Békeharc. -- A hatalom szemiotikája, 3.

Nemcsak Schmitt, a magyar csaló ragaszkodik hatalmához foggal-körömmel -- Wulff, a német államfő is kapaszkodik a székébe. Schmitt egy német szerzőt is plagizált, de azt szögezzük le, hogy nem Wulffot, és hogy Wulff sem Schmittel keveredett korrupciós botrányba.

Külön-külön űzik az ipart.

De ma nem azt a közhelyet tárgyalom, hogy a hatalom: mámorít.

A hatalom szemiotikájáról írok újra (de röviden, mert későre jár). Jelek, szimbólumok, ilyesmi.

Miközben Orbán Viktor szabadságharcos retorikába csomagolja a dacos ellenszegülést és  gyáva megalkuvást, a bankok különadóztatását és a bankok ajnározását egyaránt, hívei békemenetet (!) szerveznek. Volt egyszer egy békeharc... most újra van! Az is hazug volt, ez is az. A "béketábor" egyre csak fegyverkezett. Na persze ott volt a csúnya agresszor: az imperialisták. És ügynökeik. Most újra.

Ami érdekes, az az antinómiákra alapuló kommunikáció (háború és béke), amely borítékolhatóan tudathasadáshoz fog vezetni. Fröcsögve ordítják majd, hogy "békét akarunk". Mint amikor fenyegetően harsogták, hogy hisznek a szeretet erejében.

A Fidesz egyszerre "öl" és "ölel", ad és elvesz. Szerető apa, de gyorsan eljár a keze.

...Az azért szép, hogy a mottó: "Tüntessünk a hazugságok ellen!". Orbán és Schmitt ellen tüntetnek Orbán hívei?