Sorra jelennek meg cikkek az ötödikes erkölcstan-könyv rémségeiről. A szerző, Bánhegyi Ferenc, gyakorlott történelemhamisító, összeesküvés-elmélet gyártó, lelkes jobboldali. Akkori botránykönyvének kiadóját 2004-ben az Oktatási Ombudsman törvénysértéssel gyanúsította. Történelmi tévedésektől és ferdítésektől hemzsegő, 2000-ben megjelent könyvéről 21-oldalas szaklektori bírálat készült, melyet szerzője feltöltött az internetre – miután javításait Bánhegyi túlnyomórészt figyelmen kívül hagyta.

Bánhegyi az iskolaromboló neofita-kormány idején talán épp azért is válhatott hivatalos erkölcstan-szerzővé, mert erősebb a hite, mint a tudása.

Erről a Bánhegyi Ferencről írja tehát 2000-ben megjelent 8.-os történelemtankönyvnek bírálója:

„Tiszteletben tartom, hogy a szerző - szemmel láthatóan - a mai közéletben jobboldalinak, konzervatívnak nevezett nézeteket vall, (de) a publicisztikai stílusú történelem-értékeléseknek (legyenek bármilyen elfogultságúak) tankönyvek hasábjain nincs helyük”, ráadásul „a szerző több esetben tévesen kapcsolt össze bizonyos adatokat oda nem tartozó, esetenként nagyon is spekulatív következtetésekkel.”

A szerző és kiadója többszörös visszaeső, már 2004-ben olyan botrányt kavart etika-könyvével, és nem csak annak tartalmával, hanem hogy – az oktatási jogok biztosának gyanúja szerint – a kiadó úgy adhatott el belőle több tízezer példányt 2004-ben, annak ellenére, hogy hivatalosan nem minősítették tankönyvvé, hogy „megkerülték a tankönyvpiaci törvényt, ebben az esetben fel is jelenthetik őket... valószínűsíthető, hogy kijátszották a törvényi szabályozást, vagyis komoly gazdasági összejátszások is lehetnek a háttérben.”

A termékeny Bánhegyinek egy harmadik „művét” még 2000-ben, tehát az első Orbán-kormány alatt (!) minősítette a Minisztérium hivatalosan is elfogadhatatlannak: „ugyancsak az Apáczainál megjelent Ember és társadalom című szerzeményét négy évvel ezelőtt annak előítéletes tartalma miatt az oktatási tárca kérelmére vonták ki az iskolákból.”. 2002-ben is ki kellett vonni egy Bánhegyi-könyvet a forgalomból, hasonló okokból.

Visszatérve a Bánhegyi történelemhamisítási módszereire. Még néhány tanulságos idézet a szaklektor bírálatából:

- Általában sokalltam a trianoni béke igazságtalanságát megbélyegző szövegrészeket, melynek súlyos következményeire nem feltétlenül az ennyire gyakori ismételgetés irányítja rá a figyelmet. Sokkal inkább az egyszeri, tényszerű ismertetés (…).

- A 79. oldalon a Bajcsy-Zsilinszkyvel foglalkozó életrajzból kihúzattam volna (mivel nem igaz), hogy örökös ellenzéki magatartásával, tiszta érveléseivel hívta fel magára a figyelmet. Kimaradt viszont a lényeg…

- A bekezdés utolsó mondata, miszerint Horthy kategorikusan elutasította a Csehszlovákia, majd Jugoszlávia elleni hadjáratban való magyar részvételt, egyszerűen nem igaz, kihúzandó.

- A szerzőnek már a kézirat vétele után szóban, lektori véleményemben pedig újra hangsúlyozottan írásban is jeleztem, hogy könyvének egyik leggyengébb, feltétlenül és alaposan javítandó részének a német megszállással és a holocausttal kapcsolatos szövegrészt (85-87. oldal) tartom. Itt a legfájóbb számomra, hogy a szerző semmit (!) nem respektált észrevételeimből, így szövege nemcsak tartalmilag pontatlan, hanem vélhetően kapcsolatba fogják hozni a köznyelvben "szalonzsidózás"-nak nevezett stílussal is (…). Azt hiszem, nem lesz oka csodálkozni azon, ha emiatt újra nem csupán a szakma, hanem a politika részéről is kemény bírálat éri őt illetve a kiadót.

- Kértem, hogy hagyja ki a szerző a teljes 4. bekezdést, a tankönyv tárgyi tévedéseinek egyik legsúlyosabbikát, miszerint Szálasi hajtotta végre a deportálásokat (ekkor már régen megtörténtek) és ő teremtette meg a magyar holocaustot, ez sem igaz.

- (…) szövegrész 2. bekezdésében helytelen arról beszélni, hogy a népességben az elhurcolt zsidóság jelentősebb mozgást (!) okozott, sokkal inkább a jelentős népesség-veszteséget kifejezés a helyes

- Sajnálatos, hogy a következő mondatban megint tárgyi tévedés maradt. Kihúzandó tehát, hogy 1945-ben (a háború után!) került sor a bácskai vérengzésekre, a pontos megfogalmazás: 1944 őszétől

- Őszintén sajnálom, hogy a BÉKÉS ÁTMENET c. szövegrésznél a szerző szintén teljesen figyelmen kívül hagyta pontosan megfogalmazott kéréseimet, szövege így inkább publicisztikai elmélkedés a rendszerváltásról és nem történelem ismertetés.

- A szerző ezt a 46. részt egyébként is úgy fogalmazta meg, mintha nem tankönyvet, hanem valamely konzervatív lap vezércikkét írná

- A 155. lap utolsó mondatát szintén át kellett volna írni. (Mintha örvendezne a szerző a mai jobb- és baloldal közötti mélyülő bizalmatlanságnak, gyűlölködésnek. …stb.

Bánhegyi korunk hőse. Ami az első Orbán-kormánynak még sok volt (lásd fent), az a mostaninak már természetes. Ami még az érseknek, Erdő Péternek is sok, az a neofita Fidesznek keresztényi kötelesség. Aki kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes létére plagizált, az az Orbán-kormány második számú embere maradhatott. Aki uszít, és megbízható történelemhamisító, az erkölcstan-könyvet írhat. És tudjuk, ma már lopni is szabad – egyeseknek. Új idők, új erkölcsök!

A Tízparancsolatot hamarosan betiltják, de helyette rögtön piacra dobják a Nemzeti Tízparancsolatot, valamint az Egységes Nemzeti Tankönyvet.

És a mohácsi csatát is mi nyertük meg, semmi vész! Az esetleges kétkedőkről az iskolarendőrség gondoskodik!

(...íme a nagy mű borítója. Ezer ördög és pokol!)