2016: Az olajradiátor éve. (Avagy: egy őrkutya naplója, II.)

Kocsis Máté ellenzékének lenni: szép kihívás. Józsefváros a Fidesz laboratóriuma. Itt csiszolgatják az újabb és újabb uszítókampányok „mondásait”. S épp rajtam, a Párbeszéd helyi képviselőjén tesztelik. Viszont a korrupció-terelő kvótás hecckampányt szépen bebukták a testületi ülésen, aztán október 2-án is.

De mintha az emberek ingerküszöbét is itt tesztelnék: csak úgy potyognak a potyamilliárdok Mészáros Lőrinc és a Fidesz-haverok ölébe. Méghozzá épp az Orczy-kertben: a letarolt fák helyére épülnek a NER elitképző egyetemének újabb és újabb betonblokkjai, milliárdos reflektorai (!) és Mészáros Lőrinc lovardája.

A Ligethez képest kevesebb figyelmet kap, de az Orczy-kertben is nagy csata zajlik. Volt, hogy közvetlenül a terjeszkedő Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) hallgatóihoz fordultam, s amikor kellett, a civilekkel, helybéliekkel, más pártokkal együtt másztunk be a lezárt területre, megvédeni a fákat (egy időre meg is hátráltak a munkagépek). El is értem, el is értünk részeredményeket. Konkrétan 55 fa megmenekült. Csapataink harcban állnak, de a kormány és a polgármester sajnos még a helyén van.

Bő két éve lettem képviselő, ez a második ilyen beszámolóm. Késve írom, mert közben felpörögtek az események, kint vagyunk az utcákon-tereken-lépcsőházakban, gyűjtjük mi is a NOlimpiás aláírásokat. Szilveszterkor s az új év elején pedig a botrányos Bókay utcai bontás elleni tiltakozás zajlott: a verekedős kedvű Fidesz-haverok a járókelőket és a kerületiek tüdejét nem kímélve estek neki egy műemlék-épületnek. Sikerült átmenetileg leállíttatnunk a bontást, de ez kevés: mint arról az országos sajtó is beszámolt: feljelentést tettem környezetkárosítás miatt; az ügy folyamatban.

A zöld-ügyek mellett továbbra is a lakhatás itt a másik fő téma.

„Itt élned, halnod kell”. Lakhatás és egészségügy

Rozi nénivel kezdődött, s vele is végződött az év; a 34 millióért szőnyegeket beszerző Önkormányzatot az nem zavarja, hogy vizes, penészes, dohos, egészségre ártalmas, fűtetlen lakásokban tengődnek sokan. Így karácsonyra én vettem Rozi néninek olajradiátort (miközben a civilek szerencsére sok-sok „Rozi nénit” segítenek).

De nem is igaz, hogy nem zavarja! Zavarja. Mert őket is szeretné kilakoltatni.

Az év során adatokat kértem ki, hogy kiderüljön, hány családot (gyerekeket is!) lakoltattak ki, hogy nehogy a kvóta-ügyi hecckampány közepette elsikkadjanak azok a kérdések, amik tényleg érintik a kerületiek életét. A kilakoltatások ügyében folytattuk az együttműködést a Város Mindenkié csoporttal és az Utcajogásszal. Adatigénylésem nyomán kiderült, hogy a kerületvezetés az adósok 25%-ával kötött megállapodást „nagyvonalú” mentőcsomagjának keretében, míg háromnegyedükre kilakoltatás vár – akár már most tavasszal. De mi is ott leszünk!

A rendszerszintű megoldásokhoz tartozna egy új alapokra helyezett lakáspolitika. Az egyik képviselőtestületi ülésre e tárgyban beterjesztett javaslatom efelé tett volna egy apró lépést: a Társasházi Pályázatokat Elbíráló Munkacsoport (TPEM) hatáskörét bővítette volna, hogy a szociális szempontok is érvényesüljenek a helyi lakáspolitikában. De persze elutasították. Azért persze én igyekszem ennek szellemében eljárni az illetékes, időközben bizottsággá „előléptetett” munkacsoport tagjaként.

Egy konkrét ügy. A „Közöd!” Civil Társaság minden képviselőnek megküldte javaslatát, hogy kapjanak jobb tájékoztatást a lakók a szociális lakbér igénybevételének lehetőségéről. Más nem tette, így én terjesztettem elő a javaslatukat, ami segített volna, hogy a szegény családok értesüljenek erről a lehetőségről – és ezáltal az Önkormányzat is jól járjon: kevesebb lenne a hátralékos. A Magdolna negyedben evangélikus lelkészként tevékenykedő Románné Bolba Márta jött el a civilek nevében, hogy elmondja, miért volna ez fontos. Idézem a jegyzőkönyvet: „…Javaslat a szociális Iakbérre vonatkozó tájékoztatóval kapcsolatos döntés meghozatalára (írásbeli előterjesztés) (...) Megadja a szót az előterjesztőnek dr. Erőss Gábor képviselőnek. Dr. Erőss Gábor képviselőtársait arra kéri szavazzák meg, hogy Románné Bolba Márta evangélikus lelkész, a javaslat egyik kezdeményezője, feszóIalhasson és elmondhassa, hogy ez miért volna fontos. Egry Attila (alpolgármester) szavazásra bocsátja dr. Erőss Gábor ügyrendi javaslatát, mely szerint biztosítsanak hozzászólási jogot Románné Bolba Márta evangélikus lelkésznek. Megállapítja, hogy a Képviselő-testület 5 igen, 7 nem, 1 tartózkodással nem fogadta el a javaslatot.” És azán persze magát az előterjesztést is leszavazták. Azt szeretik, ha a szegények kettős kiszolgáltatottságban élnek: csak az az információ jut el hozzájuk, amit kegyesen, egyedi alapon, esetleg megosztanak velük, és így eladósodva függőségi helyzetbe kerülnek, a kilakoltatás állandó fenyegetettségében élve elveszítik maradék szabadságukat, csorbul emberi méltóságuk. Kiszolgáltatottá válva nem veszélyeztetik, nem veszélyeztethetik a Fidesz egyeduralmát.

Szót emeltem a kerület ingatlanvagyonának elkótyavetyélése ellen is: az ellen, hogy szociális bérlakások létesítése és a borzasztóan leromlott állapotú kerületi társasházak, bérházak érdemi felújítása helyett dobra verik a maradék bérlakásállományt, olyanoknak juttatva tulajdont, akik sem a saját lakásukat fenntartani, sem az épületeket az összeomlástól megmenteni nem fogják tudni.

Ehhez kapcsolódik, hogy az ún. kvótavitában is igyekeztem felhívni a figyelmet az egészségügy drámai helyzetére, ami közvetlen és súlyos kihatással van a józsefvárosiak életére. Szó szerint. És a Kossuth téri PM-es polgári engedetlenségi akcióból is kivettem a részemet – el is vittek a rendőrök.

Megírtam, amikor az egyik kerületünkben működő, egyetemi klinikája ezt a hirdetést jelentette meg: „A Semmelweis Egyetem VIII. kerületében lévő klinikájára várunk önkénteseket az alábbi feladatokra: adminisztrációs tevékenység (...), beteg vizsgálatra kísérése. Várjuk továbbá betegágy melletti feladatok (etetés, itatás, ágyneműcsere, illetve a programban meghatározott feladatok) ellátására is az önkéntes munkához kedvet érző jelentkezőket...". Nagyon nagy a baj! Egyébként (mivel a személyes példaadás is fontos): nemcsak beszéltem az egészséges környezetet fenyegető fakivágásokról vagy a magyar egészségügy kivéreztetéséről, de egy kórházban önkénteskedtem is 2016-ban.

 

1920, 1944, 1956

Elvállaltam olyan feladatot is, ami elsőre meglepő lehet: tagságot a Trianon-emlékmű pályázatának elbírálására létrejött bizottságban. Azt hiszem, mindenki meg volt lepődve (én is), amikor végül én javasoltam két emlékmű-tervet elfogadásra (egyikük szép, modern és absztrakt volt, mégis kifejező: igen, Trianont kifejező), a másik pedig, a kiírásnak megfelelően (óvoda, iskola közelsége) modern és interaktív… de a Fidesz-többség inkább lefújta az egész pályázatot, és csak 2 év múlva lesz emlékmű…

Ha már a szimbolikus politikánál tartunk, november 4-én, az erről szóló cikkemet cenzúrázta (egyáltalán nem közölte le!) a Józsefváros Újság. Persze mást nem is vártunk az új magyar önkényuralmi rendszertől. Mindenestre az 56-os forradalom leverésének 60. évfordulóján ismét a mártír Angyal István Ferencvárosi szobránál tartottunk megemlékezést, ahol elmondtam: „…Bibó István ma 60 éve, ezen a reggelen ezt üzente a Parlamentből: „A magyar népet felszólítom, hogy a (…) bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen…”. Ma ennél is többre van szükség: aktív (de békés!) ellenállásra: ápolónők és újságírók, közmunkások és pedagógusok, bolti eladók és nyugdíjasok, „operátorok” – vagyis munkások – és egyetemisták szövetségére.

Nem is nagyon volt tüntetés, amit kihagytam volna: a Tanítanék mozgalom demonstrációitól a menekültek („Ahmed H”) melletti szolidaritási tüntetésen, a lakhatási meneten és a sajtószabadság melletti kiálláson, Rehab Critical Mass-on és a Meleg Méltóság Menetén át a Roma büszkeség menetéig: mindenütt ott voltam, ahol az elnyomottak és megalázottak felemelték a szavukat, a fejüket. Kiálltam azokért, akikért senki más, így a Tavaszmező utcából kilakoltatott Roma Parlamentért és Phralipéért.

S ha kellett, végül én magam húztam leplet egy olyan szobor „fejére”, amelyet a Ferencvárost és Józsefvárost elválasztó Üllői út 9. kerületi oldalán akartak felállítani, s szégyenére vált volna az egész Fővárosnak. A szoborállítást meghiúsítottuk.

 

Átláthatóság és korrupció

Egész évben tovább folytattam harcomat az átláthatóságért, a társasházak felújítása, a Mengyi „Mennyi?” Rolanddal hírbe hozott polgármesteri főtanácsadó, kerületi Fidesz-elnök, a bizottsági ülések jegyzőkönyveinek nyilvánossága és az Orczy-kert ügyében egyaránt.

Korrupciós ügyek: végre nyomozni kezdett a rendőrség az Auróra utcai rendelő offshore-hátterű felújítása kacsán, aminek ügyében korábban én is több különböző hatósághoz fordultam, és az Önkormányzatnak is nekiszegeztem néhány kérdést, ami feltűnően idegessé tette az alpolgármestert. Nem csoda! A botrányba belebukhat az egész Kocsis-rezsim: ugyanis Uruguayig, Lichtensteinig, Ciprusig érő, szövevényes, részben offshore céghálóba gabalyodott Józsefváros. Az Auróra utcai rendelőt felújító és a Trefort utcai Hunyady-palotát csökkentett áron megszerző üzleti kör tulajdonosai rejtőzködnek, az uruguayi referencia pedig, mint kiderült: kamu volt. A Fideszes Kocsis Máté vezette Józsefvárosi Önkormányzat csütörtöki határozatával eladott egy 4200 m2-es palotanegyedi ingatlant annak a Georosco-nak, amelynek korábban elővásárlási jogot biztosított (s amellyel az MSZP-SZDSZ-es kerületvezetés még 2006-ban kezdett üzletelni). Ennek tulajdonosa a Borzován János, Rogán Antal udvari szállítójának érdekkörébe tartozó uruguayi BAU R.S.I., illetve az EU-line; utóbbi a 2016-ban átadott, felújított Auróra utcai rendelő méregdrága felújításában is érdekelt. A Trefort utcai ügylet kapcsán az offshore-gyanús cég képviselője „büntetőjogi felelőssége tudatában” nyilatkozott róla, hogy vállalata átlátható. A testületi ülésen feltett kérdésemre Sára Botond alpolgármester nem volt hajlandó megnevezni a tényleges tulajdonost. Reméljük, a nyomozás fényt derít a titkokra.

A helyi Fidesz és Kocsis Máté polgármester, aki, mint kiderítettem, egyik fő partnere volt Simicska Lajosnak, különböző kedvezményeket biztosítva cégének, amíg az kegyvesztett nem lett, később annál vehemensebben vett részt – akár jogellenes lépésekkel is – az ex-haverral való leszámolásban… bár a Fővárostól távol továbbra is együttműködött vele.

 

Levegő- és életminőség

Már a bevezetésben írtam az Orczy-kertről. De voltak más zöld-ügyek is 2016-ban. Rendszeresen felhívtam a figyelmet a kerületben tapasztalható légszennyezettségre, és kidolgoztam, korábbi vállalásomhoz híven (a Képviselőtestület felhatalmazásával!) Józsefváros éghajlatváltozás-stratégiáját, illetve annak első változatát: még sok egyeztetésre lesz szükség; de a cél, hogy zöld mintakerület legyen Józsefvárosból, ahol jó élni, nem sülünk meg, s amikor épp „megsülünk”, akkor segítjük a sérülékeny csoportokat és lakókat: időseket, kismamákat, gyerekeket, hogy átvészeljék, túléljék…

A légszennyezés persze nem ismer határokat, így a Városligetben is aktív voltam, az egyik tüntetésen beszédet mondtam, és lelepleztem a 8. kerületi jegyzőt, aki a favágóknak maga adta ki a városligeti jogsértő birtokvédelmi engedélyt.

Ne felejtsük el azt se: kerületünk polgármestere hivatalból a Fővárosi Közgyűlés tagja is, sőt: fővárosi tanácsnok. Ehhez képest Kocsis Máté simán leszavazta a Fővárosi Közgyűlésben a Párbeszéd és a Levegő Munkacsoport szmogriadós javaslatát. Hadd fulladjunk meg?!

Az élet- (és étel-!)minőségünket befolyásoló témák közé tartozik az a júniusi előterjesztésem is, amely az ún. TTIP, hivatalos nevén transzatlanti befektetési és kereskedelmi partnerség (TTIP) kapcsán javasolt állásfoglalást. A formálódó TTIP-egyezmény többek között:

  • Jelentősen korlátozná lehetőségeinket a klíma védelmére.
  • Nem tartalmazza azt az évtizedek óta érvényben lévő jogát az országoknak, hogy korlátozhatják a kereskedelmet az emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme, illetve a kimerülő természeti erőforrások megőrzése érdekében.
  • Nem tartalmazza az uniós elővigyázatossági elvét. Így eláraszthatnának minket a kockázatos vegyi anyagok, a növényvédő szerek, és megrekednének a korlátozás alatt álló anyagok kivonásáról szóló tárgyalások.
  • Az emberek egészségének megőrzése és a környezet védelme helyett a nagyvállalatok érdekei dominálnák az európai és az amerikai társadalom működését.

A fentiek fokozottan érintik Józsefváros lakosait, mivel ők (anyagi helyzetükből adódóan) a TTIP esetleges elfogadása esetén dömpingáron beáramló rossz minőségű élelmiszerekkel és (a kerület földrajzi, urbanisztikai adottságaiból adódóan) a klímaváltozással szemben is védetlenebbek az átlagnál. Ez lett volna maga a javaslat: „Józsefváros csatlakozik a 2016. április 21-i Barcelonai Nyilatkozathoz és felszólítja a Magyar Kormány tárgyalódelegációját, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a nyilvánosság előtt folyjanak a tárgyalások, és Magyarország mondjon nemet a jelenleg tervezett TTIP-egyezményre!” Ez is olyan előterjesztés volt persze (persze?!), amit napirendre sem engedett venni a Fidesz-többség. Mit nekik a kerületiek egészsége?! Szóra sem érdemes!

 

Közvécék és közmeghallgatás

Több ízben bevittem a helyi civilek, lakók kérdéseit, felvetéseit a Testület elé, a legkülönbözőbb témákban: pl. a hiányzó közvécék ügyében.

A Kettős Mérce is beszámolt a decemberi viharos közmeghallgatásról, Kocsis Máté ámokfutásáról, és külön a felszólalásomról is. Így országos nyilvánosságot kapott az a jelenet, amikor a civilekbe a közmeghallgatáson (!) próbálták belefojtani a szót – de én nem hagytam.

Mit fogadtak még el a javaslataim közül? Például azt, hogy ha már házassági évfordulós ajándékot adnak a pároknak, kapjanak azok is, akik a „veszélyes zónában” vannak: a 10 és 20 éve házasok, ne csak az arany- és gyémántlakodalmukat ünneplők; büszke is erre az önkormányzat; de persze, hogy ki tette a javaslatot, azt nem említik. Továbbá: a költségvetéshez benyújtott módosító indítványaim közül a fontosabbakat (pl.: több pénz jusson szociális ellátásra) lesöpörték, de azt az egyet, amiben az óvodákban zajló iskolai előkészítő foglalkozásoknak javasoltam plusz-forrást biztosítani, elfogadták; így egy kicsit több jut esélyteremtésre.

Továbbá: civilek és jómagam kezdeményezésére Józsefváros eltörölte a kilakoltatásokat megkönnyítő, alkotmányellenes lakásrendelet-passzust – s legalább visszamenőleg nem alkalmazzák a kilakoltatásokat megkönnyítő szigorításokat.

 

Iskolák és korcsolyázás

El nem évülő bűne az önkormányzatnak, hogy szó nélkül tűrte az iskolák elvételét, pedig volt konkrét előterjesztésem is a témában, amit lesöpörtek; csak néhány iskolai vécéért küzdött, egyébként zokszó nélkül odaadta a kerület patinás iskoláit a feladatára teljesen alkalmatlan iskolafenntartónak és -működtetőnek, a KLIK-nek. Természetesen támogattam a sztrájkoló pedagógusokat és az iskolák előtt tiltakozó szülőket – anélkül, hogy „rátelepedtem” volna a mozgalmukra. De büszke vagyok a józsefvárosi szülőkre, tanítókra, tanárokra, óvodapedagógusokra, hogy kiállnak a jogaikért!

Különben sem igaz, hogy ne volnának itt jó dolgok. Szeretek itt élni; és a korcsolyapálya is szuper, a fiaim (főleg a kicsi) imádják! Volt, hogy csak a gúny, a játékos polgári engedetlenség eszközével lepleztük le a rendpárti Fidesz-rezsim bornírt ostobaságát, mint mikor labdázni mentünk a fiammal egy parkba (a Mátyás térre), ahol a kerület tiltja (!) a labdázást. Labdázni jó!

Szintén a „pozitívumok rovatba” tartozik a kerület gazdag kulturális öröksége, amire méltán büszke; így én is örömmel vettem részt például Fiedler Frigyes, a kiváló festő emléktáblájának avatásán.  S – fájdalmasan gyakran – megemlékeztem azokról a kiváló emberekről, nagy művészekről is, akik a kerülethez kötődnek, s 2016-ban hunytak el: így Psota Irénről vagy Lux Elviráról is.

Idén harcolok tovább Rozi néniért s a többi, egészségre ártalmas, dohos, penészes lakásban didergő józsefvárosiért: a lakhatási szegénység ellen, s az Orczy-kert maradék fáiért. S mindenért, ami fontos Nektek! Gyertek velem, gyertek velünk!

lakhatasi.jpg