Jónás, a kisebbik fiam bölcsődés. Épp tegnap töltötte be a két és felet. Imádja a bölcsit, és nagy szeretettel, hozzáértéssel foglalkoznak ott vele.

Én szégyellem magam Orbán helyett is, hogy a bölcsődei dolgozók fizetésének emelésére egy garas sem jut, miközben simán elstadionoznak és elsimicskáznak tízmilliárdokat. A bérük pont ugyanannyi, mint amikor Ábel, Jónás bátyja kezdte el a bölcsit a Fonyód utcában, Albertfalván, évekkel ezelőtt.

Pedig felelősségteljes, szó szerint pedagógusi munka, amit a bölcsődei gondozók (értsd: bölcsis nénik) végeznek. És a többiek is. Ica néni, a dajka, aki Jónás szíve csücske, vagy az ezermester István bácsi, aki fáradhatatlanul gereblyézi az avart.

A Fidesz most azt a helyzetet használja ki cinikusan, hogy a bölcsődék hagyományosan a szociális ágazathoz tartoztak, nem az oktatásihoz. Így most az ott dolgozók, a szintén igazságtalanul alulfizetett szociális munkásokkal és más szociális szakmák képviselőivel együtt nem kapnak… még egy ígéretet sem. Pökhendi választ viszont kaptak, a jól bevált Fidesz-recept szerint. Pedig ha valami, a bölcsőde tényleg a köznevelés része.

Nem meglepő: mindeközben a Fidesz lazán felemelte, illetve kiterjesztette a bölcsődei térítési díjakat. De persze nem azért, hogy az ott dolgozók fizetése nőjön. Nem, ez is csak egy sarc, a megemelt áfához, a sárgacsekk-adóhoz és a vasúti pótdíjhoz hasonlóan. Amik megint csak épp a kiskeresetűeket, köztük a bölcsődei dolgozókat sújtják. A kör ezzel bezárult.

Erre az abszurd és megalázó helyzetre három megoldás van. Az egyik a kormányváltás, jövő áprilisban.

A másik, az azonnali béremelés, amit az érdekvédők kérnek, és mi is; de hiába: a Fidesz hajthatatlan.

A harmadik, hogy -- addig is -- hálapénzt fizetnek a szülők.

 Jónás a megoldáson töri a fejét

Tudom, elsőre meghökkentőnek hangzik. De az orvosoknak is ezért fizetünk, általában: hálánk jeléül. Rendszerszinten borzasztó sokat árt az egészségügynek a hálapénz intézménye. De ha nem volna, ennyi orvos sem maradt volna itthon. Ha nem akarjuk, hogy a bölcsis nénik Londonba menjenek bébiszittelni, fejezzük ki nekik hálánkat így is. (Persze csak azok, akik meg tudják tenni, és vannak olyan személyes viszonyban velük.) Kérjük meg őket, hogy maradjanak itthon, és mutassuk meg, kézzelfoghatóan, hogy ez nekünk és a gyerekeinknek fontos! Teremtsük meg a társadalmi szolidaritás új gyakorlatát – hiszen a narancsállamra nem számíthatunk.