Tegnap volt 22 éve, hogy 1990. április 8-án lezajlott az első szabad választások második fordulója.

Az én rendszerváltásom valamikor iskolás koromban kezdődött, még a 80-as évek mélyén, talán 87-ben, nem tudom, amikor az általánosban, az osztályfőnöki óránkra (!) bejött a Duna kör egyik aktivistája, és elmondta, hogy mi a baj a Bős-Nagymarosi Vízlépcsővel.

A Dunaszauruszt eltaposták a rendszerváltás tömegtüntetései. Vagy mégsem?

Pár hete a visegrádi fellegvárból lenézve Ábel fiam (szül.: 2006) megkérdezte, mi ott az a tó? Arra a szemmel láthatóan mesterségesen kialakított öbölre mutatott, ami a visszabontott vízlépcső maradványa; egy időben jachtkikötőt terveztek oda, nem tudom, most mi a helyzet.

Egy biztos: negyedszázaddal azután az osztályfőnöki óra, és 15 évvel a Hágai Bíróság dodonai ítélete után még mindig a felvízcsatorna betonteknőjében folyik a Duna a Szigetközben.

Így vagyunk valahogy ezzel az egész rendszerváltással.

Nem csoda, hogy a szélsőjobb elhazudja.

Nem csoda, hogy a jobboldal megtagadja.

S nem csak szavakban.

Ami jó történt velünk (a sok rossz: tömeges tartós munkanélküliség stb. mellett), azt szép szisztematikusan visszacsinálják, felszámolják.

1989-90-ben tömegek élhették meg úgy, hogy megnyílik előttük a tér.

1990 előtt milliók vártak telefonvonalra – hiába. A 90-es években pár év alatt milliók juthattak vonalhoz.

...S a cenzúra eltörlése! Emlékszem, mekkora lelkesedéssel falta mindenki az újságokat, folyóiratokat: szabad volt a szó, s úgy tűnt, tétje is van.

A rendszerváltás egyik óriási vívmánya volt a főiskolák-egyetemek demokratizálódása (akik ezt nem szeretik, eltömegesedésről beszélnek), az, hogy az elmúlt 10-15 évben már nem csupán a diplomás szülők gyerekei juthattak be. Hanem tömegek.

Most ennek vége. Sokat beszélünk (írtam én is) arról, hogy az Orbán-kormány hogyan szűkíti a felsőoktatáshoz való hozzáférést. De amiről nem beszélünk eleget: már a gimnáziumokba való bejutást is megnehezítik. A Fidesz megmondta: 40%-kal kell csökkennie a férőhelyeknek. Ez még a tandíjnál is sokkal nagyobb gát: a legtöbben el se jutnak odáig, hogy egyáltalán felvételizhessenek. Csak az "elit".

Az álom, mely mára jórészt szertefoszlott, arról szólt: mindenkinek megadatik a felemelkedés esélye, és mindenkinek a szava számít. A rendszerváltás szabadságot, a tehetség kibontakoztatásának lehetőségét (továbbtanulás és/vagy meggazdagodás), valamint az alkotás szabadságát ígérte. És az én rendszerváltásom még azt is, hogy fenntartható lesz a fejlődés.

…Mostantól arról fogok itt írni, hogy hogyan hódíthatjuk vissza negyedszázados álmainkat!