Most, amikor egykori alma materem végre rászánta magát, hogy megvizsgálja, plagizált-e, csalt-e a csősz (a legfőbb erkölcscsősz, a Nemzeti Együtthazugság Rendszerének alvezére), eszembe jutott egy pár hónappal ezelőtti beszélgetés...

Egyszer -- már késő este volt -- taxival jöttem haza. A Moszkva téren szálltam be. Vagyis először nem mertem beszállni, mert félek a hiénáktól (egyszer a Keletinél az egyik kis híján nekem esett, amikor a fiammal kiléptünk a pályaudvar kapuján...). Győzködött -- ez is gyanús volt. Már kiölték belőlünk a bizalmat. De aztán rászántam magam.

Elmesélte élete történetét.

(Figyelem: nem emlékszem pontosan! -- de lényegre igen. Az belém égett).

Ő volt az, aki feltalálta/kifejlesztette még valamikor a 80-as (90-es?) években azt a kütyüt, amivel fel lehet pörgetni a taxiórát -- mesélte szégyenkezéssel vegyes büszkeséggel. Elmondása szerint a legtöbb taxis ezt használta, sőt használja ma is. Ő volt a legmenőbb csávó a brancsban.

Egy ponton mégis úgy érezte, kiégett, szögre akasztja a kormányt... ;-)

Vállalkozásba kezdett: méregdrága, hipermodern látványvendéglőt rendezett be. Az épületet bérelte. A nyitás előtti éjszakán a tulaj kirámolta a vendéglőt, csak a fakanalak maradtak. Feltörni se kellett. Évekig pereskedett. Pénze, egészsége, házassága ráment. A bíróság a kár 1%-át ítélte meg neki. Valószínűleg lefizették az igazságügyi szakértőt. Pár év után valami mezőn talált rá az addigra teljesen elrozsdásodott gépekre.

(amikor itt tartott, már negyed órája állunk a ház előtt, de ő csak mesélt és mesélt...)

Visszatért, a sír széléről. Egy Skodával és sok adóssággal kezdte újra. Taxiscéget alapított, ahol a felvételi kritérium, hogy tilos megbuherálni a taxiórát. Saját kezűleg ellenőrzi. Áramvonalas vállalkozás, ő maga a diszpécser.

Miért lett tisztességes? Nyilván a lelkifurdalás.

De hogy ne csöpögős tündérmese legyen ez a történet, az is nyilvánvaló: hősünk, amellett, hogy saját magával is megbékélt, talált egy piaci rést. Hiszen a megbízhatóság érték, van rá kereslet. Épp mert olyan ritka.

A cégnek szép jövőt jósolok.

"...Kiterítenek úgy is"? Talán nem szükségszerűen.

A tanulság? (Szájbarágó!) A morális megújulást ne álszent politikusoktól, hanem az élelmes és gerinces kisemberektől várjuk.