hópárduc

Mivel ma kisfiam, aki náthája miatt ma sem ment oviba, kételkedett a hópárduc létezésében, apai tekintély helyett a youtube-ot hívtam segítségül, és láttunk egy édes hópárduc-kölyköt. Most már elhiszi. Aztán beragasztottuk a jégtörőhajó matricáját a villágtérkép megfelelő helyére, aztán én voltam a sárkány, aztán ő, majd megint én. Aztán vetélkedőt is rendeztünk a sárkányoknak, amit, minden negatív várakozásra rácáfolva ("egy fejében csöppnyi ész..."), Süsü nyert meg, nem pedig a 7-fejű sárkány. Aztán jött Micimackó. És ma megette (nem Micimackó, hanem a fiam) élete 1111. pirítósát -- kenyeret jó ideje gyakorlatilag csak pirítva hajlandó enni. Este pedig koncertet rendezett a kanapén: ő volt a karmester, a zene- és énekkar egy személyben. Dallamos napot kívánok!

u.i.: a keddi meghívót, plakátot még mindig nem tudom feltölteni, az egyik fájl túl nagy, a másiknál nem értem mi a gond. Pedig már kezdtem belejönni a blogolásba...