Ma képregény-formában igyekeztünk elmondani a lakótelepen élőknek, hogy mi mindent szeretne elérni az LMP helyben: többek között csökkenteni az átmenő forgalmat (pl. épp ott, ahol álltunk, a Napfény utcában) és a zajt, ami bár észrevétlenül és lassan, de végül felőrli az emberek idegeit. A Napfény utcában, vagy az Üllői út mentén éppúgy, mint a Topánka utcában, Erzsébeten.
A Napfény utca délután 4 órakor
És itt álljunk is meg egy szóra! Sokféle elmélet van arra, hogy mitől van annyi agresszivitás az emberekben. Úgy általában, de különösen a budapestiekben. Meg hogy mitől olyan rosszkedélyűek a magyarok. (Kivéve persze ha LMP-aktivistát látnak, mert akkor felderülnek!)
Nem a néplélekben, s nem is gonosz varázslók mesterkedéseiben keresném az okot. De most kivételesen nem is a társadalomban.
Igaz, mint szociológus, általában nem vagyok az organikus, biológiai magyarázatok híve, de ami tény, az tény: a zajnak vannak fiziológiai következményei. Lehetne ennél egyszerűbben is mondani: a zaj idegesít (lásd: agresszivitás) és akadályoz a pihenésben, alvásban (lásd: kialvatlan-rosszkedvű emberek).
A világ nem ilyen egyszerű persze, de az mindenképp jó lenne, ha nem zúgna-zakatolna-bömbölne-ketyegne-sercegne körülöttünk minden.
Talán stílszerű (hisz' folytatásos kampány-képregényről van szó), ha így búcsúzom: csendes éjt, színes álmokat, folyt. köv.!
Üdvözlettel
Gábor
Fotók az ajánlószelvény gyűjtésről