Ha minden kötél szakad: maradnak a szavak.

Menekülési útvonalnak ajánlom -- azoknak, akiket eddig megkímélt a narancsuralom, a kreténdiktatúra -- Papp Sándor Zsigmond regényét, címe: Semmi kis életek. Alcím: Erdélyi történet. (De nem Wass Albert modorában.)

Túlélési, elszürkülési és bűnbeesési tanácsok a 80-as évek Romániájának közegéből. Még csak az elején tartok, de muszáj már most egekig dicsérnem! Zseniális szöveg. Minden mondata külön-külön is élmény, pl.:

"A lakók viszont úgy rendezkedtek be, mint akik nem is hallottak a pokolról, vagy ha mégis, akkor ott majd dzsúszt szolgálnak fel a görlök, és Kalacsek ül az ördög helyén, eredeti mosott farmerben. Léha és avítt szokásokat vettek fel, úgy böngészték gőzölgő tea mellett a reggeli újságot, mintha nem ugyanazt írná napról napra, és úgy intették magukhoz a géppisztolyos rendőrt, mintha annak az lenne a legszentebb kötelessége, hogy útbaigazítást adjon (...)" (27.o.)

...s egy rövid:

"Indulat van, leheletnyi szabadság." (11.o.)