Mindenki a vereség okait keresi. Ki a népet hibáztatja, ki a rivális/irigyelt/gyűlölt értelmiségiekben találta meg a bűnbakot. Ez mind butaság.

Amikor mi PM-esek eljöttünk az LMP-ből, abból indultunk ki, hogy kiélezett versenyt hoz majd a választás: egyfelől a Fidesz, annak harcos hívei és hűséges hűbéresei, másfelől a becsapottak, megalázottak, kiszolgáltatottak, megtakarításaiktól és szabadságuktól megfosztottak tömegei. Egy ilyen helyzetben az LMP-ben többséget kapott semleges pozíció hazug, a párt „átmentésének” vágya pedig narcisztikus eltévelyedés. Ezt most is ugyanígy gondolom. De a prognózisunk hibás volt. (Habár: az LMP-vel lehetett volna kétpólusú az Összefogás…)

Ha el tudta volna hitetni az Összefogás (melynek listáján 103. helyen én is szerepeltem), hogy (a) le tudja győzni a Fideszt, (b) meg tudja változtatni a világot: véget vet a hazugságok, az elnyomás ördögi rendszerének, (c) nem a Közgép-Strabag koalíciót akarja Strabag-Közgép koalícióra visszacserélni – akkor bizalmat kapott volna a választóktól. Személyesen „végigkopogtattam” az országot Mosonmagyaróvártól Vecsésig, Kelenföldtől Rákosszentmihályig, Várpalotától Érdig. Ez alapján állítom: ez a megnyomorított nép – a rokkantnyugdíjuktól megfosztottak, a külföldre távozott gyerekük után sóvárgók, az „eltrafikozott és elpénztárgépezett” boltosok, a megfélemlített közalkalmazottak, a megalázott munkanélküliek, az alulfizetett ápolónők és bérmunkások… – csak arra vártak, hogy valaki kiutat mutasson nekik. Hitelesen és hihetően. De nem mutattunk, így a korábban várt kiélezett verseny is elmaradt.

Akik a fideszes választási rendszert, s különösen akik a korlátozott nyilvánosságot, a fideszes médiauralmat hibáztatják, azoknak nagyon is igazuk van. De ezzel az igazsággal nem jutunk előbbre. „Komoly szakértők” kiszámolták, hogy ilyen szavazati arányok mellett bármilyen szisztémában győzött volna Fidesz. Pedig ebben a rendszerben nem a gerrymandering (a Fidesz javára átszabott körzetek) vagy a „győztes-töredékszavazat” volt az igazi trükk. Hanem az, hogy egyfordulóssá tették. Ezzel állították feloldhatatlan dilemma elé az LMP-t, ami a szakadáshoz vezetett, és ezzel kényszerítették rá a demokratikus ellenzéket, hogy már a választások előtt szövetséget kössön mindenki mindenkivel, a valós erőviszonyok ismerete nélkül… Ezúton üzenem tehát Török Zsoltnak: nem Konrád György hozta létre az egyfordulós választási rendszert, ami az Összefogást kikényszerítette, hanem Kubatov és Orbán. Hogy mi lett volna, ha kétfordulós marad a rendszer, azt egyszerűen nem tudhatjuk! De azt igen, hogy 2018-ban is egyfordulós lesz.

A napokban Gyöngyösön jártam. Ott mesélték barátaim, hogy április 6-án nem volt szavazófülke, csak egy „szavazópult” - miközben össze-vissza járkált boldog-boldogtalan a szavazóhelyiségben, és láthatta, ki hogyan szavaz. Magyarán nem volt titkos a választás! Ez ügyben panaszt is tettek az ellenzéki bizottsági tagok, de persze a szankció elmaradt. Gyöngyösön, Heves megyében, amely nyolc éve még az MSZP legerősebb bástyája volt, a fideszes jelölt 37%-kal győzött, második Vona Gábor Jobbik-elnök 36%-kal (!) (össz. 73%).

...Harmadik az MSZP-s márnemdoktor Sós Tamás 22%-kal – ő az, akitől épp most vették el a doktori címét, mert plagizált. Pedig én Sós Tamást az oktatási bizottságból személyesen is ismerem, és igazán rokonszenves embernek ismertem meg. A narancsuralmat így nem lehet megdönteni! …Lehet másra mutogatni, a plágium-ügybe keveredett Semjén Zsolt például a mai napig miniszterelnök-helyettes, ami világbotrány, és 100 évre hitelteleníti a magyar kereszténydemokráciát. De ez legyen az ő bajuk! Nekünk megvan a magunké…

Egyszer, néhány hónapja már túszmentés címen írtam egy blogbejegyzést, a választások óta pedig kimondott konjunktúrája van a Stockholm-szindrómának: a közmunkások „megszerették” a túszejtőt, aki nemcsak „ütlegel”, néha koncot is dob. Másképp tényleg nehéz megmagyarázni (a láncszavazást leszámítva), hogy Magyarország legszegényebb térségeiben, amellett, hogy a Jobbik is erős, a Fidesz 10%-kal az országos átlag fölött teljesít (HVG).

Közben a Jobbik is kiépítette a maga ellentársadalmát, és egyre erősödik: „igazi” nemzeti programot ígér (a Dunántúlon és a nagyvárosokban), és kijelöli bűnbaknak a romákat (mindenütt). A választás előtt eluralkodó közérzület, miszerint a Fideszt úgyse győzheti le az ellenzék, önbeteljesítő jóslatként működött: otthon tartotta az ellenzéki szavazók jelentős részét, továbbá teret nyitott a kis- és középpártoknak, köztük mindenekelőtt épp a Jobbiknak.

(A gyöngyösi toronyház /saját felvétel/)

A feladat tehát nem lehet más mint a túszmentés, a 10 millió túsz kiszabadítása, a kettős elnyomás – a fideszes uralmi rend és a jobbikos ideológiai rend -- alóli felszabadítás. Nem sorolom el a már-már közhelyszámba menő (de attól még fontos!) megoldásokat: a baloldalnak, ha labdába akar rúgni, közösségeket kell szerveznie, mozgalma(ka)t, ellenállást, szabad szakszervezeteket, filmklubokat, közösségi kerteket és bevállalós akciókat (nem kizárólag, de szimbolikus ügyekben is!)… Ám mindez nem lesz elég, ha nem elemezzük azt a társadalmi-gazdasági-politikai struktúrát, amely létrejött az elmúlt 4-12-24, avagy 1000 évben, s ha azt hisszük, a feladat pusztán a mobilizálás, a mozgósítás. Hiszen akkor az éhségmenet, a közmunkás-szakszervezet, a sok petíciózás, flash-mobozás, s maga az ötpárti összefogás sikeres lett volna; de nem volt az. Jó jelöltekkel, jó mozgósítással néhány plusz-százalékot lehet szerezni – ami nagyon nem mindegy, de messze nem elég.

A baloldalnak le kell ásnia a bajok gyökeréig: pontosan meg kell vizsgálni, az egyes társadalmi csoportok hogyan tagozódnak be az elnyomás rendszerébe: pontosan hogyan-mivel nyeri meg a Fidesz – számunkra, ellenzékiek számára elsőre érthetetlen módon – a közmunkások, a „bérből és fizetésből élők”, a nyugdíjasok, vagy a külön-külön agyon-alázott egészségügyi dolgozók, rendvédelmiek, fiatalok szavazatait; kit-hogyan-mivel kapcsol be a hűbéri láncba. Szükség van kérdőíves felmérésekre, mélyinterjúkra, fókusz-csoportokra stb., stb. Pontos és részletes diagnózis nélkül nincs terápia. Nem hagyatkozhatunk a megérzéseinkre – azok most is csúnyán cserbenhagytak bennünket. Programnak pedig az kevés lesz 2018-ban is, hogy „hello, velünk jobban jártok!”, még akkor is, ha sikerül hiteles arcokat felvonultatni. Különben a NAV-botrányt kirobbantó Horváth András, vagy a kishantosi Ács Sándorné megnyerte volna a körzetét. Csak akkor ígérhetünk felszabadítást, ha a helyzetértékelés helyes, az alternatíva hiteles ÉS tényleg kiutat mutatunk az elnyomásból – miközben levágjuk a polip fejét is!

Felszabadítást! Ennél kevesebbel nem érhetjük be. És a nép sem fogja. Populistának, vagyis néppártinak kell lennünk, a szó legnemesebb értelmében.