A felsőoktatási keretszámok durva lecsökkentéséről szóló titkos előterjesztés több szerző műve, akik egymással is ellentmondásba keverednek. A 16. oldalon hirtelen megjelenik egy szakértői szál (szerelmi szálnak jobban örültünk volna, de ez is megteszi): KSH-adatok a 18-évesek és az érettségizők számának várható alakulásáról… Ám "szakértői" szövegből is többféle van. Ezt a részt egy korábbi anyagból másolhatták ki mulya káderek: így fordulhat elő, hogy a 2011-2012 fordulóján készült anyag a 2005-ös mikrocenzus adatait ismerteti, azok alapján vetíti előre a folyamatokat és a 2007-es évről is mintegy jövő időben beszél: „Az érettségizők várható számában 2007 és 2013 között 5%-os csökkenés várható.” (16.o.) (Hogy ez az adat egyébként nem támasztja alá a drasztikus keretszám-csökkentést, azt most tegyük zárójelbe; de azért ne felejtsük el).

...Akkor most egy kis szájbarágás (elnézést!) – az Orbán-kormány a FELSŐOKTATÁSban tanulók 2012-ben hatályba lépő MEGFELEZÉSÉRŐL SZÓLÓ DÖNTÉSÉT HÉT ÉVVEL KORÁBBAN ELVÉGZETT BECSLÉSEKRE ALAPOZZA, miközben természetesen rendelkezésre állnának az érettségizők számáról friss és pontos tényadatok. A tévhitekre alapozott közpolitikát tehát lejárt-szavatosságú-tényekre alapozott közpolitikával párosítja a Fidesz.

Egy gyorsnaszád már csak ilyen: mindig meglepi az ellenséget! S ne legyen kétség: az ellenség mi, magyarok vagyunk.

De hogy bonyolódjon a képlet, váratlanul valódi, friss adatok is előbukkannak az előterjesztésben: „A felsőoktatás iránti igény 2011-ben sem csökkent. (…) A jelentkezők számának növekedését eredményezte - a demográfiai várakozásokkal ellentétben hatott -, és a gazdasági recesszió hatásaitól, a munkanélküliségtől való félelem következtében megnövekedett az érdeklődés a felsőoktatás iránt mind a most érettségizőknél, mind a korábbi években végzetteknél ” (17.o.) Azt most hagyjuk, hogy a mondat értelmetlen, mert azért ki lehet következtetni, miről szól: arról, hogy épp akkor akarják radikálisan csökkenteni a keretszámokat -- s nem is  csak az államilag finanszírozott férőhelyeket, a fizetősöket is (erről lásd tegnapi bejegyzésemet) --,  amikor épphogy nő a felsőoktatás iránti kereslet.

A Kormány (titokban bár, de) be is vallja, hogy a főiskolai-egyetemi képzésre való bejutás megnehezítésével az eleddig meglehetősen népszerűtlen felsőfokú szakképzés iránti keresletet akarja gerjeszteni: „az alapképzésben a minimális ponthatár 240 pontra emelésével, várhatóan nagyobb lehet az érdeklődés a felsőfokú szakképzés iránt, ahol a minimális ponthatár nem nő, marad a 140 pont.” (17.o.) Az innen is, onnan is kiszorulók jók lesznek köz- vagy segédmunkásnak.

S akik most olvasás közben elismerően csettintettek, mondván hogy a felsőfokú szakképzés jó irány, azok figyeljenek: a 20. oldali táblázatból kiderül, hogy a 2011-es 10 000 fő helyett 2012-ben a felsőfokú szakképzésre 3 000 államilag finanszírozott ("ösztöndíjas"), és 3 500 féltandíjas ("részösztöndíjas") keretet terveznek csupán, ami 70 (35) százalékos CSÖKKENÉS.

S akkor most jöjjön egy újabb önleleplező, BENNFELEJTETT MONDAT, mint annak idején Naszvadi államtitkár megjegyzése: „A magasabb pontszám következtében csökkenhet a természettudományos, informatikai és műszaki képzésekre jelentkezők aránya.” Vagyis a felfuttatni kívánt műszaki, természettudományi és informatikai szakokra még kevesebben fognak jelentkezni, pedig már eddig is gyakran lasszóval kellett összefogdosni a jelentkezőket. Még „szerencse”, hogy ezeknek az ún. kiemelt szakoknak az előnyben részesítése is (mint tegnap kifejtettem) csak egy a sok Fidesz-hazugság közül, így a valóságban lecsökkentett, nem pedig megnövelt keretszámokat nem lesz nehéz feltölteni.

...És most ugrunk a 36. oldalra, mert itt egyetlen mondatba összesűrítve találunk egy helyesírási és egy nyelvi hibát (gratulálunk a szerzőknek és az álamfőnek :-)), továbbá egy dupla önleleplezést. A társadalomtudományi képzésekről írva állapítja meg a kollektív szerzőgárda: „A diplomások a köz és felsőoktatásban, kulturális, szociális intézményekben, közigazgatásban, társadalomtudományi és egyéb kutatóintézetekben továbbra is jó elhelyezkedési lehetőséget biztosít.” (sic!) Az önleleplezés: ez a mondat egyrészt jelzi, ismét, hogy a társadalomtudományi képzések „fölösleges” voltáról szóló Orbán-Demján propaganda hazug, a brutális keretszám-szűkítés pusztán ideológiai okokkal magyarázható; de ugyanez a mondat egyúttal előrevetítheti azt is, hogy mindezen pályákra a jövőben sokkal kevesebb halandó léphet. Éspedig, egyrészt, a kutatóintézeti hálózatnak és magának a felsőoktatásnak a visszafejlesztése miatt (ÍME A MEGSZORÍTÁSOK FRAKTÁL-STRUKTÚRÁJA!), másrészt azért, mert a közigazgatás részére ezentúl elsősorban a Ludovikán képzik majd a megbízható mandarinokat – külön kontingens, külön büdzsé, katonás fegyelem. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ügyében („elkülönítve jelenítjük meg a határozatban” /22.o./), a hazugság- és fegyelem-felelős nem is Hoffmann Rózsa, hanem az ünnepelt européer, az emberarcú fideszes, Navracsics Tibor és államtitkára Rétvári Bence.

Folyt. köv.!