Ma ismét kitelepülés, standolás - a Móriczon. Munkát, levegőt! Az első, akinek szórólapot nyomtam a kezébe, Hoffmann Tamás, a XI. kerület fideszes polgármestere volt; feltűnően rózsás hangulatban... A második: a budaörsi Illyés Gimnázium egyik 17 éves diákja, az új köznevelési törvény ellen lázadó ifjúság képviseletében ;-) Ezután következett Kerpen Gábor, aki a PDSz (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) elnöki posztját cserélte különböző állami pozíciókra (megtudtam tőle, hogy hogyan mentették meg az Útravaló programot -- persze csak részben -- a mindennapi kompromisszumok robotosai). És ne felejtkezzünk el a petíciót aláíró sok tucat emberről, akiket nem ismerek személyesen. Meg arról a fiatal srácról, aki szereti az atomenergiát, de végül meggyőztük, hogy ha titkolják a paksi hatástanulmányt, és bevallottan is több ezer milliárdos a cech, az már nem oké. Aztán egy székelyföldi ismerős (minden út ide vezet: itt a város szívcsakrája, a körtéren, a gomba mellett) és egy erdélyi (pontosabban partiumi) ismeretlen: akik tudják, hogy a Fidesz sem jobb a Deákné vásznánál... Egy anarchista fiú, aki szórólapot nem kért, viszont megjövendölte a város pusztulását (öko-kompatibilis negatív utópia), egy részeg tanár, aki szerint több millió felnőtt tűnt el nyomtalanul az országból. Két közgázos diák, akiket talán sikerült megingatnom narancsliberális meggyőződésükben, azután egy -- ahogy mondani szokás -- tisztességben megőszült idős házaspár, egyik cekkerrel, másik nejlonszatyorral, melyekben befőttet és sok gondot cipeltek haza (de aláírták ők is!), néhány ökotudatra ébredt újbudai, akik az elmúlt napokban kapták meg a szórólapot, otthon áttanulmányozták, s most már célirányosan jöttek: aláírni. Néhányan, ezt se tagadjuk le, akik csak annyit kérdeztek: "Orbán ellen? - akkor aláírom...". Az elmaradhatatlan, közlékeny hajléktalanok, az i-phone-osok, a szendvicsemberek, meg öltönyösök, gothok és vizigótok, asszonyok kiskosztümben és uszállyal... és a néni, akinek kérése nem hagy nyugodni (nem értem, de szeretném teljesíteni!): "...azt is intézzék el, hogy adják vissza a 32 tonna aranyunkat!"

u.i.: az este prózai zárása: Ábellel az orvosi ügyeleten. De csak vírus, nem vakbél. Minden jó, ha a vége jó.