő szennyezésről:

• Van egy szélzsák az üzem tetején; a lakók megfigyelése szerint amikor a szélzsák azt jelzi, hogy a szomszédos Központi Nyomozó Főügyészség (!), illetve a Népliget, Kőbánya felé fúj a szél, leállnak a kémények... De ha a Belváros, Józsefváros, Ferencváros felé, akkor jön a füst.

• A lakók tudni vélik továbbá, hogy magas volt a levegőben a bizonyítottan rákkeltő etilén-oxid koncentrációja is.

De mi történt három héttel ezelőtt?

A lakók, boltosok észlelése a Tisztviselőtelepen: az évek óta állandó bűz, három hete vált akuttá, elviselhetetlenné, többen rosszul lettek.

Az üzem körül az elmúlt három hétben méréseket végzett a katasztrófavédelem, a környéken állandósult a rendőrök, katasztrófavédelmisek és a csatornázási művel jelenléte. Azonban nem elég, ha magukban vizsgálódnak: a lakosságnak joga van megismerni az őt érintő környezeti információkat, ezt a jogát az Aarhusi Egyezmény biztosítja. Ezért az eddigi összes vizsgálati eredmény és mérés haladéktalan nyilvánosságra hozatalát követeljük. Most.

Sok a daganatos eset is a környéken – persze ez önmagában nem bizonyít semmit, mert a rák sajnos amúgy is népbetegség hazánkban. Bár az, hogy ilyen sok a daganatos halálozás, épp a környezeti hatásokkal, környezeti ártalmakkal hozható szoros összefüggésbe. 

Amit szintén tudni lehet, hogy a cég tevékenységének bővítésére irányuló kérelmét, épp a fenti környezetszennyezési ügyekre is hivatkozva a Hatóság megtagadta. Ma már nyilvánvaló: jobb lett volna, ha az egész üzem működését felfüggeszti!

Cianidok, nehézfémek, a rákkeltő kadmium 100-szoros koncentrációban, kezeletlen szennyvíz, rosszullétek, lezárt csatornalefolyók a józsefvárosi Tisztviselőtelepen -- mire várnak a hatóságok?!

Amikor a Párbeszéd józsefvárosi önkormányzati képviselőjeként a múlt csütörtöki testületi ülésen kérdeztem erről a kerület vezetését, csak írásbeli választ ígértek. Azonban a Tisztviselőtelep és Budapest lakói nem várhatnak heteket, hónapokat.

A környezetkárosítás és -szennyezés nem játék, a környezetvédelem nem úri huncutság. Akár a közeli Orczy-kertben vágják az oxigént adó fákat, akár egy-egy vegyi üzem mérgezi a talajt, a levegőt, a vizeket: az egészségünk, az életünk a tét.

(frissen lezárt csatornalefolyó a Rezső téren)

(mi minden lapul a fű alatt? ...bent magasabb a "földszint")

(Metál, Art)

(Rezső téri játszótér; hátul, a fák mögött a Csatornázási Művek kiskamionja)

(A szélzsák)

(Mi épül? Háttérben a Népliget autóbusz-pályaudvar)

Ha kellett, bemásztunk az építési területre, ha kellett, közvetlenül az NKE diákjaihoz fordultam a fák védelmében… de közben a Favágó Hatalom és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem azzal nehezítette az ellenállást, hogy nem mutatta meg sem a beruházás részletes terveit, sem a fakatasztert.

Az ellenállásnak köszönhetően 55 fa így is megmenekült a milliárdokból (!) reflektorokat telepítő Hatalom és további milliárdokból a fák helyére lovardát építő Mészáros Lőrinc favágóitól.

Hosszú-hosszú hónapok óta követelték a civilek is, én is – mire most nemrég végre (miután képviselőként is kikértem) nekem kiadták az Orczy-kert fakataszterét.

A „kiadták” persze túlzás, az önkormányzat épületében egy számítógépen megnézhettem – bár az a „fatérkép”, amit ott láthattam, jó pár évvel ezelőtti állapotot tükröz, és nem is teljes. Kár, mert amúgy a törzsátmérőtől a fa fajtájáig szinte minden adat szerepel benne. Egy másik számítógépen, másik programban megvan a teljes és friss fakataszter – csak ott meg a fák beazonosítása nehézkes. A két térképet kellene valahogy egymásra vetíteni. Állítólag ezen most dolgoznak az Önkormányzatnál. Ne várjuk meg, míg végeznek, dolgozzunk mi is! Bár persze egyszerű földi halandó gépén nincs olyan szoftver…

Találkozzunk a holnapi flashmobon az Orczy-kertben, fél 11-kor, ahol a hosszú ideje a parkért, az árnyat és oxigént adó fákért harcoló civilek, helyiek demonstrálnak! És jöjjenek a botanikusok, erdészeti szakértők, kertészek: értelmezzük együtt a fakatasztert, fogadjuk örökbe egyenként a még megmaradt fákat! Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk még a levegőt is!

___________________________________________________ 

(A mellékelt képek saját amatőr fotóim a két fakataszterről (térképről), amennyit és ahogy ide fel tudtam tölteni)

Kocsis Máté ellenzékének lenni: szép kihívás. Józsefváros a Fidesz laboratóriuma. Itt csiszolgatják az újabb és újabb uszítókampányok „mondásait”. S épp rajtam, a Párbeszéd helyi képviselőjén tesztelik. Viszont a korrupció-terelő kvótás hecckampányt szépen bebukták a testületi ülésen, aztán október 2-án is.

De mintha az emberek ingerküszöbét is itt tesztelnék: csak úgy potyognak a potyamilliárdok Mészáros Lőrinc és a Fidesz-haverok ölébe. Méghozzá épp az Orczy-kertben: a letarolt fák helyére épülnek a NER elitképző egyetemének újabb és újabb betonblokkjai, milliárdos reflektorai (!) és Mészáros Lőrinc lovardája.

A Ligethez képest kevesebb figyelmet kap, de az Orczy-kertben is nagy csata zajlik. Volt, hogy közvetlenül a terjeszkedő Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) hallgatóihoz fordultam, s amikor kellett, a civilekkel, helybéliekkel, más pártokkal együtt másztunk be a lezárt területre, megvédeni a fákat (egy időre meg is hátráltak a munkagépek). El is értem, el is értünk részeredményeket. Konkrétan 55 fa megmenekült. Csapataink harcban állnak, de a kormány és a polgármester sajnos még a helyén van.

Bő két éve lettem képviselő, ez a második ilyen beszámolóm. Késve írom, mert közben felpörögtek az események, kint vagyunk az utcákon-tereken-lépcsőházakban, gyűjtjük mi is a NOlimpiás aláírásokat. Szilveszterkor s az új év elején pedig a botrányos Bókay utcai bontás elleni tiltakozás zajlott: a verekedős kedvű Fidesz-haverok a járókelőket és a kerületiek tüdejét nem kímélve estek neki egy műemlék-épületnek. Sikerült átmenetileg leállíttatnunk a bontást, de ez kevés: mint arról az országos sajtó is beszámolt: feljelentést tettem környezetkárosítás miatt; az ügy folyamatban.

A zöld-ügyek mellett továbbra is a lakhatás itt a másik fő téma.

„Itt élned, halnod kell”. Lakhatás és egészségügy

Rozi nénivel kezdődött, s vele is végződött az év; a 34 millióért szőnyegeket beszerző Önkormányzatot az nem zavarja, hogy vizes, penészes, dohos, egészségre ártalmas, fűtetlen lakásokban tengődnek sokan. Így karácsonyra én vettem Rozi néninek olajradiátort (miközben a civilek szerencsére sok-sok „Rozi nénit” segítenek).

De nem is igaz, hogy nem zavarja! Zavarja. Mert őket is szeretné kilakoltatni.

Az év során adatokat kértem ki, hogy kiderüljön, hány családot (gyerekeket is!) lakoltattak ki, hogy nehogy a kvóta-ügyi hecckampány közepette elsikkadjanak azok a kérdések, amik tényleg érintik a kerületiek életét. A kilakoltatások ügyében folytattuk az együttműködést a Város Mindenkié csoporttal és az Utcajogásszal. Adatigénylésem nyomán kiderült, hogy a kerületvezetés az adósok 25%-ával kötött megállapodást „nagyvonalú” mentőcsomagjának keretében, míg háromnegyedükre kilakoltatás vár – akár már most tavasszal. De mi is ott leszünk!

A rendszerszintű megoldásokhoz tartozna egy új alapokra helyezett lakáspolitika. Az egyik képviselőtestületi ülésre e tárgyban beterjesztett javaslatom efelé tett volna egy apró lépést: a Társasházi Pályázatokat Elbíráló Munkacsoport (TPEM) hatáskörét bővítette volna, hogy a szociális szempontok is érvényesüljenek a helyi lakáspolitikában. De persze elutasították. Azért persze én igyekszem ennek szellemében eljárni az illetékes, időközben bizottsággá „előléptetett” munkacsoport tagjaként.

Egy konkrét ügy. A „Közöd!” Civil Társaság minden képviselőnek megküldte javaslatát, hogy kapjanak jobb tájékoztatást a lakók a szociális lakbér igénybevételének lehetőségéről. Más nem tette, így én terjesztettem elő a javaslatukat, ami segített volna, hogy a szegény családok értesüljenek erről a lehetőségről – és ezáltal az Önkormányzat is jól járjon: kevesebb lenne a hátralékos. A Magdolna negyedben evangélikus lelkészként tevékenykedő Románné Bolba Márta jött el a civilek nevében, hogy elmondja, miért volna ez fontos. Idézem a jegyzőkönyvet: „…Javaslat a szociális Iakbérre vonatkozó tájékoztatóval kapcsolatos döntés meghozatalára (írásbeli előterjesztés) (...) Megadja a szót az előterjesztőnek dr. Erőss Gábor képviselőnek. Dr. Erőss Gábor képviselőtársait arra kéri szavazzák meg, hogy Románné Bolba Márta evangélikus lelkész, a javaslat egyik kezdeményezője, feszóIalhasson és elmondhassa, hogy ez miért volna fontos. Egry Attila (alpolgármester) szavazásra bocsátja dr. Erőss Gábor ügyrendi javaslatát, mely szerint biztosítsanak hozzászólási jogot Románné Bolba Márta evangélikus lelkésznek. Megállapítja, hogy a Képviselő-testület 5 igen, 7 nem, 1 tartózkodással nem fogadta el a javaslatot.” És azán persze magát az előterjesztést is leszavazták. Azt szeretik, ha a szegények kettős kiszolgáltatottságban élnek: csak az az információ jut el hozzájuk, amit kegyesen, egyedi alapon, esetleg megosztanak velük, és így eladósodva függőségi helyzetbe kerülnek, a kilakoltatás állandó fenyegetettségében élve elveszítik maradék szabadságukat, csorbul emberi méltóságuk. Kiszolgáltatottá válva nem veszélyeztetik, nem veszélyeztethetik a Fidesz egyeduralmát.

Szót emeltem a kerület ingatlanvagyonának elkótyavetyélése ellen is: az ellen, hogy szociális bérlakások létesítése és a borzasztóan leromlott állapotú kerületi társasházak, bérházak érdemi felújítása helyett dobra verik a maradék bérlakásállományt, olyanoknak juttatva tulajdont, akik sem a saját lakásukat fenntartani, sem az épületeket az összeomlástól megmenteni nem fogják tudni.

Ehhez kapcsolódik, hogy az ún. kvótavitában is igyekeztem felhívni a figyelmet az egészségügy drámai helyzetére, ami közvetlen és súlyos kihatással van a józsefvárosiak életére. Szó szerint. És a Kossuth téri PM-es polgári engedetlenségi akcióból is kivettem a részemet – el is vittek a rendőrök.

Megírtam, amikor az egyik kerületünkben működő, egyetemi klinikája ezt a hirdetést jelentette meg: „A Semmelweis Egyetem VIII. kerületében lévő klinikájára várunk önkénteseket az alábbi feladatokra: adminisztrációs tevékenység (...), beteg vizsgálatra kísérése. Várjuk továbbá betegágy melletti feladatok (etetés, itatás, ágyneműcsere, illetve a programban meghatározott feladatok) ellátására is az önkéntes munkához kedvet érző jelentkezőket...". Nagyon nagy a baj! Egyébként (mivel a személyes példaadás is fontos): nemcsak beszéltem az egészséges környezetet fenyegető fakivágásokról vagy a magyar egészségügy kivéreztetéséről, de egy kórházban önkénteskedtem is 2016-ban.

1920, 1944, 1956

Elvállaltam olyan feladatot is, ami elsőre meglepő lehet: tagságot a Trianon-emlékmű pályázatának elbírálására létrejött bizottságban. Azt hiszem, mindenki meg volt lepődve (én is), amikor végül én javasoltam két emlékmű-tervet elfogadásra (egyikük szép, modern és absztrakt volt, mégis kifejező: igen, Trianont kifejező), a másik pedig, a kiírásnak megfelelően (óvoda, iskola közelsége) modern és interaktív… de a Fidesz-többség inkább lefújta az egész pályázatot, és csak 2 év múlva lesz emlékmű…

Ha már a szimbolikus politikánál tartunk, november 4-én, az erről szóló cikkemet cenzúrázta (egyáltalán nem közölte le!) a Józsefváros Újság. Persze mást nem is vártunk az új magyar önkényuralmi rendszertől. Mindenestre az 56-os forradalom leverésének 60. évfordulóján ismét a mártír Angyal István Ferencvárosi szobránál tartottunk megemlékezést, ahol elmondtam: „…Bibó István ma 60 éve, ezen a reggelen ezt üzente a Parlamentből: „A magyar népet felszólítom, hogy a (…) bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen…”. Ma ennél is többre van szükség: aktív (de békés!) ellenállásra: ápolónők és újságírók, közmunkások és pedagógusok, bolti eladók és nyugdíjasok, „operátorok” – vagyis munkások – és egyetemisták szövetségére.”

Nem is nagyon volt tüntetés, amit kihagytam volna: a Tanítanék mozgalom demonstrációitól a menekültek („Ahmed H”) melletti szolidaritási tüntetésen, a lakhatási meneten és a sajtószabadság melletti kiálláson, Rehab Critical Mass-on és a Meleg Méltóság Menetén át a Roma büszkeség menetéig: mindenütt ott voltam, ahol az elnyomottak és megalázottak felemelték a szavukat, a fejüket. Kiálltam azokért, akikért senki más, így a Tavaszmező utcából kilakoltatott Roma Parlamentért és Phralipéért.

S ha kellett, végül én magam húztam leplet egy olyan szobor „fejére”, amelyet a Ferencvárost és Józsefvárost elválasztó Üllői út 9. kerületi oldalán akartak felállítani, s szégyenére vált volna az egész Fővárosnak. A szoborállítást meghiúsítottuk.

Átláthatóság és korrupció

Egész évben tovább folytattam harcomat az átláthatóságért, a társasházak felújítása, a Mengyi „Mennyi?” Rolanddal hírbe hozott polgármesteri főtanácsadó, kerületi Fidesz-elnök, a bizottsági ülések jegyzőkönyveinek nyilvánossága és az Orczy-kert ügyében egyaránt.

Korrupciós ügyek: végre nyomozni kezdett a rendőrség az Auróra utcai rendelő offshore-hátterű felújítása kacsán, aminek ügyében korábban én is több különböző hatósághoz fordultam, és az Önkormányzatnak is nekiszegeztem néhány kérdést, ami feltűnően idegessé tette az alpolgármestert. Nem csoda! A botrányba belebukhat az egész Kocsis-rezsim: ugyanis Uruguayig, Lichtensteinig, Ciprusig érő, szövevényes, részben offshore céghálóba gabalyodott Józsefváros. Az Auróra utcai rendelőt felújító és a Trefort utcai Hunyady-palotát csökkentett áron megszerző üzleti kör tulajdonosai rejtőzködnek, az uruguayi referencia pedig, mint kiderült: kamu volt. A Fideszes Kocsis Máté vezette Józsefvárosi Önkormányzat csütörtöki határozatával eladott egy 4200 m2-es palotanegyedi ingatlant annak a Georosco-nak, amelynek korábban elővásárlási jogot biztosított (s amellyel az MSZP-SZDSZ-es kerületvezetés még 2006-ban kezdett üzletelni). Ennek tulajdonosa a Borzován János, Rogán Antal udvari szállítójának érdekkörébe tartozó uruguayi BAU R.S.I., illetve az EU-line; utóbbi a 2016-ban átadott, felújított Auróra utcai rendelő méregdrága felújításában is érdekelt. A Trefort utcai ügylet kapcsán az offshore-gyanús cég képviselője „büntetőjogi felelőssége tudatában” nyilatkozott róla, hogy vállalata átlátható. A testületi ülésen feltett kérdésemre Sára Botond alpolgármester nem volt hajlandó megnevezni a tényleges tulajdonost. Reméljük, a nyomozás fényt derít a titkokra.

A helyi Fidesz és Kocsis Máté polgármester, aki, mint kiderítettem, egyik fő partnere volt Simicska Lajosnak, különböző kedvezményeket biztosítva cégének, amíg az kegyvesztett nem lett, később annál vehemensebben vett részt – akár jogellenes lépésekkel is – az ex-haverral való leszámolásban… bár a Fővárostól távol továbbra is együttműködött vele.

Levegő- és életminőség

Már a bevezetésben írtam az Orczy-kertről. De voltak más zöld-ügyek is 2016-ban. Rendszeresen felhívtam a figyelmet a kerületben tapasztalható légszennyezettségre, és kidolgoztam, korábbi vállalásomhoz híven (a Képviselőtestület felhatalmazásával!) Józsefváros éghajlatváltozás-stratégiáját, illetve annak első változatát: még sok egyeztetésre lesz szükség; de a cél, hogy zöld mintakerület legyen Józsefvárosból, ahol jó élni, nem sülünk meg, s amikor épp „megsülünk”, akkor segítjük a sérülékeny csoportokat és lakókat: időseket, kismamákat, gyerekeket, hogy átvészeljék, túléljék…

A légszennyezés persze nem ismer határokat, így a Városligetben is aktív voltam, az egyik tüntetésen beszédet mondtam, és lelepleztem a 8. kerületi jegyzőt, aki a favágóknak maga adta ki a városligeti jogsértő birtokvédelmi engedélyt.

Ne felejtsük el azt se: kerületünk polgármestere hivatalból a Fővárosi Közgyűlés tagja is, sőt: fővárosi tanácsnok. Ehhez képest Kocsis Máté simán leszavazta a Fővárosi Közgyűlésben a Párbeszéd és a Levegő Munkacsoport szmogriadós javaslatát. Hadd fulladjunk meg?!

Az élet- (és étel-!)minőségünket befolyásoló témák közé tartozik az a júniusi előterjesztésem is, amely az ún. TTIP, hivatalos nevén transzatlanti befektetési és kereskedelmi partnerség (TTIP) kapcsán javasolt állásfoglalást. A formálódó TTIP-egyezmény többek között:

• Jelentősen korlátozná lehetőségeinket a klíma védelmére.
• Nem tartalmazza azt az évtizedek óta érvényben lévő jogát az országoknak, hogy korlátozhatják a kereskedelmet az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme, illetve a kimerülő természeti erőforrások megőrzése érdekében.
• Nem tartalmazza az uniós elővigyázatossági elvét. Így eláraszthatnának minket a kockázatos vegyi anyagok, a növényvédő szerek, és megrekednének a korlátozás alatt álló anyagok kivonásáról szóló tárgyalások.
• Az emberek egészségének megőrzése és a környezet védelme helyett a nagyvállalatok érdekei dominálnák az európai és az amerikai társadalom működését.

A fentiek fokozottan érintik Józsefváros lakosait, mivel ők (anyagi helyzetükből adódóan) a TTIP esetleges elfogadása esetén dömpingáron beáramló rossz minőségű élelmiszerekkel és (a kerület földrajzi, urbanisztikai adottságaiból adódóan) a klímaváltozással szemben is védetlenebbek az átlagnál. Ez lett volna maga a javaslat: „Józsefváros csatlakozik a 2016. április 21-i Barcelonai Nyilatkozathoz és felszólítja a Magyar Kormány tárgyalódelegációját, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a nyilvánosság előtt folyjanak a tárgyalások, és Magyarország mondjon nemet a jelenleg tervezett TTIP-egyezményre!” Ez is olyan előterjesztés volt persze (persze?!), amit napirendre sem engedett venni a Fidesz-többség. Mit nekik a kerületiek egészsége?! Szóra sem érdemes!

Közvécék és közmeghallgatás

Több ízben bevittem a helyi civilek, lakók kérdéseit, felvetéseit a Testület elé, a legkülönbözőbb témákban: pl. a hiányzó közvécék ügyében.

A Kettős Mérce is beszámolt a decemberi viharos közmeghallgatásról, Kocsis Máté ámokfutásáról, és külön a felszólalásomról is. Így országos nyilvánosságot kapott az a jelenet, amikor a civilekbe a közmeghallgatáson (!) próbálták belefojtani a szót – de én nem hagytam.

Mit fogadtak még el a javaslataim közül? Például azt, hogy ha már házassági évfordulós ajándékot adnak a pároknak, kapjanak azok is, akik a „veszélyes zónában” vannak: a 10 és 20 éve házasok, ne csak az arany- és gyémántlakodalmukat ünneplők; büszke is erre az önkormányzat; de persze, hogy ki tette a javaslatot, azt nem említik. Továbbá: a költségvetéshez benyújtott módosító indítványaim közül a fontosabbakat (pl.: több pénz jusson szociális ellátásra) lesöpörték, de azt az egyet, amiben az óvodákban zajló iskolai előkészítő foglalkozásoknak javasoltam plusz-forrást biztosítani, elfogadták; így egy kicsit több jut esélyteremtésre.

Továbbá: civilek és jómagam kezdeményezésére Józsefváros eltörölte a kilakoltatásokat megkönnyítő, alkotmányellenes lakásrendelet-passzust – s legalább visszamenőleg nem alkalmazzák a kilakoltatásokat megkönnyítő szigorításokat.

Iskolák és korcsolyázás

El nem évülő bűne az önkormányzatnak, hogy szó nélkül tűrte az iskolák elvételét, pedig volt konkrét előterjesztésem is a témában, amit lesöpörtek; csak néhány iskolai vécéért küzdött, egyébként zokszó nélkül odaadta a kerület patinás iskoláit a feladatára teljesen alkalmatlan iskolafenntartónak és -működtetőnek, a KLIK-nek. Természetesen támogattam a sztrájkoló pedagógusokat és az iskolák előtt tiltakozó szülőket – anélkül, hogy „rátelepedtem” volna a mozgalmukra. De büszke vagyok a józsefvárosi szülőkre, tanítókra, tanárokra, óvodapedagógusokra, hogy kiállnak a jogaikért!

Különben sem igaz, hogy ne volnának itt jó dolgok. Szeretek itt élni; és a korcsolyapálya is szuper, a fiaim (főleg a kicsi) imádják! Volt, hogy csak a gúny, a játékos polgári engedetlenség eszközével lepleztük le a rendpárti Fidesz-rezsim bornírt ostobaságát, mint mikor labdázni mentünk a fiammal egy parkba (a Mátyás térre), ahol a kerület tiltja (!) a labdázást. Labdázni jó!

Szintén a „pozitívumok rovatba” tartozik a kerület gazdag kulturális öröksége, amire méltán büszke; így én is örömmel vettem részt például Fiedler Frigyes, a kiváló festő emléktáblájának avatásán.  S – fájdalmasan gyakran – megemlékeztem azokról a kiváló emberekről, nagy művészekről is, akik a kerülethez kötődnek, s 2016-ban hunytak el: így Psota Irénről vagy Lux Elviráról is.

Idén harcolok tovább Rozi néniért s a többi, egészségre ártalmas, dohos, penészes lakásban didergő józsefvárosiért: a lakhatási szegénység ellen, s az Orczy-kert maradék fáiért. S mindenért, ami fontos Nektek! Gyertek velem, gyertek velünk!

Józsefváros hadilábon áll az átláthatósággal; bár harcos fellépésemmel kisebb részeredményeket sikerült már elérni. Ugyanez a hosszú küzdelem jellemzi a társasházak felújításának ügyét.

Idén februárban munkacsoportként indult, novembertől ideiglenes bizottságként működik a társasházi felújítási pályázatokat elbíráló grémium, amely évi bő félmilliárdról dönt (egyébként általában: jól és konszenzussal). Ha én nem volnék a tagja, csak fideszes-jobbikos képviselők volnának. Addig vertem az asztalt az év során, míg mostanra sikerült elérni, hogy e sokszázmilliós keret felett rendelkező önkormányzati bizottságban érvénybe lépjenek bizonyos összeférhetetlenségi szabályok. A Bizottság elnökének, Gondos Juditnak a cége, köztudomásúlag, számos ház közös képviselője. Érdekes lenne, ha a saját házainak szavazna meg nagy pénzeket. Egy év kellett, míg megértette, hogy ez miért (volna) botrányos.

A többi, a bizottsággá alakuláskor most újra megfogalmazott javaslatomat már mind leszavazták. Az átláthatóságból nem kérnek. Leszavazták…

• Azt, amely az előterjesztések honlapon való nyilvánosságra hozatalát célozta.
• Azt, amely az előterjesztések átnézésére 3 helyett 8 napot irányzott volna elő. (Pénteken küldik, hétfőn van az ülés! Hiába mondtam, hogy ez családellenes lépés, a Fidesz-KDNP-t csak az Orbán-család érdekli, más család nem).
• Azt, hogy rendkívüli ülést ne 1, hanem 2-napos határidővel lehessen csak összehívni (tudni kell, hogy ezek a pályázatok hetekig-hónapokig készülnek, rendkívüli ülésnek eleve semmi értelme).
• Azt, hogy nem-fideszes szakértők is részt vehessenek az ülésen (vagyis ne csak a Bizottság mint testület – tehát a Fideszes többség –, hanem annak bármely tagja is meghívhasson vendéget, tanácskozási joggal).
• Azt, amely eltörölte volna az abszurd (1 perces!) felszólalási időkorlátokat.
• És a pénzügyi átláthatóságot is leszavazták, amit így szövegeztem meg:

„A bizottság üléseinek állandó (nyilvános és sorrendben első) napirendi pontja beszámoló:

1. A megelőző időszakban történt pályázati kifizetésekről,
2. A Bizottság számára tárgyévben még rendelkezésére álló – felújítási pályázatokra felhasználható – összegről.”

A józsefvárosi Fidesz tehát arra törekszik, minél kevesebben és minél kevésbé lássák át, mire-hogyan megy el évi félmilliárd. Nagy felelősség a számomra, hogy – a fenti javaslataim elutasítása miatt – nekem kell őrkutyaként tovább ugatnom.

(Fotó: Kétfarkú Kutya Párt)

 Érdemi vita és ellenérvek nélkül, sunyi módon szavazta le a Kocsis Máté vezette Fidesz-többség az Orczy-kerti famészárlás megfékezését és a következmények enyhítését célzó javaslataimat ma a Józsefvárosi Képviselőtestület ülésén. Eddig mosták kezeiket: „semmi közük a beruházáshoz”, a fakivágásokhoz, most viszont megállapodást kötnek a beruházó Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE) – csak nem a kerületiek szempontjából fontos kérdésekben.

Az eredeti, Kocsis-féle előterjesztés főleg arról szólt, hogy hogyan sajtózzák meg a facsemetéket, amik a kivágott fákat „pótolják”, meg hogy hány forintot fizet a kivágott fák után az NKE.

...De legalább közvetve bevallották, hogy eddig hazudtak: már eddig is beleszólhatott volna a kerület a józsefvárosiak és ferencvárosiak közös kedvencének, az Orczy-kertnek a sorsába. Másnak is sikerült. És nem is csak az árnyat adó fákról, a tiszta levegőről van szó: az egészséges környezethez való jogunkról – amit a Fidesz megtagad tőlünk. Nyaranta sok-sok ember hal meg a városi hősziget-jelenség miatt, ami az NKE új betonmonstrumai és a fakivágások miatt tovább súlyosbodik. Javaslatom ezt a problémát is megpróbálta volna kezelni, hiszen emberek élete forog kockán!

De ha egészségről, környezetről szólok egy testületi ülésen, mintha a falnak beszélnék. Csak a pénz és a beton számít: „A Felek folyamatosan aktualizálják az átutalásra kerülő összeget a fapótlási és kompenzációfizetési kötelezettségre vonatkozó hatósági döntések függvényében”. …Aki járt mostanában az Orczy-kertben, nem hisz a szemének: gigászi méretű betonfalanszter épül a fák helyén.

Javaslataimat a Fideszesek nem is vitatták érdemben. Orlóczi Lászlónak, a Fűvészkert igazgatójának, Kocsis Máté környezetvédelmi tanácsadójának jutott az a szerep, hogy „megkritizálja” a javaslataimat, de szakmai ellenérvei neki sem voltak, sőt! Ő is csak abba tudott belekötni, hogy, úgymond, „nem kényszeríthetjük semmire az NKE-t”. De persze a javaslatban ilyesmi nem is szerepelt. Meg még mondott pár dolgot, ami tényszerűen nem igaz: hogy a fakataszter nyilvános, meg hogy a beruházás tervei is azok. Hagyjuk is!...

A Fidesz pedig gyáván megnyomta a „nem” gombot. Lássuk, mire mondtak nemet! Íme a javaslatom:

MÓDOSÍTÓ JAVASLAT

 „Javaslat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel történő együttműködési megállapodás megkötésére” tárgyú előterjesztéshez

Józsefváros - NKE együttműködési megállapodáshoz:

1. Az NKE és a Kerület együttműködésének elsődleges célja a további fakivágások és fapusztulás megelőzése. Ennek érdekében:

• Nyilvánosságra hozzák a további építési ütemek tervét és a fakatasztert,
• A további ütemek tervezésénél a fakivágások elkerülésére törekszenek,
• Józsefváros és az NKE mint Beruházó közösen keresik meg a Fővárost azzal az igénnyel, hogy a Beruházás területén érintett fákat a jövőben a Főváros által beszerzett faátültető géppel ültessék át, a kerület határain belül,
• A beruházás során ki nem vágott, de megbolygatott gyökerű fákra fokozottan ügyelnek, a jövőben kerülik a fák gyökérzetének „körbeásását”, a megdőlő fákat megtámasztják.

2. Az NKE és a Kerület együttműködésének másik alapvető célja a fák természetbeni pótlása. Ennek érdekében:

• Az eddigi szakmai és lakossági faültetési javaslatokon felüli is keresik a lehetőségét a kerületben további fák elültetésének,
• Törekszenek arra, hogy fiatal facsemeték helyett minél idősebb (akár 20-30 éves) fákkal pótolják a kivágott fákat,
• A pénzbeli megváltás helyett is a lehető legnagyobb mértékben faültetéseket (valamint bokor és cserjeültetéseket) vállalnak.

3. Az Orczy-negyedben a beruházás és a fakivágások következtében megnövekedő légszennyeződés és felerősödő hősziget hatás következményeinek mérséklésére intézkedési tervet dolgoznak ki. Ennek része többek között:

• Hőhullámok esetén a lakosság vízzel való ellátása, idős emberek gondozása,
• Árnyékolástechnikai megoldások (szaktanácsadás, kivitelezés stb.) a környéken lakóknak,
• Az egyetem hallgatóinak bevonása a zöldfelületek gondozásába, öntözésébe,
• Forgalomcsillapítási megoldások közös keresése,
• építőanyagoknál, burkolatoknál hővisszaverő, hőt el nem nyelő burkolatok alkalmazása az NKE beruházás további ütemeinél,
• párakapuk, ivókutak stb.

4. Egyetem, fenntarthatóság, társadalmi felelősségvállalás:

• Együttműködnek abban, hogy az Egyetem hallgatói önkéntesként minél több helyi szociális és fenntarthatósági projektben vegyenek részt (zöldudvarok kialakítása, egészségre ártalmas, penészes, dohos lakások „ártalommentesítése” stb.).
• Lehetőség szerint a fenntarthatósági modulokat is beépítenek az egyetemi curriculumba, kerületben végzett gyakorlati képzéssel, terepmunkával kiegészítve.

A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a fenti módosítások képezzek a határozat mellékletét és a határozati javaslat az alábbi 4. ponttal egészüljön ki:

4. felkéri a polgármestert, hogy a határozat mellékletét képező módosító javaslatok tárgyában kezdeményezzen tárgyalásokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel.

Felelős:           polgármester

Határidő:        2016. december 15.

Budapest, 2016. december 1.

Dr. Erőss Gábor

       képviselő

Törvényességi ellenőrzés:

Danada-Rimán Edina

jegyző

nevében és megbízásából

Mészár Erika

     aljegyző

______________________________

Kép: a héten gerillaültettünk néhány fát az Orczy-kertben a "Ligetben a Ligetvédők" csapatával (én kék dzsekiben, ásóval).

Az Istvánffy András Alapjövedelem-ellenes cikkére írt válaszomra több viszonválasz is érkezett. Donald Trumptól jött a legfrappánsabb. Istvánffy András ugyanakkor leragadt a migráció problémájánál, ami egy fontos részkérdés – de mégsem ez a lényeg. Bár divattéma. Úgyhogy: lássuk először ezt, aztán jöhet Trump!

Azzal kezdem, amivel az előző cikket befejeztem: ha majd lesz globális FNA, az lesz az igazi. De addig se hagyjuk nyomorban és létbizonytalanságban élni se a hazai, se az európai szegényeket, munkásokat, alsó középosztálybelieket! És akkor még egyszer: az Alapjövedelem NEM dologtalanná teszi az embereket, hanem a nincstelenséget és a létbizonytalanságot (utóbbira Trump kapcsán még visszatérek) számolja fel, és a fizetéseket (igen, a fizetéseket) emeli meg.

Akkor most néhány technikai részlet (aki eddig nem hagyta abba az olvasást, most fogja…). A legfontosabb, hogy a Párbeszéd Alapjövedelem-koncepciójában az, aki munkavállaló, az az adórendszeren keresztül jut hozzá az Alapjövedelemhez. Konkrétan: a nettó fizetése nő az adójóváírás és az ún. negatív adó révén, vagyis a külföldi munkavállalók bére ugyanolyan mértékben nőne, mint a magyaroké. A gazdasági bevándorlók egyetlen alcsoportja, amely nem volna jogosult, az a munkanélkülivé váló munkavállalók (!) csoportja, ők is csak itt-tartózkodásuk első 8 évében – számukra egy új baloldali kormány ki tud alakítani egy olyan ellátórendszert, amely méltányos ellátást biztosít (és itt akkor jöhet a jóléti állam!). Az Alapjövedelem nem létrehozná, hanem felszámolná azt a kasztrendszert, amely jelenleg jellemző a társadalomra: tartós munkanélküliek, jogaiktól megfosztott „kölcsönmunkások” és alulfizetett bérrabszolgák egyfelől, szorongó alsó középosztály másfelől, dőzsölő elit a „csúcson”. Az egész koncepció lényege, hogy mindenki egyenlő. S igen, ha már folyton ez a téma: a külföldi munkavállalók is.

Az összegről: igen, az 50 ezer nem sok, ezt már megbeszéltük. De azt továbbra sem értem, miért ellenérv az, hogy nem tudjuk elhozni a Kánaánt? Akkor maradjon a nyomor? Az ellátásból kizuhanók 0 forintjához képest az 50 ezer nem kevés. S hogy miért szűnteti meg a munkakényszert? Három okból. Egy: nem kényszerül a munkavállaló az első ajánlatot elfogadni, van ideje jobbat keresni a piacon, s ugyanez igaz arra is, ha ki akar szállni: megteheti, hogy otthagyja azt a helyet, ahol kiszipolyozzák, esetleg munkahelyi zaklatásnak van kitéve – ha felmond, akkor sem semmibe hullik. Kettő: megszűnteti azt a kényszert, hogy el kell vállalni a közmunkát, ha az ember kapni akarja a „segélyt”. Három: megszűnteti azt az állapotot, hogy éhbérért, létminimum alatti nettóért kell dolgozni – vagyis felszámolja a bérrabszolgaságot. De nem a munkától veszi el a kedvet: részben azért nem, amit Domonkos Tamás írt itt, részben azért, amit  „B.F.” ír: „mi itt a baloldalon, nem gondoljuk azt, hogy az Ember (az általános) alapvetően lusta, tehetetlen és tenni nem akaró lény lenne”. De a legnyomósabb érv, amit Szalai Júlia mond erről: „A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben leggyakrabban felhozott érv, hogy „lenevel” a munkáról. Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy a szegények nem kis részben azért szegények, mert „dologtalanok”, a valós tények erre rácáfolnak. Kutatásokból tudjuk: a legszegényebbek több időt fordítanak munkára, mint a szerencsés többség. Csakhogy az ő munkájuk láthatatlan marad az informális gazdaság és a háztartások közötti szívességi munkacserék vastag függönye mögött.”

Völgyesi Krisztián és Kanász-Nagy Máté másfelől közelítenek, és az FNA/ Alapjövedelem helyett a jóléti állam újjáépítését, illetve a rászorultsági alapú és feltételekhez kötött támogatásokat látják járható útnak. Ez egy jó vita – de már régóta zajlik. Egy ideálisan működő jóléti állam esetén tényleg nincs szükség Alapjövedelemre, de ettől nem csak Magyarország, még Svédország is nagyon messze van. Még ha meg is volna a jószándék, a „közpolitikák célzása” akkor sem működne: épp a legelesettebbeknek a legnagyobb az esélyük, hogy kihulljanak a rostán. Növelni kell az elérést, bővíteni a szolgáltatásokat, az aktív munkaerőpiaci eszközöktől a Biztos Kezdet gyerekházakig, de tévedés azt hinni, hogy ezek egy szép napon mindenkit el fognak érni. Kell egy biztos alap, amire építhetünk. Egy kis pénz, amit akkor is megkap a munkanélküli, hogy buszjegyet vehessen bemenni állásinterjúra, ha a munkaügyi központ történetesen nem támogatja a buszjegy-vásárlását stb.

Korábban már írtam róla, hogy: „Magyarországon nem csak a szegénység a baj – bár ez a legnagyobb baj —, hanem az is, hogy nagyon könnyű lecsúszni a társadalom középső rétegeiből is (egy válás, egy devizahitel… és kész a baj). Ennek a létbizonytalanságnak az orvoslására is jó az Alapjövedelem.” (Jön Donald Trump!...)

Elnézést a hosszú önidézetért, de ez alapvető kérdés – érdemes tisztázni. A jóléti állam (újra)teremtésének alapfeltétele ugyanis, hogy ismerjük a „rászorulókat” célzó szociálpolitika kudarcainak tanulságait. A rendszeres szociális segély kapcsán „szembe kell nézni pl. azzal, hogy a rászorulók jelentős részéhez nem szokott eljutni a támogatás. Becslésünk szerint a jogosultak között is több mint 40 százalék nem kapja meg a támogatást, részben a jogosultak gyenge informáltsága, részben a segély stigmatizáló hatása miatt” – írja Firle Réka és Szabó Péter András a Közpénzügyi füzetek 2007. áprilisi számában. Volt olyan támogatás, még bőven azelőtt, hogy a Fidesz lebontotta volna a szociális intézményrendszert, amelyet a rászorulók többsége (!) nem kapott meg: „A lakhatási támogatások kezdettől zsugoriak és szegényesek voltak. Az átlagos rezsi 2002-ben havi 23 ezer forint volt, az átlagos támogatás pedig — amit a rászorulók kevesebb mint harmada kapott meg — 1800 forint.” (Bass László–Ferge Zsuzsa– Márton Izabella: Gyorsjelentés a szegényedésről, 2000–2003). Éppen ez szól, minden hibájuk ellenére, az univerzális, alanyi jogon járó juttatások mellett. A családi pótlékot például tényleg minden magyar gyerek megkapja. Nem 33 százalék, nem 70 százalék, nem 90 százalék, hanem 100 százalék. Márpedig a létalap biztosítása nem lehet mérlegelés tárgya. Nem bízhatjuk – az ott dolgozók minden jó szándéka dacára – természetükből fakadóan tökéletlen intézményekre: központokra, szervekre, bizottságokra, hogy a túlélés elemi alapját biztosítsák. A rászorulókat egyébként nem is csak nálunk nehéz megtalálni, a célzás nem is csak nálunk ilyen pontatlan: „az OECD tagországokra vonatkozó tanulmányok eredményeit összegezve Hernandez, Malherbet és Pellizzari (2004) megállapítja, hogy az igénybevételi arány a legtöbb esetben 40 és 80 százalék között ingadozik.” (Firle és Szabó, id. mű). Tehát a lejobb „jóléti államokban” is csak 80%! Persze hazánkban lehet a mostaninál sokkal jobban csinálni, eljutni a 30%-ról a 80%-ra; de akkor is évekig tart, míg a pályaelhagyó szociális munkásokat visszacsábítjuk, az önkormányzati ügyintézőket átképezzük stb. S évekig tart az is, míg a kompetenciaalapú, kooperatív és inkluzív pedagógiát gyakorló óvodák, iskolák biztosítani tudják az esélyteremtést; évekig, míg betöltjük a betöltetlen háziorvosi és védőnői praxisokat stb., stb. De nem várhatunk! Végül, de nem utolsósorban: az „okos” és tényleges eredményt hozó oktatás-, foglalkoztatás-, egészség- vagy szociálpolitika előfeltétele: az emberi méltósághoz, az emberhez méltó élethez nélkülözhetetlen létalap megteremtése. Ha egyszer a nincstelenségben élő kismamák egyoldalú táplálkozása prenatális károsodásokat okoz, kell hogy jusson nekik havi 75 ezer forint. Ha egyszer a gyerekek tömegei éheznek, s ezért sem tudnak a tanulásra koncentrálni, kell hogy jusson nekik havi 25 ezer forint. Ha egyszer három hónap alatt nem lehet munkát találni (sőt: gyakran kilenc alatt sem), kell hogy jusson a tartósan munka nélkülieknek havi 50 ezer forint.

Fölösleges szembeállítani vele, hiszen az Alapjövedelem része lehet a jóléti államnak: „Míg az állásvesztés ma gyakran gyors lecsúszáshoz vezet, az Alapjövedelemmel mindenki megőrizhetné a foglalkoztathatóságát, így javulna a munkakínálat (pl. visszaszorulnának a létbizonytalanság okozta szorongásból fakadó mentális- és szenvedélybetegségek).” (lásd: itt)

És akkor jöjjön Trump! Elemzések százai foglalkoztak a győzelmével. Először azt hitte mindenki, a szegények szavaztak rá, aztán kiderült, nem a szegények, hanem az elszegényedők, az elszegényedéstől tartók. Nem annyira a munkanélküliek, mint inkább a munkanélküliségtől és az adósságcsapdától félők, azok, akik úgy élik meg, hogy bármikor kicsúszhat a lábuk alól a talaj, akiket megbénít, elkeserít, feldühit vagy szorongással tölt el a létbizonytalanság, még ha történetesen van is éppen munkájuk és (még!) tudják is fizetni a törlesztőrészleteket. Van erre jó szó, csak „csúnya”: a prekariátus. Az Alapjövedelem ezért Trump győzelmére is csattanós válasz. Meg a Brexitre, meg Norbert Hoferre, meg Le Penre stb.: nem az a lényeg, hogy pénzt ad, hanem hogy valami kevésbé kézzel fogható, mégis alapvető, pótolhatatlan és felbecsülhetetlen jószágot: létbiztonságot.

Az Alapjövedelemmel kicsavarjuk az elitellenességből tőkét kovácsoló új elit – Le Pen, Farage, Trump, Orbán – kezéből a félelmet, indulatokat szító demagógia fegyverét. És a borotvát.

_____________________________________________________________

A Reflektoron megjelent írásomat a szerk. engedélyével közlöm itt újra

Kép: a Heti Válasz fotója alapján

Sok-sok kemény vitám van és lesz a Kocsis Máté féle józsefvárosi vezetéssel, de most (meglehet, naivan) azért kértem (és kaptam!) lehetőséget a kerületi Trianon-emlékmű bírálóbizottságában való részvételre, mert... hátha...

...Hátha érkeznek olyan pályaművek, amelyek nem csak a jobboldalnak tetszenek, bár neki is, hanem lehetőleg mindenkinek. Vagy legalábbis nem --oldaliak.

Eldöntött tény, hogy (a Jobbik kezdeményezésére!...) Trianon emlékmű épül a kerületben. Vitathatom, hogy miért nem másra költik ezt a pénzt; de ez már eldőlt: 10 milliót szán erre a kerület. Eredetileg nem lettem volna a bírálóbizottság tagja, de a testületi ülésen kértem, hogy hadd legyek, ne csak a kettős állampolgárságot ellenző MSZP képviselője képviselje a "baloldalt" a sok jobboldali mellett. (S valóban: én nem csak a menekült-ellenes Fidesz-kampányt, de a románozós MSZP-kampányt is visszataszítónak tartottam annak idején). Erre a fideszesek először lefagytak. Aztán nemigen tehettek mást: beszavaztak engem is. (Ez nem pénzes megbízás!)

A bizottságban persze jobboldali többség van: Fidesz: 4, Jobbik: 1, Mszp: 1, Párbeszéd: 1. De hátha-hátha lesz olyan pályázó, és lesz olyan bölcs a többség, hogy nem maguknak akarnak emlékművet -- hanem mindenkinek. Ha nekik tényleg fontos Trianon, és nem csak eszközként használják azt, akkor így tesznek.

A pályázat viszonylag megengedő, nem köti meg nagyon a művészek kezét. A határidő: november 15, jövő kedd.

Van persze 3 nyomós ellenérv, amiknek tudatában vagyok:

A NER emlékezetpolitikájára nem jellemző a konszenzusteremtési hajlam. Sőt! És akkor finom voltam.

A másik megkérdőjelezi az én szerepemet is: eleve nem képviselőknek (vagyis politikusoknak) kellene döntenie.

A harmadik: kevés olyan pályázatról tudunk, ami ne lenne előre levajazva.

...De, mondom: hátha!

Apai nagyanyám egy Temesvárhoz közeli, bánáti faluból származott. A trianoni határon túlról. A magyarok harmada-fele rendelkezik valamilyen határon túl kötődéssel. Kár, hogy lejáratták a kifejezést -- különben most jönne, hogy: összetartozunk.

...Tényleg van helye a fájdalomnak -- ha nem is úgy! Nem egy sokadik kopjafára, turulra, vérző bronzszívre van szükség a közös emlékezéshez, a közös jövőhöz. Hanem valamiféle -- figyelem! -- eleven emlékműre!

Egy biztos: "jobboldaliak" és "baloldaliak" közös történelme ez. ...És most akkor nem is beszélek arról, hogy hogyan vezetett a dualizmus-kori Magyarország elnyomó nemzetségpolitikája (is) Trianonhoz, hisz' egy emlékmű amúgy sem magyaráz. Kérdéseket feltehet. S ha jó, akkor a kérdéseiben nincsen eleve benne a válasz.

Pályázzatok!

(A Wehrmachtból dezertált katonák emlékműve, Ulm)

November 4. Gyásznap. Ma 60 éve verték le a Forradalmat. Erre emlékezem ma a Párbeszéd Magyarországért elnökségének nevében.

De ’56 több volt mint „egyszerű” forradalom: nemcsak szabadságot követeltek a forradalmárok, hanem egyenlőséget is. Fellázadtak a politikai és gazdasági kizsákmányolás ellen egyaránt, munkás-önigazgatást akartak, munkástanácsokat hoztak létre.

És ezek a munkástanácsok még hónapokkal azután is működtek, hogy a szovjet tankok vérbe fojtották a Forradalmat.

A mai nap üzenete, innen a pesti munkáskerületek felől nézve ez: egy diktatúra nemcsak jogainkat korlátozza, nemcsak szabadságunkat tiporja el; mindig létrehozza a maga uralkodó osztályát, elitjét, amely az emberek milliót dönti rabszolgasorba. De a rabszolgák Spartacusként lázadnak fel újra meg újra.

Tamás Gáspár Miklós, írta, még a rendszerváltáskor: „’56 szocialista forradalom volt, talán az egyetlen a világtörténelemben”: vezeklő kommunisták indították el, vértanúi – Nagy Imre és Gimes Miklós, Maléter Pál és Angyal István (Angyal István, akinek a szobránál ma összegyűltünk!), Szabó János és Dudás József – baloldaliak voltak. A forradalom leginspirálóbb intézménye, a munkástanács maga volt a megvalósult baloldali-plebejus utópia. 56-ban TGM szerint „a szocialista konszenzus Mindszentytől Újhelyi Szilárdig és Vas Zoltánig mindenkit átfogott”. Nem ezt a konszenzust akarjuk újrateremteni – de szeretnék, ha legalább bekapcsolódhatna az elnyomottak hangja is az ünnepi kórusba.

És ez az üzenet ma is aktuális! Ezért javasolja a Párbeszéd ma az Alapjövedelem bevezetését Magyarországon, amely 10 millió magyarnak teremtene létbiztonságot, megduplázná a családi pótlékot, felszámolná a nincstelenséget, és radikális béremelést jelentene a dolgozó szegényeknek, a munkásoknak is.

Szabadság és egyenlőség nem elválasztható egymástól! Ezt üzeni a mártír Angyal István is.

Angyal István 1928-ban született Magyarbánhegyesen. Tanult vasbetonszerelőnek, de járt a bölcsészkarra is, 56-ban egy építőipari vállalatnál dolgozott építésvezetőként. Büszke volt rá, hogy csapata, a Tűzoltó utcai felkelők csupa munkásfiatalból áll.

Ám ez a rendszer elvette a munkásoktól még a munkás nevet is. Ma már csak operátornak hívják őket. És Orbán a nagytőkésekkel szövetkezve fokozza elviselhetetlenségig a kizsákmányolásukat. …De „egy nép azt mondta: „Elég volt.”” És tényleg! Aki teheti: menekül innen, mint a Forradalom leverése után. Elég volt! …Ezért javasolja a Párbeszéd ma a 4-napos munkahét bevezetését és a munkavállalói jogok radikális kiterjesztését Magyarországon; s ezért törölnénk el a tandíjat is: hogy a melósok gyerekei is továbbtanulhassanak. Itthon!

…Bibó István ma 60 éve, ezen a reggelen ezt üzente a Parlamentből: „A magyar népet felszólítom, hogy a (…) bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen…”. Ma ennél is többre van szükség: aktív (de békés!) ellenállásra: ápolónők és újságírók, közmunkások és pedagógusok, bolti eladók és nyugdíjasok, „operátorok” – vagyis munkások – és egyetemisták szövetségére.

Ne egymást vétózzuk, hanem az elnyomást! Ne egymás ellen harcoljunk, hanem a szabadságért és az egyenlőségért!

Köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok!

Cikket kért tőlem (mint a Párbeszéd önkormányzati képviselőjétől) Kocsis Máté kerületében a helyi lap, de mivel a válasz nem tetszett neki, inkább le se hozta. Úgy látszik, a revolverújságírás műfajával kísérletezik a szerkesztőség, de ez a próbálkozása befuccsolt. Marad a tömény Fidesz-propaganda. Az is elég émelyítő. Én '56-ot másképpen ünnepeltem -- ez nem teszett nekik. Legalább itt közlöm a cenzúrázott választ, amíg Mészáros a blog.hu-t is meg nem veszi...

A Főszerk. levele:

"Tisztelt Képviselő Urak!

Józsefváros október 23-ai ünnepségén a kerület vezetése mellett részt vett a 12 Fidesz-KDNP képviselő, valamit Jakabfy Tamás és Pintér Attila képviselők is. Önök, ha jól láttam, nem voltak jelen az eseményen. A távolmaradásuknak esetleg konkrét oka, vagy üzenete van?

 Kérem, ha úgy gondolják, osszák meg a szerkesztőséggel a távolmaradásuk okát, és véleményüket 1956-ról.

Amennyiben élni kívánnak a válaszadás lehetőségével, kérem, holnap 14 óráig küldjék el szerkesztőségünkbe, de telefonon is elérhető vagyok a 06 20 ... számon.

Előre is köszönöm a válaszukat,

Üdvözlettel, Nyerges Zoltán

szakmai igazgató, főszerkesztő

Józsefvárosi Média Központ

Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt."

Válaszom, ami a cenzúra áldozata lett:

Tegnap kaptam a helyi lap főszerkesztőjétől egy számonkérő levelet, hogy miért nem voltam ott idén a kerületi ’56-os rendezvényen. Örülök, hogy Főszerkesztő Úr éberen figyel, ki-hol jelenik meg, bár az Auróra utcai Rendelőintézetet felújító offshore-hátterű, hamis Uruguay-i referenciát megadó cég, és annak Rogán-közeli tulajdonosa, vagy éppen az Orczy-kert fáinak helyére 3 milliárdos lovardát építő Mészáros Lőrinc valahogy elkerülte a figyelmét.

Kérdésére válaszolva közlöm, hogy: az 1956-os Forradalmat idén részben egykori ’56-osok, részben a korábbi és a mostani autoriter rezsimet egyaránt elutasító fiatalok társaságában, nem a hivatalos ünnepségen, de itt, Józsefvárosban ünnepeltem. A kerületi rendezvényekre is járnék, ha ott, más kerületekhez hasonlóan, lehetőséget biztosítana Józsefváros vezetése arra, hogy – ellenzéki önkormányzati képviselőként – a hivatalos ünnepség részeként, méltó körülmények között helyezhessem el a Párbeszéd Magyarországért koszorúját. Ez eddig sajnos nem így volt, de bízom benne, hogy a jövőben így lesz.

József utcai lakosként a napokban fiaimmal megnéztük, kipróbáltuk a közeli Horváth Mihály téren berendezett emlékpark járműit, meséltem nekik a Forradalomról, a munkástanácsokról, Bibóról és az elnyomás természetéről. Csak azt nem értették: ha ki van írva a nagy fekete autóra, hogy „ruszkik haza!”, akkor a kormány most miért a szíriai Aleppóban kórházakat bombázó oroszokkal építtet nálunk atomerőművet.

Ha a zugújságírás, a hecckampányok és a pártpropaganda mellett a kerületiek életét érintő kérdések megvitatására is tér nyílik a lap hasábjain, akkor még ennél is nagyobb örömmel állok majd a lap rendelkezésére. Végül, hadd idézzem ’56 hősét, Bibó Istvánt: „A félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg (…): az egészséges közösségi akaratképződést meggátló vagy meghamisító választási rendszerek vagy választási visszaélések, puccsok és átmeneti diktatúrák.”

(fiaim futják körbe a Nagy Fekete Autót a Horváth Mihály téren)

A helyi lap elektronikusan is olvasható. A polgármester (névvel) 11-szer szerepel benne (+fotók), az ellenzéki képviselők együttvéve: nullaszor. Erre Mészáros Lőrinc is csettintene!