A „Közöd Civil Társaság” hónapokkal ezelőtt levelet írt minden józsefvárosi önkormányzati képviselőnek, kérve, hogy kapjanak a bérlakásban élők érthető tájékoztatást a szociális lakbér igénylésének feltételeiről és módjáról. Sokan jogosultak volnának szociális lakbérre, de közérthető tájékoztatás híján nem is tudnak erről a lehetőségről. Számos más ok mellett emiatt is kerül sok kerületi család hátralék- és adósságcsapdába. S ha képtelenek kifizetni a nem-szociális lakbért, az nemcsak az érintett családok életét teszi tönkre, a kilakoltatás rémét festve a penészes falakra, de az önkormányzatnak sem érdeke.

Az ügyet – más képviselő nem tette – én karoltam fel. A Hivatal először élből elutasította az előterjesztésemet, mondván, hogy ilyet nem is lehet beterjeszteni. Aztán kiderült, hogy mégis. Most csütörtökön végre napirendre is került. A 6-órás maratoni testületi ülést végigülte Románné Bolba Márta a kezdeményező civil társaság vezetője, kisgyerekes anyuka, aki (szemmel is jól látható módon) a második gyerekével várandós. Remélte, reméltem, hogy szót kap az előterjesztés vitájában, konkrét példákon mutatva be a tájékoztatás szükségességét… Máskor a testület simán megszavazza, ha bárki érintett hozzá szeretne szólni, de most megtagadták tőle a szót. Ez példátlan és visszataszító eljárás volt a fideszes többség részéről.

Jobb híján én érveltem a javaslat mellett. Csak egy tájékoztató levél kiküldéséről lett volna szó, kb.: „Kedves Kovácsék, ha Önöknek x Ft, vagy az alatt van a jövedelmük, akkor jogosultak szociális lakbérre, kérjük, jöjjenek be az Irodába kedden vagy csütörtökön!” De leszavazták az előterjesztést, mondván, hogy enélkül is tud mindenki mindent, s enélkül is segítenek a lakóknak. De akkor miért nem segítenek egy tájékoztató levéllel is!? Hisz azt az illetékesek sem tagadták, hogy vannak rászorulók, akikhez nem jut el a hír a szociális lakbér kérvényezésének lehetőségéről?! S miért nem kapnak szót a civilek?!

Pedig a nap – látszólag – jól kezdődött. A kerületvezetés váratlanul előállt egy olyan javaslattal, hogy kibővíti a már működő, és a most létrehozandó másik munkacsoportot; ezentúl nem a Fidesz választja ki, hogy melyik ellenzékinek jut bennük hely, hanem mindegyikünk tagja lehet valamelyiknek (van 1-1 MSZP-s, DK-s, LMP-s, Jobbikos és PM-es képviselő). Eddig egy munkacsoport volt csak, és abban egy MSZP-s tag. Hiába ágáltam, a Fidesz fenntartotta magának a jogot, hogy a szerinte arra érdemes ellenzékit kiválassza.

Amiről beszélek, az a Társasházi Pályázatokat Elbíráló Munkacsoport (TPEM), vagyis szorosan kapcsolódik a lakhatási problémához. Most arra tett ígéretet Sára Botond alpolgármester, hogy ennek a munkacsoportnak a hatásköre – márciustól – bővülni fog: a lakáspolitika egyéb kérdéseire is ki fog terjedni, és a szolidaritási/szociális szempont érvényesítésére is mód nyílik. Ebbe a munkacsoportba kerültem be most én is, aki eddig is aktív voltam e téren.

Miért vállaltam el?

• SZOCIÁLIS SZEMPONT ÉRVÉNYESÍTÉSE. Eddig is sokat foglalkoztam a lakhatási témákkal, és eddig is következetesen igyekeztem képviselni a szociális szempontokat; erre most már a döntéselőkészítés során is lehetőségem lesz talán. Elméletben. Majd meglátjuk, mi lesz a gyakorlatban…
• EGYÜTTMŰKÖDÉS CIVILEKKEL. Szeretnék azokkal a civilekkel, akikkel már eddig is együttműködtem lakhatási ügyekben, ezután még szorosabban együttműködni: a Közöddel, az AVM-mel – és persze másokkal is.
• KÖZPÉNZEK ELKÖLTÉSÉNEK ÁTLÁTHATÓSÁGA. Sok pénz, félmilliárd forint elosztásáról van szó, aminél nem árt az ellenzéki kontroll (a munkacsoport 5 tagjából 3 fideszes lesz, egy jobbikos, aki általában a Fidesszel szavaz, és én; az MSZP-s tag átjelentkezett a másik munkacsoportba). Az átláthatóság megteremtése a működés alfája és omegája; márpedig átláthatóságért eddig is sokat harcoltam…

A 2014-es önkormányzati kampányban hevesen támadtam azt a gyakorlatot, hogy ellenzéki képviselők (az újraindulók közül: Komássy Ákos, MSZP, Jakabfy Tamás, LMP és Pintér Attila, Jobbik) vállaltak el kamu-pozíciónak látszó, jelentős plusz-javadalmazással járó ilyen-olyan stallumokat. Ráadásul – sokak szerint – ez azzal járt, hogy onnantól kezdve vissza is fogták magukat, kevésbé keményen kritizálták a városvezetést.

Később, amikor kb. egy éve megalakult az a TPEM, amelynek most a tagja lettem, nem a munkacsoport létjogosultságát vitattam, s még csak azt sem, hogy tiszteletdíj (havi bruttó 150 ezer Ft) jár az ebben viselt tagságért – munka is van, bőven! –, hanem hogy a többség választja ki önkényesen, ki legyen az az ellenzéki, aki beülhet. Most mindegyikünknek jut egy hely a kettő közül valamelyik munkacsoportban – hogy nem „kifizetőhely”, azt leginkább a munkánkkal tudjuk bizonyítani. Én erre készülök.

Jakabfy Tamás LMP-s képviselő bejelentette, hogy lemond a „Smart City” munkacsoport-tagsággal járó tiszteletdíjról. Ez szép gesztus, de egyben ítélet is afölött a munkacsoport fölött; ítélet, ami a többi tagot hozza kicsit kínos helyzetbe. Jakabfy telekommunikációs szakemberként érthető módon a „Smart City” munkacsoportba került, Simon Györgynek (DK) is volt már ilyen témájú előterjesztése, de Komássy Ákos is oda jelentkezett át. Így az ellenzéki képviselők vannak ott többségben – ami jól jelzi, hogy a Fidesz mekkora jelentőséget tulajdonít ennek a témának.

Ha én is lemondanék a tiszteletdíjamról, amit a társasházi-lakhatási munkacsoportban végzendő munkáért kapok ezentúl, akkor azzal azt üzenném, hogy ez egy kamu-pozíció. Holott nem az. Inkább mondok majd le magáról a tagságról: ha csak dísznek vagyok ott, ha nem sikerül érvényesíteni az átláthatóságot, a szociális szempontokat, vagy nem sikerül együttműködni a civilekkel.

De sikerülni fog! Ma hadd legyek optimista, még ha holnap ki is derül, hogy naiv voltam -- hiszen már a fenti történet is arra utal, hogy az vagyok.

Folyt. köv.!