Frissítés: a blogposzt publikálása után megkereste a levélíró édesanyját a Józsefvárosi Családsegítő Központ és felajánlotta az átmeneti elhelyezésének lehetőségét a kerületi ún. Lélekházban. Szintén a mai napon a Bíróság -- az AVM beadványára -- 3 hónapra felfüggesztette a kilakoltatás végrehajtását.

__________

A józsefvárosi kilakoltatások folytatódnak. Bár a kerület "bérlővédő" programot hirdetett, a stratégiai cél továbbra is a szegény, kiszolgáltatott emberek és családok kiszorítása a VIII. kerületből.

Korábban már írtam Rozi néni ügyéről (ami azóta sem rendeződött), a háttérben pedig igyekszem más családoknak is segíteni, ahogyan a civilek is, hosszú hónapok óta. De egy csütörtökön, azaz holnap esedékes kilakoltatás ügyében most kénytelen vagyok ismét a nyilvánossághoz fordulni.

A napokban egy kerületi lakó írta meg nekem édedasanyjának kálváriáját, amit most az engedélyével, de a nevek kitakarásával teszek közzé. Egy olyan asszony kilakoltatására készül holnap a Kocsis Máté vezette Józsefvárosi Önkormányzat és a Végrehajtó, aki több stroke-on esett át, s épp ezért különleges bánásmódban kellene részesülnie. Ehelyett packáznak vele a különféle intézmények, hivatalok, egyik segít, a másik nem -- a harmadik meg: kilakoltatja. Holott csak néhány hétre volna szüksége, amíg be nem kerül egy szociális otthonba.

Miért kell így megalázni egy beteg embert?!?

_____ Íme a levél: 

Segítségüket és méltányosságukat kérem édesanyám, … Gézáné (szül: …, lakcím: 1083 Budapest…) kilakoltatási ügyében!

2016. június 23. napján kaptuk kézhez az írásos értesítést … önálló bírósági végrehajtótól, melynek tartalma szerint édesanyámat 2016. június 30. napján kilakoltatják a fenti címen lévő otthonából. A végzésben szereplő indoklás szerint 350.000 Ft tartozás, karbantartási munkálatok elmulasztása, valamint „összeférhetetlenség” miatt.

Édesanyám lakhatásával kapcsolatos problémák megértéséhez fontos tudni, hogy 2006-ban két stroke-on esett át, azóta részlegesen mozgásképtelen, illetve mentális állapota is folyamatosan hanyatlik. A romló állapot miatt kialakuló problémák egy részének megsegítésére 2016. januárjáig igénybe vettük a házi gondozó segítségnyújtást, melyet a Józsefvárosi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője által küldött írásos értesítés szerint 2016. februárjában megvontak tőle. Az erről szóló határozat ellen fellebbezést nyújtottunk be, mert nyilvánvaló volt, hogy az azt kitöltő háziorvos nem is látta édesanyámat, tételesen megcáfoltuk a pontrendszerben megállapítottakat, melyre érdemi válasz azóta sem érkezett, a háziorvos azóta sem látta édesanyámat, ahogyan az elmúlt 3 éven egyszer sem.

2016. március 08. napján kapcsolatfelvételt kezdeményeztünk a JCSGYSZ-szel, Népszínház utcai telephelyükön …  és … családsegítő társaságában megvitattuk a kialakult helyzetet. Akkor ott azt a tájékoztatást kaptam, hogy édesanyám nincs rajta a kilakoltatásra várók listáján, ettől függetlenül a Központ segítségét kértük édesanyám intézményi elhelyezésében. Az akkor felvázolt cselekvési terv szerint kezdeményezni kellett volna édesanyám cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyeztetését, s ezzel egyidejűleg az állapotának megfelelő ellátó intézménybe felvételét kérni. Ígéretet kaptam arra, hogy a Központ kezdeményezi a Szigony Alapítványnál és az egészségügyi szakszolgáltatónál is a mihamarabbi vizsgálatot, közben mi a kerületi Gyámhivatalban elindítjuk az eljárást. Az azóta eltelt időben érdemi segítséget a Központtól nem kaptam, az ígért közbenjárások elmaradtak, szóbeli tájékoztatás alapján azért, mert vezetői szinten megtagadták a segítségnyújtást.

Tekintettel arra, hogy édesanyámról és a kialakult helyzetről felelősen gondolkodó ember vagyok, 2016. április 19-én írásban kerestem meg [a Központot] kérve hathatós közreműködését, támogatását abban, hogy a Központ által elmulasztott valódi segítségnyújtás megtörténhessen, a szakemberek támogatásával, együttes erővel tudjon megtörténni a helyzet megoldása. Levelem elküldését követően … családsegítő személyesen meglátogatta édesanyámat, együttműködési megállapodást kötött vele, valamint részemre átadott egy formanyomtatványt, mellyel a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonába történő jelentkezést lehet megvalósítani. Tájékoztattam a családsegítőt, hogy a jelentkezés közel 3 éve be van adva, amiről bizonyára tudomása is volt, édesanyám iratanyagának áttekintését követően is.

…. intézményvezető-helyettes asszony fogadott 2016. május 10-én, vele szintén személyesen átbeszéltük a teendőket, hogy mind az Önkormányzat, mind a Központ, mind saját magunk részére megnyugtató megoldás szülessen. Ezt követően felvételi kérelmet nyújtottunk be a Fővárosi Önkormányzat Gyulai Idősek Otthonába is, bízva abban, hogy ott gyorsabban megvalósulhat édesanyám elhelyezése, mint a budapesti idősek otthonaiban. Közben próbáltunk eljárni a Józsefvárosi Szent Kozma Egészségügyi Központnál is, édesanyám háziorvosa és a pszichiátriai szakellátás segítségét kérve, hogy mihamarabb megtörténhessen a szakértői vizsgálat az esetlegesen szükséges gondnokság alá helyeztetés ügyében is. Mindemellett folyamatosan kapcsolatot tartottam … – aki ezt követően még egy alkalommal látogatta meg édesanyámat -, aki többszöri, ismételt kérdésemre is azt a tájékoztatást adta, hogy édesanyám nincs a kilakoltatottak listáján.

A végrehajtó által küldött kilakoltatási végzés, és a végzésben meghatározott rövid határidő megdöbbentett bennünket, különös tekintettel arra, hogy mindvégig az ellenkezőjét állította az Önkormányzat szociális intézménye. A végzés kézhezvételét követően ismét felvettem a kapcsolatot …-val, aki emelt hangon tájékoztatott arról, hogy (…) forduljak a Budapesti Módszertani Szociális Központhoz édesanyám mihamarabbi elhelyezése érdekében. Azonnal felvettük telefonon is a kapcsolatot a gyulai otthonnal, akik – szóbeli tájékoztatásuk alapján – készséggel fogadnák édesanyámat 4-6 héten belül, amint a szükséges előgondozás meg tud történni. A Budapesti Módszertani Szociális Központ munkatársa – azon túl, hogy felháborodva vette tudomásul a kerület eljárásrendjét a kilakoltatottak hozzájuk irányításával kapcsolatban – érdemben ennyire rövid idő alatt segíteni nem tudott, várólistára helyezték édesanyám kérelmét. Mindemellett több civil és egyházi segítő intézménnyel felvettem a kapcsolatot a hathatós megoldás érdekében, ide értve az Oltalom Karitatív Egyesületet, az Üdvhadsereget, a Város Mindenkié csoportot, a Máltai Szeretetszolgálatot.

Tekintettel arra, hogy a helyzet megoldásán több mint 3 hónapja dolgozunk, és igyekszünk együttműködni az Önkormányzat szociális szolgáltató intézményével, a szolgáltató pontosan ismeri a helyzetet, mindent elkövettünk annak érdekében, hogy megoldódjon a lakhatási és gondozási probléma, valamint arra, hogy több ellátó intézményben is elhelyezésre vár édesanyám, tisztelettel kérem segítségüket a kilakoltatás felfüggesztésében mindaddig, amíg édesanyám lakhatása más módon meg nem oldódik, legfeljebb 8 hét időtartamra. Mivel a gyulai ellátó az előgondozást követően fogadni tudja édesanyámat (...) talán méltányolható a kérés, hogy egy sérült, rokkant asszonyt a végső gondozási helyre történő költözése előtt ne tegyük ki ennek a megrázkódtatásnak....

Bízom benne, hogy az Önkormányzat számára is fontos, hogy a kerületben élő rászorulók helyzete akkor is megnyugtatóan rendeződjön, ha az önkormányzati bérlakásra vonatkozó szerződést felmondták velük, kiemelt figyelemmel arra, hogy a családsegítővel együttműködve igyekszünk megoldást találni a helyzetre. Készséggel vállaljuk az együttműködést az ingatlan tulajdonosával is, a helyzet rendezése érdekében lehetőség szerint megfelelve az általa támasztott feltételeknek a haladék érdekében a leírtak szerint.

Budapest, 2016. június 24.

Tisztelettel és köszönettel, …

Elérhetőségeim:

1083 …

___________________________________

Eddig a levél. Felteszem még egyszer a kérdést. Miért kell így megalázni egy beteg embert?! Hol marad -- az Alaptörvény által is elismert alapjogunk -- az emberi méltóság védelme?!?