1) Csökken a rezsi, nő a Fidesz. Jaj nekünk! (Pénz beszél, politikus ugat)

2) Stagnál a Fidesz, összefog az ellenzék. Jaj a Fidesznek! (Aki másnak vermet ás, maga esik bele…)

3) Minek számolgatni?! Úgyis megváltozik még a választási törvény! (Bárhogy lesz, úgy lesz…)

Ezzel a három megközelítéssel egyszerre szeretnék vitába szállni. Mert látom a jövőt :-)

1) Hallom, triumfál a Fidesz, a fókuszcsoportok is olvadoznak a gyönyörűségtől, és már van is EGY (két?) közvélemény-kutató, amelyiknél erősödik az Orbán-párt. A rezsicsökkentés sikertörténet. Hiszi a piszi!

Egyrészt a rezsicsökkentés humbug. Attól persze még működhet, de mégsem fog; leginkább azért, mert a munkanélkülieket, rokkantakat, pedagógusokat, vagy azokat, akiktől elvették az adójóváírást (mindazon társadalmi csoportokat, amelyeket magára haragított, vagy csak simán meglopott és elszegényített a Fidesz) nem fogják tudni ilyen olcsón megvásárolni. És „mégleginkább” azért, mert alapvetően kudarcos a kormány politikája. Azt a közérzületet, mely a tömeges kivándorlásban, a gazdaság, a beruházások pangásában fejeződik ki, nem fogják tudni elmulasztani. (Részletkérdés, de fontos: vélelmezhető, hogy több a válaszmegtagadó a „nem-fideszes” választók között.)

2) Összefog a „demokratikus ellenzék”? Nem fog össze? Összefog! „Akkor a Fidesznek annyi”. Azért ebben se lennék olyan biztos. Ne temessük az ideológiákat, az identitást! Az ideológia értelmet ad a zavaros világnak, a fenyegetett, de erős identitás összecementez és mozgósít egy közösséget. Az egész hazug „szabadságharc” ezért lehet sikeres: ügyesen tette magáévá a Fidesz a korábban csak szélsőjobboldalon dívó összeesküvés-elméletet: hős egri várvédőink a luxemurgi-török-zsidó Reding nyakába szurkot öntenek! Sőt, Isztambulig menetelünk! Mi, etruszkok.

Összefoglalva az eddigieket: kiélezett (sőt: brutális) küzdelem várható; se a Fidesz, se az ellenzék felé nem fog egyértelműen kilendülni az inga a kampányban.

3) „Úgyis megváltoztatják a szabályokat.” Nem fogják. Mert a döntetlen a Fidesznek kedvezne. Mert az egyéni körzetek határai tényleg tökéletesen idomulnak a Fidesz érdekeihez -- két évtizede gyűlő, megbízható választás-szociológiai adatok alapján. Olyannyira feléjük lejt a pálya, hogy még úgyis nyerhetnek, ha kicsit veszítenek. És mert (lásd fent, az „a” pontban) annyira nem fog meggyengülni a Fidesz, hogy azt higgye, változtatnia kell a rendszeren; a mérések sose lesznek olyan kétségbeejtőek a Fidesz számára, hogy komolyan elgondolkozzanak a választási rendszer átszabásán. Ráadásul néhány százezer tartalék-Fidesz-szavazat is van még ebben a rendszerben. A mostani szisztémának úgyis csak egyetlen alternatívája volna: a teljesen arányos választási rendszer; amit akkor vezetnének be (ez sokak sejtése), ha a „egyesült demokratikus ellenzék” népszerűségben megelőzi őket; és akkor majd a Jobbik külső támogatásával hatalmon maradnak. De nem ez lesz, hanem: megmondom mi…

A Jobbik pár tucat körzetben vissza fog lépni a Fidesz javára. Tudom: egy egyfordulós rendszerben ilyen elvileg nincs; de gyakorlatilag van. Ideológiailag már van olyan közel egymáshoz a két tömb, hogy – amennyiben jól meghatározott körzetekben csak simán nem indul jobbikos jelölt, akkor ott – a jobbikos szavazók nagy többsége átszavaz a Fideszre; ezzel a Jobbik veszít pár országos listás mandátumot (kevesebb a töredékszavazat), amit néhány jól irányzott botránnyal úgyis elvehetne tőlük a hatalom, de a Fidesz megnyerheti azt a pár tucat körzetet, ami a győzelemhez hiányozna neki; vagy ahhoz, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a többsége. Figyelem, nem náciztam! Azt a bíróság különben is tiltja…

 …Nos, erre kell készülnünk! Jó tudni. Vagy legalább sejteni.