Rozi néni kontra Józsefváros
Rozi néni volt felszolgáló, konyhás (józsefvárosi iskolákban), most takarítónőként dolgozik alkalmi jelleggel, ami az ő egészségi állapotában valóságos istenkísértés. De mivel „csak” 45%-os rokkant, ezért Orbánék elvették tőle a rokkantnyugdíjat (egy kevéske – 29.800 Ft – járadékot kap, azt is végrehajtás terheli), így nincs más választása.
Rozi néni közel húsz évvel ezelőtt megözvegyült, ezután, 1999-ben, megszerezte tőle a saját tulajdonú lakását a lakásmaffia. Akkor kezdődött a kálváriája. Négy – akkor még kiskorú – gyerekével 2002-ben költözött egy Orczy úti, düledező ház udvari, vizesedő, sötét lakásába. Az önkormányzati bérlakások gyakran ilyenek; bár ez nagyon ilyen. Választhattak: vagy ez, vagy az utca.
Csakhogy Rozi néni és az egyik gyereke egészségét tönkretette ez a lakás. Orvosi papírja is van róla, hogy légzőszervi betegségéhez hozzájárul a lakás rossz, dohos levegője, egyik fiának, aki hivatásos katona volt, az ebből fakadó panaszok miatt kellett leszerelnie.
Mellette tanúskodtam ma a bíróságon. Merthogy Rozi nénire lakbér- és közüzemi tartozásai miatt kilakoltatás vár. Az önkormányzat könyörtelen gépezete, ha lassan is, de biztosan utcára löki – hacsak nem állítja meg valaki! A történet nem most kezdődött, 14 évre nyúlik vissza. 2002 óta nemcsak Rozi néni egészségét tette tönkre a nyirkos levegő (2002-ben volt az első szívinfarktusa, azóta pedig egyre súlyosbodó légzőszervi panaszai vannak), de az állandó beázások valóságos anyagi csődöt jelentettek számára..
Rozi néninek lakbértartozása van, de ellenkeresettel élt: egészségkárosodást okozott a penészes és dohos lakás, eláztak, tönkrementek nemcsak az iratai, de a bútorai is; az önkormányzat helyett neki kellett kitataroz(tat)nia a lakást. Kerületvezetők mentek, kerületvezetők jöttek, de Rozi nénivel, és még sok száz sorstársával, aki egészségre káros lakásban lakik senki nem törődött.
Összekötöttem Rozi nénit az AVM (A Város Mindenkié) utcajogászával, ő segített a bizonyítási indítvány megszövegezésében. Ebben az is szerepelt, hogy a Bíróság kérje ki az ÁNTSZ-től (ill. annak jogutódjától) a lakásba való beköltözésekor kiállított szakvéleményt, melyből kiderülhet, hogy a lakás eleve nem is volt kiskorúak számára lakható – vagyis Rozi néniéket az Önkormányzatnak soha nem is lett volna szabad ebbe a lakásba beköltöztetnie.
Én pedig elmondtam a tárgyaláson, amit én láttam, amit én tudok: a dohos levegőt, a beázás-nyomokat, a kiglettelt falakat. Elmondtam, hogy nem egyedi esetről van szó: a kerület tele van düledező társas- és bérházakkal, s különösen a földszinti, udvari lakások esetében gyakori a vizesedés. Rozi néninél szó szerint minden irányból jön a víz: alulról: a pince felől, felülről és oldalról: a rozsdás, és gyakran eltörő vízvezetékekből… Rozi néni esete azért kirívó, mert őnála a lakás állapota és az ő egészségi állapota között orvosi papírokból is kiolvasható ok-okozati összefüggés áll fel, és mert ő saját pénzből, számlákkal is igazoltan végezte el a lakásban – az önkormányzat helyett – a helyreállítási munkálatokat.
2005-ben alulról-fölülről úgy beáztak, hogy átmenetileg albérletbe kellett költöznie, amit nem fizetett az önkormányzat. 2009-ben gázrobbanás történt az állandó vizesedés miatt: olyan mértékben korrodálódott a gázvezeték, hogy kilyukadt és berobbant. Szintén 2009-ben volt vízfőnyomócső-törés: bútorok, iratok, mosógép… minden tönkrement. Rozi régi könyvei is. Mire az önkormányzat illetékese, aki helyszíni szemlét tartott, megkérdezte: minek neki annyi könyv…
Azelőtt és azóta is volt számos csőtörés. Lassan már csak a téglák tartják benn a vizet a falban. Így is mindenfelől szivárog. Mivel ez a mindenkori önkormányzat felelőssége, leginkább Kocsis Máté stábja tudna megoldást nyújtani. Egyébként az önkormányzat csütörtöki testületi ülésén is felhoztam az esetet, azzal, hogy az önkormányzat most is elismerhetné felelősségét. Álljon el a pertől, ajánljon peren kívüli egyezséget. Persze nem kaptam választ, majd írásban („15 napon belül”…). Cserelakást is adhatnának – a sok-sok üresen álló bérlakás közül.
A hab a tortán: a társasház kezelője, közös képviselője nem más mint a kerület egyik fideszes önkormányzati képviselője, Gondos Judit.
Az önkormányzat akár holnap is megtehetné, hogy udvari, romos, vizesedő önkormányzati lakása helyett ad Rozi néninek egyet aközül a 150 lakás közül, amiket „közszolgálati bérlakás” címen különítettek el. E 150 lakás ügyében feljelentést is tettem annak idején, mivel részben uniós keretből, szociális városrehabilitációs célra kapott pénzeket térítettek el. Most irányt válthatna az Önkormányzat, elkezdhetné a lakhatási szegénység megoldását, Rozi néni esetében ráadásul egyszerre érvényesíthetné a szociális és a „közszolgálati” szempontot, hiszen Rozi néni annak idején több kerületi iskola konyháján is dolgozott (Vajda Péter, Deák Diák).
Április végén lesz a következő tárgyalás. Milyen tragédiának kellene történnie ahhoz, hogy az Önkormányzat is meghallja Rozi néni történetét?
(a fotókat én készítettem a lakásban)