Ismét Hoffmann Rózsát kell dicsérnem, mert a NEFMI tegnapi blogbejegyzésemben ismertetett hatásvizsgálata a szakmaiság csimborasszója a Fejlesztési Minisztérium itt ismertetendő előterjesztéséhez képest. Legfőbb ideje, hogy egy állatorvossal erősödjön az NFM csapata.

Először is rögzítsük ismét: már maga a Diákhitel megnevezés is csak egy kommunikációs trükk. Arról van ugyanis szó, hogy idéntől durván szűkítik a tandíjmentességet élvező hallgatók számát, s mindenki más -- aki nem krőzus -- tandíjhitelt lesz kénytelen felvenni. Ezt a tandíjhitelt keresztelték el "Diákhitel II"-nek.

Németh Lászlónénak ugyan nincsen diplomája, de most miniszterként ő dönthet arról, a magyar egyetemisták, főiskolások sorsa felől.

A Simicska-Nyerges duó képviselője szerint "Az előterjesztés célja a Nemzeti Reform Programban meghatározott szándéknak megfelelően a felsőfokú képzésben részt vevők arányának növelése illetve minden tanulni vágyó fiatal számára esélyt teremtsen a felsőoktatásban való részvételre függetlenül az egyén, illetve családja anyagi teherviselő képességétől. Továbbá a diplomásokon belül olyan szerkezeti elmozdulások ösztönzése, amely révén a versenyképességet növelő műszaki-természettudományos szakok nyernek teret a változó munkapiaci igények hatékonyabb kielégítése végett."

A helyesírási hibáktól, mondatból kihagyott szavaktól tekintsünk el, és nézzük a lényeget! Az első kérdésem: mennyiben nevezhető növelésnek az, ami csökkenés? Hiszen a továbbtanulók aránya még akkor is csökkenni fog, ha a féltandíjas ("rész-ösztöndíjas") férőhelyeket beleszámoljuk! A kormány pedig már a Széll Kálmán csomagban is a felsőoktatási kapacitások leépítése mellett kötelezte el magát.

A második kérdésem: milyen "térnyerés" az, amikor úgy nő a műszaki-természettudományi szakos hallgatók aránya, hogy pusztán kisebb mértékben csökken, mint a többié? Erre olyan büszkék? Tényleg lehet, hogy bedőltek a saját propagandájuknak?

Nem is tudom, mi a rosszabb, a cinizmus, vagy az ostobaság?

A harmadik: hogyhogy nem tud az NFM arról a kockázatról, amiről pedig a NEFMI is ír a saját hatásvizsgálati lapján (a röghöz kötés kapcsán)?! Pedig ez itt is érvényes: "A visszatérítési kötelezettség az alacsonyabb oktatási ráfordítással járó képzések iránti keresletet növeli (azaz praktikusan a jelenleg  bölcsész, jogász, gazdaságtudományi, társadalom tudományi képzéseket)". Vagyis kereslet pont nem azokra a képzésekre lesz, amiket a kormány, saját bevallása szerint, fontosnak tart. Ki a fene akar egész életére eladósodni?

Az űrlap kérdésére, miszerint: "Az intézkedés hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez?", a miniszter asszony (munkatársa) igennel felel. De hogy mennyivel? Arra a szakmai válaszuk ez: "nem számszerűsíthető". Emlékeztetőül: ez alapján a hatásvizsgálat alapján döntött (elvileg) a kormány.

A legtöbb rubrika üres. Azt megtudhatjuk, hogy 120 millió forintjába fáj a rendszer kialakítása az adófizetőknek. Ennyi volna a célzott kamattámogatás. De érdekes módon csak a 2013-as évben számolnak ilyen kiadással. Ennél sokkal érdekesebb, hogy ugyanezen a lapon teljesen elvetik a kamattámogatást, mondván "Egy ilyen konstrukció alkalmazása esetén fennáll a kockázata annak, hogy a felvett hitelt az államadósság növekedéseként kellene elszámolni." ...Akkor most mit is akarnak? Mi is lesz?

Az új diákhitel-konstrukcó bevezetésével az adminisztrációs terhek Némethné szerint nem nőnek. Ez valami vicc?

Hogy a környezeti hatásokról nincs mondanivalója a Fidesz-kormánynak, az nem lep meg, s hogy az intézkedésnek semmiféle veszélyét nem látják ("Jelenleg nem prognosztizálható kockázat"), nyilvánvaló.

...Schmitt Pál nincs tehát egyedül. Nem kivétel. Az Orbán-rendszer tipikus terméke. Belesimul a mezőnybe.