Trianonról konszenzussal?
Sok-sok kemény vitám van és lesz a Kocsis Máté féle józsefvárosi vezetéssel, de most (meglehet, naivan) azért kértem (és kaptam!) lehetőséget a kerületi Trianon-emlékmű bírálóbizottságában való részvételre, mert... hátha...
...Hátha érkeznek olyan pályaművek, amelyek nem csak a jobboldalnak tetszenek, bár neki is, hanem lehetőleg mindenkinek. Vagy legalábbis nem --oldaliak.
Eldöntött tény, hogy (a Jobbik kezdeményezésére!...) Trianon emlékmű épül a kerületben. Vitathatom, hogy miért nem másra költik ezt a pénzt; de ez már eldőlt: 10 milliót szán erre a kerület. Eredetileg nem lettem volna a bírálóbizottság tagja, de a testületi ülésen kértem, hogy hadd legyek, ne csak a kettős állampolgárságot ellenző MSZP képviselője képviselje a "baloldalt" a sok jobboldali mellett. (S valóban: én nem csak a menekült-ellenes Fidesz-kampányt, de a románozós MSZP-kampányt is visszataszítónak tartottam annak idején). Erre a fideszesek először lefagytak. Aztán nemigen tehettek mást: beszavaztak engem is. (Ez nem pénzes megbízás!)
A bizottságban persze jobboldali többség van: Fidesz: 4, Jobbik: 1, Mszp: 1, Párbeszéd: 1. De hátha-hátha lesz olyan pályázó, és lesz olyan bölcs a többség, hogy nem maguknak akarnak emlékművet -- hanem mindenkinek. Ha nekik tényleg fontos Trianon, és nem csak eszközként használják azt, akkor így tesznek.
A pályázat viszonylag megengedő, nem köti meg nagyon a művészek kezét. A határidő: november 15, jövő kedd.
Van persze 3 nyomós ellenérv, amiknek tudatában vagyok:
A NER emlékezetpolitikájára nem jellemző a konszenzusteremtési hajlam. Sőt! És akkor finom voltam.
A másik megkérdőjelezi az én szerepemet is: eleve nem képviselőknek (vagyis politikusoknak) kellene döntenie.
A harmadik: kevés olyan pályázatról tudunk, ami ne lenne előre levajazva.
...De, mondom: hátha!
Apai nagyanyám egy Temesvárhoz közeli, bánáti faluból származott. A trianoni határon túlról. A magyarok harmada-fele rendelkezik valamilyen határon túl kötődéssel. Kár, hogy lejáratták a kifejezést -- különben most jönne, hogy: összetartozunk.
...Tényleg van helye a fájdalomnak -- ha nem is úgy! Nem egy sokadik kopjafára, turulra, vérző bronzszívre van szükség a közös emlékezéshez, a közös jövőhöz. Hanem valamiféle -- figyelem! -- eleven emlékműre!
Egy biztos: "jobboldaliak" és "baloldaliak" közös történelme ez. ...És most akkor nem is beszélek arról, hogy hogyan vezetett a dualizmus-kori Magyarország elnyomó nemzetségpolitikája (is) Trianonhoz, hisz' egy emlékmű amúgy sem magyaráz. Kérdéseket feltehet. S ha jó, akkor a kérdéseiben nincsen eleve benne a válasz.
(A Wehrmachtból dezertált katonák emlékműve, Ulm)