November 4. Gyásznap. Ma 60 éve verték le a Forradalmat. Erre emlékezem ma a Párbeszéd Magyarországért elnökségének nevében.

De ’56 több volt mint „egyszerű” forradalom: nemcsak szabadságot követeltek a forradalmárok, hanem egyenlőséget is. Fellázadtak a politikai és gazdasági kizsákmányolás ellen egyaránt, munkás-önigazgatást akartak, munkástanácsokat hoztak létre.

És ezek a munkástanácsok még hónapokkal azután is működtek, hogy a szovjet tankok vérbe fojtották a Forradalmat.

A mai nap üzenete, innen a pesti munkáskerületek felől nézve ez: egy diktatúra nemcsak jogainkat korlátozza, nemcsak szabadságunkat tiporja el; mindig létrehozza a maga uralkodó osztályát, elitjét, amely az emberek milliót dönti rabszolgasorba. De a rabszolgák Spartacusként lázadnak fel újra meg újra.

Tamás Gáspár Miklós, írta, még a rendszerváltáskor: „’56 szocialista forradalom volt, talán az egyetlen a világtörténelemben”: vezeklő kommunisták indították el, vértanúi – Nagy Imre és Gimes Miklós, Maléter Pál és Angyal István (Angyal István, akinek a szobránál ma összegyűltünk!), Szabó János és Dudás József – baloldaliak voltak. A forradalom leginspirálóbb intézménye, a munkástanács maga volt a megvalósult baloldali-plebejus utópia. 56-ban TGM szerint „a szocialista konszenzus Mindszentytől Újhelyi Szilárdig és Vas Zoltánig mindenkit átfogott”. Nem ezt a konszenzust akarjuk újrateremteni – de szeretnék, ha legalább bekapcsolódhatna az elnyomottak hangja is az ünnepi kórusba.

És ez az üzenet ma is aktuális! Ezért javasolja a Párbeszéd ma az Alapjövedelem bevezetését Magyarországon, amely 10 millió magyarnak teremtene létbiztonságot, megduplázná a családi pótlékot, felszámolná a nincstelenséget, és radikális béremelést jelentene a dolgozó szegényeknek, a munkásoknak is.

Szabadság és egyenlőség nem elválasztható egymástól! Ezt üzeni a mártír Angyal István is.

Angyal István 1928-ban született Magyarbánhegyesen. Tanult vasbetonszerelőnek, de járt a bölcsészkarra is, 56-ban egy építőipari vállalatnál dolgozott építésvezetőként. Büszke volt rá, hogy csapata, a Tűzoltó utcai felkelők csupa munkásfiatalból áll.

Ám ez a rendszer elvette a munkásoktól még a munkás nevet is. Ma már csak operátornak hívják őket. És Orbán a nagytőkésekkel szövetkezve fokozza elviselhetetlenségig a kizsákmányolásukat. …De „egy nép azt mondta: „Elég volt.”” És tényleg! Aki teheti: menekül innen, mint a Forradalom leverése után. Elég volt! …Ezért javasolja a Párbeszéd ma a 4-napos munkahét bevezetését és a munkavállalói jogok radikális kiterjesztését Magyarországon; s ezért törölnénk el a tandíjat is: hogy a melósok gyerekei is továbbtanulhassanak. Itthon!

…Bibó István ma 60 éve, ezen a reggelen ezt üzente a Parlamentből: „A magyar népet felszólítom, hogy a (…) bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen…”. Ma ennél is többre van szükség: aktív (de békés!) ellenállásra: ápolónők és újságírók, közmunkások és pedagógusok, bolti eladók és nyugdíjasok, „operátorok” – vagyis munkások – és egyetemisták szövetségére.

Ne egymást vétózzuk, hanem az elnyomást! Ne egymás ellen harcoljunk, hanem a szabadságért és az egyenlőségért!

Köszönöm, hogy meghallgattak, meghallgattatok!